Fejlődöm tovább

Néhány napja nem jelentkeztem, de a fejlődésem nem állt meg! :) Már két napja mászom, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva!  Nincs többé távolság, minden elérhető lett számomra, ugyan most még csak kb. 40 cm-es magasságig, de már ez is nagy boldogság nekem! Elérem az alsó fiókokat, ki tudom húzni, fel tudom borítani a papírkosarat, le tudom lökni a polcról a scannert... Szóval tágra nyílt a világ!

Elfogyasztottam az első babakekszemet is, önállóan és nagyon jól össze lehet vele maszatolni magam!

Anya már az ételeimbe is szokott reszelni belőle. Ízlik nekem, szeretem! Viszont a tápszerből végleg elegem lett, már ízesítve sem kérem, ezért anya a védőnéninkkel felvette a kapcsolatot és megbeszélték, hogy vége a Milupa milumil HA1 korszaknak, jöhet a 2-es. Ez sokkal jobban ízlik, szívesen megeszem, még ízesíteni sem kell.

Tegnap nyári meleg volt, így a szüleim úgy gondolták: irány pancsolni! Apa lázasan fújta tele levegővel a medencémet, anya pedig fürdőnaciba öltöztetett. Még úszópelust sem kaptam, igazi nagyfiús voltam! Örömmel vettem birtokba az új játszóteremet. Elég nyűgös voltam tegnap, ezért nem sokat időztem benne, de azt mondta anya, hogy a következő télikabátos időszak előtt még nagyon sokszor fogok benne játszani. 

Felültem egyedül! :)

Nagy újság van: a ma esti hancúr során sikerült felnyomni magam ülő helyzetbe! Teljesen egyedül! Magam is meglepődtem. :) Fénykép nincs, mert senki nem számított rá. Az oldalamon játszottam félig ülő helyzetben, úgy, hogy a könyökömmel támaszkodtam, majd mind jobban magam alá tettem a kezem, kinyomtam a karomat, s már a tenyeremen támaszkodtam, s egyszercsak átbillentem a holtponton, s hopp! Már ültem is. Egy kicsit ülve maradtam, majd elborultam! Még nem tudok biztosan ülni, de gyakorlom és előbb-utóbb menni fog.

Nagyon szeretem az esti hancurozást a szüleimmel. Igyekszem mindent megtenni, hogy ezek az esték ne kopjanak meg és ne kerüljön ki a napi programból. Ma este is bohóckodtam, apa könnyesre nevette magát a produkciómon. Erős embert játszottam, megfeszítettem az izmaimat, erőlködő hangot hallattam és apa ezt olyan viccesnek találta, hogy perceken keresztül csak a könnyeit törölgette a nevetéstől. Én pedig ezen felbuzdulva méginkább folytattam. Anya jó partner, beszállt ő is, egyszer én csináltam, egyszer pedig Ő. Apa pedig majnem bepisilt a nevetéstől. Ez így leírva nem olyan vicces, de a mi esténket bearanyozta.

Kihallgattam anyáék beszélgetését, ami arról folyt, hogy nem lehet szavakba önteni azt a boldogságot, amit az én létezésem adott nekik. Nem tudják elmondani, hogy milyen aranyos vagyok, mennyi örömet vagyok képes adni nekik percről percre, mindezt csak érzeni lehet. Én is így vagyok vele, nekem a nap fénypontja, amikor este együtt játszunk, hancúrozunk. Boldog vagyok, mert velem van apa is, anya is, együtt játszunk, csak velem foglalkoznak. Napközben is sokat játszunk, együtt vagyunk, de mégis egész nap várom az estét... Már 5-6 óra körül nyugtalanná válok, nem is mindig értik a szüleim, hogy miért, pedig csak az esti programot várom. Amint bemegyünk a szobába, a nagy ágyra, már minden rendben van. Boldog vagyok, szeleburdivá válok, mászok ide, mászok oda, anyára,  apára, játékért, egérért, bármiért... Sikongatok, jól érzem magam. Én sem tudom mindezt elmondani, ezt csak érezni lehet... 

Ma egészen sportos napom volt, róttam a köröket a komppal az udvaron. Csak hátrafelé tudok vele menni, de anya szerint ez nem lesz mindig így. Időnként nekihátráltam a falnak és arra lettem figyelmes, hogy nem tudok tovább menni. Egy darabig apa kimentett a szorult helyzetekből, de később magamra hagyott a bajban. (Azt füleltem ki, hogy kizárólag nevelési szándékkal. :) Ugyanis azt szeretné, hogy tanuljak meg küzdeni a céljaimért.)  Végül egy kis erőlködés, kínlódás után rájöttem, hogy oldalra illetve előre ki tudok szabadulni és szágudhatok tovább. 

Anya - növényápolás közben - , mindezt izgulva figyelte, mert az új liliputi cipellőmet húzta a lábamra. Azért, mert legutóbb még nem sokat és nem gyorsan haladtam a komppal. Azt gondolta, hogy ez a cipő, arra a néhány lépésre, amit én tenni fogok benne, biztonságosabban van a lábamon, én is jobban szeretem, mint az Adidas sportcipőm, amitől igyekszem hamar megszabadulni. Szóval nagy nyugalommal felhúzta az új tutyimat, majd leesett állal figyelte, hogy én csak száguldozom fel és alá, oda és vissza, közben pedig folyamatosan húzom a cipőmet is a betonon. Tett egy halk javaslatot apának a cipő cserére, de apa azt mondta, hogy jó ez... Aztán anya sem erőltette a dolgot, mert azt gondolta, hogy éppen a kényelmes cipő miatt vagyok ilyen ügyes. Én pedig mit sem foglalkoztam a cipővel, élveztem a jó időt, a friss levegőt és a szabadságot! 

