Mintavétel sín készítéshez

A mai napra kaptunk időpontot a budapesti Karolina úti klinikára. az alábbi képek jól láttatják, hogy hogyan is zajlott mintavétel. 1 hét alatt készül el a sín. Zalán zöld színűt és  autós mintázatút választott.

Gyógytorna

Bevittem a doktornőnek a tegnap kapott leletet. Kértem  beutalót az ortopéd klinikára, mert bejelentkeztem a sínmintázásra. Gipszbe teszik a lábát, hogy meg tudják mintázni a rögzítő sínt. Jövő csütörtökre kaptam időpontot és kell hozzá a beutaló. 

Ezután jelentkeztem a szakszolgálatnál gyógytornára, de elutasítottak, mert ott csak gyógytestnevelésben tudják részesíteni a Zalánnál kisebb gyerekeket. Így az sztk-t fel sem keresve, magánúton kerestem gyógytornászt. Heti egy alkalommal, 45 percig tornáztatja és ma már el is kezdte. Kicsit fájdalmas a Zalánnak, volt egy kis sírás is, de mindenképpen hatásosnak tűnik. Kaptunk házi feladatot is, melyeket el kell végeznünk naponta többször a következő alkalomig. Megtanította velem, hogy otthon hogyan kell helyesen  nyújtani az izmát.

Amikor végeztünk és járni kezdett, határozottan látható volt a változás, amit a megnyújtott izmoknak volt köszönhető. (Ez az állapot 1-2 óra alatt elmúlt, mert az izmok visszahűltek.) A gyógytornász szerint a következő fél év eredményes lesz... Reméljük nagyon! 

Ortopédia - Mini klinika és egy kis Zalán mondta...

Zalán nem tud rendesen járni, mert Achilles  és vádli megrövidülése van. A sarkát nem használja, folyton lábujjhegyen jár. Ha szólunk neki, akkor leteszi,de max. kettőt lép így és újra lábujjhegyezik. 2 évvel ezelőtt voltunk már orvosnál vele, ahol tornázást javasoltak. Néhány hét után elmaradtak a tornázások emiatt nem is javult a helyzet. Valamiért azt gondoltam, hogy ez csak egy rossz szokása és úgysem marad így, majd leszokik róla. Hát nem így történt...

Néhány héttel ezelőtt a tanítónéni szólt, hogy vigyük el orvoshoz a lába miatt. A gyermekorvosunk javaslatára felkerestük Dt. Terebessy Tamás ortopéd szakorvost, aki néhány héttel később időpontot adott nekünk egy vizsgálatra, amely vizsgálat a mai napon vált esedékessé.

Szerencsésen alakult a dolog, mert éppen ezen a napon elmaradt a délutáni tanítás az iskolában, így tanóráról nem hiányzott.. :) 

 Fél órával előbb érkeztünk a rendelőhöz és a kocsiban várakoztunk, s közben beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Pl a karácsonyról... Piros és fehér díszeket szeretne a fára és még nem tudja pontosan, hogy mit kérjen a Jézuskától, de nagyon tetszik neki a LEGO NINJAGO. Arra kérdésemre, hogy hol látott olyat, azt válaszolta, hogy a Tomi vitt be...  Egyeztettük, hogy nem a mi Tomink, hanem az osztálytársa. Ebből a gondolatmenetből kanyarodtunk oda, hogy neki nem tetszik a Tomi neve, hogy került a P.... vezetéknév után a Tamás név. Nem illik össze....

Mondtam, hogy én választottam, és szerintem nagyon szép. A másik esélyes név a Péter volt. Elkezdte ízlelgetni... P.... Péter.... Felkiáltott, hogy az sokkal jobb lett volna, jobban illik a vezetéknevéhez! 

:))

Ezután az én nevem mondta ki, majd így szólt:

-A Te anyukád nagyon jó döntést hozott, amikor neked nevet választott, mert nagyon jól illik egymáshoz, jól rímel.

Ezen jót mosolyogtam, hogy a hét évesem milyen gondolatokkal van elfoglalva, miközben szívem elöntötte a mérhetetlen szeretet. Nem taglaltam neki a nevem eredetét, mert azonnal kérdezett:

-Téged, hogyan szólítottak az iskolában?

