Karácsony

Ebben az évben már aktívan részt vettem a karácsonyfa díszítésében. Apa már délelőtt behozta a fát,. Anyával feltettünk 2-3 díszt rá, de csak azért, hogy megmutassa, hogyan kell díszíteni. A Tomi nem volt itthon és nélküle nem akartunk elkezdeni. 

Amíg anya az ünnepi étel készítésével foglalkozott én izgatottan rohangáltam a fenyő körül. Alig bírtam kivárni a Tomi érkezését, már majd be ... díszítettem. :)

Amikor végre hazaért nekiláttunk! Az egész család a díszeket pakolgatta a fára. Én az első mozdulattól az utolsóig kitartóan, aktívan részt vettem a folyamatban. Nagyon lelkesen segítettem.

Amikor elkészült és kiörömködtük magunkat, ott hagytuk... 

Amikor újra odaszaladtam, képzeljétek: ajándékok voltak alatta! Szépen becsomagolt dobozok...

Elkezdtem kibontani és nagyon-nagyon izgatott voltam. Amikor pedig megpillantottam a dobozon a kedvenc mesehőseimet, nagyon-nagyon boldog lettem! Ott volt Villám, Saly és a Doki is! Egy üzemanyagtöltő állomással együtt! HŰŰŰŰHAAAAAA... Ez egy szuper játék!

El is kezdtem vele játszani nyomban! Lázasan építettem rá a vázra a karosszériákat, és tologattam ide-oda az elkészült autókat. A töltőállomás létrejöttében  a Tomi is segített, így hamar összeállt a duplóvilág! :) Már el is felejtettem a játék hevében, hogy a fa alatt még van becsomagolt doboz, de anya figyelmeztetett rá. Ismét csomagolásba kezdtem... Egy szerszámos állvány találtam a másik dobozban, sok-sok szerszámmal! Ennek az összeépítéshez már valóban szükség volt a Bratyó segítségére! Ez egy komoly feladat volt, amihez én még egy kicsit kicsi vagyok! :)

Nagyon lelkes és izgatott voltam  egész este és amíg a család többi tagja bontogatott és csak játszottam és játszottam... Az ünnepi vacsora sem tudott az asztalhoz csábítani. :)

A kisautók...

... a kedvenceim. Nagyon szívesen játszom velük, tologatom őket ide-oda, bárhol, bármikor. :) A szőnyegen, a kövön, az asztalon, a szekrényen, az ágyban, vagy a szüleim munkaasztalán. Éjjel velük alszom. Anya készített egy kisfilmet, nézzétek meg! 

Most kezdődik...

Ide költözünk! :)

Apukám és én

Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mond el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mond el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e, mond, korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

Ismét moziban voltam

 Anyával beiktattunk egy kiruccanós napot, ahová magunkkal vittük a Lilit is. Shoppingoltunk, kisállatokat nézegettünk, sétálgattunk, bevásároltunk.

Beleültem Villámba is, ahol egy kicsit meg voltam szeppenve. 

Később moziztunk, megynéztük 3D-ben a Sammy kalandjait. 

Íme, én a szemüvegben:

Mozdulatlanul néztem végig a mesét, még KUKORICÁT ENNI SEM VOLT IDŐM. Pedig azt nagyon-nagyon szeretem. Gyakran összerezzentem, mert hol a halak akartak megtámadni, hol egy kígyó jött felém, hol a teknősök estek le... :) 

Nagyon tetszett és anya megígérte, hogy hamarosan ismét megnézünk egy 3 D-s filmet.

2 szülinapom

A mai nap úgy kezdődött ahogy a többi, egészen a déli alvásomig semmi változás nem volt. Viszont amikor felébredtem sok-sok lufi között találtam magam, melyek között ajándékok bújtak meg. Nagyon boldogan vetettem bele magam a hatalmas táskába és szedegettem ki belőle az ajándékokat.

Ezzel még szinte nem is végeztem, amikor megérkeztek Éviék, majd a Nagyiék és végül a  Keriék is befutottak. Mindenki hozott nekem ajándékot, nagyon vidám voltam. 

Anya hidegtálakat készített, ezzel kínálta a vendégeket. 

Később a "nagyokkal" lufi dobálásba kezdtünk, melyhez a felnőttek is csatlakoztak. Pillanatok alatt igazi jó hangulat kerekedett.

A szülinapi tortám volt még hátra, amelynek igazán örültem, mert Villám és Cimbi formát öltöttek. Volt rajta 2 gyertya is, amit EGYEDÜL fújtam el. :) 

Apával is tortáztunk, hiszen ez a mai nap nem csak az én születésnapom, hanem az Övé is. 

 Íme egy kis "összesítő"  :)

23 hónapos lettem

Régen jelentkeztünk...

