Mai szösszenet

 Ébredés után a kisfickó odajön hozzánk az ágyba, összebújunk, jó reggelt puszilkodunk.Ma reggel is a szokásos "jóreggelt" összebújásunk zajlott, amikor a Zalán feltérdelt az ágyban, rám nézett és apja felé mutatva közölte: - A szőrős apámat is megölelem!!

:D :D :D 

4. születésnap

Erre a szülinapra már együtt készültünk. Az utolsó hónapban már visszaszámoltunk. :) Megkérdeztem, hogy milyen tortát szeretne, kiket hívjunk meg, mi legyen a menü és milyen ajándékot szeretne. Mindenre volt válasza, elképzelése és nagyon izgatottan várta a napot.

Felsorolt mindenkit, akit valóban meg szerettünk volna hívni, labda tortára vágyott, levest, pörköltet, krumplit és husit menüsort választott. Az ajándék tekintetében pedig nem volt határozott elképzelése. :)

Az összejövetelt délután 3-ra terveztük, mert a Hugimék Málnája még alszik délután, így Ők nem tudnak korábban megjelenni. Zalán már évek óta nem alszik, ahogyan a Virág sem. A menü húsleves, csülkös pacal pörkölt főtt burgonya, valamint sült csirkecomb majonézes kukoricás, tojásos, burgonyasaláta volt. Sajnos a lakásunk kicsi, alig tudtam megoldani, hogy mindenkinek terítsek, sőt, meg sem tudtam oldani. Tavaly azért készítettem hidegtálakat, hogy svédasztalos jelleggel, mindeni szed és valahová leül elfogyasztani. :) 

A vendégeink szerint az ételek finomak voltak, de a kisfiam számára a fénypont mégiscsak a torta volt! Kapott egy labda tortát, eleget téve a kérésének, illetve egy meglepetés tortát is, amely Spongyabob volt. Nem is tudta eldönteni, hogy melyik tetszik neki jobban. :) 

Kapott egy Lego autó készletet, amely 5 autót tartalmaz. Majd kirakjuk együtt, biztosan nagyon fogja élvezni. Ami jelenleg a legnagyobb örömet okozza neki, a Keriéktől kapott fegyver. Nagyon-nagyon szereti a "tüsszölőket" mindene a fegyver. Hatalmas lelkesedéssel lövi ki a tárból a szivacs lövedékeket, eddig még csak hasonló sem volt neki. A nyáron a vízipisztolyokból teljes hadseregnyi volt, (kicsi, nagy, rövid hosszú) vízparton egész család tudott csatázni, mindenkinek jutott. Bent a lakásban pedig LEGO duplóból épített megszámlálhatatlanul sok "tüsszölőt", mindig büszkén mutatta meg őket, és kérdezte: -Hogy teszik a tüsszölőm? Épített kicsiket, nagyokat, hosszúkat, rövideket, egyszínűeket, többszínűeket. Így most nagyon-nagy örömet okozott neki egy "igazi" puska. 10 töltény fér bele, elemmel működik és sorozat lővésre is használható. Habszivacs a töltény, sérülést nem okoz vele. 

Kapott több kisautót is, azokat is nagyon szereti, napi szinten játszik velük. Most éppen szülinapi bulit tartanak az autók, a Villámnak van szülinapja és a többi autó vele "bulizik". Nagyon édes, ahogy játszik velük, a fantáziája pedig határtalan. Olyan történeteket talál ki, hogy csak lesünk. :) 

Jól érezték magunkat a gyermekek a gyermek szobában, buliztak, zenét hallgattak, táncoltak. Főleg a kicsik. Jól elválaszthatóan két korcsoportba tartoznak a gyermekeink. A kamaszok és a kicsik. Mindhármunknál van egy nagy gyermek, akik korban közel vannak egymáshoz és van egy kisgyermek, akik szintén egykorúak. A nagyok Barbi (13), Lili(15), Tomi(17), a kicsik Málna (1,5), Virág (3), Zalán (4). A nagyok nevetgéltek azon, ahogy kicsik táncolnak, játszanak. 

