Az emlékmű nagyon közel volt az autóhoz, keveset sétáltunk. Ámulva néztem, hogy mekkora... Ahogyan az előttünk elterülő valamiket is. Anya mondta, hogy az egy város, Tatabánya. Amiket pedig látok, azok épületek. Ott is emberek élnek, családok, mint mi vagyunk. Gyerekek, apák, anyák,tesók, nagyik. Készített apa fotókat, majd a Turul-emlékműtől északi irányba gyalogosan elindultunk a parkerdőbe. Félúton anya hasáról apáéra kerültem. Kb.15-20 perc alatt elértünk a közelmúltban felújított kilátóhoz. Anya nem akart fellépcsőzni, de apának jó a rábeszélő képessége. :) Fent fújt a szél, de nagyon szép volt a kilátás. A legmagasabb fa is alattunk volt! Elidőztünk egy kicsit, nézelődtünk, fotók készültek, majd lementünk. A kilátó előtti padon leültünk egy picit, mert szomjas voltam. Miután ittam, ismét új helyem lett, apa hátán túráztam tovább. Persze annyit kellett sétálni, hogy elfáradtam és elaludtam. Az autónál ébredtem fel.
Beülltünk, elhelyezkedtünk és mentünk tovább. Tatán megnéztük azÖreg-tó és az Öregvár környékét. Az Öreg-tó körül parti sétány van, amelynek nagy részén sétáltunk. Én persze babakocsiban nézelődtem, így csak anya lábai fáradtak el nagyon.
Az itt eltölött néhány óra után úgy döntött a családi kupaktanács, hogy az idő elszaladt, a társaság elfáradt, így hazafelé indultunk. A többi látnivaló, amit erre a napra terveztek, majd egy másik alkalommal nézzük meg. Én nem bántam, mert már közelgett az este és szerettem volna a számomra oly kedves szülői ágyban nudizni, ahogy minden este szoktam. Persze ez is elérkezett, fél 10-kor értünk haza és én nagyon boldog voltam. Ezt hangos kacarászással, hancúrozással, sikongatással adtam szüleim tudtára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése