Ma kaptam a karomba szurit, és alig sírtam. Majd elvitt a doktornéni megvizsgálni, és azt mondta anyának, hogy hazamehetünk!! Anya határtalanul boldog volt és már hívta is apát, hogy jöhet értünk!
Apa hazarohant a mózesért, amibe anya már hetekkel ezelőtt összekészítette a ruhácskáim, felkapta és már rohant is értünk. Anya örömmámorban öltöztett első, saját kis ruhácskáimba.
Fél négy körül hagyhattuk el a kórházat, én hazáig aludtam. Nem emlékszem milyen hosszú utat tettünk meg.
Otthon viszont ez volt az első kép, ami készült rólam:
Ez az első közeli kép:
Az első fürdetésemről pedig ez:
Mozgalmas nap volt ez a mai! :) De jó itthon. Biztosan jól összeszokom a többi családtaggal és jól fogom érezni itt magam.
