Zalán mondta...

Karácsony... itthon... vendégek... evés-ivás... ünnepi hangulat....
Zalán látszólag minden előzmény nélkül azt mondta a Málnának:
-Te egy természeti csapás vagy!!!

Meglepődtünk, kényszeredetten mosolyogtunk, de nem feszegettük a dolgot.
Miután a vendégek távoztak, megkérdeztük, hogy hol hallotta ezt a kifejezést.
-A spongyabobban, csak ott azt mondja Patrik, hogy természeti pusztítás.

-Miért mondtad a Málnának? -kérdeztük.
-Mert pillanatok alatt kupit csinál a lakásban, mindent szétdobál és semmivel sem játszik!

:O :O :O

A 6 éves képalkotása a 3,5 évesről....

Egy kis karácsony...

Ismét egy újabb karácsonyhoz érkeztünk, Zalán életében a hetedikhez. Tudatosan készültem arra, hogy ne kapkodással, ne a konyhában töltsem és ne legyek feszült az ünnepek alatt.

Apácska utolsó napon "játszott" Jézuskát, én pedig a kacsacomb elkészítésével foglalatoskodtam. A fát már délelőtt bekészítettük a helyére, a díszek is mellé kerültek. A menetrend az az szokott lenni, hogy együtt díszítjük, 24.-én délután. 

A Tomi édesapjánál töltötte a napot, késő délutánra vártuk Őt is haza.

Zalán dél körül kiszólt a szobából, hogy feltesz a fára néhány díszt. Megkapta az engedélyt tőlem, hiszen úgy gondoltam, hogy ez valóban néhány dísz lesz, nem lesz kedve úgy sem hosszabban bíbelődni vele.

Én karácsonyi emelkedett hangulatban főztem tovább,  Zalán pedig meg-megjelent az ajtóban egy-egy dísszel, rácsodálkozva mutogatta őket. Nagyon jó volt látni őt, a lelkesedését, nagyon jó érzés volt. .Amikor benéztem a fára, meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi dísz van rajta. Gyorsan feltettem az izzósort, mert láttam, hogy a gyermekünk teljesen komolyan gondolta a fadíszítést. 

Mire elkészült az ünnepi ételünk és apa hazaért, a fa szinte teljes pompában díszelgett. Székre állva dolgozott és csak a legfelső kb. fél méter nem volt feldíszítve. Nagyon büszke vagyok rá, órákig dolgozott rajta, így idén először - szakítva a közös fadíszítés hagyományával - Zalánnak köszönhettük a gyönyörű karácsonyfánkat.

Megörökíti a művész a művét :)

Zalán mondta

Ébresztgetem, mert 8 óra és oviba kell menni. Nehezen ébred. Nem vártam meg, hogy az ágyunkba menjünk "bújóckodni", odabújtam mellé, az ágyába. Ébresztgetem, puszilgatom, elmondom neki, ma is mint minden reggel, hogy nagyon szeretem. Majd azt is, hogy fel kellene ébredni, fogat mosni, öltözni, indulni, mert késő van. Így szól:
-Amya! Nem akarlak megbántani, de néha unlak egy kicsit!

A döbbenettől szólni sem tudtam, fogalmam sem volt, hogy sírjak, vagy nevessek.Sosem mondott még ilyet és semmi hasonlót sem. Pillanatnyi tétovázás után megkérdeztem Tőle:
-Ha nem akartál megbántani, akkor miért mondtad? Ezt a válasz kaptam:
-Hogy ne legyenek titkaim előtted! Tudod: egy anyának mindent tudnia kell!

:D :D :D

(Ezek az én szavaim, erre igyekszem nevelni! Most jól megkaptam! )

Az elmúlás - november 1

Szoktunk Zalánnal beszélgetni az Édesanyámról olykor-olykor, s a mai reggelen is emlékeztünk. Leginkább én, Ő sajnos nem ismerhette anyai nagymamáját, hiszen születése előtt 13,5 hónappal hagyott itt bennünket. Ennek ellenére szoktam róla beszélni, szoktuk emlegetni. 

