2012. február 12., vasárnap

Téli örömök

Felkerekedtünk, hogy egy kicsit élvezzük a tél adta lehetőségeket, örömöket. Elkocsikáztunk a tassi gáthoz, s ezzel a gondolattal nem voltunk egyedül, elég sokan  cselekedtek éppen így. Ez a környékünk egyetlen magaslati pontja... :) 
Zalán rendkívül jól érezte magát, semmi nem számított neki, vidáman szánkózott, esett-kelt a hóban vagy éppen oldalára feküdve gurult le a gátoldalon. Számolhatatlanul sokszor tette meg a távot oda-vissza, egészen eddig míg jártányi ereje sem maradt. 



Amikor már mozdulni sem tudott a fáradtságtól elindultunk haza. Itthon befeküdt a mi ágyunkba, ahol mesét nézett és órákig meg sem mozdult. :D :D Ez bizony nagy teljesítmény, mert egy örökmozgó, energikus kisfickó, aki sosem fáradt, s csak ritkán merül le ennyire.

2012. február 5., vasárnap

Egy kis szösszenet...

Kinézett Zalán a konyha ablakon, ahol látszódik a szomszéd ház teteje. Felnézett rá, hosszasan nézte, majd megszólalt: - Minden csupa hós! Kijavítottam, hogy nem úgy kell mondani, hogy hós, hanem: havas.
 Szokás szerint ellenkezett: -Nem havas, HÓÓÓS! Nem szóltam rá semmit, mert elakartam kerülni egy végeláthatatlan vitát, hiszen ismerem már a fickót. Vannak olyan pillanatok, amikor nem fogékony a szülői intelemre, máskor pedig "issza"szavainkat. Ezzel látszólag a téma le is volt zárva, de rápillantottam és láttam, hogy gondolkodik, mereng valamin. Kisvártatva meg is szólalt: - A fürdőkádban van a sok-sok hab, kint pedig a hóóó! Ugye, anya?   :D :D 

2012. február 4., szombat

Hójelentés

Már 1 hete másról sem beszél a tv és a rádió, mint arról, hogy hatalmas mennyiségű hó- 40-50 cm- érkezik, farkasordító, illetve szibériai hideg (-20-25 fok)  kíséretében. (Ezek a jelzők a híradásokban szerepeltek.)
Nos, mára ebből a hóból kb. 10-15 cm meg is érkezett. Nagy örömmel öltöztünk overálba Zalánnal és indultunk ki havat lapátolni, szánkózni.

Apa abbahagyta a hólapátolást, azért, hogy  megetesse a Brúnót, Zalán pedig azonnal kihasználta, hogy a hólapát árván maradt. :) Én pedig kis késlekedéssel, de megörökítettem, így a valósághoz képest egy sokkal rövidebb változat látható, itt.

Hamar lemondtuk a hó eltakarításáról, helyette szánkózni indultunk:

Körbenéz a "játszóterén": Minden csupa hó! 

Indulááááás!! 

Futás a szánkó után



Nem tartott túl sokáig a szánkázás, mert Zalán nem volt túl lelkes. Amikor apa kikanyarodott vele az utca végén, akkor tiltakozott: - Apa! Ne menj arra!- szólt az utasítás. 

-Miért?- kérdezte apja. A válasz így hangzott: - Mert én itt akarok lakni! :))

Így visszafordultunk, hazamentünk és folytattunk a hó eltakarítását. Zalán labdázott, mert Ő imád labdázni-, nem akadályozza meg benne a hó sem. :) 
kb. 20 perc után megszólalt a kisfickó. - Pisi, gyorsan-gyorsan, pisi! Elindultam, hogy segítsek neki, de meggondolta magát: -Nincs pisi- mondta. 5 perc sem telt el, amikor ismét elkezdett befelé szaladni, de egyikünk sem mozdult azonnal. Amikor felért a teraszra és felmérte, hogy sem az apja, sem én nem indultunk el, megszólalt: - Siess apa, mert mindjárt be leszek pisilve!!! :) 
(Ez csak azért érdemelt blogbejegyzést, mert még sosem mondott ilyet. ) 
Levetkőztünk és már vissza sem öltöztünk, ennyi volt erre a napra a havas élmény. 

2012. február 3., péntek

Egy kis szösszenet...

Ma a törpém azzal szaladt be a nappaliba, a hasát nyomkodva:
 -Belement a rossz érzés a pocakomba!

:D :D :D

Zami nyelven ez azt jelenti: Fáj a hasam, amelyet most először akart kifejezni, s így oldotta meg a dolgot. :)