Ismét Karácsony...

6 nappal előtte kezdtük a visszaszámolást, amelyet a Zalán még nem nagyon ért, de valahol el kell kezdeni. :) 

Minden ébredéskor lelkesítettem, hogy már csak 5nap... már csak 4 nap... stb.

Azt mondta, hogy autót kér a Jézuskától... Mily meglepő :D Alig pár tucat van belőle... Nagyon szereti őket, igazi kisfiú. :) 

Elérkezett a várva várt nap... A Mamival együtt töltöttük, így azzal kezdődött, hogy elmentem érte. Korábban már mindent beszereztem az ünnepi ételhez, csak az maradt hátra, hogy megfőzzük. Húsleves, töltött káposzta és sült kacsacomb a menüsor. Az alapanyagok edényekbe kerültek és mindegyik elfoglalta a helyét. A kacsa a sütőt, az káposzta a nagy fazékban az egyik karikát a főzőlapon és a leves is mellé helyeződött.

Végre elkezdődhetett a fa díszítése. Apa befaragta a fát a tartóba, előkerültek a díszek is és mindenki a fa köré csoportosult. Együtt díszítettük, Zalán nagyon lelkes volt, az elsőtől az utolsó mozdulatig mindenben részt vett, nem unta meg, nem hagyta abba. Szorgalmas kisfiú, de ez alap tulajdonsága, más esetekben is azonnal ott terem, kérés nélkül részt vesz a legtöbb folyamatban. 

Hamar elkészült, igaz, hogy nem is szoktuk "agyon" díszíteni, a szolid, egyszerű fa az ízlésünknek megfelelő. 

Ekkora már az ételek is elkészültek és elfogyasztottuk az ünnepi menüt. 

Az egész család autóba ült, hazavittük a Mamit és elszaladtunk az üzletbe. Nagyon siettünk, hiszen vártuk a Jézuskát...

Csakhogy hiába rohantunk, elkéstünk... Mire hazaértünk már járt nálunk...  Zalán sikítva fedezte fel, hogy ajándékok vannak a fa alatt! Nagyon aranyos és nagyon boldog volt. Ezek azok a pillanatok, amelyre azt mondjuk: érdemes volt! Nincs nagyobb öröm, mint a gyermekünk felhőtlen boldogságát látni. 

Letelepedtünk a fa köré és elkezdtünk ajándékokat bontogatni. Szép és megható volt, Zalán után Tomi, majd én, végül Apa következett.

Zalán végtelen boldog volt, mert egy távirányítású Villám McQueen lapult az egyik dobozban. Lelkesen játszott vele egész este, a másik dobozhoz hozzá sem nyúlt. 

Békésen, szívünkben is karácsonnyal telt az egész este. Jó lenne a többi napokra is tartalékolni ebből az érzésből, ebből a nyugalomból.

Fenyegetés Zami módra

Évek óta tartó szokás gyerkőcünkkel, hogy az esti fürdés után, amikor már a pizsit is felvettük és éppen készülünk ágyba tenni, akkor a pelenkázón állva átölel, miközben mondja, hogy "öleeel", majd hozzáérinti az arcát az arcunkhoz, miközben mondja, hogy "szeereet", végül ad egy puszit és mondja "puszil". Ezt először én kapom, majd szólítja apját és vele is megcsinálja. Ez már szertartás, soha egyetlen este sincs másképp. Az utóbbi időben társult hozzá, hogy megfogja a fejünket, és az ő fejét jobbra-balra forgatva hozzáérinti az orrát a miénkhez, miközben mondja, hogy pisze-pisze, majd nózika-nózika. Ezután általában  apja viszi az ágyába, kap még tőlem egy.két "altatósimit" az arcára és így válunk el, Jó éjszakát!  Szép álmokat! mondatokkal. 

Zalán még sosem aludt velünk, mindig a saját ágyában töltötte az éjszakákat, ez számunkra fontos és ebben nagyon következetesek voltunk/vagyunk. Így neki ez lett természetes és  nem is fogalmazódott meg benne az, hogy ez másképp is lehetne... egészen a ma estéig. :) 

Már a pizsit is felvettük, amikor azt mondta: 

-Anya! Én itt szeretnék aludni veletek!!! 

-Nem, nem! Te a saját ágyadban alszol! - hangzott a határozott válaszom. Ő még egyszer elismételte a kérését, miközben én betettem az ágyába, szokásosan elbúcsúztam Tőle és ott hagytam.

Miután felmérte, hogy tényleg nem teljesül a kérése, morcos, mérges hangon így szólt:

-Akkor mérgesen alszom!!! Nincs ölel, szeret, puszil, nincs pisze-pisze, nózika-nózika!!!  

:D :D :D 

Alig bírtuk az apjával röhögés nélkül, sőt! nem is bírtuk. Nagyon-nagyon aranyos volt, a maga módján megfenyegetett minket. :) 

Zami-magyar, magyar- Zami szótár

mosogató seprű - felmosó :D

Mai párbeszéd...

Mikulás csomagból származó szaloncukrot próbált kibontani Zalán. Nem sikerült neki, így a fogával is megpróbálta. Természetesen a cukor szétlapult, így már nem volt esélye annak, hogy egyedül hozzájusson, így felém nyújtotta:

-Anya! Segíts kibontani!

Elvettem tőle és megkérdeztem:

-Hát ez meg milyen???? A három éves kisfickó válasza:

-Folyik belőle a víz.

-???? nézek rá kérdőn, majd fel is teszem kérdésemet:

-Milyen víz??

-Nyálvíz. -hanzott a válasz.

:D :D :D

Mikulás

8 óra 5 perckor ébredt a kisfickó, a párnáival küzdött egy kicsit, majd odaköltözött hozzám, ahogy minden reggel szokott. Nem jutott eszébe a tegnap esti készülődés...

A "jóreggeltpuszi" után megkérdeztem tőle:

-Zami! Mit csináltál az este? Egészen rövid gondolkodás után azt felelte: 

-Kitakarítottam a csizmám! 

-Miért?- kérdeztem.

 -Azért, hogy a Mikulás hozzon bele ajándékot!- hangzott a válasz.

-És megnézted? - vontam kérdőre, s Ő már pattant is le az ágyról, rohant ki, s amikor már meglátta a csizmát, hangosan és persze nagyon vidáman kiáltotta, hogy: -Hozott ajándékot a Mikulás!!! :) 

Nagyon édes, nagyon aranyos volt. Átvizsgálta a csomagot, aprólékosan, majd hamar fel is kellett bontani, hogy mielőbb a szájába tömhessen egy kis mogyorót... :) 

Mikulást várva...

Ez én kis tündérkém gondosan és szépen kitakarította a csizmácskáját, elmondta a Télapó itt van című verset és izgatottan várja a Mikulást...