Kb.9 óra fél 10 körül mentek el az utolsó vendégek, Zalán legnagyobb sajnálatára. :) 

Olyan hihetetlen, hogy 4 éves, hiszen most született...

Egy kis híradás

Nagyon régen történt bejegyzés a blogba. Ennek több oka is van: már nem történnek napi szinten olyan események, melyet rögzíteni kellene, s emiatt a lelkesedésem is alább szállt, mindig halogatva, hogy majd leírom, majd leírom, s végül elfelejtődnek a dolgok. Az is egy ok, hogy kevesebb a szabadidőm, amikor mégis a gép elé ülök, akkor egyéb teendőimet végzem el rajta. Ebben az évben nyaralni sem voltunk, így a nyári élmények is sokkal rövidebbek. De nem magyarázkodom, így jött össze és kész. :) 

Történt az elmúlt hónapban egy sajnálatos dolog, ami mindenképpen említést érdemel...

Szeptember 21.-én, pénteken 17 óra körül a párom hazaért az áruval az üzletbe. Én tornázni indultam, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, a Zalánt kiviszem a boltba, s amikor az apukája végez, akkor együtt mennek haza.

Volt még néhány percem az indulásig, így elkezdtem átvenni a tejes árukat. Már majdnem végeztem vele, amikor sírásra, sikításra kaptam fel a fejem. Kirohantam a hang irányába, és látom, hogy a párom tartja a békát, melyen rajta egy raklap ásványvíz, Zalán lába pedig a raklap alatt kicsavarodva. A jobb lába, bokánál megtörve, a külső boka a betonon, a belső bokáján pedig a raklap áru. Azt hittem elájulok!!! Kiabáltam, hogy emelje fel a békát, de azt mondta, hogy nem tudja (az egyik kereke már a betonon volt, a másik pedig még az emelőhátfalon). Visszafelé tolni pedig nem akarta, mert alatta volt a Zalán lába. 

Nem kívánom senkinek az érzést... A gyerek őrjöng a fájdalomtól, a békát nem lehet emelni, a további sérülés elkerülése miatt visszafelé sem lehet tolni... én egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem kihúzni alóla a gyermeket... nem jött könnyen, érzésem szerint sokáig is tartott. A húzás miatt  megsérült a bőre, a raklap alatt maradt a cipője és a zoknija is. Nem szép látvány tárult elénk... a raklap éle bemélyedést képezett a lábfején, a bőre lejött, ahogy kihúztam a súly alól, be volt dagadva és nem tudott ráállni. Nem volt kétséges: orvoshoz kell vinnünk... 

A Zsuzsa doktornéninél kezdtünk, de Ő éppen füvet nyírt és nem hallotta sem a csengőt, sem a telefont. Hamar fel is adtuk a hozzá való bejutási kísérletünket, indultunk az ügyeletre. Ott azt mondták: Kecskemét, baleseti ambulancia, röntgen. 

Hamar hazaszaladtunk az iratainkért, s amíg készülődtünk a Zalán a kanapén szomorkodott. Sírdogálva mondogatta, hogy nagyon fáj a lába, s ezt most a puszi sem gyógyítja meg... Anyai szívem azt hittem megszakad... :'(

Útközben még pityergett, hogy nagyon fáj a lába, de hamar elaludt. Pedig nem szokott, de most annyira kimerült, hogy elnyomta az álom... 

Kecskemétre 7 óra körül értünk és nem kellett sokat várakoznunk. Megkaptuk a beutalót a röntgenbe, s ott is viszonylag hamar, néhány perc várakozás után sorra kerültünk.Ez után kellett egy kicsit többet várnunk, de az sem volt vészes. Amikor szólítottak a hangos bemondón keresztül, izgatottan léptünk be az ügyeletes rendelőbe: Vajon eltört-e a csontja, kapunk-e gipszet?

