Korábban ugyan ígérgettem, hogy majd jelentkezem, többet írok, de látom már, hogy nem fog menni. :) Nagyon zsúfolt lett az idei tavaszunk, nyarunk, szinte nincs hétvége, amit itthon töltenénk. Elég sokáig volt hideg, későn köszöntött ránk a tavasz ebben az évben, viszont amint jó idő lett, mi már útra is keltünk, s azóta meg sem állunk. :D
A teljesség igénye nélkül: kerékpároztunk Mohács és a határ között, (feledhetetlen élményt szerezve ezzel önmagunknak), csónakáztunk Ráckevére pizzázni, egy másik alkalommal csónakáztunk Kulcsra napozni , térdig gázolni a Dunába, hiszen meglehetősen hideg volt még a víz. Töltöttünk hosszú hétvégét a barátainkkal Sümegen, a Hotel Kapitányban, ami szintén extra élményt nyújtott a családunknak. Itt kezdődött Zalán úszókarrierje :D, itt tette meg az első karcsapásokat, amelyeket már úszásnak lehet nevezni. Keresztben már átúszta a medencét, miközben 2x feljött levegőt venni.
Volt már kánikula, így jártunk a kecskeméti fürdőben is, ahol igyekeztünk rögzíteni, elmélyíteni, tökéletesíteni gyermekecskénk úszás tudását.
Voltunk játszóházban gyermeknapon, család látogatáson Mosonszolnokon, autóversenyen a Hungaroringen, tettünk egy 80 km-es kerékpártúrát a Duna mentén, ami a rekord áradásnak volt köszönhető, s két héttel később ismét a a Dunához kerekeztünk azzal a céllal, hogy megnézzük, mekkora kárt tett a mi drága kirándulóhelyünkben a megáradt folyó... Nagyjából ennyi az elmúlt 2-2,5 hónap programja, de a következő időszakban sem fogunk unatkozni. :) Terveink között szerepel egy úszótanfolyam Zalánnak, (egy nyelvvizsga Tamásnak, :P), egy hosszú hétvége a Velencei tó mellet, a Hotel Resort Velencében, egy kis Horvátországi nyaralás, valamint legmerészebb álmainkban 1 hét erejéig Törökországot is célba vettük. :) Meg szeretnénk látogatni a mogyoródi aquaparkot, a Tomi vágyát kielégítve mozilátogatás is szerepel a listán, illetve kerékpározások, kirándulások. Mindezt végig gondolva esélye sincs annak, hogy gyakrabban, vagy több bejegyzés kerüljön a blogba, pedig Zalán olyan erős és eredeti egyéniség, hogy minden napra tartogat valamit, amitől leesik az állunk, vagy éppen könnyesre kacagjuk magunkat.
Megtörtént az óvodai beíratás is, elvileg ősztől ovis lesz, gyakorlatilag pedig majd meglátjuk... ;)
Imád az udvaron pancsolni, "úszni" a medencében, csúszni a vízbe. Nem szeret a saját bicaján kerékpározni, de annál inkább szeret számítógépezni illetve a wii-n játszani. Mostanában leginkább lakberendezést csinál rajta. :)
Enni nem kifejezetten szeret, nem ér rá ilyen egyszerű dolgokra, elpocsékolt időnek tartja. :) Minek enni, amikor ahelyett játszani is lehet? - elven működik. :D Amit imád: az a fagyi! Teljesen fagyifüggő lett. :D
Eszméletlenül jól tájékozódik, a memóriája rendkívül figyelemre méltó. (Remélem később ez jól hasznosítható lesz.)
A rendet nem szereti, az összepakoláskor mindig talál kibúvót, mindig talál magyarázatot, hogy miért ne! Vagy az a gondolata, hogy a lego kockát azért ne szedjük szét, mert ő azt most építette, vagy egyszerűen olyan soknak találja a széthagyott játékokat, hogy elkezd nyűglődni: "-De hiszen ez olyan sooook! Ezzel egész életembe nem végzek" Vagy: -"Most mesét kell néznem, most nem érek rá"!
Ma például gyurmázni szeretett volna, megkérdezte tőlem, hogy gyurmázhat-e? Azt válaszoltam, hogy amennyiben elpakolja a játékokat a nappali asztaláról (mert azon szokott), már gyurmázhat is. Mit válaszolt erre a 4,5 éves? - "Anya! Ezeket a játékokat oldalra is tudom tolni és itt marad hely! " Szóval mindent, de szó szerint értendő: mindent kitalál, csak összeszedni ne kelljen a játékokat. S, hogy miért írtam, hogy nem szereti a rendet? Mert amikor én összepakolok, kb. fél órával később a nappaliban terem és már pakol is szét! Rendszerint először a lego kerül elő, majd az autói és ezek után sorban, minden egyéb. Nem csak megcsinálni nem szeretni a rendet, hanem megtartani sem. Én pedig nem vagyok vele következetes, így ez nem is tudom, hogyan és mikor fog változni...
A másik ilyen mumus: a papucs. Egyszerűen nem tudom elérni nála, hogy napközben a lakás köves helyiségeiben viselje...
Viszont soha, egyetlen alkalommal sem felejti el a fogmosást, amit ez első mozdulattól az utolsóig egyedül végez. Közösen zuhanyozunk, (az állókádba, ahogy Ő nevezi a zuhanyzót) de azt is jórészt egyedül végzi, itt-ott segítek csak neki.
Azért állókád, mert február közepén ( mikor, ha nem akkor!) volt egy csőtörés, aminek következtében fürdőszoba bontás vált szükségessé. Így a mérhetetlenül csúnya kádunkat kivettük és már vissza sem került, helyette zuhanyzó lett kiépítve. Tettük ezt azért, mert már évek óta a kádban is zuhanyoztunk, az utóbbi 1 évben pedig már a Zalánt sem lehetett rávenni arra, hogy "rendeltetésszerűen" használja a kádat. Semmi szükségünk nem volt rá, és a kisfickó akkor kezdte el hiányolni, amikor már nem volt... Képtelen zuhanyzónak hívni, szerinte ez: "állókád". :D
Szóval az életünk zajlik, minden eseményről nem tudok beszámolni, de majd időnként jelentkezek. Szép és tartalmas nyarat kívánok mindenkinek, aki olvas mindet! :)