Ez kép anyáknapjára készült, csak egy kicsit elkésett! :) 

Ma Micimackó mesét néztem tesztüzemmódban. :o) Anya kíváncsi volt, hogy hogyan reagálok, mennyi ideig képes lekötni a figyelmem. Az eredmény: 12 percig néztem úgy, hogy a szemem nem vettem le a képernyőről és időnként mosolyogtam. Utána  másztam egy kicsit, majd ismét néztem 1-2 percig. Ettől kezdve már nem nagyon kötötte le a figyelmem, inkább a szoba feltérképezésével foglalatoskodtam, csak néha-néha kaptam fel a fejem egy-egy hangra. Persze anya mindennek képes örülni, így ez is elégedettséggel töltötte el. 

Az én anyukám tényleg minden apróságnak örül! Annak is, hogy már több, mint 2 hónapja egyedül beteszem a számba a mumit. Akkor még sokat ügyetlenkedtem, de ma már nagyon rutinosan bánok vele. Sitty-sutty megtalálom, rávetem magam és már a számban is van! :)

Az is nagyon tetszik neki, hogy már tudunk játszani. Esténként mindig a szüleim ágyában töltjük az időt, 7 óra körül már odamegyünk és 9-ig, amíg nem indulunk fürdeni, játszunk. Huncutkodok, kacarászok, sikongatok, jelzéseim vannak anya felé, hogy szívesen hancúrozom vele, várom, hogy dögönyözzön. Anya pedig jó játszótárs, partner mindenben. Jól szoktunk mulatni. Amikor apa csatlakozik hozzánk, akkor gyorsan lelépek anyától, hogy megszerezzem apától az egeret, de eddig nem sok sikerrel jártam, mert nagyon őrzi. Rendszeresen csak az egérpadot tudom elcsenni, azért már nem is nagyon kell küzdenem, apa hamar feladja. :o) Nem baj, kitartó vagyok, próbálkozom tovább. 

A fürdési szokásaimon is változtattam, 1-2  hete már nem a hátamon fekve fürdök, hanem amint a vízbe kerülök, már fordulok is hasra. Van közben egy kis harc, anya igyekszik ebben megakadályozni, de többnyire én győzök. :o) Hason fekve olyan jól lehet csapkodni a vizet, sokkal szívesebben vagyok így a kádban. Ma sikerült kompromisszumot kötnünk: a tisztálkodás idejére hajlandó voltam (némi ráhatással) hanyatt fekve maradni, anya pedig a játék idejére nem zaklatott, hagyta, hogy hason pancsoljak. 

A tápszerrel már nem vagyunk olyan jó barátok, este képes voltam inkább lemondani a vacsoráról, csak ne kelljen az ízét éreznem. Anya 1-2 hete megízesíti egy kis gyümölccsel, így már ehetővé válik.  Reggel még natúr tápszert eszem, délben zöldséges-husis főzeléket, délután tejpépet, tejbedarapépet, este pedig gyümölcsös tápszert. Ez most így jó nekem, mindegyiket jó étvággyal fogyasztom. Az italom tea vagy gyümölcslé, ezekből sokat fogyasztok, anya szerint kacsa vagyok. :o)

S még valami: már tudok egyedül ülni!!! Még nem sokáig és elég labilis is vagyok, de már az is előfordult, hogy az ölemben lévő játékkal játszottam egy kicsit.

Utazgatok

Tegnap is és ma is, apa üzleti ügyek miatt útra kelt és anyával együtt vele tartottunk. Tegnap Budapesten voltunk, ma pedig Győrben. Ilyenkor a bébihordozóban utazom, amit nem nagyon szeretek, ám anya közelsége ezt is feledteti velem. Csak akkor görbül a szám, amikor alváshoz készülődve oldalra szeretnék fordulni... Abban  a zárdában azt ugye nem lehet. Így végül arra kényszerülök, hogy hanyatt fekve szunyáljak. Ezt leszámítva jó dolog utazni, folyamatosan újabb és újabb látnivalók tárulnak elém. Szívesen nézelődöm. 

Már az étkezések miatt sem kell megállni, mert kanállal eszem és menet közben is be tudok dobni egy üveg bébiételt.