-Anikó és Ancsa - válaszoltam.

Ezzel az információval nem tudott mit kezdeni, s elmondtam neki, hogy két keresztnevem van. Megnézte a személyi igazolványomat, ELOVASTA a nevemet, majd azt mondta,  hogy Ő Panninak, Pannikának, vagy Pannusnak hívott volna, ha együtt járunk iskolába.
Az volt a válaszom, hogy jaj de jó, hogy nem jártunk egyszerre iskolában, mert akkor Ő nem lehetne most a kisfiam. Én pedig nagyon boldog vagyok, hogy Ő a kisfiam!!  Erre a felvetésre a 7 éves így válaszolt:

-Attól még élhettünk volna együtt! Összejöttünk volna és nekünk lett volna közös gyermekünk!!! 

:D :D :D 

Erre már nem tudtam szóhoz jutni, könnyesre nevettem magam...

Mondtam neki, hogy ezeket beírom a blogjába. Ezt a választ kaptam:
-Ha beírsz valamit vicces dolgot rólam a blogba, az nekem kíííínoos!!! Megalázó, mert mások is olvassák!

Megnyugtattam, hogy nem szeretném semmiképpen sem kínos, sem megalázó helyzetbe hozni, éppen ezért csak a szűk család olvassa, széles kőrben nem terjesztem.
:) 

Ilyen hangulatban mentünk be a rendelőbe, ahol nagyon kedvesen fogadtak és a doktor úr is nagyon kedves, türelmes volt. Alaposan megvizsgálta a Zalánt és megerősítette a korábbi diagnózist, Ő is tornát írt elő. Otthon naponta, gyógytornásznál hetente. előírta még, hogy készíttessünk neki éjszakai csizmát is és fél év múlva szeretné megnézni újra. Tájékoztatott arról is, hogy amennyiben eredménytelen lesz a terápia, akkor egy műtétet fog végezni rajta, de mindenképpen teljes értékű felnőtt lesz belőle, jól fog járni és nem fog sántítani sem. 

Ez megnyugtató, de azért szeretném, ha a műtétig nem jutnánk el, mindent megteszek, hogy a torna és a csizma eredményes legyen.

Zalán intézkedett

A reggeli iskolába rohanás közben így szólt:
-Szerinted meddig fogok abba a padba ülni? Mikor ültet el a tanító néni?
-Nem tudom. - válaszoltam. Nem jó ott ülni?
-Nem. Szeretnék elülni onnan.-mondta.
-Miért?
-Mert nem szeretek a Betti mellett ülni.
-Egyszer majd gondol egyet a tanító néni és átülteti az osztályt. Addig bírd ki ott!-biztattam.
Erről nem esett több szó, váltó cipőt húzott elbúcsúztunk és bement a terembe.



Délután széles mosollyal az arcán azt mondta:
-Majd holnap meglátod hol ülök!
-Elültettek???
-Igen!! -mondta büszkén.
-Hogyhogy? -érdeklődtem igazán kerek szemekkel.
-Mondtam a tanító néninek, hogy nem szeretnék ott ülni és elültetett!



Boldogan és büszkén vettem tudomásul, hogy nagy fiam van és  nem kell nekem aggódnom amiatt, hogy jajj, szegényke! mi lesz vele nélkülem!!! ;)




Az új helyén, boldogan...

Egy kis összefoglaló

2,5 hónapja kezdődött az iskola. Azóta nagyon sokat fejlődött, már OLVAS!!!! Nagyon imádom, nagyon új nekünk, nagyon jópofa így, hogy minden betű olvasásra inspirálja.

Szerintem jól tanul, a felmérőket maximálisra írja, az olvasással nincs probléma, amit hiányosságnak rónak fel neki és szerintem jogosan, az a külalak. nem ír szépen, nagyon nehéz neki a vonalak és kockák között maradni. De majd gyakoroljuk és ha őszinte akarok lenni, akkor ahhoz képest, amennyit eddig ceruza volt a kezében, nem is olyan rossz. :) 

Volt egy versmondó versenyünk, amelyre a verset pillanatok alatt megtanulta. Nem jutott a az első 6 közé, de nagyon ügyes volt. Itt látható!

