Eldőlt a kerékpár kérdés :)

Közel két hónapos keresgélés, közvélemény kutatás és tapasztalatcserék után tegnap megvettünk 1 db műanyag futókerékpárt a Decathlon áruházba. Az okok amiért ez a döntés született:

• Megrendeltem egy szülői tolókaros kerékpárt, amelynek az árát kiegyenlítettem, majd a forgalmazó áruház visszamondta a teljesítést azzal az indokkal, hogy az idei évben Magyarországon nem kerül forgalmazásra, egyéb forgalmazót pedig nem találtam.
• Kerestem újabb kerékpárt, amelyhez tartozik tolókar, de a gyakorlati szemrevételezésnél kiderült, hogy vagy a segédkereket, vagy a tolókart lehet hozzárögzíteni, a kettőt egyszerre nem.
• Zalánt több alkalommal próbáltuk kerékpárra ültetni, mindannyiszor idegenkedett tőle és lehető leghamarabb le is szállt róla.
• Több kisgyermekes blogban olvastam a szülői tapasztalatokat, miszerint a gyerekek körében lényegesen népszerűbb a futóbicaj.
• Végül pedig tegnap, amikor elmentünk kerékpár vásárlási szándékkal az áruházba, rápattant egy futóbicajra és le sem szállt róla, azzal követett mindenhová, amikor kipróbáltuk a 4 kerekű bicajt illetve a fémvázas futóbiciklit, a lehető leghamarabb leszállt róluk és már ült is vissza arra, amit Ő megkedvelt. Ez tette rá az I-re a pontot, végülis neki kell használnia, neki kell szeretnie. 

Így hát kértünk egyet, a lehetséges 4 színből csak a fekete-piros változat volt készleten.  Zalán az áruházi próbadarabról csak a pénztárnál volt hajlandó leszállni, miután megértettem vele, hogy a dobozban is olyan bicaj van, amit hazaviszünk és otthon tud vele közlekedni. Ezt a pénztáros végignézte, majd megszólalt: A dobozban rózsaszín bicaj van... Nem baj? :D :D Végtelenül hálás vagyok neki, hogy szólt, mert csak itthon vettem volna észre és utazhattunk volna vissza. Még jó, hogy azt mondta az osztályos fiatalember, hogy jelenleg egyetlen színben van csak... Én pedig feltétel nélkül elhittem. :(  Végül fekete-pirossal tértünk haza, ami valójában inkább sötétszürke. Zalán el is nevezte szürke motorbiciklinek. :D 

Én jobban szerettem volna fém vázast, de Zalán a műanyag mellett döntött. Most viszont, 1 nap "tapasztalatával" már úgy érzem, hogy ez a kivitel sokkal jobban bírja a strapát. Nem fog leverődni a festék és rozsdásodni sem fog. Ráültettem a fémre, de neki nem volt szimpatikus. 

Ma tettünk vele egy nem kis kört, közel 4 km-t. Nagyon szívesen és jól közlekedik vele, vidám, boldog volt és csak ez számít. Úgy döntöttem, mint Timi, egy kedves blogos ismerősünk, hogy ez jó lesz az idén és jövőre majd újra napirendre tűzzük a kerékpár témát.. Akkor már nézhetünk 16 collost is.

Íme néhány kép a mai kirándulásunkról: 

Itt már bele is hajol, hogy jobban haladjon. :D A motorral is így közlekedik. :)

Két és fél év...

Nagyon sok minden történt az elmúlt 2 és fél év alatt... Megszületett a csecsemőnk, aki csak evett és aludt. Először éjjel 1 órakor ébredt, amely mindig egy kicsit tolódott, 2 óra, később 3, majd 4 óra, azután 5 és 6 óra lett belőle. 6 hét alatt teljesen kitolódott, már átaludta az éjszakát. Villám gyorsan repült az idő, oldalra, majd hasra fordult. A felülése után 1-2 héttel már fel is állt. 7,5 hónapos korában tette meg az első lépést, 8,5 hónapos kora óta jár és azóta is nagy a mozgás igénye. Elmúlt az első szülinap és a második életévében a környezetével ismerkedett. Nagyon hamar vette birtokba a lakást, mindig is teljesen itthon érezte magát. Száguldozik benne a motorral, futóversenyeket rendez, tudja minek hol  a helye. Kétévesen már a színeket is ismerte, és nem csak az alapszíneket. Két-három hónapja már biztonsággal számol 10-ig, láthatóan érti is, mert megszámol dolgokat. 4 alma, 5 falat, 2 ceruza, stb. Annyira édes, mert az ujján is mutatja. Nagyon jó a tájékozódó képessége, tudja mikor merre kell haladnunk, ha a boltba, vagy haza megyünk. A kamionokat is tudja, hogy merre láthatja. Azonnal reklamál, ha elhagyjuk azt a kereszteződést, amely oda vezet. :) 