Sajnos anyával mindkét nap összetűzésbe keveredtünk, persze nem is értem, hogy miért nem tartja jó mókának azt, ha falattal a számban elkezdek brümmögni! Nekem nagyon tetszik! :o) Alig várom, hogy tele legyen a szám, mert akkor olyan könnyű "motorozni".( Apa így nevezi ezt a szokásomat.) Minél nagyobb falat van a számban, annál több repül szét! Én nagyon szeretek ilyet játszani. A tegnapi út során még csak néha-néha csináltam, de ma már minden falatnál eszembe jutott! Minden brümmögés után fülig ér a szám, nagyon élvezem! Csak az árnyékolja be egy kicsit, hogy anya nem ilyen boldog. Össze-vissza mérgelődik, felemeli a hangját, autó kárpitot, ruháimat, az Ő ruháit, hordozó huzatot és hasonló, számomra ismeretlen dolgokat emleget. Otthon is szokott mérgelődni, de nem ennyire. Pedig minden falat után igyekeztem jobban és jobban csinálni, hátha észreveszi anya is, hogy ez egy szuper elfoglaltság, de sem tegnap, sem ma nem sikerült vele megszerettetnem. Nem baj, nem adom fel, minden nap gyakorlok és igyekszem majd rávezetni, hogy motorozni jóóóóóóóóóó! :o) 

Jól fejlődök, mert régebben csak evésnél játszottam ilyet, de mostanra már innivalóval is meg tudom csinálni. Anya mindennap szörnyülködik, várja, hogy majdcsak "elfelejtem", de én okos vagyok, nem olyan könnyen felejtem el, amit már egyszer megtanultam. ;o)

Május első vasárnapja

Az édesanya

 

Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.


Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.


Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.

Ismét úszni mentem

Ma nem volt valami nagy kedvem ehhez az egész úszásosdihoz, mert reggel későn ébredtem, emiatt későn reggeliztem, keveset aludtam és nagyon fáradt voltam.

Ennek ellenére csináltam a szükséges feladatokat, kicsit unottan, néha mégis fellelkesülve.

A bemelegítésnél nemcsak én nem voltam formában, hanem apa sem. Időnként el-el maradtunk a többiektől, nem mindig azt csináltuk, amit kellett volna. Na de mindegy, így sikerült bemelegednem. :)

Az arclocsolás nem okozott semmilyen problémát, szó (és sírás) nélkül tűrtem, hogy apa hullámot nyomjon az arcomba. A lebegés pedig kifejezetten szórakoztató dolog, szívesen csináltam.

A kismerüléssel sem tudtak még kiborítani, bebizonyítottam apának, hogy igenis hős vagyok!

De azért, ami sok, az sok!! Lenyomtak a víz alá és egyedül kellett fejönnöm a felszínre! Ezt már nem tűrhettem "szó nélkül"! Hangot adtam a nemtetszésemnek. Apa persze gyorsan megbékített és mivel túl voltunk a kötelező feladatokon jöhetett a játék! :)

Sajnos ez nem okozott nekem akkora örömet, mint az elmúlt két alkalommal, de azért kicsit pancsiztam. Hamar jelzést adtam a szüleimnek, hogy nagyon fáradt vagyok. Megbeszéltük, hogy mára végeztünk és a jövő szombaton kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy kellően pihent legyek az úszás órára. Nem bánom, mert imádok pancsolni, s ha formában vagyok, majd meglátjátok, hogy ott kő-kövön nem marad! :)

Kirándultam...

A mai napra kirándulást terveztek a szüleim. Reggeli után be is csomagoltak minden ehhez szükséges dolgot és útnak indultunk. Nagyon jól utaztam, a Tomival együtt a hátsó ülésen kaptunk helyet. Utazásunk első állomása Kő-hegyen található Turul szobor volt. Miután leparkoltunk anya elhelyezett a legújabb szerzeményében, ami egy liliputi háti hordozó. Nem tudom miért kapta a "háti" hordozó nevet, hiszen lehet benne elől is és csípőn is hordozni. Nekem ebben nagyon kényelmes, jól hozzá tudok bújni anyához. 

Az emlékmű nagyon közel volt az autóhoz, keveset sétáltunk. Ámulva néztem, hogy mekkora... Ahogyan az előttünk elterülő valamiket is. Anya mondta, hogy az egy város, Tatabánya. Amiket pedig látok, azok épületek. Ott is emberek élnek, családok, mint mi vagyunk. Gyerekek, apák, anyák,tesók, nagyik. Készített apa fotókat, majd a Turul-emlékműtől északi irányba gyalogosan elindultunk a parkerdőbe. Félúton anya hasáról apáéra kerültem. Kb.15-20 perc alatt elértünk a közelmúltban felújított kilátóhoz. Anya nem akart fellépcsőzni, de apának jó a rábeszélő képessége. :) Fent fújt a szél, de nagyon szép volt a kilátás. A legmagasabb fa is alattunk volt! Elidőztünk egy kicsit, nézelődtünk, fotók készültek, majd lementünk. A kilátó előtti padon leültünk egy picit, mert szomjas voltam. Miután ittam, ismét új helyem lett, apa hátán túráztam tovább. Persze annyit kellett sétálni, hogy elfáradtam és elaludtam. Az autónál ébredtem fel.

Beülltünk, elhelyezkedtünk és  mentünk tovább. Tatán megnéztük azÖreg-tó és az Öregvár környékét. Az Öreg-tó körül parti sétány van, amelynek nagy részén sétáltunk. Én persze babakocsiban nézelődtem, így csak anya lábai fáradtak el nagyon.

Az itt eltölött néhány óra után úgy döntött a családi kupaktanács, hogy az idő elszaladt, a társaság elfáradt, így hazafelé indultunk. A többi látnivaló, amit erre a napra terveztek, majd egy másik alkalommal nézzük meg. Én nem bántam, mert már közelgett az este és szerettem volna a számomra oly kedves szülői ágyban nudizni, ahogy minden este szoktam. Persze ez is elérkezett, fél 10-kor értünk haza és én nagyon boldog voltam. Ezt hangos kacarászással, hancúrozással, sikongatással adtam szüleim tudtára.