Amikor felébredt elmondtam, hogy ma van a halottak napja, ilyenkor emlékezni szoktunk a szeretteinkre, akik már nincsenek velünk. Délután majd kimegyünk a temetőbe és viszünk virágot. Meséltünk neki gyermekkorunkról, én is édesapja is. Testvéreinkről, szüleinkről, egy-egy napunkról, a minket -akkor-körülvevő dolgokról. Szívesen hallgatja, partner ebben a dologban. Nyitott és érdeklődő. 

A beszélgetésünket elvitte abba az irányba, ha majd Ő felnőtt lesz, ha majd neki gyermeke lesz...

Többször felhozza ezt a témát, sokszor beszéltünk róla. Ahogyan az elmúlásról is. Tisztában van azzal, hogy mi majd egyszer meghalunk, s ezt a mondanivalójába bele is fűzi. Ma is azt mondta:

-Ha majd én felnőtt leszek és lesz gyerekem, és Ti majd meghaltok, akkor én is kimegyek a sírotokhoz... várj csak! nem is tudom, hogy hol lesz a sírotok!

- Ahová majd eltemetsz minket! - válaszoltam.

-Nekem kell eltemetni Titeket?????- kérdezte megdöbbenten.

-Igen. -válaszoltam.

Másodpercnyi szünet után így szólt:

-Vinnem kell ásót, ugye???

Mosolyra fakadva mondtam neki: -Dráága, kicsi fiam....

Küzdve a könnyeivel (nem sírt, csak könny ment az agyába*), odakuporodott az ölembe és azt kérdezte:

-De ugye anya, akkor is szeretni fogsz????

:'( :'( 

Mit lehet mondani erre... 

...megígértem neki, hogy én MINDIG szeretni fogom... 

Hát ilyenre sikerült nekünk ez az emlékezős reggel...

(*Ezt Ő szokta mondani, amikor nem akar sírni, de nem tudja visszatartani.)

6. szülinap

6 éves lett az én "kisbabám".... :)  21,8 kg és 114 cm.

Az eddigiekhez képest rendhagyó módon ünnepeltük.... két napon... :)

Szombaton és vasárnap. Első napon a Hugiék és a Piroskáék köszöntötték fél. Délután 3 körül vártuk a vendégeket, mert a Málna még alszik délután és az ébredése utáni időpont a legoptimálisabb. A Mami az idén nem tartott velünk, betegségre, gyengeségre hivatkozva. 

Vasárnapra ebédet szerveztem, az Öcsémék és a Keresztszülei kaptak meghívást, de a Tibiék egy óra körül lemondták. Azért szerveztem két napra, mert kicsi a lakásunk és egyszerre nem fértünk volna el, de ha tudtam volna, hogy 5 ember sem lesz jelen, akkor akár egy napon is lehetett volna. :)

Mindkét nap volt torta, szombaton egy madagaszkár pingvinje formában eszterházi torta, apának pedig egy szív formájú belga csokitorta. A Hugiéktól kapott egy kosárlabda alakú, epres-csokidarabos tortát. Vasárnap pedig egy Minecraftban ismeretes torta tökéletes mása, amely nagy sikert aratott a fiúknál. Íme képekben:

A Zalán nagyon jól érezte magát, nagyon boldog volt. A Nagyiéktól plüss Spongyabobot és Patrikot kapta, valamint egy spongyabobos étkészletet. A Hugiéktól egy Transformersből autóvá alakítható játékot, az Imiéktől pedig egy NERF szivacskilővő fegyvert. Mindegyiknek nagyon örült. Ímiék készültek, mert elhozták a saját fegyver készletüket is és hatalmas csatát rendeztünk. Egy kis ízelítő videó a hangulatról! :) 

Angol foglalkozásra járunk...