Megmutatták a felvételeket, és csodával határos módon nem volt eltörve! Persze ettől még nem volt minden rendben, féltettük a boka izületét , az izmait, nehogy roncsolódva, szakadva legyenek legyenek, féltünk, hogy  maradandó sérülése történt... Ugyanis a raklap éle, a duzzanat ellenére jól látható volt még ekkor is a lábfején, egy horpadás formájában.

Miközben néztük a felvételeket, bejött egy férfi és kérdezte, hogy hol van akit gipszelni kell? (ÓÓÓÓÓ! -gondoltam.)  Az orvos ezután azt mondta: "-Ilyen súlyos esetekben akkor is be szokták gipszelni, ha nincs törés." Majd egy pillanat múlva azt mondta, hogy most mégsem fogják begipszelni, szeretné, ha holnap reggel visszahoznánk, hogy lássák, hogy mennyit változik egy éjszaka alatt.Majd reggel eldöntik, hogy kap-e gipszet vagy sem. Azt mondta, hogy nem lehet terhelni, megígértette a Zalánnal, hogy nem lép rá, mindenhova apa viszi. A Zalán megígérte... Vizes borogatást tettek rá, majd utunkra engedtek.

Este 10 óra körül értünk haza, s Zalánt mindenhova apa vitte... Pisilni, fürdeni, majd az ágyba.

Féltem az éjszakától, hogy a fájdalom miatt majd nem fogja tudni magát kipihenni, nem fog tudni jól aludni, de egyetlen egyszer sem ébredt fel. Reggel ébreszteni kellett 10 óra körül körül, hogy beérjünk dél előtt Kecskemétre. 

Másik orvos volt, aki úgy döntött, hogy nem kap gipszet, s akarja, akkor terhelheti is.  Kedden látni szeretnék, vissza kell vinni. Kb 5 perc alatt végeztünk, átkötötték, ismét vizes borogatást kapott, majd eljöttünk. Ismét apa hozta-vitte a kisfiát. Megálltunk a McDonaldsba, kb 1 órát töltöttünk ott, s a mi izgő-mozgó, eleven, sosem pihenő kisfiunk végig ott ült a padon, a lábát felemelve, hogy ne lógjon. Apa vitte ki a kocsiba, s a mikor hazaértünk behozta s letette a kanapéra... s a következő pillanatban  a mi kis betegünk, huss! elszaladt a gyermek szobába...

Csak néztünk össze, hogy most mi is történik? (Apa egy kicsit megkönnyebbült, hiszen nagyon aggódott, gyötörte a lelkiismeret furdalás, félt, hogy esetleg maradandó károsodást szenvedett a bokája, s bár járni ugyan majd tud később, de lehet, hogy sportolni emiatt nem fog tudni.) 

Utána mentünk és örültünk, hogy tud járni, kérdeztük, hogy nem fáj már a lába? Azt mondta, hogy fáj, de már tud rajta járni...  Mindez nem egészen egy nappal a beleset után... Nagyon megörültünk, de azt meg kell hagyni, hogy nagyon csúnya volt a lába. Másnap már ugrált is rajta az ágyon. :)

Vasárnapra  a seb elfertőződött rajta, így hétfőn reggel a Zsuzsa doktornéninél kezdtünk, aki ellátott minket a megfelelő lemosóval és krémmel. Elég nehezen jött helyre, és végül a seb gyógyult rajta legtovább. 

Ma már csak a fehérebb színű bőrfelület emlékeztet erre a balesetre, melynek az előzménye a következő volt: 

Zalán szeretett volna  béka és a raklap közé állni, miközben apukája lehúzza az emelő hátfalról a raklapot, de a párom ezt nem engedte neki. Ő megkerülte a raklapot, s a tiltás ellenére, a már mozgásban lévő békára ugrott, melyet elvétett, s lecsúszott a lába, egyenesen a raklap alá gyűrődve...

