Aprónak tűnő, de nagy változások

Zalán  nagyon cumis kisfickó. Egy éves kora körül rontottuk el, amikor egyszerre 4 foga is kínozta. Addig csak alváshoz volt cumi, de a csend és a (szülői) nyugalom érdekében nála hagytuk nappalra is. Mondanom sem kell, hogy innen már nehezen volt visszaút... Talán másfél éves lehetett, amikor megbeszéltük vele, hogy csak és kizárólag alváshoz kap mumit. Időnként sírt érte, kérte, de nem engedtünk... Majd megtanulta, hogy valóban csak alváshoz volt elérhető számára. Azt viszont annyira megszokta, hogy sem délutáni, sem esti alvás nem létezett nélküle.  Kb. 3 hónapja nem delel, de esténként a szertartás része volt a cumi. Fürdés, törölközés, öltözés, ölel-szeret-puszi-pisze-pisze-nózika-nózika, majd úton az ágy felé felvettük a cumit és úgy tettük ágyba. Villanyoltás, altatósimi, "Aludj jól!" mondatok (mi is mondtuk neki és Ő is mondta nekünk) és cumizva elaludt. Ez így zajlott minden egyes este. 5 nappal ezelőtt azonban történt valami...

Folyton rohan, szalad, soha nem ér rá, s ez így történt aznap este is, minek következtében elesett és a beütötte a felső ajkát. Ez éppen másodszor fordult elő 2 héten belül. Sírás, vérzés, ölelés, megnyugtatás következett. Megállapítottuk, hogy ismét megmaradt minden foga, de jól bedagadt az ajka.

 Lefekvésnél eszembe villant, hogy ki kellene használni a helyzetet. Inkább csak kósza ötletnek éreztem, mint határozott elképzelésnek, de azt gondoltam megpróbálom...

-Zami! Most nem tudsz mumizni, mert fáj a szád!  Azt válaszolta, hogy:

-De tudok!! 

Odaadtam neki, bekapta, majd "rábeszéltem": 

-Látod, hogy fáj?? Azt a választ kaptam, hogy:

-Tényleg!

-Akkor add vissza a mumit, visszateszem a szekrényre, most mumi nélkül alszol, hogy meggyógyuljon a szád!

S ha ez sikerül, akkor reggel kapsz jutalmat, gumicukor formájában! 

Legnagyobb meglepetésemre visszaadta és letette a fejét a párnára. 

Fájó szívvel hagytam ott, mert tudtam, hogy szomorú és azt sem tudtam, hogy mi lesz a vége. Apja azt mondta, hogy éjszaka majd felkel és követelni fogja...

Mivel én nem ébredek fel rá, ezért abban maradtunk, ha kéri akkor kitart amellett, hogy fája a szája, most nem kap mumit...

DE!! Nem kérte éjjel és másnap este két mondat erejéig került szóba, melyben megjegyezte, hogy nincs mumi, mert fáj a szája, én pedig  helyeseltem és megjegyeztem, hogy reggel is kap gumicukrot, ha ismét mumi nélkül alszik. 

A 3. este már meg sem említette, én pedig jól elrejtettem, hogy még csak véletlenül se essen kísértésbe. :) Reggel már a jutalom gumicukrot is elfelejtette kérni... :D

Azóta eltelt a 4. és 5. este is, de cumi nem került szóba...

Ebből már nincs visszaút, nem fordulhat elő, hogy visszakapja. Remélem túl vagyunk a nehezén, ami talán nem is volt olyan nehéz. :D 

Ezzel egy időben megszüntettem a csőrös cumisüveget, amelyből a reggel és esti kakaót, mézes tejet itta. Szépen áttértünk a bögrére.  Nem fogyaszt belőle annyit, mint az üvegből, de talán nem is baj.

Így már semmit nem kell szopnia, hátha elfelejti, hogy ez része volt az életének... 