A zsűri külön megdicsérte a szemkontaktus miatt. :) 

Most magyar népmesét keresünk a mesemondó versenyre...

A menza miatt aggódtam, ezért szeptember elején lemértem: 119 cm és 23,7 kg volt. Ma, 10 héttel később 120 cm és 24,6 kg. Talán nincs miért aggódnom, túl nagy baj nem lehet. :) 

A szomorúfejet eddig hármat kapott. Az elsőről írtam korábban, a padszomszédja munkáját firkálta össze, "visszaadásból" . Másnap azért kapott, mert beszélgetett az ebéd közben, a harmadik pedig 2 nappal később azért, mert az ebédlőbe sétáláskor ugrált a sorban. Ezek közül csak az elsőnél érezte úgy, hogy megérdemelte...  Nem is érdemel több szót részemről, valahogy egyet értettem vele. Persze csak magamban, ennek nem adtam hangot. :) 

Zalán mondta...

Ébresztgetem reggel... Nehezen ébred, éppúgy, mint az elmúlt 2 hónapban minden reggel. 20-25 perces program, mire azt mondhatom, hogy felébredt. Eddig hősiesen viselte, nagyon nehezen kelt fel, de nem morgolódott miatta. Minden reggel vidám, jókedvű kisfickóként -amilyen Ő maga - kezdte a napot.. Ma viszont azt mondta, hogy utál felkelni. Ma először adott hangot ennek. Majd egy kis szünet után még mindig csukott szemmel megkérdezte:

-Miért kell ilyen korán kelni?

Elmondtam neki, hogy én sem tudom, ez Kunszentmiklós sajátossága, hogy 7:15-kor már az iskolában kell lenni. A szomszéd faluban és az ország sok-sok helyén 8 órakor kezdődik a tanítás.

A szeme még mindig csukva... Kis szünet után megkérdezte:

-Szerinted beírassam ebbe az iskolába majd a gyermekemet?

:D :D :D 

-Ezt most még nem tudom megválaszolni! - mondtam. Sok mindenen múlik... pl azon, hogy itt fogsz-e majd élni. Ugyanis a középiskola után, ha tovább szeretnél tanulni, akkor erre a mi városunkban nem lesz lehetőséged. El kell majd utaznod másik városba. A Tomi is Pestre jár az egyetemre. Ő olyan szakmát választott, amellyel itt nem fog munkát találni. Valószínű, hogy valamelyik nagy városban fog élni, de Ő a  hosszú távú terve szerint Angliába készül. Amennyiben Te is hasonlóan leszel, akkor nem fogsz itt élni, ahogyan a gyermeked sem.

Kicsi csönd után, -már nyitott szemmel- érkezik a válasz:

-Én itt fogok élni. Ebben a házba. Ez lesz a gyerekszoba - mutat körbe a szobájában.

-És Te hol leszel? -érdeklődöm.

-A nappaliban, ahol most Ti.

-És mi hol leszünk? -kérdezem.

Ekkor már ült az ágyban és rövid csönd után a mutatóujjával felfelé mutat, majd így szól:

-Fent a mennyben....

:O :O :O

7. szülinap

Nagyon-nagyon várta ezt a napot, a szülinapját... Már két-három hónapja téma, az utóbbi hetekben pedig nagyon készült rá. Olyan kérései voltak, hogy bújunk el a lakásban és egyszerre ugorjunk elő, Boldog szülinapot kiáltással, hogy fújjuk ördögnyelvet, legyenek parti sapkák, legyenek lufik.
Ezek közül azt valósítottuk meg, hogy a Tomival korán keltünk  és felfújtunk narancs és fekete színű haloween-os lufikat, becsempésztük a szobájába és szintén  narancs és fekete szerpentineket akasztgattunk mindenhová a szobájában. Sikerült az akció, nem ébredt fel és nagy izgatottan vártuk, hogy kinyissa a szemét...

Amikor kinyitotta felpattant, átrohant a mi szobánk ajtajába és hangosan, indulatosan kopogtatni kezdte. A konyhából jöttem elő és kértem, hogy halkabban, mert apa még alszik. Nagyon dühösen így szólt: -MIÉRT???? MIÉRT????