Ott követtük el a hibát, hogy korábban, sík területen, könnyebb áru esetén a párom már megengedte neki, hogy oda álljon. Most viszont éppen a lejtős terep és az áru nehézsége miatt nem engedte meg, de az okát  nem beszélte meg vele, csak egyszerűen azt mondta, hogy most nem állhat oda. Ezt Ő nem értette, s gondolta, hogy cselekszik... Apjában fel sem merült, hogy egy pillanat alatt odaszalad, s már ugrik is... 

Két esetben is elkerülhető lett volna ez a baleset. Egyik, hogy soha, semmilyen körülmények között nem állhat rá az árumozgató kocsira, a másik, ha már korábban ráállhatott, akkor elmagyarázni neki, hogy MOST miért nem állhat rá, s ha majd sík területen lesz az áru, akkor apa majd megengedi neki, addig várjon türelemmel. Persze utólag már könnyen okos az ember...

Összességében jól megúsztuk, szerencsére gyorsan és maradéktalanul meggyógyult a bokája.

3,5 éves

Zalán súlya 17700 gramm, magassága 99 cm.

A mai vasárnapunk

Reggeli után kocsiba dobtuk magunkat és meg sem álltunk Budapestig. Decathlon, KIKA, Campona volt a terv.  Egy két apróság hiányzott a konyhámból, illetve a nagyobbik fickómnak szerettem volna tavaszi, nyári öltözéket   beszerezni. Úgy terveztük, hogy gyorsan letudjuk a vásárlás részt, majd elmegyünk a Tropicariumba, végül moziba. Csakhogy ennek egy része terv maradt...
Túl nagyok az áruházak és a távolságok, s az idő pedig meglehetősen gyorsan szalad ilyenkor. :)
Így a Tropicarium maradt le, későbbi időpontban bepótoljuk! :)

Zalán, a rendező

A Titanic elsüllyedésének 100. évfordulója alkalmából minden Titanic lázban ég, az RTL Klub is műsorára tűzte a film vetítését. Bár láttuk már, de ismét a képernyőhöz szegezett minket. Zalán is érdeklődéssel figyelte, teljesen lekötötte. Izgult, szurkolt, teljes átéléssel adta át magát a filmnek.

Volt, ahol  úgy gondolta, be kell avatkoznia a történésekbe. Amikor már majdnem mindent elöntött a víz, s majdnem elsüllyedt a hajó így szólt: -Anya! Tekerd vissza légyszíves, hogy tűnjön el innen az a sok víz!

 :D :D :D

(A moden technika és a T-HOME-nak köszönhetően, "az élő adás megállítható, visszatekerhető".)

Majd a végén, (amikor a főhősnő halála előtti  pillanatában az a kép tárul elénk, hogy a hajóra visszatér a főhőssel együtt, s Őket ünnepli a hajón lévő tömeg, s a hajó ismét eredeti, szép pompájában látható), a kisfiam ujjongva, hurrázva ugrálni kezdett, eme mondat kíséretében:

-Hurrá, hurrá, eltűnt a sok víz és visszaépítették a hajót!! 

Így értelmezi az én  3 éves kisfiam a filmet...

Folytatás...

... az nem volt. Amilyen hirtelen jött a láz, éppen olyan hirtelen távozott is.

Semmi további panasz, sem kiütés nem volt látható, így marad a talány... vajon mi volt ez?

3. betegségünk

Most beteg a kisfickó 3. alkalommal, ami nem is olyan rossz 3 és fél éves létére, ennek ellenére azért szívesen kihagytuk volna...

Valahol és valahogyan összeszedtük... igazából azt sem tudjuk, hogy mit...

Péntekről szombatra virradó éjszaka kezdődött...

