4. születésnap

Erre a szülinapra már együtt készültünk. Az utolsó hónapban már visszaszámoltunk. :) Megkérdeztem, hogy milyen tortát szeretne, kiket hívjunk meg, mi legyen a menü és milyen ajándékot szeretne. Mindenre volt válasza, elképzelése és nagyon izgatottan várta a napot.

Felsorolt mindenkit, akit valóban meg szerettünk volna hívni, labda tortára vágyott, levest, pörköltet, krumplit és husit menüsort választott. Az ajándék tekintetében pedig nem volt határozott elképzelése. :)

Az összejövetelt délután 3-ra terveztük, mert a Hugimék Málnája még alszik délután, így Ők nem tudnak korábban megjelenni. Zalán már évek óta nem alszik, ahogyan a Virág sem. A menü húsleves, csülkös pacal pörkölt főtt burgonya, valamint sült csirkecomb majonézes kukoricás, tojásos, burgonyasaláta volt. Sajnos a lakásunk kicsi, alig tudtam megoldani, hogy mindenkinek terítsek, sőt, meg sem tudtam oldani. Tavaly azért készítettem hidegtálakat, hogy svédasztalos jelleggel, mindeni szed és valahová leül elfogyasztani. :) 

A vendégeink szerint az ételek finomak voltak, de a kisfiam számára a fénypont mégiscsak a torta volt! Kapott egy labda tortát, eleget téve a kérésének, illetve egy meglepetés tortát is, amely Spongyabob volt. Nem is tudta eldönteni, hogy melyik tetszik neki jobban. :) 

Kapott egy Lego autó készletet, amely 5 autót tartalmaz. Majd kirakjuk együtt, biztosan nagyon fogja élvezni. Ami jelenleg a legnagyobb örömet okozza neki, a Keriéktől kapott fegyver. Nagyon-nagyon szereti a "tüsszölőket" mindene a fegyver. Hatalmas lelkesedéssel lövi ki a tárból a szivacs lövedékeket, eddig még csak hasonló sem volt neki. A nyáron a vízipisztolyokból teljes hadseregnyi volt, (kicsi, nagy, rövid hosszú) vízparton egész család tudott csatázni, mindenkinek jutott. Bent a lakásban pedig LEGO duplóból épített megszámlálhatatlanul sok "tüsszölőt", mindig büszkén mutatta meg őket, és kérdezte: -Hogy teszik a tüsszölőm? Épített kicsiket, nagyokat, hosszúkat, rövideket, egyszínűeket, többszínűeket. Így most nagyon-nagy örömet okozott neki egy "igazi" puska. 10 töltény fér bele, elemmel működik és sorozat lővésre is használható. Habszivacs a töltény, sérülést nem okoz vele. 

Kapott több kisautót is, azokat is nagyon szereti, napi szinten játszik velük. Most éppen szülinapi bulit tartanak az autók, a Villámnak van szülinapja és a többi autó vele "bulizik". Nagyon édes, ahogy játszik velük, a fantáziája pedig határtalan. Olyan történeteket talál ki, hogy csak lesünk. :) 

Jól érezték magunkat a gyermekek a gyermek szobában, buliztak, zenét hallgattak, táncoltak. Főleg a kicsik. Jól elválaszthatóan két korcsoportba tartoznak a gyermekeink. A kamaszok és a kicsik. Mindhármunknál van egy nagy gyermek, akik korban közel vannak egymáshoz és van egy kisgyermek, akik szintén egykorúak. A nagyok Barbi (13), Lili(15), Tomi(17), a kicsik Málna (1,5), Virág (3), Zalán (4). A nagyok nevetgéltek azon, ahogy kicsik táncolnak, játszanak. 

Kb.9 óra fél 10 körül mentek el az utolsó vendégek, Zalán legnagyobb sajnálatára. :) 

Olyan hihetetlen, hogy 4 éves, hiszen most született...