-Mit miért? - kérdeztem?
-Miért kellett szalagokat? Nem szeretem a szalagokat!!! - majd vissza masírozott a szobába. Utána mentem és jobb kedvre derítettem. :) Sikerült, nagyon vidáman várta, hogy felköszöntsük!

A vendégek érkezése előtt megköszöntöttük, azért, hogy a Tomi üzembe tudja helyezni, illetve ki tudja próbálni mielőbb.

13 óra körül érkeztek a vendégek, és csoportosan mentünk el egy helyi kisvendéglőbe, ahol elfogyasztottuk az ebédünket.

Ebéd után hazajöttünk, tortáztunk és játszottak a gyerekek. Zalán nagyon jól érezte magát. Este 9 körül távoztak a vendégeink. :) 

Az első szomorú fej története

Ma volt az első szereplése, zsoltáréneklő versenyen volt. Kb.150 ember elé kiállt és elénekelte a 134-es zsoltár első versszakát.

Előtte nem találkoztunk, mert később érkeztem a helyszínre, mint ők és a végéről pedig el kellett jönnöm . Így az iskolában vártam, hogy visszaérjenek és ezzel fogadott: 

-Újra kell kezdenünk számolni az időt. :( 

-Csak nem szomorú fej????- kérdeztem.

-De igen! Visszaadás miatt! 

-????

-Viktor összefirkálta a matek lapomat és én visszaadtam neki. És a Zsófi is összefirkálta. Kiment zsebkendőért és amikor jött visszafelé, Ő is összefirkálta a lapomat. Mindhárman szomorút kaptunk.

Szólni sem tudtam a meglepettségtől... Annyira arra készültem, hogy a zsoltáréneklő miatt megdicsérem és ehhez képest egy szomorú fejjel kell szembesülnöm. Az első szomorú fejjel! Minden nap azzal fogadtam, hogy van-e szomorúja, de ma valahogy nem jutott eszembe. Váratlanul ért. Mondtam neki, hogy nagyon szomorú vagyok én is...

Hirtelen eltörpült a bátorsága, az ügyessége, az szófogadósága, amit a zsoltáréneklő versennyel kapcsolatban tanúsított. Megbeszéltük, hogy nem volt szép dolog amit tett és valóban újra kezdjük a számolást és ma nem számítógépezhet.

Hazaérve, apának is elmesélte logó orral a történteket. Látszólag tényleg bánta, és szó nélkül fogadta el a büntetést is. Átnéztük a táskát, megállapítottuk, hogy nincs házi feladat. Visszapakoltuk a táskát és el kellett mennem az állomásra, a Tomiért. 

Amikor hazaértem, az ajtóban várt és kérdezte, hogy pontosan mire is terjed ki a büntetése? (Azt hittem, hogy megzabálom, olyan aranyos volt!) Csak a gépet nem kapcsolhatja be, vagy a tv-t és a tabletet sem?  (Egyiket sem kapcsolta be, míg távol voltam, várt haza, hogy mire kap engedélyt.) 

Már megenyhültem és talán visszakoztam volna is a büntetéstől, hiszen láttam rajta a megbánást, azt, hogy valóban sajnálja. Azt gondoltam, hogy elég büntetés volt szegénykém számára, hogy egész nap őrlődött a dolgon és hogy elénk kellett állni és elmondani. De elvem a következetesség, így ha már egyszer kimondtam, akkor annak úgy kell lennie. Feltettem neki a kérdést:

-Ha Te szülő lennél és a Te kisfiad hozott volna szomorút az iskolából, akkor hogyan büntetnéd? Megbüntetnéd-e? 

-Igen, megbüntetném. Nem gépezhetne és nem tabletezhetne.-hangzott a határozott válasz.

-Rendben! Én ennél engedékenyebb vagyok, csak a gép lesz büntetés, ma nem kapcsolhatod be!

Kaptam tőle puszikat és látszólag elégedetten távozott.

Ezen a délutánon, estén valóban nem volt bekapcsolva a számítógép, fel sem merült benne, hogy ellenkezzen vagy esetleg alkudozzon. Teljesen tiszteletben tartotta a kérésemet.