Zalán hajnali 4 órakor kígyókkal hadakozott. Kiabált apjának, hogy segítsen neki, mert kígyó van az ágyában. Apja odament megnyugtatni, majd mikor visszajött az ágyunkba, közölte, hogy Zalán lázas. Gyorsan felugrottam, kaptam a lázmérőt és a hóna alá tettem. Fogalmam sincs hol állt volna meg a mérésben, nem vártam meg, hogy csipogjon, 39,8 foknál kikaptam és cselekedni kezdtem. Mire is vártam volna?? Hiszen teljesen mindegy hogy 39,8 vagy 40 esetleg 40,2 fok... Azonnal Nurofen, pohár víz, amelyek 1 perccel később a fürdőszoba kövén vártak feltörlésre. Hűtőfürdő következett, 1 órán belül 2x is, majd 5 órakor egy kúp. Negyed 6-kor úgy feküdt vissza az ágyába, hogy 38.6-ra sikerült "levinni" a lázát. Reggel Panadol, majd 2 óra 37,6-os hőmérséklet után ismét felszaladt 39.6-ra. Ismét hűtőfürdő, ismét kúp.

 Nem evett semmit és alig ivott egy-két kortyot.Erőszakkal adtam neki 6 kanál húslevest, de a magas láz miatt kihányta. Kora délután elnyomta  láz, aludt egyet, ami nála nagy szó!  Egész délután nem tudtam láztalanná tenni semmivel, majd este 8 óra körül ismét elaludt a kanapén. 9- kor felébresztettem, 39,5 fokos volt a láza. Fürdés után hűtőfürdő következett, majd kúp és 38,6 fokos hőmérséklettel letettem aludni. 

Éjjel 1 óra 15 percre ébresztőt állítottam, nehogy ne ébredjek fel, s valami baj történjen. Lázat mértünk, 38,9 fok volt, panadolt kapott. Óránként ébresztett. Hol kígyókkal harcolt, hogy inni kért (végre!!). Megivott 1 pohár teát. Reggel láztalanul ébredt, viszont az egész délelőttöt wc-re szaladgálással töltöttük. Láthatóan meggyötörte az evés és ivás nélkül beadott lázcsillapító szirup az emésztőrendszerét. Már fáj a popsija, felcsípődött. 

Ma már csipeget egy kicsit, iszik rendesen. Most 18 óra van és eddig láztalan volt. Most mértem: 36,4 fok. Délután már a wc-n sem jártunk. Gondolom, hogy estére még belázasodik, de remélem a nehezén túl vagyunk. El sem tudom képzelni, hogy mi volt ez. A torka nem fáj, a hasa nem fáj, a feje nem fáj, vagyis semmi baja, kizárólag a magas láz... De miért? Mitől? Én úgy tudom (tudtam eddig) , hogy a láz sosem jár egyedül, mindig valamilyen betegségnek a kísérő tünete. Akkor? Mi volt ez az eszméletlen magas, csillapíthatatlan láz egyetlen napig????? Ha valaki tudja, kérem, ossza meg velem...

Mai szösszenet...

Itthon még nem élünk húsvéti lázban, még csak nem is beszélgettünk róla Zalánnal, viszont az üzletben már elkészítettem a kirakati dekorációt tegnap, ma pedig a következő plakáton dolgoztam.

Kinyomtattam, majd észrevettem, hogy egy kis hiba csúszott bele, javítanom kell, majd újra nyomtatni. Így az első példányt Zalánnak adtam, majd a következő párbeszéd hangzott el:

-Anya! Ezek labdák?

-Nem, kisfiam, ezek tojások!

-Igen? És hol van a dínó mamájuk? :D :D :D

........................................................

 Pár perccel később:

Apa elmagyarázza, hogy  nem csak a dínók, hanem a tyúkanyó, a madarak is tojást tojnak, illetve a krokodil, a teknős, valamint a kígyó is...