Olyan hihetetlenül nagy fiú lett, mintha nem is lett volna csecsemő, kisbaba. Kanállal, villával egyedül eszik, pohárból, bögréből iszik. Öltözni még nem tud, de mindig egyedül vetkőzik. Akkor is ha fürdeni készülünk, akkor is ha kintről bejövünk. Már 7 hónapja szobatiszta, balesetek nélkül. Jól tudja tartani, ha az üzletben, vagy a Nagyinál vagyunk és szól, hogy pisilnie kell, akkor megbeszéljük, várjon, hazamegyünk és majd otthon elvégezzük. Nem okoz neki problémát, hogy kabátot, sapkát sálat, csizmát húzzunk, autóba üljünk és haza menjük. Otthon vetkőzni kell és csak utána  tud wc-re menni. Szóval ügyes. :)  Száműztük a bilit is, ami talán eddig a legnehezebb volt, nehezebb, mint a szobatisztaság megtanulása.

Már húszig is el tud számolni, sőt az 5-nél kevesebb mennyiséget számolás nélkül "látja" . Már nem kell megszámolnia, hanem ránéz és mondja, hogy mennyi kocka, cukor vagy akár ember látható. 

Talán korábban még nem ejtettem szót róla, hogy mennyire ragaszkodó. Amikor hazaérünk, akkor hatalmas lelkesedéssel, -Anya(Apa) hazajöttél??? Nagyon hiányoztál!! - kiáltásokkal átöleli a combunkat és puszit ad. De az is gyakran előfordul, hogy térül-fordul a lakásban, s váratlanul átöleli a combom, -Anya! nagyon szeretlek! felkiáltással.

Nagyon segítőkész, korábban írtam, hogy azonnal ott terem, ahol csak segíteni lehet. Ez nem változott és remélem nem is fog. :)

Imádom! Tündéri, igazán aranyos, élettel teli, vidám kisfickó!

 

Hol is tartunk?

Régen készült bejegyzés a naplóba. Ennek az az oka, hogy nagyon elfoglaltak voltunk, sok-sok programunk volt, folyton mentünk valahová, így a napló egy kicsit háttérbe szorult.

A fejlődése már nem is kíván napi, esetleg heti bejegyzés, hiszen így 3 év körül már nem olyan látványos és nem annyira gyors ütemben történik. A szókincse határozottan gyarapodik, de továbbra is "tolmács" kell hozzá. Sokat beszél, nagy hangerővel, nagy lendülettel, hatalmas testmozdulatokkal. Ha Ő nem akarja, akkor nem nagyon lehet mellette szóhoz jutni. :)  Erős egyéniség, akaratos jellem és egy kicsit (?) hisztis is. 

A pelenkát már régen elfelejtettük, egyetlen baleset fordult elő, Horvátországban a második éjszaka. Talán túl fáradt volt, de az is lehet, hogy mi nem figyeltünk oda rá kellően, este lefekvés előtt ivott sokat és nem pisilt fürdés előtt... Végülis mindegy, ennél nagyobb probléma ne legyen.

A játékai tekintetében irigy, a nála fiatalabb gyermekeknek nem adja oda, valójában nem is keresi a társaságukat, viszont a nagyobb gyerkőcökön csüng. Megszólít bárkit, felhívja magára a figyelmet, szívesen csacsog, játszik  idegenekkel. A horvátországi nyaralóban, az alsó szinten lakó család gyermekeihez is csatlakozott tollasozni. Kezébe adták a fiúk az ütőt és labdát, Ő rátette a labdát az ütőre és nagy lendülettel mindkettőt egyszerre eldobta... :D Nagyon édes volt, azt hitte így kell... :D :D  Jót nevetett rajta mindenki. 

Nagy gyerekek (pl. a Tomi vagy a Lili) és felnőttek társaságában rendkívül jól érzi magát. 

Magassága 95 cm, súlya megközelítőleg 16 kg, ami most vélhetően csökkent, de nem tudom ellenőrizni, mert kölcsönadtuk a mérlegünket. Az elmúlt 15 napot hasmenéssel töltöttük. Hányással, hasmenéssel és magas lázzal  kerestük fel a doktornéniket 2 hete. Egyszer hányt, a láza is két nap alatt rendeződött, de a széklete nem akar helyre jönni. Igazi kis hős, mert még éjszaka is felkelt, nem került kaka a pizsamába. Gyakran fájt a pocakja is, folyton bili közelében kellett tartózkodnunk. Talán-talán ma már egy kicsit jobb volt a helyzet, de még közel sem a régi...