Nagyon szeret az udvaron lenni. Amikor elém áll és azt mondja: Zami kimegy udvarra, akkor meg tudnám zabálni. Rohan a cipőért, korábban még a kabátért és már indul is ki. Amikor elég volt az udvari játékból, akkor önállóan bejön és önállóan leveti a mellényt, kapucnis fölsőt, cipőt. Kifordítva szétdobálja őket és büszkén meséli, hogy Zami aaa, picő, aaaa ruja, aaa. :)   

Időnként rendetlen, de olykor pedig azonnal, mindent a helyére tesz. Pl. a zsámolyt, vagy a rajztáblát, illetve azokat a játékokat, amelyeket nem hagyunk számára elérhető közelségben. Azokat el kell kérnie, s amikor már nem játszik velük, akkor visszaadja, hogy tegyük a helyére. Sajnos ez nem működik azoknál a játékoknál, amelyek folyton a szeme előtt vannak. Viszont az esti Anna, Peti, Gergőért szorgalmasan pakol. Imád olvasni, apját egész nap képes nyúzni érte, engem csak este. :) Azért mert én csak az esti pakolás után olvastam neki, egy ideig ez volt a rendszer és tudta, hogy máskor hiába kéri és egy idő után már nem is kérte. Apja viszont a kérésére bármikor olvasott neki, így napközben Őt nyúzza. Odafészkelődik az ölébe és figyeli a képeket, hallgatja apját. Időnként önálló olvasásba kezd, olyankor nem lehet túlkiabálni, lelkesen "olvas" a képekről. 

Gyakrant küzdeni kell vele a pelenkacserénél, a fürdésnél, folyton elfut, huncutkodik. :) Amikor viszont sikerül elkapni és betenni a kádba, úgy belemerül a játékba, hogy a végén pedig azért kell harcolni vele, hogy kijöjjön onnan. :) 

A beszéde sajátságos, tolmács kell hozzá, de mindent elmond,  mondatokban beszél.  Van néhány érdekes szó a szótárában: csoki=kocsi, autó=apadzsó, cukor=kucor, cipő=picő. 

 Temperamentumos, határozott kölyök, ha rólunk és az itthonról van szó, egyébként idegen helyen és ismeretlen szituációkban nagyon-nagyon bátortalan. De mindezt én nem bánom, szerintem ez így is van rendjén. 

Az étkezését valahol elronthattuk, mert nem képes végigülni az asztalnál egy evésnyi időt. Vagy szaladgálok utána, vagy a nappaliban, mese nézés közben képes annyit ülni, hogy jóllakjon. Egyébként nem sovány, a két és fél éves adatai: 92 cm és 15250 gramm. Nem szobatiszta, de tudja, hogy mit várunk Tőle, egyszerűen nem akarja. Remélem a nyáron ezt a dolgot is kipipálhatjuk.

Az alvásával semmi probléma, sem este, sem délután. Nem alkudozik, nem hisztizik, tudja, hogy alvás van, meg sem próbál tenni ellene. Lefekszik és rendszerint néhány perc múlva már alszik is, ha megsem, akkor hasra fekszik és a lábát emelgetve altatja magát.

Nem szereti, ha mérges vagyok, azonnal széles mosollyal követeli, hogy "DIDÁM". Ha ez nem sikerül "parancsszóra", akkor beveti a puszis trükkjét, amelyet az apja tanított neki. Nevezetesen: Adjál anyának puszit és akkor mindjárt vidám lesz! :) Így kapok egy puszit, s ha ettől véletlen nem lennék vidám, akkor kapok másikat, egészen addig, amíg anya nem lesz DIDÁÁÁM! (vidám)

Ma anyák napja van és egy kicsit szentimentális hangulat uralkodott rajtam egész nap. Este felé ölelgettem, szeretgettem és olyan aranyos volt, bújt, simogatott, ölelt, puszilt, amire én egy kicsit elpityeredtem (nagyon-nagyon szeretem a kisfickót!!) örömömben, boldogságomban, hogy Ő van nekem. Erre Ő úgy reagált, hogy először elkezdett szipogni, majd megfogta a fejem, belenézett az arcomba és azt mondta: Anya nem sír, anya didáám! És széles mosolyra húzta a száját, hogy utánozzam.   Hát én bizony sírva mosolyogtam...

