Ismét Karácsony...

6 nappal előtte kezdtük a visszaszámolást, amelyet a Zalán még nem nagyon ért, de valahol el kell kezdeni. :) 

Minden ébredéskor lelkesítettem, hogy már csak 5nap... már csak 4 nap... stb.

Azt mondta, hogy autót kér a Jézuskától... Mily meglepő :D Alig pár tucat van belőle... Nagyon szereti őket, igazi kisfiú. :) 

Elérkezett a várva várt nap... A Mamival együtt töltöttük, így azzal kezdődött, hogy elmentem érte. Korábban már mindent beszereztem az ünnepi ételhez, csak az maradt hátra, hogy megfőzzük. Húsleves, töltött káposzta és sült kacsacomb a menüsor. Az alapanyagok edényekbe kerültek és mindegyik elfoglalta a helyét. A kacsa a sütőt, az káposzta a nagy fazékban az egyik karikát a főzőlapon és a leves is mellé helyeződött.

Végre elkezdődhetett a fa díszítése. Apa befaragta a fát a tartóba, előkerültek a díszek is és mindenki a fa köré csoportosult. Együtt díszítettük, Zalán nagyon lelkes volt, az elsőtől az utolsó mozdulatig mindenben részt vett, nem unta meg, nem hagyta abba. Szorgalmas kisfiú, de ez alap tulajdonsága, más esetekben is azonnal ott terem, kérés nélkül részt vesz a legtöbb folyamatban. 

Hamar elkészült, igaz, hogy nem is szoktuk "agyon" díszíteni, a szolid, egyszerű fa az ízlésünknek megfelelő. 

Ekkora már az ételek is elkészültek és elfogyasztottuk az ünnepi menüt. 

Az egész család autóba ült, hazavittük a Mamit és elszaladtunk az üzletbe. Nagyon siettünk, hiszen vártuk a Jézuskát...

Csakhogy hiába rohantunk, elkéstünk... Mire hazaértünk már járt nálunk...  Zalán sikítva fedezte fel, hogy ajándékok vannak a fa alatt! Nagyon aranyos és nagyon boldog volt. Ezek azok a pillanatok, amelyre azt mondjuk: érdemes volt! Nincs nagyobb öröm, mint a gyermekünk felhőtlen boldogságát látni. 

Letelepedtünk a fa köré és elkezdtünk ajándékokat bontogatni. Szép és megható volt, Zalán után Tomi, majd én, végül Apa következett.

Zalán végtelen boldog volt, mert egy távirányítású Villám McQueen lapult az egyik dobozban. Lelkesen játszott vele egész este, a másik dobozhoz hozzá sem nyúlt. 

Békésen, szívünkben is karácsonnyal telt az egész este. Jó lenne a többi napokra is tartalékolni ebből az érzésből, ebből a nyugalomból.

Karácsony

Ebben az évben már aktívan részt vettem a karácsonyfa díszítésében. Apa már délelőtt behozta a fát,. Anyával feltettünk 2-3 díszt rá, de csak azért, hogy megmutassa, hogyan kell díszíteni. A Tomi nem volt itthon és nélküle nem akartunk elkezdeni. 

Amíg anya az ünnepi étel készítésével foglalkozott én izgatottan rohangáltam a fenyő körül. Alig bírtam kivárni a Tomi érkezését, már majd be ... díszítettem. :)

Amikor végre hazaért nekiláttunk! Az egész család a díszeket pakolgatta a fára. Én az első mozdulattól az utolsóig kitartóan, aktívan részt vettem a folyamatban. Nagyon lelkesen segítettem.

Amikor elkészült és kiörömködtük magunkat, ott hagytuk... 

Amikor újra odaszaladtam, képzeljétek: ajándékok voltak alatta! Szépen becsomagolt dobozok...

Elkezdtem kibontani és nagyon-nagyon izgatott voltam. Amikor pedig megpillantottam a dobozon a kedvenc mesehőseimet, nagyon-nagyon boldog lettem! Ott volt Villám, Saly és a Doki is! Egy üzemanyagtöltő állomással együtt! HŰŰŰŰHAAAAAA... Ez egy szuper játék!

El is kezdtem vele játszani nyomban! Lázasan építettem rá a vázra a karosszériákat, és tologattam ide-oda az elkészült autókat. A töltőállomás létrejöttében  a Tomi is segített, így hamar összeállt a duplóvilág! :) Már el is felejtettem a játék hevében, hogy a fa alatt még van becsomagolt doboz, de anya figyelmeztetett rá. Ismét csomagolásba kezdtem... Egy szerszámos állvány találtam a másik dobozban, sok-sok szerszámmal! Ennek az összeépítéshez már valóban szükség volt a Bratyó segítségére! Ez egy komoly feladat volt, amihez én még egy kicsit kicsi vagyok! :)

Nagyon lelkes és izgatott voltam  egész este és amíg a család többi tagja bontogatott és csak játszottam és játszottam... Az ünnepi vacsora sem tudott az asztalhoz csábítani. :)

Az első karácsonyom

Apával elkezdtük a díszíteni a fát. Odatett az asztalra a hordozóban és Ő elkezdte felrakni a díszeket. Anya is csatlakozott hozzánk. Én ámulva néztem a sok csillogó gömböt. Amikor elkészült a fa, hazaért a Tomi is. Valahogyan becsomagolt ajándékok kerültek a fa alá, amire a szüleim azt mondták: Nézd! Hozott valamit a Jézuska!  :) 

Én vagyok a legkisebb így én bonthattam először. Persze, mivel még nem tudok ajándékot bontani, ezt a feladatot apa csinálta helyettem. Kicsomagolta, de nem láttam, hogy mi is az valójában. Az mondta apa: Álommanó hívogató készülék. Esténként fogok neki örülni. :)

Voltunk az Éviéknél is, és megállapítottam, hogy fárasztó dolog nekem

ez a "karácsonyozás":