Zalán itt félbeszakítja:

Apa! A kígyónak nincs is segge,  nem tud tojni!! Apaaa!!!!! :D :D :D

Könnyeim potyognak a röhögéstől.... :)

"Kérek innit!" és társai - avagy játszmák az esti alvás előtt

Drága kis három és fél évesem egy ideje azt játssza velünk, hogy az esti fektetés előtt mindent kitalál, hogy húzza az időt: nem jövök fürdeni, még játszom, most nem érek rá, még egy mese, meg még egy... Majd amikor sikeresen beterelem a fürdőkádba, akkor az ágyban újrakezdi: hol a nyuszi, nem ezt a párnát akarom, a másik takarót kérem, anya! még nem adtam ölel-szeret-puszilt, miegyéb... S a végső trükk amit kitalált, már lekapcsolom a villanyt, kijövök a szobából - vagyis  túl minden esti szokásos rituálén- kiabál utánam: - "Kérek innit!" 

Eleinte még bedőltem neki, szorgalmasan hoztam a vizet, de egy idő után jól látható volt, hogy  az elalvás előtti időt próbálja  húzni. A első néhány alkalommal  még megitta a pohár vizet, de mind kevesebb fogyott belőle, végül már egyetlen korty hiányzott csak a pohárból. Itt láttam be, hogy a kisfiam orromnál fogva vezet!!! :D

Édes egyébként, csak amikor az ember lánya egy hosszú nap után arra vágyik, hogy végre eldőlhessen és pár percet magára vagy a párjára is fordíthasson, akkor fárasztó tud lenni. 

Téli örömök

Felkerekedtünk, hogy egy kicsit élvezzük a tél adta lehetőségeket, örömöket. Elkocsikáztunk a tassi gáthoz, s ezzel a gondolattal nem voltunk egyedül, elég sokan  cselekedtek éppen így. Ez a környékünk egyetlen magaslati pontja... :) 

Zalán rendkívül jól érezte magát, semmi nem számított neki, vidáman szánkózott, esett-kelt a hóban vagy éppen oldalára feküdve gurult le a gátoldalon. Számolhatatlanul sokszor tette meg a távot oda-vissza, egészen eddig míg jártányi ereje sem maradt. 

Amikor már mozdulni sem tudott a fáradtságtól elindultunk haza. Itthon befeküdt a mi ágyunkba, ahol mesét nézett és órákig meg sem mozdult. :D :D Ez bizony nagy teljesítmény, mert egy örökmozgó, energikus kisfickó, aki sosem fáradt, s csak ritkán merül le ennyire.

Egy kis szösszenet...

Kinézett Zalán a konyha ablakon, ahol látszódik a szomszéd ház teteje. Felnézett rá, hosszasan nézte, majd megszólalt: - Minden csupa hós! Kijavítottam, hogy nem úgy kell mondani, hogy hós, hanem: havas.

 Szokás szerint ellenkezett: -Nem havas, HÓÓÓS! Nem szóltam rá semmit, mert elakartam kerülni egy végeláthatatlan vitát, hiszen ismerem már a fickót. Vannak olyan pillanatok, amikor nem fogékony a szülői intelemre, máskor pedig "issza"szavainkat. Ezzel látszólag a téma le is volt zárva, de rápillantottam és láttam, hogy gondolkodik, mereng valamin. Kisvártatva meg is szólalt: - A fürdőkádban van a sok-sok hab, kint pedig a hóóó! Ugye, anya?   :D :D 

Hójelentés

Már 1 hete másról sem beszél a tv és a rádió, mint arról, hogy hatalmas mennyiségű hó- 40-50 cm- érkezik, farkasordító, illetve szibériai hideg (-20-25 fok)  kíséretében. (Ezek a jelzők a híradásokban szerepeltek.)

Nos, mára ebből a hóból kb. 10-15 cm meg is érkezett. Nagy örömmel öltöztünk overálba Zalánnal és indultunk ki havat lapátolni, szánkózni.

