Zalán mondta...

Viccet mesélt... Ma először... :) 

Így hangzott:

-Miért eszik délben a rendőr banánt?

-?????????

- Mert déligyümölcs! 

:D :D 

Nagyoooooon éééédes volt! :) 

Ahogy én látom...

Számomra nagyon fontos, hogy a kisfiam értelmi, fizikai, mentális, szociális fejlődését megéljem. Egyáltalán nem veszem magától értetődőnek a fejlődését. Mindennek örülök, mindent megbeszélünk, a fejlődését elismerem, tudatosítom benne. Ugyanakkor a kudarcokat is megbeszéljük, fontos megtanulnia, hogy hibázni szabad.  Észre kell venni, ki kell javítani, s ez egy bonyolult tanulási folyamat, amellyel fejlődik.

Nagyon nyitott a világra, szivacsként szippantja magába az információkat.

Érdeklődése a tágabb világ felé fordult. Jó megfigyelő, következtetési képessége fejlődik. Egyre reálisabb  képet alakít ki a világról, gyakran felfedezi fel az ok-okozati összefüggéseket. Nagyon kíváncsi, rengeteget kérdez. A számokkal való kapcsolatát is magasabb fokra emelte, már "látja" az agyában a számokat és nem kell pl. az ujján kiszámolnia. (Legutóbbi példa: leírva látta a 44 és a 32 számot, a amint rápillantott már mondta is, hogy 12-vel kevesebb  a 32. Nem kérdeztem tőle, semmilyen művelete nem végeztünk számokkal, teljesen más volt a téma, ezek életkorok voltak. Ennek ellenére azonnal "látta" a két szám közti különbséget. Ilyen szituáció gyakran előfordul) 

Érdekli  az idő, a digitális számkijelzésű órát már régóta ismeri, tisztában van a napszakokkal, tudja, hogy napon belül melyik időponthoz milyen kötelezettség tartozik. Jelenleg a mutatós órát tanulgatja. Pillanatnyilag a tudása ott tart, hogy a kismutató órát mutat, a nagy mutató perceket. Ismeri az 5-ös számsort és le tudja olvasni, hogy hány óra, hány perc van. Pl. 8 óra 5 perc, vagy 10 óra 45 perc. (Nem ismeri még a negyed, fél és háromnegyed fogalmát.)

Nagy élvezetet jelent nekem a vele való  beszélgetés, a gondolkodásában bekövetkező változások illetve a világról alkotott kép nyomon követése. Szeretem, ahogyan a világot látja, ahogyan tájékoztat a gondolatairól vagy számot ad tudásáról. (Pl, amikor közli velem, hogy a teknős növényevő... vagy azt, hogy az embereknek különböző a bőrszíne...stb) A szókincse sajátos, rá jellemző, önnállló szókinccsel rendelkezik, szépen, választékosan beszél, folyton lenyűgöz.

Egyre önállóbbá válik,  egyre „nagyobb”. Megnyilvánul önállósága abban is, hogy Ő akar mindent csinálni, Ő akarja kiönteni, elvágni, megkenni, letörölni, felvenni, felhúzni stb... Már régóta egyedül öltözik, illetve a napi viseletét is képes összeállítani, rendkívüli figyelmet fordítva a színek harmóniájára. Ezzel egyidőben egyre ritkábban igényli a testi kontaktust, az összebújást, de a kézenfogás is egyre kevésbé elfogadható számára. 

A szabályrendszereket elfogadja, jól alkalmazkodik hozzá. Szót fogad akkor is, ha nem feltétlenül ért egyet velünk, vagy a szíve szakad meg egy-egy tiltás kapcsán. Szerencsére nagyon ritkán szükséges, itthon nem is alkalmazzuk. Ovis társaival történő közös időtöltés alkalmával fordul elő s ez viszonylag ritka.
Itthoni az életünk leginkább egy  nagy alkudozás, amely sok kis alkuból áll össze. Nem parancsolgatunk neki, egészen ritkán kap határozott utasítást, helyette megbeszéljük vele az elvárásunkat, s kér néhány percet a végrehajtásához. A gyakorlatba ez így néz ki: 

-Zalán! Néhány perc múlva megyünk fürdeni! - tájékoztatom. 

