Óvodás lett a nagyfiú

Elérkezett ez a nap is... :( :) Azt sem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek... Egyik szemem sír, mert "ki kell adnom a kezem közül" a kisfiamat, másik szemem pedig nevet, mert vélhetően ez inkább előnyére válik, mint hátrányára. 

Az elmúlt hetekben sokat beszélgettünk vele az óvodáról, igyekeztem felkészíteni. Az utolsó napon  ismét elmondtam neki, hogy együtt megyünk, Ő majd ott fog maradni, de egészen rövid idő múlva már megyek is érte. Erre Ő azt válaszolta: -Oké anya! De egyedül is eltalálok!! :D :D 

Ebből is látható, hogy ezen inkább én aggódtam, Ő izgalommal telve várta az első napot. Hetek óta visszaszámolunk. :) Sokszor átbeszéltük, hogy mi vár ott rá, s láthatóan ez nem volt hiába, mert semmi félelem nem volt benne azzal kapcsolatban, hogy ott kell maradnia.

Hétfő reggel fél nyolckor ébresztettem, mert ez számára nagyon korai időpont, ebben az időben még aludni szokott. A "bújóckodás" természetesen nem maradhat el, de rövidre kellett fognunk. :) Míg mosakodott és fogat mosott, én elkészítettem a szendvicsét és kulacsát, melyek belekerültek a villámos hátizsákba. Mindketten felöltöztünk és nyolc órakor indulásra készen voltunk.

Gyalog mentünk, apa úton volt az autóval. Kb.500 méterre van az óvoda, meg lehet tenni néhány perc alatt, de ez a táv egy majdnem 5 évessel bizony sokkal hosszabbnak tűnt. 21 perc alatt sikerült odaérnünk. :)

Nagyon kedvesen fogadták, azonnal megtudtuk, hogy a jele házikó lett. :) Egészen pontosan Ez a házikó:

Tetszik nekünk! :) Ezt nyomtatták ki a cipős szekrényre, a váltóruhás dobozra, valamint a fogasra is.

Cipőt cseréltünk és már mentünk is be a mi Méhecske csoportunkba. Íme a névsor:

A kisfickóm egy pár másodperc tétovázás után leült kockázni:

Így hagytam ott, s amikor érte mentem átölelte a combom és már indult is haza. Nem kellett kérni sem rá.

Azt mondta, hogy jól érezte magát, és holnap is szívesen megy óvodába.

Másnap szintén gyalog mentünk és vidáman integetett apának. :) 

Amint beléptünk a terembe, azonnal a szerszámos játékhoz ment, az lett neki tegnap a kedvenc. 

 

Ma már a harmadik nap telt el, változatlanul. Reggel ébresztenem kell, szó nélkül ott marad, szó nélkül jön haza, s a közte lévő időben jól érzi magát. Kati óvónéni szerint közlékeny és többnyire egyedül játszik. 

Meglátjuk hogyan alakul majd néhány hét elteltével...