Apa abbahagyta a hólapátolást, azért, hogy  megetesse a Brúnót, Zalán pedig azonnal kihasználta, hogy a hólapát árván maradt. :) Én pedig kis késlekedéssel, de megörökítettem, így a valósághoz képest egy sokkal rövidebb változat látható, itt.

Hamar lemondtuk a hó eltakarításáról, helyette szánkózni indultunk:

Körbenéz a "játszóterén": Minden csupa hó! 

Indulááááás!! 

Futás a szánkó után

Nem tartott túl sokáig a szánkázás, mert Zalán nem volt túl lelkes. Amikor apa kikanyarodott vele az utca végén, akkor tiltakozott: - Apa! Ne menj arra!- szólt az utasítás. 

-Miért?- kérdezte apja. A válasz így hangzott: - Mert én itt akarok lakni! :))

Így visszafordultunk, hazamentünk és folytattunk a hó eltakarítását. Zalán labdázott, mert Ő imád labdázni-, nem akadályozza meg benne a hó sem. :) 

kb. 20 perc után megszólalt a kisfickó. - Pisi, gyorsan-gyorsan, pisi! Elindultam, hogy segítsek neki, de meggondolta magát: -Nincs pisi- mondta. 5 perc sem telt el, amikor ismét elkezdett befelé szaladni, de egyikünk sem mozdult azonnal. Amikor felért a teraszra és felmérte, hogy sem az apja, sem én nem indultunk el, megszólalt: - Siess apa, mert mindjárt be leszek pisilve!!! :) 

(Ez csak azért érdemelt blogbejegyzést, mert még sosem mondott ilyet. ) 

Levetkőztünk és már vissza sem öltöztünk, ennyi volt erre a napra a havas élmény. 

Egy kis szösszenet...

Ma a törpém azzal szaladt be a nappaliba, a hasát nyomkodva:
 -Belement a rossz érzés a pocakomba!

:D :D :D

Zami nyelven ez azt jelenti: Fáj a hasam, amelyet most először akart kifejezni, s így oldotta meg a dolgot. :)

Aprónak tűnő, de nagy változások

Zalán  nagyon cumis kisfickó. Egy éves kora körül rontottuk el, amikor egyszerre 4 foga is kínozta. Addig csak alváshoz volt cumi, de a csend és a (szülői) nyugalom érdekében nála hagytuk nappalra is. Mondanom sem kell, hogy innen már nehezen volt visszaút... Talán másfél éves lehetett, amikor megbeszéltük vele, hogy csak és kizárólag alváshoz kap mumit. Időnként sírt érte, kérte, de nem engedtünk... Majd megtanulta, hogy valóban csak alváshoz volt elérhető számára. Azt viszont annyira megszokta, hogy sem délutáni, sem esti alvás nem létezett nélküle.  Kb. 3 hónapja nem delel, de esténként a szertartás része volt a cumi. Fürdés, törölközés, öltözés, ölel-szeret-puszi-pisze-pisze-nózika-nózika, majd úton az ágy felé felvettük a cumit és úgy tettük ágyba. Villanyoltás, altatósimi, "Aludj jól!" mondatok (mi is mondtuk neki és Ő is mondta nekünk) és cumizva elaludt. Ez így zajlott minden egyes este. 5 nappal ezelőtt azonban történt valami...

Folyton rohan, szalad, soha nem ér rá, s ez így történt aznap este is, minek következtében elesett és a beütötte a felső ajkát. Ez éppen másodszor fordult elő 2 héten belül. Sírás, vérzés, ölelés, megnyugtatás következett. Megállapítottuk, hogy ismét megmaradt minden foga, de jól bedagadt az ajka.

 Lefekvésnél eszembe villant, hogy ki kellene használni a helyzetet. Inkább csak kósza ötletnek éreztem, mint határozott elképzelésnek, de azt gondoltam megpróbálom...