Esti zuhanyozásnál kérdeztem Tőle, hogy szomorú-e? Ezt a választ kaptam:

"Nem vagyok szomorú. Amikor megkaptam és amikor hazajöttem nagyon szomorú voltam, de már kiszégyelltem magam! "

:D :D :D 

Szomorú fejjel is világ a világ, ezekből is tanul, ebben teljesen biztos vagyok. Csak sajnálom, hogy ilyen korán, 6 évesen kell szembesülni azzal, hogy az élet olykor tartogat pofonokat. Úgy megóvnám még ettől... 

146 mosolygós fej után, íme 1 szomorú fej: 

Az oklevél a zsoltáréneklő versenyért, ahol bátran, mosolygósan énekelt:

Az első felmérő :)

Matematikából elérkezett az első felmérő dolgozat megírásának az ideje...Ismét egy mérföldkő, egy ELSŐ dolog az ő kis életében, amelyekből az utóbbi pár hétre elég sok jutott. Ismerkedik az Ő kis lelke a világ nagy dolgaival. :) Egy kicsit féltem ettől, de hát, ez az élet sora, rendje. 

Visszatérve a felmérőre... Nagyon-nagyon büszke és boldog vagyok, mert ez a bizonyos ELSŐ felmérő, 100%-os lett, aranypontot kapott érte. Büszke magára, örül a sikerének. Továbbra is nagyon szeret suliba járni, 

Amikor megkérdeztem Tőle, hogy miért, ezt a választ kaptam: -Mert sokat vagyunk kint az udvaron ebéd után és mert jó fiúnak tartanak. :) Valóban jól viselkedhet, mert  6 hete, hogy suliba járnak és egyetlen egy szomorú feje sincs, pedig nagyon hamar kiosztásra kerül 1-1 db. 

A szeptember havi magatartás és szorgalom "jegye" példás.
Biztosan fog ez változni, ha megszokik, beilleszkedik és összekovácsolódik az osztály, de legalább a kezdet jónak mondható.

Aranyos reggelente, az alábbi képeken látható, hogy még nem kezdődött el az óra, de a Viktorral már a tankönyvet nézegetik. Mindig érdekli, hogy mit fognak tanulni, itthon is mindig előre szokott lapozni a könyvben.

4 hét az iskolában :)

Már 4 hete iskolás.... Rohan az idő.... :)

Lelkesedése töretlen, boldogan megy iskolába. Reggel nagyon-nagyon nehezen ébred, de ha felkel, akkor már nincs probléma. Készülődik és teljesen magától értetődőnek találja, hogy megyünk. :) 

Magatartása jó, ezt bizonyítja az is, hogy nincs szomorú fej a nyomdás füzetben, pedig nagyon hamar kiosztanak a tanítónénik egyet-egyet. Próbálják vele a rendet kialakítani, az erőviszonyokat lefektetni.

Ezzel kapcsolatosan az első komolyabb célt elérte, hiszen megvolt a 4 szomorúfej mentes hét. Nagy örömmel válogatta a legókat a neten és hosszas nézelődés, majd egy -egy termék áttanulmányozása után megszületett a döntése.

Nagyon örül, nagyon büszke magára. :)

Ami a tanulmányit illeti: a szóbeli tananyagot nagyon szépen visszaadja, mindent szépen elmond, elmesél, a 4 hét alatt több éneket, mondókát tanult meg, mint a 2 évben az óvodában. Hosszú, sok versszakosakat is. Már tudja az iskola himnuszát és még azon kívül 5 éneket. 

Az írásbeli munkájában viszont már nem nyújtja a maximumot, nem dolgozik nagyon szépen. Én persze nem csodálkozom rajta, mert számolható azon órák száma, amelyekben az elmúlt 6 évben ceruzát fogott. Ő nem mutatott érdeklődést a rajzolás és színezés iránt, én pedig nem erőltettem. Emiatt a rajzolása is elmarad a korának elvártaktól. 

Sokat gyakorolunk, létrehoztunk egy szorgalmi füzetet is, ahol az iskolai kötelező feladatokon túl, további írás feladatokat végez. Remélem hamar behozzuk a lemaradást. 