Lassan már semmi nem emlékeztet arra, hogy volt csecsemő is. :) Kicseréltük az ágyát, ami nehezen, de elkészült... Még július közepén leadtam a rendelést egy helyi asztalosnál, aki hitegetett egy darabig, de szeptember elejére elkészült vele. Flexa ágyat találtam  a legszimpatikusabbnak, a számunkra leginkább megfelelőnek, de két tényező is kizárta, hogy eredetit vegyünk. Egyik: csak fenyőből gyártanak és nekem az nem tetszik, a másik: vagy csecsemő, vagy felnőtt méretben lehet fellelni. Én már nem akartam kicsit venni, a nagy pedig egyrészt nem fér el, másrészt pedig nem szerettem volna még megvenni a végleges ágyát. Egyszer talán teljesül az álmom, hogy végre sikerül átépíteni ezt a lakást, s  lesz benne saját szobája, melyet akkor szeretnék berendezni. Így ezt az ágyat 1-2-3 évre terveztem... :) Tölgyből készült és a nappali színvilágához alkalmazkodva, cseresznyére lett pácolva.A fekvőfelületete egy 160x80-as kókuszmatrac.

Félmagas, alatta egy kuckó került kialakításra, flexa függönyökkel. Lépcsőn lehet feljutni a matracra, amit nagyon szeret. Egy nap 100x is felmegy, nagyon tetszik neki. Visszafelé a második lépcsőfokról rendszerint leugrik, amiért apja mérges. Persze ez a Zalánt nem akadályozza abban, hogy legközelebb ismét leugorjon. :) 

Kettő apróság maradt meg a csecsemőkorból: az ágyára kötött zenélő kutyus, melynek a seggéből kilógó madzagot esténként még felhúzza, így felszereltük az új ágyra is, illetve a cumi, melyet alvásnál még követel, de amint felébred már dobja is fel a polca. :) 

Két és fél év...

Nagyon sok minden történt az elmúlt 2 és fél év alatt... Megszületett a csecsemőnk, aki csak evett és aludt. Először éjjel 1 órakor ébredt, amely mindig egy kicsit tolódott, 2 óra, később 3, majd 4 óra, azután 5 és 6 óra lett belőle. 6 hét alatt teljesen kitolódott, már átaludta az éjszakát. Villám gyorsan repült az idő, oldalra, majd hasra fordult. A felülése után 1-2 héttel már fel is állt. 7,5 hónapos korában tette meg az első lépést, 8,5 hónapos kora óta jár és azóta is nagy a mozgás igénye. Elmúlt az első szülinap és a második életévében a környezetével ismerkedett. Nagyon hamar vette birtokba a lakást, mindig is teljesen itthon érezte magát. Száguldozik benne a motorral, futóversenyeket rendez, tudja minek hol  a helye. Kétévesen már a színeket is ismerte, és nem csak az alapszíneket. Két-három hónapja már biztonsággal számol 10-ig, láthatóan érti is, mert megszámol dolgokat. 4 alma, 5 falat, 2 ceruza, stb. Annyira édes, mert az ujján is mutatja. Nagyon jó a tájékozódó képessége, tudja mikor merre kell haladnunk, ha a boltba, vagy haza megyünk. A kamionokat is tudja, hogy merre láthatja. Azonnal reklamál, ha elhagyjuk azt a kereszteződést, amely oda vezet. :) 

Nagyon szeret az udvaron lenni. Amikor elém áll és azt mondja: Zami kimegy udvarra, akkor meg tudnám zabálni. Rohan a cipőért, korábban még a kabátért és már indul is ki. Amikor elég volt az udvari játékból, akkor önállóan bejön és önállóan leveti a mellényt, kapucnis fölsőt, cipőt. Kifordítva szétdobálja őket és büszkén meséli, hogy Zami aaa, picő, aaaa ruja, aaa. :)   