-Zami! Most nem tudsz mumizni, mert fáj a szád!  Azt válaszolta, hogy:

-De tudok!! 

Odaadtam neki, bekapta, majd "rábeszéltem": 

-Látod, hogy fáj?? Azt a választ kaptam, hogy:

-Tényleg!

-Akkor add vissza a mumit, visszateszem a szekrényre, most mumi nélkül alszol, hogy meggyógyuljon a szád!

S ha ez sikerül, akkor reggel kapsz jutalmat, gumicukor formájában! 

Legnagyobb meglepetésemre visszaadta és letette a fejét a párnára. 

Fájó szívvel hagytam ott, mert tudtam, hogy szomorú és azt sem tudtam, hogy mi lesz a vége. Apja azt mondta, hogy éjszaka majd felkel és követelni fogja...

Mivel én nem ébredek fel rá, ezért abban maradtunk, ha kéri akkor kitart amellett, hogy fája a szája, most nem kap mumit...

DE!! Nem kérte éjjel és másnap este két mondat erejéig került szóba, melyben megjegyezte, hogy nincs mumi, mert fáj a szája, én pedig  helyeseltem és megjegyeztem, hogy reggel is kap gumicukrot, ha ismét mumi nélkül alszik. 

A 3. este már meg sem említette, én pedig jól elrejtettem, hogy még csak véletlenül se essen kísértésbe. :) Reggel már a jutalom gumicukrot is elfelejtette kérni... :D

Azóta eltelt a 4. és 5. este is, de cumi nem került szóba...

Ebből már nincs visszaút, nem fordulhat elő, hogy visszakapja. Remélem túl vagyunk a nehezén, ami talán nem is volt olyan nehéz. :D 

Ezzel egy időben megszüntettem a csőrös cumisüveget, amelyből a reggel és esti kakaót, mézes tejet itta. Szépen áttértünk a bögrére.  Nem fogyaszt belőle annyit, mint az üvegből, de talán nem is baj.

Így már semmit nem kell szopnia, hátha elfelejti, hogy ez része volt az életének... 

Olyan hihetetlenül nagy fiú lett, mintha nem is lett volna csecsemő, kisbaba. Kanállal, villával egyedül eszik, pohárból, bögréből iszik. Öltözni még nem tud, de mindig egyedül vetkőzik. Akkor is ha fürdeni készülünk, akkor is ha kintről bejövünk. Már 7 hónapja szobatiszta, balesetek nélkül. Jól tudja tartani, ha az üzletben, vagy a Nagyinál vagyunk és szól, hogy pisilnie kell, akkor megbeszéljük, várjon, hazamegyünk és majd otthon elvégezzük. Nem okoz neki problémát, hogy kabátot, sapkát sálat, csizmát húzzunk, autóba üljünk és haza menjük. Otthon vetkőzni kell és csak utána  tud wc-re menni. Szóval ügyes. :)  Száműztük a bilit is, ami talán eddig a legnehezebb volt, nehezebb, mint a szobatisztaság megtanulása.

Már húszig is el tud számolni, sőt az 5-nél kevesebb mennyiséget számolás nélkül "látja" . Már nem kell megszámolnia, hanem ránéz és mondja, hogy mennyi kocka, cukor vagy akár ember látható. 

Talán korábban még nem ejtettem szót róla, hogy mennyire ragaszkodó. Amikor hazaérünk, akkor hatalmas lelkesedéssel, -Anya(Apa) hazajöttél??? Nagyon hiányoztál!! - kiáltásokkal átöleli a combunkat és puszit ad. De az is gyakran előfordul, hogy térül-fordul a lakásban, s váratlanul átöleli a combom, -Anya! nagyon szeretlek! felkiáltással.

Nagyon segítőkész, korábban írtam, hogy azonnal ott terem, ahol csak segíteni lehet. Ez nem változott és remélem nem is fog. :)

Imádom! Tündéri, igazán aranyos, élettel teli, vidám kisfickó!