Lelkesen végzi a házi feladatokat is, nem morcog, nem tiltakozik. Hazaérünk, kezet mos és már el is kezdjük csinálni. Ez a megoldás tűnik jobbnak, már teljesen meg is szokta. Azt volt a tapasztalatom, ha pihenéssel, játékkal kezdünk, akkor sokkal nehezebben áll neki a házi feladat elkészítésének, hiszen félbe kell hagyni a szabadidős tevékenységét. 

Így viszont a házi feladat elkészítése után más semmi kötelezettség, lefekvésig azt csinál, amit csak szeretne, megszakítás nélkül. :)

Bencével továbbra sem felhőtlen a viszonya, folyton durvaság történik. Hol megrugdossa a Zalán lábát, hol lerántja a földre, hol kizárja a játékból, amit a Zalán a lelkére vesz és sír rajta. Mindezek "csak" fájnak nekem, de nem szaladok folyton a tanítónénihez. Kedden viszont olyan dolog történt, amit már nem hagyhattam szó nélkül: Bence fojtogatta a Zalánt és csak akkor engedte el a nyakát, amikor már köhögött! Szerintem ez már túl van a gyerekes csínytevésen, kifejezetten felháborít! És, ha "játékból" legközelebb akkor sem engedi ela nyakát amikor köhög???? A gyermekem megvédeni sem tudja magát, mert a Bence legalább 1 fejjel nagyobb nála, erősebb, masszívabb gyerek. Zalán azt mondta, hogy csak 1 kislány alacsonyabb nála... 

Szerda reggel szóltam a tanítónéninek, hogy szeretném, ha figyelne rájuk. Nem lepte meg a történet, tudott róla, megbüntette érte a Bencét, azt válaszolta. Beszélt az édesanyjával még azon a reggelen. Remélem lesz változás...

Ma reggeli kép...

Zalán mondta...

Amikor hazahozom az iskolából, rendszeresen átbeszéljük a napot. Mi történt, hogy érezte magát, stb.

Ma is így volt ez, a téma a szomorú fejek voltak, amelyeket büntetésként osztanak a tanító nénik. Elmesélte, hogy Bencének 5, Leventének 4 szomorú feje van és a kislányok között is akad olyan, aki kapott már.

Zalánnak nincs (még), neki céljai vannak , hiszen különböző hosszúságú szomorú fej mentes időszakért, különböző dolgokat szeretne. :) 

Ismét megerősítette, hogy Ő nem szeretne ilyet kapni, mert ha 5 hétig nem kap szomorú fejet, akkor családi monopolizást kért és pillanatnyilag ez a legfőbb vágya. (Már majdnem megvan belőle 2 hét... (:  ) 

Mondtam neki, hogy helyes, támogatom őt, én is nagyon sírnék, ha kapna. 

Visszakérdezett, hogy mennyire nagyon sírnék? Mondtam, hogy nagyon-nagyon!!!

-De tudnál mellette mást csinálni?-kérdezte.

-Nem. Annyira szomorú lennék, hogy semmi mást nem tudnék csinálni, csak sírni. -hangzott a válaszom.

-Akkor nagyon-nagyon sok munkád lesz, ha majd elfelejted!!! 

:D :D :D 

Egy hét után...

Az első hét után elégedett vagyok...:) Rosszabb hetünk ne legyen! :) (Persze tudom, hogy lesz... :) )

Arany pontok, piros pont, dicséretek, mosolygós arcok....:) Büszke vagyok rá! Már gazdára leltek az első szomorú arcok, folyamatosan fegyelmezési problémákról beszélnek a tanító nénik. Azt mondták, hogy Zalán nincs a rendbontók között. Saját bevallása szerint egyszer szóltak rá ebédnél, hogy ne beszélgessen.

A menzát eszi, biztosan nem eszik annyit, amennyit én szeretném, hogy egyen, de egészen biztosan eszik annyit, amennyi neki elég. :D

Mondta hét közepén a Dóri néni, hogy el fogja ültetni a hátsó padból, mert olyan picike :), nos, ez hét végére meg is történt. A második padba került és Zalán azt mondja, hogy ott jobb neki. 

Matemaitka

Első matematika házi feladat. :) 

Első piros pont :) 

Arany pont

Másik arany pont :)

Egy "kis" elismerés....