Időnként rendetlen, de olykor pedig azonnal, mindent a helyére tesz. Pl. a zsámolyt, vagy a rajztáblát, illetve azokat a játékokat, amelyeket nem hagyunk számára elérhető közelségben. Azokat el kell kérnie, s amikor már nem játszik velük, akkor visszaadja, hogy tegyük a helyére. Sajnos ez nem működik azoknál a játékoknál, amelyek folyton a szeme előtt vannak. Viszont az esti Anna, Peti, Gergőért szorgalmasan pakol. Imád olvasni, apját egész nap képes nyúzni érte, engem csak este. :) Azért mert én csak az esti pakolás után olvastam neki, egy ideig ez volt a rendszer és tudta, hogy máskor hiába kéri és egy idő után már nem is kérte. Apja viszont a kérésére bármikor olvasott neki, így napközben Őt nyúzza. Odafészkelődik az ölébe és figyeli a képeket, hallgatja apját. Időnként önálló olvasásba kezd, olyankor nem lehet túlkiabálni, lelkesen "olvas" a képekről. 

Gyakrant küzdeni kell vele a pelenkacserénél, a fürdésnél, folyton elfut, huncutkodik. :) Amikor viszont sikerül elkapni és betenni a kádba, úgy belemerül a játékba, hogy a végén pedig azért kell harcolni vele, hogy kijöjjön onnan. :) 

A beszéde sajátságos, tolmács kell hozzá, de mindent elmond,  mondatokban beszél.  Van néhány érdekes szó a szótárában: csoki=kocsi, autó=apadzsó, cukor=kucor, cipő=picő. 

 Temperamentumos, határozott kölyök, ha rólunk és az itthonról van szó, egyébként idegen helyen és ismeretlen szituációkban nagyon-nagyon bátortalan. De mindezt én nem bánom, szerintem ez így is van rendjén. 

Az étkezését valahol elronthattuk, mert nem képes végigülni az asztalnál egy evésnyi időt. Vagy szaladgálok utána, vagy a nappaliban, mese nézés közben képes annyit ülni, hogy jóllakjon. Egyébként nem sovány, a két és fél éves adatai: 92 cm és 15250 gramm. Nem szobatiszta, de tudja, hogy mit várunk Tőle, egyszerűen nem akarja. Remélem a nyáron ezt a dolgot is kipipálhatjuk.

Az alvásával semmi probléma, sem este, sem délután. Nem alkudozik, nem hisztizik, tudja, hogy alvás van, meg sem próbál tenni ellene. Lefekszik és rendszerint néhány perc múlva már alszik is, ha megsem, akkor hasra fekszik és a lábát emelgetve altatja magát.

Nem szereti, ha mérges vagyok, azonnal széles mosollyal követeli, hogy "DIDÁM". Ha ez nem sikerül "parancsszóra", akkor beveti a puszis trükkjét, amelyet az apja tanított neki. Nevezetesen: Adjál anyának puszit és akkor mindjárt vidám lesz! :) Így kapok egy puszit, s ha ettől véletlen nem lennék vidám, akkor kapok másikat, egészen addig, amíg anya nem lesz DIDÁÁÁM! (vidám)

Ma anyák napja van és egy kicsit szentimentális hangulat uralkodott rajtam egész nap. Este felé ölelgettem, szeretgettem és olyan aranyos volt, bújt, simogatott, ölelt, puszilt, amire én egy kicsit elpityeredtem (nagyon-nagyon szeretem a kisfickót!!) örömömben, boldogságomban, hogy Ő van nekem. Erre Ő úgy reagált, hogy először elkezdett szipogni, majd megfogta a fejem, belenézett az arcomba és azt mondta: Anya nem sír, anya didáám! És széles mosolyra húzta a száját, hogy utánozzam.   Hát én bizony sírva mosolyogtam...

A teljesség igénye nélkül tettem ezt a bejegyzést, mert nem lehet papírra vetni minden momentumot, minden pillanatot... Egyszerűen úgy érzem, mint minden szülő: tökéletes kiskölyök, úgy ahogy van! :) 

23 hónapos lettem

Régen jelentkeztünk...