Egy kis híradás

Nagyon régen történt bejegyzés a blogba. Ennek több oka is van: már nem történnek napi szinten olyan események, melyet rögzíteni kellene, s emiatt a lelkesedésem is alább szállt, mindig halogatva, hogy majd leírom, majd leírom, s végül elfelejtődnek a dolgok. Az is egy ok, hogy kevesebb a szabadidőm, amikor mégis a gép elé ülök, akkor egyéb teendőimet végzem el rajta. Ebben az évben nyaralni sem voltunk, így a nyári élmények is sokkal rövidebbek. De nem magyarázkodom, így jött össze és kész. :) 

Történt az elmúlt hónapban egy sajnálatos dolog, ami mindenképpen említést érdemel...

Szeptember 21.-én, pénteken 17 óra körül a párom hazaért az áruval az üzletbe. Én tornázni indultam, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, a Zalánt kiviszem a boltba, s amikor az apukája végez, akkor együtt mennek haza.

Volt még néhány percem az indulásig, így elkezdtem átvenni a tejes árukat. Már majdnem végeztem vele, amikor sírásra, sikításra kaptam fel a fejem. Kirohantam a hang irányába, és látom, hogy a párom tartja a békát, melyen rajta egy raklap ásványvíz, Zalán lába pedig a raklap alatt kicsavarodva. A jobb lába, bokánál megtörve, a külső boka a betonon, a belső bokáján pedig a raklap áru. Azt hittem elájulok!!! Kiabáltam, hogy emelje fel a békát, de azt mondta, hogy nem tudja (az egyik kereke már a betonon volt, a másik pedig még az emelőhátfalon). Visszafelé tolni pedig nem akarta, mert alatta volt a Zalán lába. 

Nem kívánom senkinek az érzést... A gyerek őrjöng a fájdalomtól, a békát nem lehet emelni, a további sérülés elkerülése miatt visszafelé sem lehet tolni... én egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem kihúzni alóla a gyermeket... nem jött könnyen, érzésem szerint sokáig is tartott. A húzás miatt  megsérült a bőre, a raklap alatt maradt a cipője és a zoknija is. Nem szép látvány tárult elénk... a raklap éle bemélyedést képezett a lábfején, a bőre lejött, ahogy kihúztam a súly alól, be volt dagadva és nem tudott ráállni. Nem volt kétséges: orvoshoz kell vinnünk... 

A Zsuzsa doktornéninél kezdtünk, de Ő éppen füvet nyírt és nem hallotta sem a csengőt, sem a telefont. Hamar fel is adtuk a hozzá való bejutási kísérletünket, indultunk az ügyeletre. Ott azt mondták: Kecskemét, baleseti ambulancia, röntgen. 

Hamar hazaszaladtunk az iratainkért, s amíg készülődtünk a Zalán a kanapén szomorkodott. Sírdogálva mondogatta, hogy nagyon fáj a lába, s ezt most a puszi sem gyógyítja meg... Anyai szívem azt hittem megszakad... :'(

Útközben még pityergett, hogy nagyon fáj a lába, de hamar elaludt. Pedig nem szokott, de most annyira kimerült, hogy elnyomta az álom... 

Kecskemétre 7 óra körül értünk és nem kellett sokat várakoznunk. Megkaptuk a beutalót a röntgenbe, s ott is viszonylag hamar, néhány perc várakozás után sorra kerültünk.Ez után kellett egy kicsit többet várnunk, de az sem volt vészes. Amikor szólítottak a hangos bemondón keresztül, izgatottan léptünk be az ügyeletes rendelőbe: Vajon eltört-e a csontja, kapunk-e gipszet?

Megmutatták a felvételeket, és csodával határos módon nem volt eltörve! Persze ettől még nem volt minden rendben, féltettük a boka izületét , az izmait, nehogy roncsolódva, szakadva legyenek legyenek, féltünk, hogy  maradandó sérülése történt... Ugyanis a raklap éle, a duzzanat ellenére jól látható volt még ekkor is a lábfején, egy horpadás formájában.