-Oké anya, csak még had nézzek meg úgy 3 percet ebből  a videóból!- hangzik a válasz. 

-Rendben! -felelem.

Vagy:

-Zalán! Pár perc múlva indulnunk kell! -szólok Neki.

- Oké anya, csak had nézzem végig a Madagaszkár pingvinjeit! -feleli.

-Sokára lesz vége?-érdeklődöm.

- Nem csak pár perc! (Ezt onnan tudja, hogy már mindegyiket látta sokszor :) )

-Oké!-felelem.

Időnként előfordul, hogy a  kérése nem teljesíthető, ilyen esetekben elmondom, neki, hogy annyit nem tudunk várni. Ekkor Ő közli, hogy rendben, csak még 2 percet engedjem neki, hogy folytathassa a tevékenységét. Természetesen abba beleegyezem... :) 

Az általa kialkudott idő után azonnal, szó nélkül, vidáman teljesíti a kéréseket.

Nagyon szereti a hasonló korúak, -elsősorban fiúk- társaságát. Nagyon szívesen "bandázik", vesz részt közös játékban. 

Az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki: a felhőtlen, boldog gyerekkor valamint az, hogy tudja és érezze: szeretetben él, feltétel nélküli szeretetben. Érezze, hogy mindig, minden körülmények között szeretjük, elfogadjuk őt és bármikor, bármilyen körülmények között számíthat ránk. 

  

Írásban is megérkezett...

A mai napon a postás az alábbi értesítést hozta:

Pezsgő bontás következik.... :)

Baksaysok lettünk!!!!

Nagyon nehezen teltek az elmúlt napok, várakozva, izgalommal telve.... Pénteken bent voltam az iskola titkárságán érdeklődni a felvételt illetően, de még nem tudtak tájékoztatást adni. Az igazgatónő aznap volt utoljára, éppen folyt az átadás-átvétel. Azt mondta, hogy majd a távozását követően kell kiértesíteni a szülőket, Ő már nem szeretne a reklamációkkal, fellebbezésekkel foglalkozni. A felvettek listáját sem adták még le a titkárságon, talán majd hétfő délelőtt. Telefonáljak be, hangzott a javaslat...

Ma reggelre a Zalán beteg lett. Lázas köhög, orra folyik. Így a gyermekorvoshoz igyekeztünk és rengetegen voltak. Kétszer csörgettem meg az iskolát, de sajnos nem sikerült kapcsolatba lépni senkivel. Amikor végeztünk, azonnal az iskolába tartottunk, még a gyógyszertári vásárlást is elhalasztottuk. :) 

Már a titkárságon volt a leendő osztálynévsor, benne a kisfiam nevével!!!!!!! :) :) 

Hurrá!!!!!!!!! Baksaysok lettünk!!!!!!!!! Hurrrrrrrrrrááááááááá! Remélhetőleg 12 évig.... 

Zalán mondta...

Hazafelé menet az oviból mesélni kezdte a napi történéseket. Elmondta, hogy Bencének van egy csapata és a középsősöknek is van egy csapata. Harcolnak egymással. 

"A középsősöknek  nagyon nagy cukiságuk van. A piciségükkel megzabálni valók, de mégis harciasak. Olyan harciasak, mint Bence." -szó szerinti idézés Zalántól.

Arra kértem, hogy Ő ne legyen csapat tag a Bencénél, mert nem szép dolog a kisebbekkel harcolni. Ezt válaszolta: 

-Nem is tudnék!! Bence minden nap kirúg!!!! 