Immár betöltöttem a 23 hónapot, már csak 1 hónap van hátra a születésnapomig. :)

A horvátországi nyaraláskor beindult "beszélgetésem" nem csak átmeneti volt, azóta folyamatosan mondom a magamét, mindent szót megpróbálok kimondani, több-kevesebb sikerrel. Az első szótag leginkább sikerül. Nem vagyok egy halk srác, mindig mindent hangosan, sőt, inkább kiabálva igyekszem a környezetem tudtára adni. Minden ki tudok fejezni, egy kis beszéd és egy kis mutogatás szükséges hozzá, a családom jól megérti. Szóval így kommunikálunk mostanság. :) A szüleimnek leginkább az "a-nyi" és az "a-pi " szó tetszik, de anyánál dobogós még a szamár hangja is: i-á, és a ka-ka-ó.

A színekkel még hadilábon állok, néha úgy tűnik anyának, hogy jól tudom melyik a kék szín, de máskor rácáfolok erre. Az viszont biztos, hogy jól látom  a színek közti különbséget, mert amikor a közel 100 db színes labdáim kiszabadulnak a kosárból, akkor színenként szét tudom őket válogatni.

Enni sajnos nem jól tudok, anya teljesen tanácstalan ezzel kapcsolatban. Semmit sem akarok rágni, mindent azonnal le szeretnék nyelni. Sajnos ez időnkét okoz egy kis bonyodalmat. Hiába kérik és mutatják a szüleim, hogy hogyan kell rágni, nekem nem akar menni. Mozgatom az állkapcsom, hogy "nyam-nyam", de az étel a nyelvemen marad, és nem kerül a fogam közé. Anya nem tudja, hogy mit és hol rontott el, mert nem volt mindig így és az idő előrehaladtával egyre rosszabb. Ezt  a hétvégét szemelte ki arra, hogy neten egy kicsit utána olvasson a témának.

A mozgásom még mindig gyors, és rendkívül aktív. A legnagyobb kihívás eddigi életemben az ugrálás megtanulása volt. Sokat küzdöttem érte, de mióta megtanultam gyakran ugrálok. Egyre nagyobbakat és roppant boldog vagyok, amikor ezt csinálhatom. Amíg kicsi voltam :) mindig tapsoltam, ha valamit sikerült megcsinálnom vagy, ha valamiért ügyes voltam. Az utóbbi időben viszont ugrálok és hangosan kiabálom, hogy hurrá! hurrá!. És persze időnként tapsolok is közben. :)

Jó kedélyű, vidám kissrác vagyok, szívesen ismerkedem. Nem félek az idegenektől. Az üzletben bárkit kézen fogok és körbemutogatok neki mindent. :D De ezt megteszem számomra idegen helyen is. :) 

Nagyon-nagyon szeretem a kisautókat, kamionokat. Leginkább ezeket tologatom, sorba rakom őket, brümmögök velük. Az udvaron a motor és a fűnyíró a favorit.

A súlyom 13.440 gramm, a magasságom 86.5 cm. A ruháim 86-92-es méretűek. A cipőim 23-24-esek, de nem a talpam hossza, hanem lábfejem magassága miatt szükséges ekkora méret.

Egyre ügyesebb vagyok!

Ma így talált anya az ágyban:

Azóta ezt többször megismételtem és már hálózsákban is sikerült felállni! :o) Anya azt mondta, hogy nem bocsátkozik találgatásokba az elindulásomat illetően... Hat és fél hónapos koromra sikerült a járás kivételével, az összes mozgást elsajátítanom. A szüleim azt hiték, hogy ebben a korban még javában csecsemő leszek. Apa próbálja felfogni, hogy a kisfia már a nappaliban mászik, feláll az ágyában, felül és ülve játszik. Szinte tegnap hozott haza a kórházból...  azt is éppen csak feldolgozta...:o) Sok ez neki... :D

Én pedig csak törekszem és törekszem, hogy minél inkább el tudjam kápráztatni.

Szeretem, amikor a szüleim körbe rajongnak és örülnek az újabb teljesítményemnek! 

Fel tudok állni!!

Anya az előző bejegyzésben 2-3 hetet saccolt a felállásomat illetően. Nos, elárulom, hogy rosszul tippelt, mert én máris fel tudok állni egyedül! :) Persze csak akkor, ha meg tudok kapaszkodni, de elég labilis vagyok, tehát sétáról még szó nincs. Csak felállok és néhány percig tudok állni, de a piciny lábacskáim még nem tudom irányítani. 