Féléves lettem! :)

Bekerült a kormeghatározásomba az "év" kifejezés. Ugyanis féléves lettem. :)

Nem semmi! Lássuk akkor, hol is tartok a fejlődésben...

Magasság: 69 cm (Ami azt jelenti, hogy búcsút inthetek a 68-as ruciknak, ismét újakat kapok!)
Súly: 9 kg (Szóval tutira sikerült megdupláznom a születési súlyomat, még egy kis tartalékot is képeztem.)
Fejkörfogat: 43 cm (Nagy és okos fejem van.)

A hajam elkezdett gyarapodni, de a fogaim jól kiszúrtak velem, mert annak ellenére, hogy milyen korán elkezdték a növést, még mindig nem bújtak elő. 

Fő tevékenységem még mindig a rágás és nyáladzás és rágás és nyáladzás és rágás és nyáladzás...

Amúgy nagyon jó kedélyű, barátkozós, mosolygós gyerek vagyok. Ha utcán sétálunk mindig ugyanazt a három dolgot hallom: "Jaj, de szép nagy szemei vannak!" vagy "Jaj, milyen mosolygós baba!" vagy "Tiszta apja!"

A mozgásfeljődésemről az előző bejegyzésben van egy hosszabb beszámoló, most azt nem ismétlem meg. Mindössze annyival bővült, hogy már félig ülő helyzetbe is fel tudom nyomni magam.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem? 

És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy fiú leszek?

Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Sportolni kezdtem

A sport az jó dolog és fontos, ezt mondták a szüleim. Anya (szoba)kerékpározni szokott és a múlt héten a szőnyegen hemperegve néztem végig, s közben azon gondolkodtam, hogy nekem is kellene egy kicsit mozognom. Már hónapok óta csak fekszem, lustálkodom, ideje ennek véget vetni. Úszó és búvárkodó óra csak minden szombaton van, elhatároztam, hogy nosza rajta, ne csak hetente egyszer legyen alkalmam megmozgatni egy kicsit az izmaimat, elkezdtem itthon tornázni.

Nincs személyi edzőm, teljesem magam találom ki a gyakorlatokat, amelyből már elég sok szerepel az edzéstervben. Egyik pl. a mérleghintázás. Ezt úgy csinálom, hogy hason fekve mindkét kezem, mindkét lábam magasra emelem és igyekszem minél tovább ebben a pózban maradni. Nem olyan könnyű feladat, mint amilyennek látszik, ha valaki kételkedik benne, akkor tessék utánam csinálni. Szoktam hasra, hasról hátra fordulni és időnként közbeikatatom, hogy nem fordulok teljesen át, hanem oldalfekvésben elkezdem  a felül lévő lábamat hátra emelgetni.

A szüleim kedvence a "kiskutya". Ezt még csak múlt hét csütörtökön kezdtem csinálni. Ilyenkor hasonfekvésből felhúzom a fenekem, ezzel négykézlábra kerülök és ebben a pózban elkezdek előre-hátra hintázni. Ehhez még a nyálam is folyik. :)  Apa kiskutyának nevezte el, azt mondta teljesen úgy csinálok, mint egy pici kutyus. 

Szoktam még körhitázni, ekkor hasonfekve teljesen körbeforulok, végig a hasamon maradva , a két kezemmel segítségével haladok.

Szintén új felfedezésem a fekvőtámasz, amely technikailag még finomításra szorul, mert a fenekem egy kicsit magasan van, nem tudom a testem egyenesen tartani. Ennek ellenére csak a kezem és a lábujjam ér a földhöz.

A kúszás is jól megy, mindkét kezemmel a szőnyegbe kapaszkodva húzom a teljes testem előre. Így már egészen sokat tudok haladni. 

Ezeket ismételgetem, mindenféle szabály nélkül, mindig azt csinálom, amelyikhez éppen kedvem támad. 

Munkálkodom egy új gyakorlaton is, a kiskutyát szeretném továbbfejleszteni úgy, hogy a kezeimet és a lábaimat felváltva mindig előrébb teszem. Ha sikerült megoldanom, akkor jelentkezem és megmutatom.

Készült egy videó a  mai edzésemről, amely szerzői jogvédelem alatt áll. A felvétel egészének, vagy részletének másolása, bármely módon történő további felhasználása (otthon vagy edzőtermekben), az én írásos hozzájárulásom és engedélyem nélkül TILOS. :)

Búvárkodtam

Ma nagyon mozgalmas napom volt. Reggel ugyan elaludtam kicsit, de ébredésem után aktívan kezdtem a melót a szüleimmel. Mindig lazítani akarnak, de én nem szoktam hagyni. Apát alaposan megdolgoztattam az öltözködésnél. Ő egyébként is elég sután szokta ezt csinálni, rendszerint kétszer annyi időt babrál velem, mint anyácska. Ma is így volt ez és még a zoknim is lemaradt. De azért szeretem, ha Ő öltöztet, mert olyan komikus és végig nevetjük az egész műveletet. Bár ma kicsit morcos volt, mert mindig elcsentem a fejemnél lévő összehajtogatott ruhákból egyet-egyet  /amihez oldalra kellett fordulnom:))) /.  Szóval...Én élveztem!