Az ovisportos kosárlabda mellé az angol is helyet kapott Zalán életében. Heti egy alkalommal játékos formában tanítja nekik Szilvi néni az alapszavakat. Nagyon lelkesen, amolyan visszaszámolósan várta, hogy elkezdődjön. Sajnos, az első alkalomról egy családi hosszú hétvégés rekreáció miatt lemaradt, így ismét csak visszaszámolt a következő hétig.

A helyi iskola könyvtárában vannak a foglalkozások és a szülők is ott maradhatnak, tisztes távolságból figyelve az eseményeket. Az óra első felében nem volt aktív, a bemutatkozás új dolog volt számára, nem ment neki. Később, amikor a színekről és a számokról tanultak, akkor már bátrabb volt, hiszen ezek számára ismerős szavak voltak.

Vidám és aktív volt, szívesen vett részt az órán, s alig lett vége, máris várja a következő alkalmat. :) 

Készítettem egy kis videós ízelítőt és egy másikat is. :) 

Gyermek kerékpár vásárlás előtti gondolatok - ismét

Zalán megtanult bicajozni, a 16-os méret még éppen jó neki, de a Decathlonban vásárolt kerékpár nem legjobb vázgeometriával rendelkezik, nem lehet kényelmi beállításokat végezni rajta (pl. kormány dőlésszög... ) és a gumi szélessége is inkább a traktoréhoz hasonlít, mint egy kezdő kerékpároséhoz. Emiatt nem kényelmes és nem élvezetes számára a tekerés, hanem nehéz fizikai munka, ami hamar szenvedéssé válik számára. 

Így ismét kerékpárvásárlás előtt állunk. :) Sokkal körültekintőbben, sokkal alaposabban kell ezt a feladatot elvégezni, mint korábban tettem. Szülőként sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk megszeresse a bringázást, de szintén a mi feladatunk, hogy ügyeljünk a gyerkőc biztonságára is.

A futó bicikli jó ötlet volt, nagyon szerette, viszont a jelenlegi kerékpár nem nőtt a szívéhez, minden alkalommal valami trükkhöz kell folyamodnom, magától szinte sosem szorgalmazza a kerekezést. Fontos lenne megkedveltetni vele, hiszen tavasszal már úgy megyünk kirándulni, túrázni, hogy Ő is saját bicajjal. Természetesen nem 50-60 km-es túrákkal kezdünk, de a legkisebb távot is élménnyel kellene megtennie. Nagyon sokat olvasgatok a témában, orvosi, kerékpáros szakmabeli javaslatokat és felhasználók tapasztalatait. 

Összefoglalva a sok-sok információt, igyekeztem kiszűrni a valóban értékeseket.

Az összes többi sporteszközhöz hasonlóan a kerékpárnak is tökéletesen kell illeszkednie a tulajdonosához. A legfontosabb szempontok egyike: a méret.
20"-os gyerekkerékpár a 6-9 éveseknek készül, ha az párosul 110 – 130 cm – es magassággal. 

Zalán tökéletesen beleillik a kategóriába, 6 éves és 114 cm magas.

A kerékpár lehetőleg ne legyen nagyon nehéz, mert egy nehéz bringát elindítani és megállítani is nehezebb. Ez bizony sajnos gyakran előfordul a gyerekbicikliknél, hiszen nem lehet pár ezer forintból alumíniumvázas kerékpárt kihozni, így a legtöbb acélvázas, gyakran súlyuk vetekszik a felnőtt bringákéval.

A váznak alacsony legyen az átlépési magassága, hogy vész esetén könnyebben le lehessen ugrani bringáról.
Hamar és biztonságosan meg lehessen vele állni. Ha már nagyobb a gyerek (elmúlt 4 éves), akkor a szabadon futó (nem kontrás), kétfékes a biztonságos.