Ülni már stabilan tudok, a felülés pedig a mászással együtt már rutinfeladat. :) Ti is láthatjátok! 

Felülök és ülve játszom

Már könnyedén felülök egyedül. Ma reggel, amikor anya visszajött a  konyhából a reggelimmel, így talált az ágyban (természetesen fekve hagyott itt):

A nap folyamán többször is felültem és már elég sokáig tudok ülve játszani. Ügyesen egyensúlyozom a kilengéseimet. :o) 

Mászásban már egészen profi vagyok, a gyorsaságom verhetetlen. :o) Egy szempillantás alatt mászok A-ból B-be. Nem is érzem már jól magam az ágyamban sem és a járókában sem. Azt kedvelem, ha a szoba közepére "ki vagyok csapva" (apa szokta mondani) és kedvemre mászhatok ide-oda. Ilyenkor lekötöm az egyik szülőmet, mert mindig számomra tilos vagy veszélyes dolgokat szemelek ki és veszek célba. Egyre gyakrabban hallom: Zami! Azt nem szabad! :o) 

 Mivel a saját súlyomat már ki tudom nyomni a lábammal, amikor fogom a szüleim kezét, anya szerint 2-3 hét múlva fel fogok majd állni. Azt gondolja, hogy ennyi idő elég lesz ahhoz, hogy rájöjjek: meg kell kapaszkodnom. Na akkor lesz majd JAJJ a  családnak! :o) Sétáltathatnak görnyedve... ;o)

Felültem egyedül! :)

Nagy újság van: a ma esti hancúr során sikerült felnyomni magam ülő helyzetbe! Teljesen egyedül! Magam is meglepődtem. :) Fénykép nincs, mert senki nem számított rá. Az oldalamon játszottam félig ülő helyzetben, úgy, hogy a könyökömmel támaszkodtam, majd mind jobban magam alá tettem a kezem, kinyomtam a karomat, s már a tenyeremen támaszkodtam, s egyszercsak átbillentem a holtponton, s hopp! Már ültem is. Egy kicsit ülve maradtam, majd elborultam! Még nem tudok biztosan ülni, de gyakorlom és előbb-utóbb menni fog.

Nagyon szeretem az esti hancurozást a szüleimmel. Igyekszem mindent megtenni, hogy ezek az esték ne kopjanak meg és ne kerüljön ki a napi programból. Ma este is bohóckodtam, apa könnyesre nevette magát a produkciómon. Erős embert játszottam, megfeszítettem az izmaimat, erőlködő hangot hallattam és apa ezt olyan viccesnek találta, hogy perceken keresztül csak a könnyeit törölgette a nevetéstől. Én pedig ezen felbuzdulva méginkább folytattam. Anya jó partner, beszállt ő is, egyszer én csináltam, egyszer pedig Ő. Apa pedig majnem bepisilt a nevetéstől. Ez így leírva nem olyan vicces, de a mi esténket bearanyozta.

Kihallgattam anyáék beszélgetését, ami arról folyt, hogy nem lehet szavakba önteni azt a boldogságot, amit az én létezésem adott nekik. Nem tudják elmondani, hogy milyen aranyos vagyok, mennyi örömet vagyok képes adni nekik percről percre, mindezt csak érzeni lehet. Én is így vagyok vele, nekem a nap fénypontja, amikor este együtt játszunk, hancúrozunk. Boldog vagyok, mert velem van apa is, anya is, együtt játszunk, csak velem foglalkoznak. Napközben is sokat játszunk, együtt vagyunk, de mégis egész nap várom az estét... Már 5-6 óra körül nyugtalanná válok, nem is mindig értik a szüleim, hogy miért, pedig csak az esti programot várom. Amint bemegyünk a szobába, a nagy ágyra, már minden rendben van. Boldog vagyok, szeleburdivá válok, mászok ide, mászok oda, anyára,  apára, játékért, egérért, bármiért... Sikongatok, jól érzem magam. Én sem tudom mindezt elmondani, ezt csak érezni lehet... 

