Mintavétel sín készítéshez

A mai napra kaptunk időpontot a budapesti Karolina úti klinikára. az alábbi képek jól láttatják, hogy hogyan is zajlott mintavétel. 1 hét alatt készül el a sín. Zalán zöld színűt és  autós mintázatút választott.

Gyógytorna

Bevittem a doktornőnek a tegnap kapott leletet. Kértem  beutalót az ortopéd klinikára, mert bejelentkeztem a sínmintázásra. Gipszbe teszik a lábát, hogy meg tudják mintázni a rögzítő sínt. Jövő csütörtökre kaptam időpontot és kell hozzá a beutaló. 

Ezután jelentkeztem a szakszolgálatnál gyógytornára, de elutasítottak, mert ott csak gyógytestnevelésben tudják részesíteni a Zalánnál kisebb gyerekeket. Így az sztk-t fel sem keresve, magánúton kerestem gyógytornászt. Heti egy alkalommal, 45 percig tornáztatja és ma már el is kezdte. Kicsit fájdalmas a Zalánnak, volt egy kis sírás is, de mindenképpen hatásosnak tűnik. Kaptunk házi feladatot is, melyeket el kell végeznünk naponta többször a következő alkalomig. Megtanította velem, hogy otthon hogyan kell helyesen  nyújtani az izmát.

Amikor végeztünk és járni kezdett, határozottan látható volt a változás, amit a megnyújtott izmoknak volt köszönhető. (Ez az állapot 1-2 óra alatt elmúlt, mert az izmok visszahűltek.) A gyógytornász szerint a következő fél év eredményes lesz... Reméljük nagyon! 

Ortopédia - Mini klinika és egy kis Zalán mondta...

Zalán nem tud rendesen járni, mert Achilles  és vádli megrövidülése van. A sarkát nem használja, folyton lábujjhegyen jár. Ha szólunk neki, akkor leteszi,de max. kettőt lép így és újra lábujjhegyezik. 2 évvel ezelőtt voltunk már orvosnál vele, ahol tornázást javasoltak. Néhány hét után elmaradtak a tornázások emiatt nem is javult a helyzet. Valamiért azt gondoltam, hogy ez csak egy rossz szokása és úgysem marad így, majd leszokik róla. Hát nem így történt...

Néhány héttel ezelőtt a tanítónéni szólt, hogy vigyük el orvoshoz a lába miatt. A gyermekorvosunk javaslatára felkerestük Dt. Terebessy Tamás ortopéd szakorvost, aki néhány héttel később időpontot adott nekünk egy vizsgálatra, amely vizsgálat a mai napon vált esedékessé.

Szerencsésen alakult a dolog, mert éppen ezen a napon elmaradt a délutáni tanítás az iskolában, így tanóráról nem hiányzott.. :) 

 Fél órával előbb érkeztünk a rendelőhöz és a kocsiban várakoztunk, s közben beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Pl a karácsonyról... Piros és fehér díszeket szeretne a fára és még nem tudja pontosan, hogy mit kérjen a Jézuskától, de nagyon tetszik neki a LEGO NINJAGO. Arra kérdésemre, hogy hol látott olyat, azt válaszolta, hogy a Tomi vitt be...  Egyeztettük, hogy nem a mi Tomink, hanem az osztálytársa. Ebből a gondolatmenetből kanyarodtunk oda, hogy neki nem tetszik a Tomi neve, hogy került a P.... vezetéknév után a Tamás név. Nem illik össze....

Mondtam, hogy én választottam, és szerintem nagyon szép. A másik esélyes név a Péter volt. Elkezdte ízlelgetni... P.... Péter.... Felkiáltott, hogy az sokkal jobb lett volna, jobban illik a vezetéknevéhez! 

:))

Ezután az én nevem mondta ki, majd így szólt:

-A Te anyukád nagyon jó döntést hozott, amikor neked nevet választott, mert nagyon jól illik egymáshoz, jól rímel.

Ezen jót mosolyogtam, hogy a hét évesem milyen gondolatokkal van elfoglalva, miközben szívem elöntötte a mérhetetlen szeretet. Nem taglaltam neki a nevem eredetét, mert azonnal kérdezett:

-Téged, hogyan szólítottak az iskolában?

-Anikó és Ancsa - válaszoltam.

Ezzel az információval nem tudott mit kezdeni, s elmondtam neki, hogy két keresztnevem van. Megnézte a személyi igazolványomat, ELOVASTA a nevemet, majd azt mondta,  hogy Ő Panninak, Pannikának, vagy Pannusnak hívott volna, ha együtt járunk iskolába.
Az volt a válaszom, hogy jaj de jó, hogy nem jártunk egyszerre iskolában, mert akkor Ő nem lehetne most a kisfiam. Én pedig nagyon boldog vagyok, hogy Ő a kisfiam!!  Erre a felvetésre a 7 éves így válaszolt:

-Attól még élhettünk volna együtt! Összejöttünk volna és nekünk lett volna közös gyermekünk!!! 

:D :D :D 

Erre már nem tudtam szóhoz jutni, könnyesre nevettem magam...

Mondtam neki, hogy ezeket beírom a blogjába. Ezt a választ kaptam:
-Ha beírsz valamit vicces dolgot rólam a blogba, az nekem kíííínoos!!! Megalázó, mert mások is olvassák!