A kerekek legyenek jó minőségűen csapágyazottak a megfelelő gördülés és tartósság miatt, alumínium felnivel (abronccsal) a könnyebb gyorsítás-lassítás érdekében, tömlős (belsővel ellátott) nem túl széles gumikkal, hogy megfelelő tapadásuk legyen, és ne rázza szét a macskakő a gyereket. E szempontból a teleszkópos változatok a komfortosabbak.

Kellően állítható legyen a kormány (legalább a dőlésszöge), az ülés (magassága, dőlésszöge), a fékkarok távolsága állítható legyen (létfontosságú a megállíthatóság szempontjából).

Mindezek ismeretében és  Decathlonban megvásárolt nem túl optimális kerékpár után, valamint felidézve a saját tapasztalatokat, miszerint a kerékpározást csak megfelelő minőségű kerékpár esetén lehet élvezni, a neves gyártók termékeit nézegetem. Mivel ezen kerékpárok új ára elég húzós, felkutattam  a használt kerékpáros oldalakat is, de nem túl bő a kínálat. Pillanatnyilag egyetlen potenciális jelöltet találtam...

Azt gondolom, hogy keresek 1-2-3 éves használt kerékpárt, elviszem szakszervizbe, átnézetem, beállíttatom, az esetlegesen  szükséges alkatrészeket kicseréltetem.
Így az új ár kb. feléért lesz egy könnyű, jó állítási lehetőségekkel rendelkező, használható kerékpárunk és remélem Zalán is olyan élvezettel fogja majd tekerni, mint mi az Édesapjával! :) 

Fogacskák 2.

3 nappal ezelőtt írtam a fogakról és akkor még nem gondoltam, hogy egy sajnálatos esemény miatt ilyen hamar ismét ez lesz a téma... 

A hétvégét Velencén töltöttük, egy kis évfordulós ünneplés kapcsán. A Hotel Velencében töltöttünk el egy csuda klassz hosszú hétvégét. Ez a Zalán kedvenc szállodája, ezért esett erre a választásunk.

A mai, azaz az utolsó napon apa és kisfia mérleghintáztak... Talán egy kicsit vehemensebben, mint ahogy az indokolt lett volna és Zalán előrebukott, majd leesett. Beütötte a fogantyúban a pocakját és deszkába pedig az állát, és ettől pedig kitört a mozgó fogacskája. :(((((((((((((((

Nagyon sajnálom szegényt, megviselte az eset. Sírva mondta, hogy kitört a foga, miközben kiköpte. :((((

Felvettem a fogát, majd letettem a kabátokat, a telefont és fogacskáját a padra és megnéztük a pocakját és a száját is. A hasán semmi nem volt látható, a foga helye vérzett. Nyűgös volt, de nem tudtam eldönteni, hogy  a fizikai vagy a lelki fájdalom miatt. Nagyon várta már a fogcserét, a 6 éves kort, a fogtündért...

Mivel ott nem volt lehetőségem "alapos" vizsgálatra, így a szoba felé vettük az irányt, hogy az ágyon. levetkőzve jobban meg tudjam nézni. Amint ezt kitaláltam, már kaptam is fel a padról a kabátokat, táskát és azzal a lendülettel a foga ki tudja hová lett... Keresgetni kezdtük, de eredménytelen maradt a cselekedet. Hamar feladtuk,hogy mielőbb a szobába jussunk.

 A Zalán nagyon szomorúan azt mondta az apjának, akit egyébként is gyötört a lelkiismeret furdalás: -Apa! Az lesz a büntetésed, hogy szobáig vinned, kell! De nem a nyakadban, hanem a karodban! 

Apácska hősiesen teljesítette a reá kiszabott büntetést, felvitte a kicsi fiát a szobába... 

A ínye már nem vérzett, a pocakján sem volt semmi külsérelmi nyom. Azt mondta, ha megnyomja, akkor egy kicsit fáj a köldöke mellett...