Immár betöltöttem a 23 hónapot, már csak 1 hónap van hátra a születésnapomig. :)

A horvátországi nyaraláskor beindult "beszélgetésem" nem csak átmeneti volt, azóta folyamatosan mondom a magamét, mindent szót megpróbálok kimondani, több-kevesebb sikerrel. Az első szótag leginkább sikerül. Nem vagyok egy halk srác, mindig mindent hangosan, sőt, inkább kiabálva igyekszem a környezetem tudtára adni. Minden ki tudok fejezni, egy kis beszéd és egy kis mutogatás szükséges hozzá, a családom jól megérti. Szóval így kommunikálunk mostanság. :) A szüleimnek leginkább az "a-nyi" és az "a-pi " szó tetszik, de anyánál dobogós még a szamár hangja is: i-á, és a ka-ka-ó.

A színekkel még hadilábon állok, néha úgy tűnik anyának, hogy jól tudom melyik a kék szín, de máskor rácáfolok erre. Az viszont biztos, hogy jól látom  a színek közti különbséget, mert amikor a közel 100 db színes labdáim kiszabadulnak a kosárból, akkor színenként szét tudom őket válogatni.

Enni sajnos nem jól tudok, anya teljesen tanácstalan ezzel kapcsolatban. Semmit sem akarok rágni, mindent azonnal le szeretnék nyelni. Sajnos ez időnkét okoz egy kis bonyodalmat. Hiába kérik és mutatják a szüleim, hogy hogyan kell rágni, nekem nem akar menni. Mozgatom az állkapcsom, hogy "nyam-nyam", de az étel a nyelvemen marad, és nem kerül a fogam közé. Anya nem tudja, hogy mit és hol rontott el, mert nem volt mindig így és az idő előrehaladtával egyre rosszabb. Ezt  a hétvégét szemelte ki arra, hogy neten egy kicsit utána olvasson a témának.

A mozgásom még mindig gyors, és rendkívül aktív. A legnagyobb kihívás eddigi életemben az ugrálás megtanulása volt. Sokat küzdöttem érte, de mióta megtanultam gyakran ugrálok. Egyre nagyobbakat és roppant boldog vagyok, amikor ezt csinálhatom. Amíg kicsi voltam :) mindig tapsoltam, ha valamit sikerült megcsinálnom vagy, ha valamiért ügyes voltam. Az utóbbi időben viszont ugrálok és hangosan kiabálom, hogy hurrá! hurrá!. És persze időnként tapsolok is közben. :)

Jó kedélyű, vidám kissrác vagyok, szívesen ismerkedem. Nem félek az idegenektől. Az üzletben bárkit kézen fogok és körbemutogatok neki mindent. :D De ezt megteszem számomra idegen helyen is. :) 

Nagyon-nagyon szeretem a kisautókat, kamionokat. Leginkább ezeket tologatom, sorba rakom őket, brümmögök velük. Az udvaron a motor és a fűnyíró a favorit.

A súlyom 13.440 gramm, a magasságom 86.5 cm. A ruháim 86-92-es méretűek. A cipőim 23-24-esek, de nem a talpam hossza, hanem lábfejem magassága miatt szükséges ekkora méret.

Tavaszodik

Egyre jobb az idő és én egyre többet vagyok kint. Nagyon jól érzem magam az udvaron, folyton elmókolok valamivel. Lépcsőt mászok le és fel, kincseket gyűjtögetek, vagy éppen főzök.

Legtöbb időt a kincsek gyűjtögetésével töltöm. Találtam egy üres "virág cserepet", amit anya már nem használ és természetesen műanyagból van. Hát ez lett az én kincses ládikám. Ebbe teszem a  kincseimet, amelyek lehetnek kavicsok, csigák, kicsike fa darabkák, mogyoró és  dió is. Ma találtam bele egy 10 forintost is. :o)  Ezzel szinte bármennyi időt el tudok tölteni, de hamar felkapom a fejem egy szálló falevélre is, amit a szél kap fel a földröl. Követem amíg repül és amikor földet ér figyelem, hogy mikor száll ismét tova. De van, hogy hiába várok és a levél meg sem mozdul. Ilyenkor felveszem a földről és "halálra" vizsgálom. :D

Jó móka a főzés is! Van teraszon a tartóvasnak egy kis lyuk betonozva, de a tartóvas nem került a helyére, így megmaradt a lyuk. Ez a lyuk tele lett esővízzel és a kincsesládikámból előkerült kicsi faágacskával jól tudom kevergetni a "hamit". Már az is előfordult, hogy lelkesedésemben megkóstoltam, de anya hamar lelombozott. :( Azt mondta, hogy ezt nem szabad megkóstolnom.

Szóval mióta többet lehetek kint, azóta repül az idő. Semmi nem elég a kintlétből, s a mikor be kell jönni, bizony-bizony hangos hisztizéssel tudatom a szüleimmel, hogy NEKEM EBBŐL MÉG NEM VOLT ELÉÉÉÉÉÉG!!

A távirányító

Megint eltűntettem  a távirányítót. Valóban játszottam vele, de már nem tudom hol terelte el a figyelmem egy másik érdekes „játék”. Korábban is eljátszottam két napra, de az sem volt szándékos.

Apaa! Ne haragudj!!!