A délelőttöm szokásosan telt. Ebéd után azonban útnak indultunk, hogy egy újabb uszodát fedezzünk fel. Nem is tudom hányadikat, ugyanis még nem tudok számolni!! :) A " pancsi-pancsi" szavak olyan izgatottá tettek, hogy alig tudtam elaludni az autóban, érkezésünkkor azonnal ki is pattant a szemem. A beíratkozás kicsit uncsi volt, de azután felpörögtek az események. Az öltözőben nagyon sok kortársra találtam. Mind beszélt vagy panaszkodott, az átöltözés idejére teljesen lekötötték a figyelmem. A medence partján végzett bemelegítő gyakorlatokat még kicsit felületesen hajtottuk végre. Apa még kezdő! (Neki ez volt az első órája.) A vízbe kerülve azonnal mosollyal jeleztem az elégedettségem. Az oktató bácsi hosszan okította a szülőket, addig én nagy élvezettel csapkodtam a vizet. Minden paskolásnál anyának törölgetnie kellett az arcát. Engem már nem zavar, ha viz fröccsen az arcomba. Régóta ezzel tréningeznek anyáék fürdéskor. Most alkalmat találtam, hogy Ők is megizleljék a fröcsit!

Ma két feladat elvégzését jelöltek ki nekünk, kezdőknek:

I. Arclocsolás: Ez úgy történt, hogy apa a bal karjára fektetett, picit maga elé húzott és a vezényszó elhangzása után a jobb kezével hullámot gerjesztett a fejem fölött, majd aggódó arccal magához ölelt, hogy kicsit megnyugtassam Őt.  Ezt háromszor ismételtük, egyszer sem sírt. :)

II. Merülés segítséggel: Az oktatóbácsi egy "U" betűt rajzolt velem, úgy, hogy én a víz alá kerültem, onnan felbukkanva apa vállára érkeztem. Ezt ma csak egyszer csinálhattuk, jövő héten azonban  már kétszer kell a szüleimmel. Itt sem sírt senki. Még anya sem! :)

Olyan jól sikerült minden résztvevőnek a  fentiek elvégzése, hogy további jutalomfeladatot kaptunk:

III. Lebegés háton: Ekkor hanyatt fekszem a vizen, a fejemet pedig két kézzel tartják. Tíz másodpercig kell ezt a pózt megőrizni és háromszor ismételni. Ez is rutinfeladatnak bizonyult! Igy hát jutalmat kaptunk.

IV. Merülés segítség nélkül: Feri bácsi szendvicsfogásban a víz alá nyomott, majd elengedett és nekem egyedül kellett a felszínre evickélnem. Ott apa azonnal a vállára vett. Ez már nekem is sok volt. Köhécselve, pityeregve adtam a tudtukra, hogy ez NEM VICCES!!!! Miután úgy láttam, hogy megértették, huncut mosoly kíséretében csapkodtam tovább a vizet az arcukba. Nem titkoltan törlesztési szándékkal. :)

A második úszóórám programja ennyi volt. Mi még maradtunk kicsit a vízben, szabad program keretében kergettem a játékokat és csapkodtam kicsit a medence szélén lévő lefolyót.

Minderről sem kép, sem videó nem áll rendelkezésre, mert mindkét szülőm teljes lelkesedéssel velem foglalkozott, de higgyétek el a legszebb, a legbájosabb,a legaranyosabb, a legtündéribb, a legügyesebb, a legbátrabb és a legnagyobb HŐS voltam! ;)

Huncutságaim

Vannak olyan tudományaim is, amit igazán csak a szüleim értékelnek, szélesebb  körben nem nagyon lehet vele menőzni. Mostanában egy ilyennel gazdagodtam, ez pedig a köpés. Addig, addig gyüjtőgetem a számban a nyálam, amíg jó sok nem lesz, majd egy elegáns mozdulattal kilövellem.  Ma is sikerült egy nagy nyálgombócot a szűnyegre rakni, amit aztán anya alig győzött felitatni.  Közben meg dagadt a melle a büszkeségtől, hogy az ő kisfia ilyet is tud. :D

De egy ilyen tudományom a tele szájjal brümmögés is. :D Ilyenkor anya nem felhőtlenül boldog, mert a környezetemben minden csupa hami lesz. Persze az ő felháborodása nem sok hatással van rám, jó mókának találom és mégegyszer megcsinálom... majd megszánom szegényt, mert össze-vissza rohangál a törlőronggyal. ;)

Arra sem büszkék a szüleim, ha bénáznak néha.  Pár nappal ezelőtt, már ki tudja hányadszor tett tisztába anya. Amikor kibontotta a pelenkámat és felemelte a lábaimat, nem volt kellően óvatos és a kakis pelenkám, huss, lebillent! :)) Persze "arccal" lefelé. Apa szerint nagy volt a szerencséjük, mert a pelenkázó szekrényem elején van egy kis polc, ahol a krém és hintőpor helye van, így a pelenkám csak addig esett. Ha az nincs ott, akkor  a padlószőnyegen landol a pelusom. :) 

Apa is járt már hasonlóan. Nála nem a pelenkám esett le, hanem kigurult a pelusból egy kakagombóc, reflexből utána kapott, de nem sikerült  jól elkapni, ezért elkezdett labdázni vele. :))) A végén apa győzött és a szőnyeg akkor is megúszta. 