Összepakoltunk a szobában, levittük a bőröndöket, kijelentkeztünk a szállodából, majd bejelentkeztünk a wellness részlegbe. A Zalán mindvégig csöndes és szomorú volt, a nyelve folyton a kiesett foga helyét tapogatta. Bántott nagyon, ezért miután letelepedtünk a medence mellett, beszélgetni kezdtem vele. Elmondtam, hogy az a fogacskája azért esett ki, mert mozgott, 1-2 héten beül ez mindenképpen megtörtént volna. Az összes foga, ami most a szájában van, ki fog esni, helyette gyönyörű, szép csontfogacskák fognak nőni. Ez után a beszélgetés után, mintha elvágták volna, vidám és lelkes lett, többé már nem bánkódott.

Én sajnálom nagyon, hogy így történt, illetve azt is, hogy a kapkodásom, figyelmetlenségem miatt a kiesett fogát elveszítettük, nem tudtuk eltenni. A ma (elsőként) kiesett fogacskánk a kibújáskor, 2009.09.25.-én a 3. foga volt, így  5 év és 18 napig "szolgált" Zalán szájában. 

Az eseményről videó is készült, bár amikor rögzíteni kezdtem, még nem tudtam, hogy ez lesz belőle...

Később kétszer is visszamentünk a helyszínre, keresni a kiesett fogacskát de sajnos nem találtuk meg. Kisfaim otthagyta a fogát a kedvenc szállodájában.... :((((((((    Valahol itt van: 

Fogacskák...

Elérkeztünk a fogváltás idejéhez... Azoknak az apró, kicsi, fogacskáknak, melyeket úgy vártunk néhány hónaposan, lejárt az idejük. Dolgukat elvégezték és itt az ideje a cserének. 

Ma vette észre, hogy a bal alsó, középső foga mozog.... :) Olyan édes volt, ahogy berohant a nappaliba és  mondta, hogy a foga mozog, ki fog esni. :)

Megnéztem, és valóban... csak a lehelet tartja, és jól láthatóan az alatta növekvő fogacska tolja kifelé.

Már régóta foglalkoztatja a fogváltás gondolata, régóta várja, hogy jöjjön a "fogtündér" . Várja, hogy 6 éves legyen, mert mindez akkor fog megtörténni...

Az Anna, Peti, Gergő meséből vannak ilyen emlékei, én sosem beszéltem neki fogtündérről. De ő szorgalmasan várja, és a kieső fogait a párnája alá szeretné tenni. Ugyanis onnan viszi el a fogtündér... :D 

Zalán mondta...

Kedd reggel, a többi napokhoz képest korábban kell ébreszteni a Zalánt, mert óvoda előtt a Tomit ki kell vinnünk az állomásra.

Egyébként 7:45 körül ébresztem, ha addig nem ébred fel magától, keddenként pedig 7 órakor. Így történt ma is.... :) simogatva ébresztgettem, felemelte a fejét, kinyitotta a szemét majd így szólt:

 -Miért ilyen korán ébresztettél??

-Honnan tudod, hogy korán van? -kérdeztem. Az ablak felé biccentve a fejét azt mondta: 

- Nézd meg a fény állapotát! Túl kevés... Ilyenkor még csak  5 vagy 6 óra van! 

:) :) :)

Fejlődik...

Azt elmúlt napokban a le és felszállást, valamint a kanyarodást gyakoroltuk az udvarban Zalánnal. Krétával felrajzoltam azt a kört, amit követnie kell, s egészen jól belejött. 

Íme egy videó róla!

Gyönyörű, napsütéses késő őszi idő volt ma, mindenképpen a szabadba szerettem volna tölteni... Így született meg az az ötletem, hogy hárman, kerékpárral menjünk el fagyizni, majd az üzletbe,

Fagyiztunk az új főtéren...

