Az utóbbi hetek készülődéssel teltek, Zalán készült az évzáróra. Verset, mondókát tanult. Itthon is és az oviban is. Jól ment neki, első nap megtanulta azt a versszakot, amit kiosztottak rá. Eljött a nagy nap!
Játszott a szobában én pedig beszóltam hozzá:
-Zalán! Hamarosan indulunk!
-Hová? -szól a válasz.
-Az oviba! -feleltem. Mire Ő:
- Ma kétszer megyünk oviba?????
- :D :D Nem, most az évzáró ünnepségre megyünk, ma lesz.- mondtam neki.
Ugyanis ma reggel elmentünk szokás szerint az oviba és 11:30- kor hazajöttünk, mint minden más nap. 17 órára kellett visszamenni.
Miután ezt megbeszéltük, kiment az udvarra. Én készülődtem tovább, de néhány perc múlva kinéztem utána, mert kíváncsi lettem, hogy mit csinál. Amit láttam, azon elképedtem:
Zalán fel és alá járkált, miközben hangosan mondókákat mondogatott!!
(Azt hittem megzabálom!!! Annyira , de annyira édes volt!!!! :)))) Készült! Az én drága kisfiam, élete első megmérettetésére készült. Nagyon szeretem! )
Elkészültünk és odaértünk az oviba. Azt mondta - és jól látható is volt rajta -, hogy izgul. Mondtam neki, hogy ne izguljon, menni fog! Mire Ő azt válaszolta, hogy:
-De izgulok!!! Azt feleltem, hogy:
-Na jó!! Egy kicsit izgulhatsz!
-De én nagyon izgulok!!! - hangzott a válasz! :)
:D :D :D
Ügyesek és aranyosak voltak a gyerkőcök, minden jól ment. Az előadás után ettek, ittak, ünnepeltek.
Készült még csoportkép és ezzel hivatalosan is véget ért számunkra a középső csoport.
