Mai szösszenet...

Itthon még nem élünk húsvéti lázban, még csak nem is beszélgettünk róla Zalánnal, viszont az üzletben már elkészítettem a kirakati dekorációt tegnap, ma pedig a következő plakáton dolgoztam.

Kinyomtattam, majd észrevettem, hogy egy kis hiba csúszott bele, javítanom kell, majd újra nyomtatni. Így az első példányt Zalánnak adtam, majd a következő párbeszéd hangzott el:

-Anya! Ezek labdák?

-Nem, kisfiam, ezek tojások!

-Igen? És hol van a dínó mamájuk? :D :D :D

........................................................

 Pár perccel később:

Apa elmagyarázza, hogy  nem csak a dínók, hanem a tyúkanyó, a madarak is tojást tojnak, illetve a krokodil, a teknős, valamint a kígyó is...

Zalán itt félbeszakítja:

Apa! A kígyónak nincs is segge,  nem tud tojni!! Apaaa!!!!! :D :D :D

Könnyeim potyognak a röhögéstől.... :)

"Kérek innit!" és társai - avagy játszmák az esti alvás előtt

Drága kis három és fél évesem egy ideje azt játssza velünk, hogy az esti fektetés előtt mindent kitalál, hogy húzza az időt: nem jövök fürdeni, még játszom, most nem érek rá, még egy mese, meg még egy... Majd amikor sikeresen beterelem a fürdőkádba, akkor az ágyban újrakezdi: hol a nyuszi, nem ezt a párnát akarom, a másik takarót kérem, anya! még nem adtam ölel-szeret-puszilt, miegyéb... S a végső trükk amit kitalált, már lekapcsolom a villanyt, kijövök a szobából - vagyis  túl minden esti szokásos rituálén- kiabál utánam: - "Kérek innit!" 

Eleinte még bedőltem neki, szorgalmasan hoztam a vizet, de egy idő után jól látható volt, hogy  az elalvás előtti időt próbálja  húzni. A első néhány alkalommal  még megitta a pohár vizet, de mind kevesebb fogyott belőle, végül már egyetlen korty hiányzott csak a pohárból. Itt láttam be, hogy a kisfiam orromnál fogva vezet!!! :D

Édes egyébként, csak amikor az ember lánya egy hosszú nap után arra vágyik, hogy végre eldőlhessen és pár percet magára vagy a párjára is fordíthasson, akkor fárasztó tud lenni.