Első héten csupa-csupa mosolygós arc :) 

Nagyon aggódtam, hogy hosszú lesz neki, hiszen sosem volt ennyi időt távol tőlünk. Ő maga is aggódott, hogy több, mint 8 órát kell iskolába lenni, hiszen azt mondta, hogy neki 1 is sok... :D :D Mindezek egyelőre felesleges aggodalomnak tűnnek, mert mindegyik napon, amikor érte mentünk, maradni akart játszani és nem a hazamenés gondolata foglalkoztatta. :)

Az első nap az iskolában

Új napirendünk szerint nekem 6:20-kor, Zalánnak 6:30-kor ébresztő. Nem esett jól egyikünknek sem. Ezen túllépve gyorsan összekaptuk magunkat és 7 órakor már indultunk is az iskolába.

Minden könyvet vinni kellett, nagyon nehéz volt a táska. Ennek ellenére büszkén vette a hátára és pózolt  vele az első fotóhoz. :)

Az iskolát megközelíteni sem lehetett, a parkolás esélytelen próbálkozás lett volna. Így apa kitett minket és ment tovább a dolgára. 

Az utolsó padban ül, Zsolti mellett, aki ovis barátja volt.

Kicsit nagy a káosz az első reggelen :) 

Az ajtón lévő osztálynévsor

Sok dolgot kellett intézni, nem végeztünk hamar. A gyermek adatait kellett egyeztetni, különböző nyilatkozatokat aláírni, stb. 

Mindezek közben rájöttünk, hogy az innivalóját otthon felejtettük, így természetesen rögtön szomjan is akart halni. :) Elintéztünk mindent és elmentem vettem neki vizet, majd bevittem a suliba. 

A mai napon kivételesen délben kellett érte menni, addigra már meg is ebédeltek.

Készítettem Zalánnak egy kiflit, sajttal és kolbásszal, azt természetesen haza is hoztuk. Holnaptól nem fogok neki ennivalót készíteni, hiszen kapnak tízórait, ebédet és uzsonnát is. Annak a valószínűsége, hogy egyik sem lesz a foga alá való, kicsi. Legalábbis ebben reménykedek. :) 

Remélem nem fog fogyni. 23,7 kg és 119 cm volt ma reggel. 1 hónap múlva ismét mérem, ha véletlenül mégis fogyni kezdene, akkor átértékelem a döntésünket. Inkább abban reménykedek, hogy pozitív változást hoz az életünkbe kötelező menza. Ma már meg is történt az első: paprikát evett! :) Szendvics volt a tízórai, zöldségleves és húsos makaróni pedig az ebéd. A szendvics felét ette meg, levest nem evett és húsos makarónival pedig jóllakott. 

Itthon is húsos makaróni volt, mert én is abból az étteremből rendeltem ebédet. Kanalat tettem neki hozzá, talán nem is tudom megmondani, hogy miért, hiszen szokott villával enni. Azt mondta, hogy az iskolában villával kellett enni, most is azzal szeretné. :D 

Nem tanultak semmit, egyesével végignézegették a könyveket, játszottak, nyári élményeket rajzoltak, ettek, majd hazajöttek. 

Házi feladat az volt, hogy a nyári élményes rajzát csiszolgassa egy kicsit. Annyi változás történt rajta, hogy az embereknek hajuk is lett, mert az iskolából kopaszon hozta haza. :) 

Megkérdeztem, hogy mit ábrázol a kép? Azt felelte: Napot, felhőt, tengert, hullámot, Tomit és Őt. :) 

Ez az Ő nyári élménye. :) 

Magatartására kapott  egy mosolygós arcot , aminek azért örülök, mert Bencével az ellentét továbbra is megvan közöttük. Tanító nénik azt mondták ma, hogy kezelni fogják a helyzetet. Reménykedem benne, hogy sikerül...

                                                      Egy kis lesifotó az ebédről visszafelé.... 

Az iskola után a papírboltba vezetett az utunk, hogy a tanító néni kérésének megfelelően,  beszerezzünk egy nagy és egy kicsit irattartó mappát. Végül pedig a Kristályban megünnepeltük az első nap végét. :)