Tavaszodik

Egyre jobb az idő és én egyre többet vagyok kint. Nagyon jól érzem magam az udvaron, folyton elmókolok valamivel. Lépcsőt mászok le és fel, kincseket gyűjtögetek, vagy éppen főzök.

Legtöbb időt a kincsek gyűjtögetésével töltöm. Találtam egy üres "virág cserepet", amit anya már nem használ és természetesen műanyagból van. Hát ez lett az én kincses ládikám. Ebbe teszem a  kincseimet, amelyek lehetnek kavicsok, csigák, kicsike fa darabkák, mogyoró és  dió is. Ma találtam bele egy 10 forintost is. :o)  Ezzel szinte bármennyi időt el tudok tölteni, de hamar felkapom a fejem egy szálló falevélre is, amit a szél kap fel a földröl. Követem amíg repül és amikor földet ér figyelem, hogy mikor száll ismét tova. De van, hogy hiába várok és a levél meg sem mozdul. Ilyenkor felveszem a földről és "halálra" vizsgálom. :D

Jó móka a főzés is! Van teraszon a tartóvasnak egy kis lyuk betonozva, de a tartóvas nem került a helyére, így megmaradt a lyuk. Ez a lyuk tele lett esővízzel és a kincsesládikámból előkerült kicsi faágacskával jól tudom kevergetni a "hamit". Már az is előfordult, hogy lelkesedésemben megkóstoltam, de anya hamar lelombozott. :( Azt mondta, hogy ezt nem szabad megkóstolnom.

Szóval mióta többet lehetek kint, azóta repül az idő. Semmi nem elég a kintlétből, s a mikor be kell jönni, bizony-bizony hangos hisztizéssel tudatom a szüleimmel, hogy NEKEM EBBŐL MÉG NEM VOLT ELÉÉÉÉÉÉG!!

Nem is tavasz van, hanem nyár! :)

Ma kiköltöztünk. Anya előszedte a bátyám járókáját és "kimosta". Nagyon hamar megszáradt, hiszen nyári meleg volt, 22-23 fok. Mivel délelőtt későn aludtam el, az ebédem is "késett", kettő órára csúszott. Így a  zöldségfőzelék elfogyasztása után nem a szokásos délutáni alvás következett, hanem birtokba vettem a járókát!!

Nagyon jó móka volt, nagyon  élveztem. Néha egy kis szellő meglebbentette a hatalmas hajam... Meglepett, mert eddig -minden tiltakozásom ellenére - mindig a fejembe nyomtak egy sapkát.:) Nem tudom, hogy most vajon anya elfelejtette volna? Na mindegy, nem figyelmeztettem rá. :) Így aztán megsímogatta a napocska is és a szellő is a fejem. Amíg élveztem a friss levegőt, anya a kompot is "kimosta", amit nagy érdeklődéssel figyeltem. Kipróbálhatom, amint megszárad, mondta anyukám.  

Nem nagyon tudtam mire vélni az új hangokat. Madarak csiripeltek, galambok turbékoltak, autók jöttek-mentek. Ezekre mindig felkaptam a fejem. Korábban csak a babakocsiban hallottam, hozzáttartozott az alvásomhoz, de most játék közben szóltak ezek a hangok. Hmmm... Ki érti ezt?

Másfél-két órát játszottam el az új helyemen, nyűglődés nélkül. Anya azt mondta, hogy egyre gyakrabban fogok itt játszani. 

Aludni viszont már nem volt kedvem kint a babakocsiban, viszont, amint anya betett az ágyikómba, megkaptam a kedvenc takarómat, amit a fejemre húzhattam, már  aludtam is!