Zalán nagyon cumis kisfickó. Egy éves kora körül rontottuk el, amikor egyszerre 4 foga is kínozta. Addig csak alváshoz volt cumi, de a csend és a (szülői) nyugalom érdekében nála hagytuk nappalra is. Mondanom sem kell, hogy innen már nehezen volt visszaút... Talán másfél éves lehetett, amikor megbeszéltük vele, hogy csak és kizárólag alváshoz kap mumit. Időnként sírt érte, kérte, de nem engedtünk... Majd megtanulta, hogy valóban csak alváshoz volt elérhető számára. Azt viszont annyira megszokta, hogy sem délutáni, sem esti alvás nem létezett nélküle. Kb. 3 hónapja nem delel, de esténként a szertartás része volt a cumi. Fürdés, törölközés, öltözés, ölel-szeret-puszi-pisze-pisze-nózika-nózika, majd úton az ágy felé felvettük a cumit és úgy tettük ágyba. Villanyoltás, altatósimi, "Aludj jól!" mondatok (mi is mondtuk neki és Ő is mondta nekünk) és cumizva elaludt. Ez így zajlott minden egyes este. 5 nappal ezelőtt azonban történt valami...
Folyton rohan, szalad, soha nem ér rá, s ez így történt aznap este is, minek következtében elesett és a beütötte a felső ajkát. Ez éppen másodszor fordult elő 2 héten belül. Sírás, vérzés, ölelés, megnyugtatás következett. Megállapítottuk, hogy ismét megmaradt minden foga, de jól bedagadt az ajka.
Lefekvésnél eszembe villant, hogy ki kellene használni a helyzetet. Inkább csak kósza ötletnek éreztem, mint határozott elképzelésnek, de azt gondoltam megpróbálom...
-Zami! Most nem tudsz mumizni, mert fáj a szád! Azt válaszolta, hogy:
-De tudok!!
Odaadtam neki, bekapta, majd "rábeszéltem":
-Látod, hogy fáj?? Azt a választ kaptam, hogy:
-Tényleg!
-Akkor add vissza a mumit, visszateszem a szekrényre, most mumi nélkül alszol, hogy meggyógyuljon a szád!
S ha ez sikerül, akkor reggel kapsz jutalmat, gumicukor formájában!
Legnagyobb meglepetésemre visszaadta és letette a fejét a párnára.
Fájó szívvel hagytam ott, mert tudtam, hogy szomorú és azt sem tudtam, hogy mi lesz a vége. Apja azt mondta, hogy éjszaka majd felkel és követelni fogja...
Mivel én nem ébredek fel rá, ezért abban maradtunk, ha kéri akkor kitart amellett, hogy fája a szája, most nem kap mumit...
DE!! Nem kérte éjjel és másnap este két mondat erejéig került szóba, melyben megjegyezte, hogy nincs mumi, mert fáj a szája, én pedig helyeseltem és megjegyeztem, hogy reggel is kap gumicukrot, ha ismét mumi nélkül alszik.
A 3. este már meg sem említette, én pedig jól elrejtettem, hogy még csak véletlenül se essen kísértésbe. :) Reggel már a jutalom gumicukrot is elfelejtette kérni... :D
Azóta eltelt a 4. és 5. este is, de cumi nem került szóba...
Ebből már nincs visszaút, nem fordulhat elő, hogy visszakapja. Remélem túl vagyunk a nehezén, ami talán nem is volt olyan nehéz. :D
Ezzel egy időben megszüntettem a csőrös cumisüveget, amelyből a reggel és esti kakaót, mézes tejet itta. Szépen áttértünk a bögrére. Nem fogyaszt belőle annyit, mint az üvegből, de talán nem is baj.
Így már semmit nem kell szopnia, hátha elfelejti, hogy ez része volt az életének...
Olyan hihetetlenül nagy fiú lett, mintha nem is lett volna csecsemő, kisbaba. Kanállal, villával egyedül eszik, pohárból, bögréből iszik. Öltözni még nem tud, de mindig egyedül vetkőzik. Akkor is ha fürdeni készülünk, akkor is ha kintről bejövünk. Már 7 hónapja szobatiszta, balesetek nélkül. Jól tudja tartani, ha az üzletben, vagy a Nagyinál vagyunk és szól, hogy pisilnie kell, akkor megbeszéljük, várjon, hazamegyünk és majd otthon elvégezzük. Nem okoz neki problémát, hogy kabátot, sapkát sálat, csizmát húzzunk, autóba üljünk és haza menjük. Otthon vetkőzni kell és csak utána tud wc-re menni. Szóval ügyes. :) Száműztük a bilit is, ami talán eddig a legnehezebb volt, nehezebb, mint a szobatisztaság megtanulása.
Már húszig is el tud számolni, sőt az 5-nél kevesebb mennyiséget számolás nélkül "látja" . Már nem kell megszámolnia, hanem ránéz és mondja, hogy mennyi kocka, cukor vagy akár ember látható.
Talán korábban még nem ejtettem szót róla, hogy mennyire ragaszkodó. Amikor hazaérünk, akkor hatalmas lelkesedéssel, -Anya(Apa) hazajöttél??? Nagyon hiányoztál!! - kiáltásokkal átöleli a combunkat és puszit ad. De az is gyakran előfordul, hogy térül-fordul a lakásban, s váratlanul átöleli a combom, -Anya! nagyon szeretlek! felkiáltással.
Nagyon segítőkész, korábban írtam, hogy azonnal ott terem, ahol csak segíteni lehet. Ez nem változott és remélem nem is fog. :)
Imádom! Tündéri, igazán aranyos, élettel teli, vidám kisfickó!