A teljesség igénye nélkül tettem ezt a bejegyzést, mert nem lehet papírra vetni minden momentumot, minden pillanatot... Egyszerűen úgy érzem, mint minden szülő: tökéletes kiskölyök, úgy ahogy van! :) 

Gyermek kerékpár vásárlás előtti gondolatok

A gyerek bicikli egy nagyon hasznos dolog. Azonban manapság már annyi féle gyermek bicikli van forgalomban, hogy a szülő nem tudja, vagy csak nagyon nehezen, hogy milyet vegyen gyermeke számára.

Először is ott vannak ezek a műanyag kis lábbal hajtható motorok. Az én fiamnak is van, imádja, van egy bentre és van egy az udvarra.  Nincs olyan nap, hogy ne használná őket. Gondoltam tovább kellene lépni, mert a pedálos járműveket nem használja. 

Kapott a névnapjára, még tavaly, 3 kerekű, szülői tolókaros triciklit.  Ugye ilyen korban  általában ez a jármű az, amit a szülők megvesznek. Mi is "beleszaladtunk" ebbe a típusba, amit eddig nagyon is élveztünk, hiszen babakocsi helyett tökéletes találmány. A gyerkőc jól lát belőle, megmarad az az illúziója, hogy Ő vezeti, nagynak érzi magát, hiszen már járművel közlekedik az utcán... és most jön a de! :) Ezt a fajta járművet nagyon nehéz megtanulni tekerni, mert nem teste alatt kell tekerni, hanem előtte, ugye az első keréknél van a pedál. Korábban azt hittem, hogy a Zalán az ügyetlen, de olvasgatva egy kicsit a témában és más anyukákkal folytatott beszélgetések kapcsán rá kellett jönnöm, hogy ez nem csak a mi problémánk. 

A szomszédunkban lakó nagymamához gyakran járó, Zalánnal egyidős kisfiú a négykerekű biciklit már jól tekeri, de a 3 kerekűt még nem tudta megtanulni.

Így most elkezdtünk négykerekűt keresni... . Ezekből a gyerek biciklikből  van többfajta méret. A 10"-os a legkisebb, de annak szintén az első keréknél van a pedál, így ez már nem kerülhet szóba. A következő 12"-os méretű, ebben kell gondolkodnunk, ez biztosan elég lesz gyermekünk 5-6 éves koráig. Azért is jobb választás egy ilyen gyerek bicikli, mert ezt jobban ki tudja használni, ugyanis állítható az ülése és a kormánya is.  A legfontosabb, hogy láncvédővel szerelt legyen.  A támasz kerekeket, pedig ha már a gyermek biztonságosan tud közlekedni le lehet venni. Ezen egyből meg tud tanulni biciklizni, illetve egyensúlyozni a gyerek biciklin. Jó, ha van kosara, hogy a gyermekkel járó legfontosabb dolgokat bele tudjuk tenni, de ez el is hagyható. Ami viszont szerintem szintén fontos, hogy legyen leszerelhető szülői tolókarja, viszont ez már nehezebb dolog, szinte nem is lehet látni ilyet. Pedig egy kerékpározni és forgalomban közlekedni még nem tudó gyermeket ültetünk rá, tehát ez az egyetlen dolog ami összekapcsolja a szülővel. Az a félelmem, hogy tegyük fel néhány nap alatt megtanul kerékpározni, majd újabb néhány nap alatt magabiztosságot is szerez, s ha útnak indulunk utol sem érem... Márpedig mi szeretnénk utcán is használni ezt a kerékpárt. Már hetek óta bújom a netet, de csak egyetlen kerékpárt találtam, amit ezen a téren megfelelő. A kross kubus a fiús modell, a kross maja pedig a csajos. A beszerzési lehetőségek is elég korlátozottak. Gondoltam, keresek külön felszerelhető szülői tolókart, de azt sem találtam...

Azon csodálkozom, hogy a gyártók miért zárkóznak el ennyire a témától? Lehet, hogy csak néhány hónapig van rá szükség, értem én, hogy egy 4-5 éves gyermekkel már nem így közlekedik az ember, na de addig...? 