Miközben néztük a felvételeket, bejött egy férfi és kérdezte, hogy hol van akit gipszelni kell? (ÓÓÓÓÓ! -gondoltam.)  Az orvos ezután azt mondta: "-Ilyen súlyos esetekben akkor is be szokták gipszelni, ha nincs törés." Majd egy pillanat múlva azt mondta, hogy most mégsem fogják begipszelni, szeretné, ha holnap reggel visszahoznánk, hogy lássák, hogy mennyit változik egy éjszaka alatt.Majd reggel eldöntik, hogy kap-e gipszet vagy sem. Azt mondta, hogy nem lehet terhelni, megígértette a Zalánnal, hogy nem lép rá, mindenhova apa viszi. A Zalán megígérte... Vizes borogatást tettek rá, majd utunkra engedtek.

Este 10 óra körül értünk haza, s Zalánt mindenhova apa vitte... Pisilni, fürdeni, majd az ágyba.

Féltem az éjszakától, hogy a fájdalom miatt majd nem fogja tudni magát kipihenni, nem fog tudni jól aludni, de egyetlen egyszer sem ébredt fel. Reggel ébreszteni kellett 10 óra körül körül, hogy beérjünk dél előtt Kecskemétre. 

Másik orvos volt, aki úgy döntött, hogy nem kap gipszet, s akarja, akkor terhelheti is.  Kedden látni szeretnék, vissza kell vinni. Kb 5 perc alatt végeztünk, átkötötték, ismét vizes borogatást kapott, majd eljöttünk. Ismét apa hozta-vitte a kisfiát. Megálltunk a McDonaldsba, kb 1 órát töltöttünk ott, s a mi izgő-mozgó, eleven, sosem pihenő kisfiunk végig ott ült a padon, a lábát felemelve, hogy ne lógjon. Apa vitte ki a kocsiba, s a mikor hazaértünk behozta s letette a kanapéra... s a következő pillanatban  a mi kis betegünk, huss! elszaladt a gyermek szobába...

Csak néztünk össze, hogy most mi is történik? (Apa egy kicsit megkönnyebbült, hiszen nagyon aggódott, gyötörte a lelkiismeret furdalás, félt, hogy esetleg maradandó károsodást szenvedett a bokája, s bár járni ugyan majd tud később, de lehet, hogy sportolni emiatt nem fog tudni.) 

Utána mentünk és örültünk, hogy tud járni, kérdeztük, hogy nem fáj már a lába? Azt mondta, hogy fáj, de már tud rajta járni...  Mindez nem egészen egy nappal a beleset után... Nagyon megörültünk, de azt meg kell hagyni, hogy nagyon csúnya volt a lába. Másnap már ugrált is rajta az ágyon. :)

Vasárnapra  a seb elfertőződött rajta, így hétfőn reggel a Zsuzsa doktornéninél kezdtünk, aki ellátott minket a megfelelő lemosóval és krémmel. Elég nehezen jött helyre, és végül a seb gyógyult rajta legtovább. 

Ma már csak a fehérebb színű bőrfelület emlékeztet erre a balesetre, melynek az előzménye a következő volt: 

Zalán szeretett volna  béka és a raklap közé állni, miközben apukája lehúzza az emelő hátfalról a raklapot, de a párom ezt nem engedte neki. Ő megkerülte a raklapot, s a tiltás ellenére, a már mozgásban lévő békára ugrott, melyet elvétett, s lecsúszott a lába, egyenesen a raklap alá gyűrődve...

Ott követtük el a hibát, hogy korábban, sík területen, könnyebb áru esetén a párom már megengedte neki, hogy oda álljon. Most viszont éppen a lejtős terep és az áru nehézsége miatt nem engedte meg, de az okát  nem beszélte meg vele, csak egyszerűen azt mondta, hogy most nem állhat oda. Ezt Ő nem értette, s gondolta, hogy cselekszik... Apjában fel sem merült, hogy egy pillanat alatt odaszalad, s már ugrik is... 

Két esetben is elkerülhető lett volna ez a baleset. Egyik, hogy soha, semmilyen körülmények között nem állhat rá az árumozgató kocsira, a másik, ha már korábban ráállhatott, akkor elmagyarázni neki, hogy MOST miért nem állhat rá, s ha majd sík területen lesz az áru, akkor apa majd megengedi neki, addig várjon türelemmel. Persze utólag már könnyen okos az ember...

Összességében jól megúsztuk, szerencsére gyorsan és maradéktalanul meggyógyult a bokája.