Ismét úszni mentem

Ma nem volt valami nagy kedvem ehhez az egész úszásosdihoz, mert reggel későn ébredtem, emiatt későn reggeliztem, keveset aludtam és nagyon fáradt voltam.

Ennek ellenére csináltam a szükséges feladatokat, kicsit unottan, néha mégis fellelkesülve.

A bemelegítésnél nemcsak én nem voltam formában, hanem apa sem. Időnként el-el maradtunk a többiektől, nem mindig azt csináltuk, amit kellett volna. Na de mindegy, így sikerült bemelegednem. :)

Az arclocsolás nem okozott semmilyen problémát, szó (és sírás) nélkül tűrtem, hogy apa hullámot nyomjon az arcomba. A lebegés pedig kifejezetten szórakoztató dolog, szívesen csináltam.

A kismerüléssel sem tudtak még kiborítani, bebizonyítottam apának, hogy igenis hős vagyok!

De azért, ami sok, az sok!! Lenyomtak a víz alá és egyedül kellett fejönnöm a felszínre! Ezt már nem tűrhettem "szó nélkül"! Hangot adtam a nemtetszésemnek. Apa persze gyorsan megbékített és mivel túl voltunk a kötelező feladatokon jöhetett a játék! :)

Sajnos ez nem okozott nekem akkora örömet, mint az elmúlt két alkalommal, de azért kicsit pancsiztam. Hamar jelzést adtam a szüleimnek, hogy nagyon fáradt vagyok. Megbeszéltük, hogy mára végeztünk és a jövő szombaton kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy kellően pihent legyek az úszás órára. Nem bánom, mert imádok pancsolni, s ha formában vagyok, majd meglátjátok, hogy ott kő-kövön nem marad! :)

Búvárkodtam

Ma nagyon mozgalmas napom volt. Reggel ugyan elaludtam kicsit, de ébredésem után aktívan kezdtem a melót a szüleimmel. Mindig lazítani akarnak, de én nem szoktam hagyni. Apát alaposan megdolgoztattam az öltözködésnél. Ő egyébként is elég sután szokta ezt csinálni, rendszerint kétszer annyi időt babrál velem, mint anyácska. Ma is így volt ez és még a zoknim is lemaradt. De azért szeretem, ha Ő öltöztet, mert olyan komikus és végig nevetjük az egész műveletet. Bár ma kicsit morcos volt, mert mindig elcsentem a fejemnél lévő összehajtogatott ruhákból egyet-egyet  /amihez oldalra kellett fordulnom:))) /.  Szóval...Én élveztem!

A délelőttöm szokásosan telt. Ebéd után azonban útnak indultunk, hogy egy újabb uszodát fedezzünk fel. Nem is tudom hányadikat, ugyanis még nem tudok számolni!! :) A " pancsi-pancsi" szavak olyan izgatottá tettek, hogy alig tudtam elaludni az autóban, érkezésünkkor azonnal ki is pattant a szemem. A beíratkozás kicsit uncsi volt, de azután felpörögtek az események. Az öltözőben nagyon sok kortársra találtam. Mind beszélt vagy panaszkodott, az átöltözés idejére teljesen lekötötték a figyelmem. A medence partján végzett bemelegítő gyakorlatokat még kicsit felületesen hajtottuk végre. Apa még kezdő! (Neki ez volt az első órája.) A vízbe kerülve azonnal mosollyal jeleztem az elégedettségem. Az oktató bácsi hosszan okította a szülőket, addig én nagy élvezettel csapkodtam a vizet. Minden paskolásnál anyának törölgetnie kellett az arcát. Engem már nem zavar, ha viz fröccsen az arcomba. Régóta ezzel tréningeznek anyáék fürdéskor. Most alkalmat találtam, hogy Ők is megizleljék a fröcsit!

Ma két feladat elvégzését jelöltek ki nekünk, kezdőknek:

I. Arclocsolás: Ez úgy történt, hogy apa a bal karjára fektetett, picit maga elé húzott és a vezényszó elhangzása után a jobb kezével hullámot gerjesztett a fejem fölött, majd aggódó arccal magához ölelt, hogy kicsit megnyugtassam Őt.  Ezt háromszor ismételtük, egyszer sem sírt. :)

II. Merülés segítséggel: Az oktatóbácsi egy "U" betűt rajzolt velem, úgy, hogy én a víz alá kerültem, onnan felbukkanva apa vállára érkeztem. Ezt ma csak egyszer csinálhattuk, jövő héten azonban  már kétszer kell a szüleimmel. Itt sem sírt senki. Még anya sem! :)

Olyan jól sikerült minden résztvevőnek a  fentiek elvégzése, hogy további jutalomfeladatot kaptunk:

III. Lebegés háton: Ekkor hanyatt fekszem a vizen, a fejemet pedig két kézzel tartják. Tíz másodpercig kell ezt a pózt megőrizni és háromszor ismételni. Ez is rutinfeladatnak bizonyult! Igy hát jutalmat kaptunk.