Meglátogattak a Keriék

Ma este eljöttek hozzánk a Keriék. Roppant jó kedvembe találtak, mert délután aludtam sokat, 6 óra után ébredtem fel és fél 7-kor fogyasztottam el az uzsonnámat is. Így kipihent és jóllakott voltam. Amikor ilyen vidám vagyok, már "produkálom" magam, amit később el fognak az őseim felejteni, ha most nem kerül a naplómba és pár év múlva majd úgy emlékeznek vissza, hogy "Már születésétől fogva lerámolta a polcokat, minden összenyálazott, összegyűrt és összetört." :). Eddig csak a szüleim és a Tomi részesült ebben a kitüntetésben, de ma a Keriék is ízelítőt kaphattak belőle. :)
 Ilyenkor hangoskodok, huncutkodok, sikongatok, nevetgélek. Aztán várom a reakciókat és ha kacagást hallok, akkor folytatom. :) Már a mászással is kacérkodok. Megemelem a fenekem, magam alá húzom a lábaimat és 10-15 cm-re lévő tárgyakhoz el tudok kúszni. A családom ezen jókat kuncog, viccesnek találják. Mindemellett mindent, szó szerint MINDENT a számba veszek. Zaklatnak a saját fogaim. :) Bekapom amit épp találok a kezem körül, ráharapok és kihúzom a számból. Ismét visszateszem, ráharapok, kihúzom... ezt így folytatom szinte egész nap. Ezzel tudom elviselhetővé tenni a fogacskáim növése miatt keletkező fájdalmat. Tehát jól megy a szájbatömködés, de tudok még egyik kézből a másikba pakolászni,  játékokat messzire röpíteni, rutinosan, gyorsan hasról hátra, hátról hasra  fordulni. 

Ezeket a "produkciókat" mind megmutattam a Keriéknek, nagyokat kuncogtak nekem. Úgy tünt, hogy jól sikerült a szórakoztatásuk. :) Cserébe Ők elmondták nekem, hogy nemsokára unokatesóm születik. Éppen az első születésnapom körül. Jó lesz nekem, mert egyszál egymagamban vagyok a családban ebben a korosztályban. :)

Miután elmentek, indultunk pancsizni és a füdrőszobai produkcióm már csak anyáéknak mutattam meg, ez pedig a fürdővíz lelkes szétterítése volt, a fürdőszoba teljes alapterületén. :)

Védőnénis nap

Új járgányom van. :) A szüleim megállapították, hogy a mózesből nem látok ki, egyébként is éppen végig érem, a hordozót pedig én nem szeretem, ezért előkerült a babakocsim sport része.

Nekem ez nagyon tetszik, olyan jól el tudok benne helyezkedni. Betámasztom az egyik oldalában a fejemet és átlósan fekszem benne. A lábaimat felteszem az előttem lévő kibukásgátlóra és minden szuper, indulhat a csavizás! Jól szétlátok belőle, félig ülök, félig fekszem, szóval csodaklassz! :) Tegnap már így sétáltunk anyával.

Ma pedig a védőnémihez mentünk a fél éves ellenőrzésre. Igaz még nem vagyok egészen fél éves, még van hátra 10 nap, de anya és a védőnéni ezt az időpontot beszélték meg.

Lemértek tetőtől-talpig. :) A fejkerületem 43 cm, a mellkas 45 cm, a hosszúságom 69 cm, a súlyom kereken 9 kg.

Kitöltötték a kérdőívet is és azt mondta a védőnénim, hogy  minden teljesen rendben van velem, az átlagnál egy kicsit nagyobb vagyok súlyban és hosszban egyaránt. 

Most vagyok 24 és fél hetes. Ez azért érdekes, mert apa készített rólunk (anyáról és rólam) egy összebújós képet  4 és fél hetesen, majd teljesen véletlenül készült egy 14 és fél hetesen is. Most viszont már várták hogy újabb 10 hét teljen el, azért hogy elkészülhessen az újabb kép. Ilyen lett: 

Úszni mentem

A szüleim már akkor eldöntötték, hogy visznek bébiúszásra amikor még csak anya pocakjában lubickoltam. Mivel erre a legközelebbi lehetőség is 40 km-re van tőlünk, eddig arra vártak, hogy erősödjek egy kicsit, ne legyek olyan kis törékeny, illetve arra, hogy véget érjen a tél. A múlt hétvégén átmentem a teszten :o), így elérkezett az idő és anya cselekedett. Telefonon egyeztetett és ma jött el a nap!

Én mindebből annyit érzékeltem, hogy még aludtam, amikor anya kiemelt az ágyikómból és úgy, ahogy voltam, hálózsákban áthelyezett a mózesba. Persze csak egy másodpercre nyitottam ki a szemem, hogy meglessem, ki és miért háborgatja az én nyugalmamat, s már aludtam is tovább.