 Ez volt az első éles bevetésünk a forgalomba. A vasárnap jó választásnak tűnt, mert akkor a legkisebb a forgalom. Ma is így volt, csupán néhány autóval találkoztunk. Jól sikerül a debütálás, nagyon ügyes volt a kisfickó. Én mentem elől, ő követett, majd a sort apa zárta. Megbeszéltük, hogy kizárólag csak utánam jöhet, nem önállósíthatja magát, illetve amikor szólok, hogy megállunk, akkor fékeznie kell és leszállni a kerékpárról. Mindent a megbeszéltek szerint csinált, nagyon ügyes volt. Kb. 3 km volt a mai táv, remélem szépen lassan tudjuk növelni.... Tavaszra már kirándulós terveink vannak... :) 

A kosárlabdához továbbra is nagyon lelkesen és pozitívan áll, várja az edzéseket, aktívan és boldogan részt vesz az órai munkában.

Jövő héttől újabb kihívás vár rá, angol foglalkozásra fog járni. Nagyon meglepett a reakciója, amikor elmondtam neki, hogy van lehetősége angolt tanulni, kirohant a szobából, ujjongott és azonnal indulni akart... :D 

Elmondtam, hogy csak a jövő héten csütörtökön tudunk menni és nagyon szomorú lett. Kérdeztem Tőle, hogy miért szeretne angolt tanulni, miért örül annak, hogy tanfolyamra fog járni? Azt válaszolta: -Mert akkor nem kell lassan tanulnia a Tomitól, hanem tud gyorsan tanulni.... mert a Tomi mindig csak egy szót mond neki, amikor ő kéri, hogy tanuljon vele angolul.... :)  

Ugyanis teljes magánszolgalomból tanulta meg a színeket, számokat, (most 15-ig tud angolul elszámolni), néhány állat nevét, illetve néhány egyéb szó a szókincse. Tele van tudásvággyal, szivacsként szívja magába az információkat. Rajtunk nem múlik, a lehetőséget megadjuk neki. :) 

Mindennapok...

Zalán - közeledve a 6. szülinapjához - már egészen nagyfiús. Sokat komolyodott és a beszéde is sokat javult. Itt nem a kiejtésére gondolok, hanem a folyamatos beszédre. Korábban akadozott, nem volt gördülékeny. Gyakran elakadt és olyankor az utolsó kimondott szó, utolsó hangját ismételgette mindaddig míg a keresett szó eszébe nem jutott.

Az óvodához való hozzáállása változott, sokkal szívesebben megy, jól érzi magát. Aktív a foglalkozásokon. Ma színházi előadáson voltak, ahol jól érezte magát és részletesen, nagy élménnyel mesélte a látottakat, hallottakat.

Jelentkeztünk kosárlabda edzésre, ma volt az első óra. Ott maradhattam én is az első alkalommal és azt láttam, hogy aktív, lelkes, vidám, figyel a tanárbácsira, tombol benne a versenyszellem, vágyik a sikerre, elismerésre és mindent megtesz azért, hogy ezeket elérje. Nagyon boldogan, szinte ujjongva hagyta el a helyszínt és már a következő alkalmat várja. :)

Megtanult két kerekűvel kerékpározni, az első komolyabb útja a múlt hétvégén volt. Kimentünk a zsilipen túl, a gátra, ahol remek minőségű, gyér forgalmú út található. Egyenesen már korábban is tudott tekerni, de a felszállás és a leszállás problémát okozott. Amikor apukája úgy ítélte, hogy már nem kell mögötte futni, nyugodtan mellé is mehet, akkor tudatosult a Zalánban, hogy EGYEDÜL teker. Sokkolta a felfedezés... :D Hangosan, folyamatosan csak annyi tudott kiabálni: -ÁÁÁÁÁÁÁ,  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! :) Szinte percekig... :) Később arra a kérdésemre, hogy mit éreztél, amikor felfedezted, hogy apa nem fog? - azt felelte: -Izgalmat, félelemet, örömet! :)