Megnyugtattam, hogy nem szeretném semmiképpen sem kínos, sem megalázó helyzetbe hozni, éppen ezért csak a szűk család olvassa, széles kőrben nem terjesztem.
:) 

Ilyen hangulatban mentünk be a rendelőbe, ahol nagyon kedvesen fogadtak és a doktor úr is nagyon kedves, türelmes volt. Alaposan megvizsgálta a Zalánt és megerősítette a korábbi diagnózist, Ő is tornát írt elő. Otthon naponta, gyógytornásznál hetente. előírta még, hogy készíttessünk neki éjszakai csizmát is és fél év múlva szeretné megnézni újra. Tájékoztatott arról is, hogy amennyiben eredménytelen lesz a terápia, akkor egy műtétet fog végezni rajta, de mindenképpen teljes értékű felnőtt lesz belőle, jól fog járni és nem fog sántítani sem. 

Ez megnyugtató, de azért szeretném, ha a műtétig nem jutnánk el, mindent megteszek, hogy a torna és a csizma eredményes legyen.

Zalán intézkedett

A reggeli iskolába rohanás közben így szólt:
-Szerinted meddig fogok abba a padba ülni? Mikor ültet el a tanító néni?
-Nem tudom. - válaszoltam. Nem jó ott ülni?
-Nem. Szeretnék elülni onnan.-mondta.
-Miért?
-Mert nem szeretek a Betti mellett ülni.
-Egyszer majd gondol egyet a tanító néni és átülteti az osztályt. Addig bírd ki ott!-biztattam.
Erről nem esett több szó, váltó cipőt húzott elbúcsúztunk és bement a terembe.



Délután széles mosollyal az arcán azt mondta:
-Majd holnap meglátod hol ülök!
-Elültettek???
-Igen!! -mondta büszkén.
-Hogyhogy? -érdeklődtem igazán kerek szemekkel.
-Mondtam a tanító néninek, hogy nem szeretnék ott ülni és elültetett!



Boldogan és büszkén vettem tudomásul, hogy nagy fiam van és  nem kell nekem aggódnom amiatt, hogy jajj, szegényke! mi lesz vele nélkülem!!! ;)




Az új helyén, boldogan...

Egy kis összefoglaló

2,5 hónapja kezdődött az iskola. Azóta nagyon sokat fejlődött, már OLVAS!!!! Nagyon imádom, nagyon új nekünk, nagyon jópofa így, hogy minden betű olvasásra inspirálja.

Szerintem jól tanul, a felmérőket maximálisra írja, az olvasással nincs probléma, amit hiányosságnak rónak fel neki és szerintem jogosan, az a külalak. nem ír szépen, nagyon nehéz neki a vonalak és kockák között maradni. De majd gyakoroljuk és ha őszinte akarok lenni, akkor ahhoz képest, amennyit eddig ceruza volt a kezében, nem is olyan rossz. :) 

Volt egy versmondó versenyünk, amelyre a verset pillanatok alatt megtanulta. Nem jutott a az első 6 közé, de nagyon ügyes volt. Itt látható!

A zsűri külön megdicsérte a szemkontaktus miatt. :) 

Most magyar népmesét keresünk a mesemondó versenyre...

A menza miatt aggódtam, ezért szeptember elején lemértem: 119 cm és 23,7 kg volt. Ma, 10 héttel később 120 cm és 24,6 kg. Talán nincs miért aggódnom, túl nagy baj nem lehet. :) 

A szomorúfejet eddig hármat kapott. Az elsőről írtam korábban, a padszomszédja munkáját firkálta össze, "visszaadásból" . Másnap azért kapott, mert beszélgetett az ebéd közben, a harmadik pedig 2 nappal később azért, mert az ebédlőbe sétáláskor ugrált a sorban. Ezek közül csak az elsőnél érezte úgy, hogy megérdemelte...  Nem is érdemel több szót részemről, valahogy egyet értettem vele. Persze csak magamban, ennek nem adtam hangot. :) 

Zalán mondta...

Ébresztgetem reggel... Nehezen ébred, éppúgy, mint az elmúlt 2 hónapban minden reggel. 20-25 perces program, mire azt mondhatom, hogy felébredt. Eddig hősiesen viselte, nagyon nehezen kelt fel, de nem morgolódott miatta. Minden reggel vidám, jókedvű kisfickóként -amilyen Ő maga - kezdte a napot.. Ma viszont azt mondta, hogy utál felkelni. Ma először adott hangot ennek. Majd egy kis szünet után még mindig csukott szemmel megkérdezte:

-Miért kell ilyen korán kelni?

Elmondtam neki, hogy én sem tudom, ez Kunszentmiklós sajátossága, hogy 7:15-kor már az iskolában kell lenni. A szomszéd faluban és az ország sok-sok helyén 8 órakor kezdődik a tanítás.

A szeme még mindig csukva... Kis szünet után megkérdezte:

-Szerinted beírassam ebbe az iskolába majd a gyermekemet?

:D :D :D 

-Ezt most még nem tudom megválaszolni! - mondtam. Sok mindenen múlik... pl azon, hogy itt fogsz-e majd élni. Ugyanis a középiskola után, ha tovább szeretnél tanulni, akkor erre a mi városunkban nem lesz lehetőséged. El kell majd utaznod másik városba. A Tomi is Pestre jár az egyetemre. Ő olyan szakmát választott, amellyel itt nem fog munkát találni. Valószínű, hogy valamelyik nagy városban fog élni, de Ő a  hosszú távú terve szerint Angliába készül. Amennyiben Te is hasonlóan leszel, akkor nem fogsz itt élni, ahogyan a gyermeked sem.

Kicsi csönd után, -már nyitott szemmel- érkezik a válasz:

-Én itt fogok élni. Ebben a házba. Ez lesz a gyerekszoba - mutat körbe a szobájában.

-És Te hol leszel? -érdeklődöm.

-A nappaliban, ahol most Ti.

-És mi hol leszünk? -kérdezem.

Ekkor már ült az ágyban és rövid csönd után a mutatóujjával felfelé mutat, majd így szól:

-Fent a mennyben....

:O :O :O