Dunaújvárosban ébredtem fel. Öltözés nélkül mózesből hordozóba kerültem és bementünk egy uszodába, ahol sok-sok baba és kisgyerek volt. Itt anyáék végignézték a kezdők csoportját, majd úgy belejöttek, hogy maradtunk a következőre. Én igyekeztem a szüleim tudtára adni, hogy már unom az egészet a hordozómból nézni, vagy menjünk vízbe, vagy adjanak nekem reggelit, meg különben is elég ciki ez a hálózsákosdi. Ruhát, vagy úszópelust akarok!!! Elég sokára vették a lapot, de végülis kimentünk a kocsiba reggelizni. Azt mondta anya, hogy most még csak nézelődtünk és a jövő szombaton fogok vízbe menni. Addig otthon locsolgatják az arcom és hűtik a fürdővizem. A hazafelé vezető úton arra a megállapításra jutott apa és anya, hogy nagyon korán van ez a reggeli időpont, én csak 8 és 9 óra között szoktam felébredni és ahhoz, hogy időben odaérjünk a foglalkozásra, 6 óra fél 7 között kellene felkelteni. Azt mondták, hogy ennyit nem ér nekik ez az egész. Szóval alhatok reggel!! :)

Hazaértünk, anya gyorsan utánanézett egy másik lehetőségnek. Telefonált és kiderült, hogy szombat du. 15 órakor van a számunkra legkedvezőbb időpont. Ebéd után ismét útnak indultunk. Itt már nem csak néző voltam, hanem kaptam úszópelust és már mentünk is a vízbe. Az volt a feladat, hogy ismerkedjek a vízzel és anya megtanulja, hogyan kell engem tartania a vízben. Ez nem mindig sikerült jól, néha bizonytalannak érzetem a helyzetem. Olyankor egy picit legörbült a szám, de nem sírtam ám!! :o) A végére egész jól belejöttünk.Nézzétek csak! Jól éreztem magam a vízben, várom a következő alkalmat!

Rólam...

Anya szerint nagyon sok jó tulajdonságom van, de mind közül az egyik legkedvesebb számára, hogy nagyon-nagyon tudok örülni, amikor meglátom Őt, vagy apát. Bármit is csináltam korábban, amint felbukkannak a szüleim, hangos nevetéssel fejezem ki az örömöm. Anyának ez nagyon kedves.

Persze nem akarja elhomályosítani azt a jó tulajdonságomat sem, hogy 6 hetes korom óta átalszom az ájszakát, este 10-től reggel 8-9 óráig. Valóban nagyon szeretek aludni, vélhetően apától örököltem. :o) Már a napközbeni elalvások sem okoznak akkora problémát, csak vegyék észre a szüleim -a kellő időben-, hogy álmos vagyok. Ilyenkor, ha beletesznek a kiságyamba, akkor oldalra fordulok és már alszom is. Szeretem babrálni közben a fejvédő puha anyagát, megnyugtat, illetve a takarómat is a fejemre szoktam húzni, ha anya elfelejtené véletlen betakarni az arcom, amikor lefektet. Azóta alszom könnyebben és többet, amióta egyedül el tudok fordulni. Már bebarandolom az ágy teljes területét, leginkább a felső rövid oldalra keveredek, keresztben. Ennek köszönhetően apa olykor óránként ébred a légzésfigyelő riasztására, mert ebben a helyzetben nem érzékeli az szuszogásomat. Visszahelyez középre, de ebből én általában semmit nem érzékelek, még csak fel sem ébredek. :o)

Már könnyen forgolódok mindkét irányba, nem okoz nehézséget. Mivel a szüleim mindig a hátamra tesznek le, ezért a hasra fordulás egy picit könnyebben megy. Amint elengedtek, már fordulok is. :o)

Ülni még csak a hordozóban és az etetőszékben szoktam, döntött támlával. Nem is igazi ülés ez, amolyan ülve fekvés. :o) Egyedül még nem megy, elborulok. :o) 

Viszont a lábaim nagyon erősek, mert képesek megtartani az én 9 kg-os súlyom! 

A evéssel kicsit alább hagytam, rájöttem, ha így folytatom, akkor nagyon kövér leszek. Apa eddig is Bucifejnek szólított, igyekszem egy kicsit karcsúsodni, mert nem nagyon tetszik ez a név. Ezért kevesebbet eszem. Reggelire 210 ml az adagom, aminek az idejét egyre inkább kitolom, mert ébredés után még nem esik jól enni. Ma is fél 11-kor reggeliztem. :o) Más napokon  9 óra körül történik mindez. Az ebédem az már egy kicsit több, 180 ml tépszerhez kapok 120-140 ml bébiételt. Csak a gyömölcsös, édes ételeket szeretem, a sósakat nem. Kedvencem a banán, alma, őszibarack. Amibe ezek közül bármelyik szerepel, azt szinte korlátlan mennyiségben el tudom fogyasztani.

A délutáni evés már kissé problémásabb. Ha eszem este 6-7 óra körül, akkor a vacsorát nem kérem, amit este fürdés után, lefekvés előtt kapok. Már többször előfordult, hogy evés nélkül aludtam el. Ebben az esetben sem kelek ám fel éjjel! Ha a délutáni evés kimarad, akkor egy picit sok a két evés között eltelt idő és nagyon türelmetlen leszek. De anya most azt találta ki, hogy 6-7 óra között csak néhány kanál hamit kapok, azzal kihúzom estig és jól fog esni a vacsora. Ma már teszteltük is, és valóban jól működött.