Ma egészen sportos napom volt, róttam a köröket a komppal az udvaron. Csak hátrafelé tudok vele menni, de anya szerint ez nem lesz mindig így. Időnként nekihátráltam a falnak és arra lettem figyelmes, hogy nem tudok tovább menni. Egy darabig apa kimentett a szorult helyzetekből, de később magamra hagyott a bajban. (Azt füleltem ki, hogy kizárólag nevelési szándékkal. :) Ugyanis azt szeretné, hogy tanuljak meg küzdeni a céljaimért.)  Végül egy kis erőlködés, kínlódás után rájöttem, hogy oldalra illetve előre ki tudok szabadulni és szágudhatok tovább. 

Anya - növényápolás közben - , mindezt izgulva figyelte, mert az új liliputi cipellőmet húzta a lábamra. Azért, mert legutóbb még nem sokat és nem gyorsan haladtam a komppal. Azt gondolta, hogy ez a cipő, arra a néhány lépésre, amit én tenni fogok benne, biztonságosabban van a lábamon, én is jobban szeretem, mint az Adidas sportcipőm, amitől igyekszem hamar megszabadulni. Szóval nagy nyugalommal felhúzta az új tutyimat, majd leesett állal figyelte, hogy én csak száguldozom fel és alá, oda és vissza, közben pedig folyamatosan húzom a cipőmet is a betonon. Tett egy halk javaslatot apának a cipő cserére, de apa azt mondta, hogy jó ez... Aztán anya sem erőltette a dolgot, mert azt gondolta, hogy éppen a kényelmes cipő miatt vagyok ilyen ügyes. Én pedig mit sem foglalkoztam a cipővel, élveztem a jó időt, a friss levegőt és a szabadságot! 

Ez kép anyáknapjára készült, csak egy kicsit elkésett! :) 

Védőnénis nap

Új járgányom van. :) A szüleim megállapították, hogy a mózesből nem látok ki, egyébként is éppen végig érem, a hordozót pedig én nem szeretem, ezért előkerült a babakocsim sport része.

Nekem ez nagyon tetszik, olyan jól el tudok benne helyezkedni. Betámasztom az egyik oldalában a fejemet és átlósan fekszem benne. A lábaimat felteszem az előttem lévő kibukásgátlóra és minden szuper, indulhat a csavizás! Jól szétlátok belőle, félig ülök, félig fekszem, szóval csodaklassz! :) Tegnap már így sétáltunk anyával.

Ma pedig a védőnémihez mentünk a fél éves ellenőrzésre. Igaz még nem vagyok egészen fél éves, még van hátra 10 nap, de anya és a védőnéni ezt az időpontot beszélték meg.

Lemértek tetőtől-talpig. :) A fejkerületem 43 cm, a mellkas 45 cm, a hosszúságom 69 cm, a súlyom kereken 9 kg.

Kitöltötték a kérdőívet is és azt mondta a védőnénim, hogy  minden teljesen rendben van velem, az átlagnál egy kicsit nagyobb vagyok súlyban és hosszban egyaránt. 

Most vagyok 24 és fél hetes. Ez azért érdekes, mert apa készített rólunk (anyáról és rólam) egy összebújós képet  4 és fél hetesen, majd teljesen véletlenül készült egy 14 és fél hetesen is. Most viszont már várták hogy újabb 10 hét teljen el, azért hogy elkészülhessen az újabb kép. Ilyen lett: 

Pörgök-forgok

Most, hogy rájöttem a mozgás csodajó, abba sem hagyom. Folyamatosan forgolódok anya nagy örömére. :) A játszószönyegről néhány perc alatt le tudok forogni. Egyet hasra, majd hason fordulok jobbra-balra aztán vissza a hátamra és már jól el is távolodtam a nekem "kijelölt" helyről. 

Az ágyamban is így teszek, anya beletesz és már dolgozom is azon, hogy hason legyek. Már aludni sem jó a hátamon! Ma amikor elálmosodtam, anya visszatett az ágyikómba, én fél percen belül oldalra fordultam és már aludtam is!! Ez nagyon tetszett anyának, mert azt mondja, hogy utoljára akkor aludtam az oldalamon, amikor hazahoztak a kórházból és úgy fektettek le. Akkor még nem tudtam mozogni és amilyen pózban a szüleim lefektettek, olyan pózban ébredtem fel. Ez néhány hétig tartott, mert később már addig-addig ficánkoltam, amíg a hátamra nem keveredtem. Szóval ma egyedül fordultam az oldalamra a délelőtti alváshoz. Apa meg is örökítette, anya pedig öszeollózta.