Ráckevei kirándulás

Mivel ma szép idő volt, úgy döntöttünk, hogy egy kicsit lemegyünk tekerni. Készülődés közben eldöntöttük, hogy a tassi zsilip a cél. 11 óra körül indultunk. Jól haladtunk, hamar odaértünk. Átmentünk rajta és azt gondoltuk, hogy a szigeten is tekerünk egy kicsit. Láttuk, hogy a lakókocsis horgászok már birtokba vették a partot, sokan voltak.  Megálltunk egy helyen, ahol épp nem volt senki. Zami boldogan szaladgált össze-vissza.

Előkerült a hátizsák tartalma. Apa azt mondta, hogy nem éhes, a gyerkőcbe próbáltam beletömködni 1-2 falatot. Kb. fél órás pihenő után azt a döntést hoztuk, hogy még nem fordulunk vissza, haladunk tovább. Makád magasságában egy kicsit eltávolodtunk a parttól, de az út remek volt, kifejezetten jó minőségű.  A következő megállónk Makád és Szigetbecse között, egy a párom által buszmegállónak nevezett építménynél volt. Esőház lehetett, vagy kitudja…

Itt néztünk először Nokia térképet és meghoztuk a döntést: nem fordulunk vissza, hanem irány Ráckeve! Már csak 15 km és elérjük a hidat, ahol át tudunk menni a másik oldalra. Elfogyasztottuk az ételt, ittunk, a Zami is kiszaladgálta magát és indultunk tovább. Igazán kellemes volt az idő, forgalom egyáltalán nem volt, néha 1-1 autó járt ezen az úton. Egymás mellett tudtunk bicajozni, beszélgettünk nézelődtünk. Nagyon sok szép kis nyaralót, hétvégi házat láttunk. Nagyon jó kis kikapcsolós, családi program volt, kifejezetten jól éreztem magam. Így értük Szigetbecsét, majd Ráckevét. A ráckevei parti sétány nagyon szép. Gyönyörű fűzfákkal, remek kilátással a Dunára.

A partról lehet megtekinteni a Hajómalmot is, amely lakossági kezdeményezésre, a tavalyi évben készült el.

Ezután elsétáltunk fagyizni, majd elindultunk a hídon át, visszafelé a másik oldalon.

Ez a fele nincs olyan szép, valamint az út is sokkal rosszabb. Porontyunk elálmosodott, már éppen elaludt, amikor apa hátradöntötte az ülését, csakhogy Ő ezt nem szereti és ez épp elég volt ahhoz, hogy a mai alvása 34 másodperc legyen. : ) Az autóban is meg kell várni, hogy teljesen elaludjon, csak akkor lehet hátradönteni az ülést, akkor már nem ébred fel rá. Kicsi kora óta nem tudja elviselni, ha félig fekvő helyzetbe hozzuk. Emiatt nem szerette már a hordozót sem. Vagy ül, vagy fekszik… Nincs átmenet : ) Nem volt rossz kedve, szívesen veszi, ha kerekezünk. Nézelődik, magyaráz, érdeklődik a környezete után.

Dömsödnél feljöttünk a parttól és a gáton haladunk Tassig, majd a jól megszokott úton hazatekertünk. Tasson még megálltunk egy kicsit a játszótéren, majd fél 7-re haza is értünk.

Kellemes, szép nap volt, remélem még sok ilyenben lesz részünk. : ) 

2. látogatásunk az orvosnál

 Néhány nappal ezelőtt észrevettem, hogy Zaminak az orra alatt nő egy pattanás... Majd felhólyagosodott és kifakadt... Aztután elkezdett a körvonala nőni... Meglepetten és egy picit ijedten néztem a folyamatot, mert éppen herpeszes volt a szám... Féltem, hogy a "pattanás" valójában herpesz. Na de az orra alatt? Nem az ajkán? 

Tegnap este minden világossá vált.. Amikor levetettük a ruhát láthatóvá vált, hogy a testén több ilyen pötty is található... Azonnal megvilágosodtam: himlő!!! 

Lázmérés közepette azon kattogott az agyam, hogy hol szedhettük össze, de ezt mostáig homály fedi. Láztalan volt, de választ kaptunk az elmúlt napok étvágytalanságára.

Ma felkerestük a doktornénit, aki megerősítette: Zalán bárányhimlős...

Remélem szövődmények nélkül és gyorsan túl leszünk rajta...

Most kezdődik...

Ide költözünk! :)