Még ma is Húsvét van :o)

Reggel kipihenten ébredtem, reggeliztem, majd a család többi tagja is. A következő program ismét a pancsolás volt. Nagyon élveztem, kezem lábam "úszott" :o), kergettem a világító fejű kiskacsámat, a buborékokat, csapkodtam a vízben, elbűvöltem a környezetemet és  jól elfáradtam. Mára sem barátkoztam meg a zuhanyzóval. :o( Anya lefektetett aludni, és babakocsival visszavitt a wellnessbe, ahol a család többi tagja élvezte a szállodá által nyújtott szolgáltatásokat.  Itt töltöttük az egész délelőttöt, majd felmentünk összecsomagolni és bepakolni. Kijelentkeztünk a szállodásból, de még vissszamentünk bowlingozni. Én persze unatkoztam és meg is éheztem közben, így aztán kiharcoltam magamnak a dajkálást. :o) Jó volt. :o)

Amikor végre befejezték, jöhetett az ebédem. Finom volt, mert anya végre gyümölcsös, édes hamit készített. Tegnap burgonyás husit akart velem megetetni, de nem hagytam ám magam! :o) Ebéd után ismét sétáltunk egyet a parkban és szétnéztünk a szálloda játszóterén is.

Sajnos még nem tudtam játszani, de azt mondták a szüleim, hogy hamarosan... 

Hazáig ismét aludtam, a nagyinál ébredtem fel. Ott találkoztam a Keriékkel, a Lacival. Mindenkinek volt egy kedves szava hozzám. 

Jól elfáradtam ezen a két napon, hamar ágyba kerültem este, de jól éreztem magam. 

/Készül videóm is, csak még apa szerkeszti. Amint elkészül vele megmutatjuk ám! ;o) /

Az első Húsvéti Ünnepem

Ebéd után apa bepakolta az autóba a böröndöket, a babakocsimat, a hordozómat és mindent, ami a kényelmemet szolgálja. Az én csomagom volt a legtöbb. :o) Kikapcsololódni indultunk. Anya elsődleges célja az volt, hogy "végre" vízbe tegyenek. Annyira szeretem az esti pancsolást és már elég nagynak tartanak a szüleim ahhoz, hogy a medencében törénő lubickolás is nagy élvezetet jelentsen.  Így aztán célba vettük Kecskemétet. Anya felfedezett ott egy szállodát, ahol minderre lehetőség van. Foglalt szobát is, így jobban kibontakozhatok, nem kell annyira sietnünk haza, illetve, ha elfáradok akkor könnyebben tudok pihenni. 

Az utazás alatt a délutáni szunyókámat iktattam be, így pihent voltam amikor odaértünk. Nem volt hozzú utazás, nincs messze Tőlünk ez a város. Amikor odaértünk, anyáék gyorsan elfoglalták a szobát, kipakoltak és már mentünk is sétálni a szálloda parkjába.

 Jól éreztem magam, szeretem, ha a bratyó is velem van, Ő mindig felvidít, boldog vagyok, ha körülöttem van. Ő délelőtt iskolában van, délután tanul, este pedig játszik a számítógépén, alig találkozom vele. Így most külön örültem, hogy mindenki körülöttem van. Amint körbejártuk a környéket, felmentünk a szobába, úszópelust kaptam és fürdőnadrágot. Nagyon csini voltam benne. :o)

Mindenki átöltözött és lementünk a wellness részlegbe. Apa csak azzal rontotta el a programot, hogy mindjárt a zuhanyzóba vitt. Hááát, mit ne mondjak: nem voltam az ötlettöl elragadtatva... Az volt a szerencsém, hogy komolyan vette az elkeseredésemet és nem erőltette tovább. Anya persze kitalálta, hogy a hideg vízbe kell engem vinni. Rendben, hogy az esti pancsinál jobban szeretem a hidegebb vizet, de ez 26 fokos volt!! Nem sírtam, hős akartam lenni, de apa csak a lábamat dugta bele és a hüppögésemre úgy döntött, hogy nem folytatja. Végre megszületett a döntés: irány a meleg víz! Miért is nem lehetett rögtön ezzel kezdeni???  :o) Itt már minden rendben volt, a szüleim szerint nagyon édes, ügyes kisbaba voltam. Lehet benne valami, mert a környezetemben mindenkit lenyűgöztem ;o))).

Amikor elfáradtam ismét a zuhanyzóban találtam magam. Majdcsak észreveszik a szüleim, hogy nem szeretem... Anya felvitt a szobába felöltöztetett, mózesba rakott és már aludtam is. A Tomi és apa szaunázni még lent maradtak. Amikor ők is felértek, elkezdtünk készülődni a vacsihoz. Akkorra már én is felébredtem. Amíg a család többi tagja jóízűen falatozott én csak nézelődtem és kikezdtem a szomszéd asztalnál ülő társasággal. :o) 

Ezután fürdés, vacsi és alvás kövtekezett. Kaptam a szobába babaágyat, rózsaszín takaróval, de anya nem találta elég keménynek az alját, ezért a mózesbe aludtam, amelyet beletettek a kiságyba. :o) Alig tudtam benne oldalra fordulni, de szűk ágy ide, idegen hely oda, én bizony aludtam reggel 8-ig. Még a csajos, rózsaszín takaró sem zavart.  :o)

Anya finom

Elhatároztam, hogy megeszem anyát, mert így ránézésre finomnak látszik. :) Csak valahogy nem fér a számba. Pedig az utóbbi időben minden nap megpróbálom... hátha egyszer sikerül. :) Nézzétek csak!