Zalán és a szerelem

Zalán, - aki fennhangon mondogatja, hogy Ő nem szereti a szerelmet, Ő sosem lesz szerelmes, mert gusztustalannak  és undorítónak tartja, - egy kislány szerelméért harcol a Bencével az oviban. :) 

Korábban a Tassi Kata volt a szép lány, ma viszont azzal a hírrel fogadott, hogy a Zelda tetszik neki. 

Szétnyitott kabátban találtam ma az óvoda udvarán... Arra a kérdésemre, hogy ez miért van így, azt a választ kaptam, hogy a Bence tépte le róla, mert kergette és veszekedtek. Veszekedtek a Zelda szerelméért - ezt mondta. :) 

Este a fürdésnél - ahol mindig megbeszéljük a napi dolgokat - elmesélte, hogy Zelda pofikája a legszebb, de szép a karocskája és mindig szép ruhákat visel. Egyszer már megfogta a lábát és rámosolygott, Bencét viszont folyton fütyin üti...

Meg tudnám zabálni olyan édes az én drága, szerelem ellenes kisfiam... :) 

Felvételi elbeszélgetés

Izgatottan készülődtünk ma délután az iskolába. Már 14 órakor elindultunk, hogy legyen idő megtalálni a tantermet és semmiképpen ne késsünk el. Az iskola udvarán parkoltunk le és közben láttuk, hogy az előző időpontra érkező család éppen távozott. 

Amint beléptünk az ajtón, azzal fogadtak, hogy már mehetünk is be a terembe, mert mi leszünk a következők. Így aztán izgulni sem volt időnk, már bent is találtuk magunkat a "bizottság" előtt.Ezt egy cseppet sem bántam, mert a Zalán is nagyon feszült volt, félt és nagyon bújóssá vált indulás előtt, s ha várakozással töltöttünk volna még néhány percet, akkor tovább nőtt volna benne is az idegesség. 

Amint bementünk, Zalánt a 2 leendő tanító néni magához hívta, minket pedig az igazgatóság kínált hellyel. Az általános iskola igazgatója, a gimnázium igazgatója és igazgatóhelyettese ült velünk szemben. Az első kérdés az igazgatónőtől arra irányult, hogy a Tamás 5.-től járt-e az iskolába? Válaszoltam, hogy elsőtől és 12 évig volt az iskola tanulója. 4 év általános iskola után 8 év gimnázium. Ezt követően ő beszélt... előfordult, hogy azt érezte, hogy a nagyon zárkózott, jó magaviseletű, jó tanuló gyermeket ki kellene robbantani, mert nem biztos, hogy ez a jó neki. Szülőként vele élni könnyű lehet, de egy időzített bomba is lakozhat benne, aki ki tudja, hogy mikor robban. Az igazgatóhelyettes beszélt az Ő kudarcáról, a kosárlabdáról. Ezt a gondolatmenetet az általános iskola igazgatója szakította meg azzal, hogy megkérdezte: a Zalán hány évig járt óvodába és napközis volt-e? A válaszunk után, - miszerint bejárós volt, -feltette a kérdést, hogy bírni fogja-e délután 4-ig? Ezt végül Ő maga azonnal meg is válaszolta, azzal, hogy ha otthon sem aludt, akkor bizonyára terhelhető.

Körülbelül ezen a ponton állt fel a Zalán  a székről és odajött hozzánk. Az igazgatónő búcsúzóul megkérdezte Tőle: -Amikor hazajön a Tamás és megkérdezi Tőled, hogy milyen volt, akkor mit mondasz neki? - Azt, hogy jó volt!- felelte a Zalán. :) 

Vidám és felszabadult volt, kapott matricát, cukrot és csokit. Boldogan mesélte el és rajzolta le otthon a feladatokat.

Saját bevallása szerint egyetlen kérdésre nem tudott válaszolni, az pedig az volt, hogy mi  a neve a néninek, aki a hitoktatást tartja... 

A következő héten döntés születik, az azt követő héten pedig mi is megtudjuk annak az eredményét. Addig pedig izgulunk...