Nem kenguru...

Az imént ideugrált hozzám a Zalán és azt mondta:
 -Anya! Nem vagyok kenguru!!! Nincs zsebem!!!

:D :D :D

(Mindennek csupán azért van jelentősége, mert mi még nem beszélgettünk a kengurukról... )

Mai párbeszéd...

Zalán egy ritmusos zenére "bulizott". Idejött hozzám és azt mondta:
-Anya gyere, Te is bulizni! Erre azt válaszoltam:
- Nem megyek kisfiam, én már kinőttem abból a korból. Mire Zalán visszakérdezett:
-Kinőttél a bokorból??? :D :D :D

Végre száműztük...

a pelust és vele együtt a bodyt is. Hipp-hipp hurrá! :D 

3 nappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy éjszakára sem kap pelust, hiszen már régóta nem pisil be. Tegnap reggel 8-kor felébredt, pisilt, majd visszafeküdt és aludt tovább. Egészen fél 10-ig. :) 

"Baleset" nem történik már, persze ez nem jelenti azt, hogy nem is fog. Ügyes, már teljesen természetesen kezeli a helyzetet. Én pedig örülök, végre nem kell pelenkáról gondoskodni, nem kell rá költeni, és a Zalán is csinosabb lehet, hiszen olyan édes trikó-alsónaci párosban.

A napokban méréseket végeztünk: a magassága 94 cm, a súlya pedig 15.750 gramm. Úgy tűnt, mintha fogyott volna, ezért tettem mérlegre, de éppen fél kg-ot gyarapodott súlya két hónap alatt. Így aztán magától értetődött, hogy jöhet a magasság mérés is. :) 94 cm, ami két hónap alatt 2 cm-es növekedés. 

Valójában a  ruháin is látható, mert a 86-os méretet teljesen le kellett cserélni, már egyetlen darabunk sincs használatban belőle. A pólók a pocakján feszülnek, a nadrágok pedig a csípőjén "akadtak" fenn, ami a szobatisztaság jelenlegi szakaszában nem éppen optimális. :) Így hát teszveszre kerültek. :D  Kb. fele-fele arányban visel 92-es és 98-as méretet, de már néhány pólója és rövidnadrágja 104-es, és nem tűnik rajta nagynak. 

A beszéde napról napra javul, a szókincse "szemmel láthatóan" de inkább füllel hallhatóan gyarapodik. :) Időnként szól olyanokat, hogy meg tudnám zabálni. :) Egy tegnapi példa: Elszaladtunk az Éviékhez, megnéztük a Málnát. Apát itthon hagytuk és így nem vittünk lakáskulcsot. Amikor hazaértünk azt tapasztaltam, hogy a bejárati ajtó zárva... apa elment... Visszamentem az autóhoz, hogy megnézzem, benne van-e a kulcsom, de nem volt.  Elszaladtam a másik ajtóig, illetve a lehetséges helyeken megnéztem a kulcsot, de nem találtam megoldást a problémára. Ajtók, ablakok zárva, kulcs pedig sehol... A hátsó teraszon letettem a táskám az asztalra, gondoltam még egyszer átnézem, hátha mégis... De nem... A két és félévesem, akinek egyik kezében a Nagyitól kapott csoki, a másik kezében a Hugitól kapott csoki, hóna alatt pedig egy Kubu, ált a második lépcsőfokon... Tanácstalanul ránéztem és ekkor megszólalt: -Anya? Van ötleted? 

Hát jót derültem rajta, az biztos. :D Nekünk nincs a szótárunkban ez a szó, ennek ellenére Ő tudja... és azt is, hogy mikor, milyen szituációban kell alkalmazni. Ezzel engem lenyűgöz, és ilyen eseteink elég gyakran vannak.

Biztos vagyok benne, hogy ilyen helyzeteket minden szülő átél, nem különleges ez a dolog, de ez is része a fejlődésünknek, ezért került ide. :) 

Egyébként volt ötletem, felhívtam apát, és kiderült, hogy gondolt ránk: elrejtette egy titkos helyre a kulcsot, ha  előbb érnénk haza, mint Ő, akkor be tudjunk jutni... :) Kedves volt Tőle.