Nagyon kell ám keresnetek, mert még a pelusomat is a  fejemre húztam, a többi részem pedig a takaró alatt. A fejem kivehető, illetve kezem, amint a fejvédőt fogom. :) 

Anya megörökítette egy átfordulásomat, ha van kedvetek nézzétek meg! Íme:

5 hónapos lettem!

Ma töltöttem be az 5 hónapot!

A mai arcom:

Itt pedig képek az elmúlt 5 hónapról + 1 picurka kép abból az időből, amikor még anya pocakjában voltam:

1-2 hete már átfordulok hasra, ha van egy pici segítségem, mint pl. a fejvédő az ágyban, vagy anya párnája, esetleg a szüleim keze, viszont tegnap már teljesen egyedül is sikerült. Anya otthagyott a nagyágyon és én kétszer is átfordultam. Anya nagyon örült! Ma már a játszószőnyegen is megcsináltam és a saját ágyamban is hason talált anya, amikor visszajött a konyhából a reggelimmel. Este pedig pelus nélkül már vissza  is fordultam. Szóval tanulgatom, tanulgatom...

A kanállal is barátkozom, már naponta egyszer találkozom vele. :) Szeretem, de nem haladok olyan gyorsan, mint a cumisüveggel. Ma megkóstoltam a vilmoskörtét birsalmával és a sárgabarackot. Mindkettő ízlett.

4 hónapos lettem

Már 4 hónapos vagyok. Leálltam az oldalra fordulással, kicsit lustálkodom. 

Betöltöttem a 14 hetet és oldalra fordulok!

Két napja vették észre anyáék, hogy odalra fordulok!


Erről .íme a bizonyíték.

Most épp kint levegőzök, elég hűvös van. Kicsit szemerkél a hó is. Ma volt a védőnénim, minden oké, azt mondta. Éppen őszibarackos hamit ebédeltem, amikor megérkezett. Úgy meglepődtem, hogy nem is folytattam az evést. :( Inkább csak teáztam.

Most apácskával ketteseben töltöm a délutánt, mert anya a boltos lányokat viszi tüdőszűrésre, aztán pedig tornázni megy a barátnőjével. Szeretek apával lenni, mindig megnyugtat..

3 hónapos lettem

Ma vagyok 3 hónapos, szüleim szerint tündéri gyermek. :) Folymatosan mosolygok, "beszélgetek", jár kezem, lábam. Már próbálom használgatni a kis kezecskéimet, tudatosan is elkezdek a tárgyak után nyúlni. Az éjszakát továbbra is átalszom .Imádnak a szüleim, azt mondják hatalmas boldogságot hoztam az életükbe!
Nézzétek meg!

Ez a képem egy kicsit korábban készült, már birtokba vettem az etetőszékem, amit az Évi nagynénéméktől kaptam. Szeretek benne lenni, jól érzem itt magam.

Ez is most készült:

Kezdem magam felfedezni

Ma elkeztem magam megvizsgálni és felfedeztem az öklöm! :)

Ma 1 hónapos vagyok. Csak eszem, meg alszom. Jó étvágyam van, meg is látszik rajtam. :) Ma voltunk a doktornéninél, aki átvizsgált és megmért. Minden rendben van velem, már 57 cm vagyok és 5200 gramm.

Nem nagyon szeretek hason aludni, de ma mégis sikerült anyának lencsevégre kapnia:  

Itt pedig a talpam látható, apa kezében:

Két napos lettem

Már két napos vagyok! Anya szerint nem tudok sirni. :) Na, majd később megmutatom neki, hogy téved! :o) Amikor visznek neki szopizni, akkkor mindig csak nyekergek. Apa mondta is, hogy kapott ajándékba, egy cuppogó, nyekergő babát. :) Ugyanis én APA SZÜLINAPI AJÁNDÉKA VAGYOK!!!


Íme két naposan, ez vagyok ÉN!!!