2009. január 31., szombat

3 hónapos lettem

Ma vagyok 3 hónapos, szüleim szerint tündéri gyermek. :) Folymatosan mosolygok, "beszélgetek", jár kezem, lábam. Már próbálom használgatni a kis kezecskéimet, tudatosan is elkezdek a tárgyak után nyúlni. Az éjszakát továbbra is átalszom .Imádnak a szüleim, azt mondják hatalmas boldogságot hoztam az életükbe!
Nézzétek meg!

Ez a képem egy kicsit korábban készült, már birtokba vettem az etetőszékem, amit az Évi nagynénéméktől kaptam. Szeretek benne lenni, jól érzem itt magam.




Ez is most készült:



2009. január 19., hétfő

Megkaptam az első szurit

 A németországi utazás miatt elcsúszott a kötelező védoltás beadási ideje. Anya nem akart úgy elvinni olyan messzire, hogy éppen megkaptam a szurit. Így aztán elcsúsztatták. 
Jól viseltem, alig sírtam. Megvizsgált a doktornéni és megmért. 6780 gramm vagyok.
Az éppen ekkora:


Anya nagyon szereti, amikor ez a cini-egeres ruha van rajtam, tetszem neki benne. :)
Apa ilyenkor szürke kisegérnek szólít. :)

2009. január 12., hétfő

A nagy utazás

Péntek reggel becsomagoltak a szüleim, betettek az autóba és elindultunk életem első nagy útjára. Magdeburg volt a célállomás, 1111 km. Elég jól viseltem, de azért hiányzott az esti családi játék. Kicsit féltem is a kocsiban, mert este, amikor csak a suhanó fényeket láttam, bizony sírva fakadtam. De aztán anya megvigasztalt. Ez olyan jól sikerült, hogy elaludtam vacsi és fürdés nélkül, és csak szombat reggel ébredtem a szállodai szobánkban.









Jókedvűen, üdén és éhesen keltem, de anya gyorsan megtömte a pocim. Jól éreztem magam egész nap, városlátogatás volt a program.
Este anyával együtt zuhanyoztunk, kicsit meg voltam szeppenve, de nem sírtam. Aztán vacsi és mire apáék hazaértek már szunyáltam is. Reggel ismét békésen, gőgicsélve ébredtem. Anyáék kértek ugyan a számomra kiságyat, de velük aludtam a nagyágyon. ;)
Itt a szállodát térképezzük fel, próbálom én emelgetni fejem, hogy kilássak a babakocsiból, de bizony nem nagyon megy... 

Vasárnap még szétnéztünk a városban, megnéztük az Elbát, a folyókereszteződést, néhány szép épületet, sétáltunk kicsit a központban és elindultunk haza.
Szóval jó volt, a hazafelé utón is egyszer megilyedtem, akkor apa vígasztalt meg és aludtam hazáig. Úgy összegezték a szüleim az utat, hogy jól viselkedtem, jól bírtam a "gyűrődést".