IV. Merülés segítség nélkül: Feri bácsi szendvicsfogásban a víz alá nyomott, majd elengedett és nekem egyedül kellett a felszínre evickélnem. Ott apa azonnal a vállára vett. Ez már nekem is sok volt. Köhécselve, pityeregve adtam a tudtukra, hogy ez NEM VICCES!!!! Miután úgy láttam, hogy megértették, huncut mosoly kíséretében csapkodtam tovább a vizet az arcukba. Nem titkoltan törlesztési szándékkal. :)

A második úszóórám programja ennyi volt. Mi még maradtunk kicsit a vízben, szabad program keretében kergettem a játékokat és csapkodtam kicsit a medence szélén lévő lefolyót.

Minderről sem kép, sem videó nem áll rendelkezésre, mert mindkét szülőm teljes lelkesedéssel velem foglalkozott, de higgyétek el a legszebb, a legbájosabb,a legaranyosabb, a legtündéribb, a legügyesebb, a legbátrabb és a legnagyobb HŐS voltam! ;)

Úszni mentem

A szüleim már akkor eldöntötték, hogy visznek bébiúszásra amikor még csak anya pocakjában lubickoltam. Mivel erre a legközelebbi lehetőség is 40 km-re van tőlünk, eddig arra vártak, hogy erősödjek egy kicsit, ne legyek olyan kis törékeny, illetve arra, hogy véget érjen a tél. A múlt hétvégén átmentem a teszten :o), így elérkezett az idő és anya cselekedett. Telefonon egyeztetett és ma jött el a nap!

Én mindebből annyit érzékeltem, hogy még aludtam, amikor anya kiemelt az ágyikómból és úgy, ahogy voltam, hálózsákban áthelyezett a mózesba. Persze csak egy másodpercre nyitottam ki a szemem, hogy meglessem, ki és miért háborgatja az én nyugalmamat, s már aludtam is tovább.

Dunaújvárosban ébredtem fel. Öltözés nélkül mózesből hordozóba kerültem és bementünk egy uszodába, ahol sok-sok baba és kisgyerek volt. Itt anyáék végignézték a kezdők csoportját, majd úgy belejöttek, hogy maradtunk a következőre. Én igyekeztem a szüleim tudtára adni, hogy már unom az egészet a hordozómból nézni, vagy menjünk vízbe, vagy adjanak nekem reggelit, meg különben is elég ciki ez a hálózsákosdi. Ruhát, vagy úszópelust akarok!!! Elég sokára vették a lapot, de végülis kimentünk a kocsiba reggelizni. Azt mondta anya, hogy most még csak nézelődtünk és a jövő szombaton fogok vízbe menni. Addig otthon locsolgatják az arcom és hűtik a fürdővizem. A hazafelé vezető úton arra a megállapításra jutott apa és anya, hogy nagyon korán van ez a reggeli időpont, én csak 8 és 9 óra között szoktam felébredni és ahhoz, hogy időben odaérjünk a foglalkozásra, 6 óra fél 7 között kellene felkelteni. Azt mondták, hogy ennyit nem ér nekik ez az egész. Szóval alhatok reggel!! :)

Hazaértünk, anya gyorsan utánanézett egy másik lehetőségnek. Telefonált és kiderült, hogy szombat du. 15 órakor van a számunkra legkedvezőbb időpont. Ebéd után ismét útnak indultunk. Itt már nem csak néző voltam, hanem kaptam úszópelust és már mentünk is a vízbe. Az volt a feladat, hogy ismerkedjek a vízzel és anya megtanulja, hogyan kell engem tartania a vízben. Ez nem mindig sikerült jól, néha bizonytalannak érzetem a helyzetem. Olyankor egy picit legörbült a szám, de nem sírtam ám!! :o) A végére egész jól belejöttünk.Nézzétek csak! Jól éreztem magam a vízben, várom a következő alkalmat!