Nagyon büszke volt magára... Gyakoroltuk az elindulást és a megállást is. A megállást jól megoldja, de az elindulás nem mindig sikerül. Megtanulta egyensúlyban tartani a kerékpárt akkor is, ha nem tekeri. Gyorsan már jól kerékpározik, de tanulgattuk a lassú bicajozást is. A nehezén túl vagyunk, már csak gyakorolni kell, és csiszolódni fog. :) 

A másik nagy lépés a fejlődésében, hogy tanulgatni kezdtük a kés használatát. Kiflit ken, félbe vágja, rántott húst darabol, próbálgat késsel, villával enni. Szerintem egészen ügyes! :)

Az allergiája nem változott sajnos, gyakran köhög és folyik az orra...

Zalán mondta...

Az idén (is) Horvátországban nyaraltunk. Tisno volt  a szálláshelyünk, de a környező városkákat, fürdőhelyeket kerékpárral felfedeztük. Eltekertünk Murterbe is... Ott Zalánnal ketten bámészkodtunk a bazár soron, mert a család másik felének ez nem izgalmas. :) 

Meglátott egy plüss Mignont a Gru meséből és szerette volna, ha megvesszük. Nem láttam kiírva az árát, így megpróbáltam lebeszélni róla. Mondtam, hogy hagyjuk itt, nézzünk szét máshol is... Mindenhol talált magának valamit klassz dolgot, de megvenni csak Minyit szerette volna. Így kérésének megfelelően visszamentünk Minyihez és mivel az általam megvásárolni kívánt hűtőmágnes is kapható volt ott, egy helyen letudtuk a dolgot. 

Jobban átnézve már megtaláltam Minyi árát, 30 kuna. Elmondtam Zalánnak, Ő nyugtázta. Kiválasztotta, én is a mágnest, fizettünk, majd távoztunk. Nagy boldogan vitte a legújabb szerzeményét megmutatni apjának.

Tovább kerekezünk, majd kb.10-15 perc múlva megkérdezte Tőlem: -Anya! Mennyibe került a hűtőmágnes?   

-20 kuna. - válaszoltam.

-Akkor 50 kunát fizettünk Minyiért és mágnesért! - vágta rá, szinte azonnal.

....



IMÁDOM!!!!!


Nem csak jópofa, hanem bátor is az én kisfiam, mert lecsúszott ezen a csúszdán... :)

Zalán mondta....

Ma van a szülinapom és Zalán lázasan  készített gyurmából ajándékot. Fehér színű "perces zacskót" és "nutella töltelékkel készült palacsintát". Amikor átadta azt mondta: 

-Tekintsd őket szülinapi ajándéknak, szívem hálájaként!!!    

Szólni sem tudtam a meghatottságtól....

Látta, hogy nem szólalok meg, így egy pici szünet után folytatta: 

-Ez azt jelenti: szeretlek! 

Zalán mondta....

Gyalogosan sétáltunk Zalánnal ügyeket intézni. Miközben haladtunk az ujjával mutatott valamire. Mondtam neki, hogy ne mutogasson, azt nem illik, nem szép dolog. Mire Ő:
-Akkor miért nevezték el ezt az ujjamat mutatóujjnak??????


:D :D :D

Allergia

Az elmúlt heteket oviban töltöttük, és talán az utolsó hétre már jobban lett. Ma mentünk vissza a doktornőhöz, aki azt mondta, hogy a nyári, közösségmentes időszak jót fog neki tenni. 4 tünetmentes hét után elhagyhatom a gyógyszert, meglátjuk hogyan reagál.

Nagyon örülök ennek a hírnek, reméljük nem kell évekig gyógyszerezni. 

Évzáró és anyáknapi ünnepség az oviban

Az utóbbi hetek készülődéssel teltek, Zalán készült az évzáróra. Verset, mondókát tanult. Itthon is és az oviban is. Jól ment neki, első nap megtanulta azt a versszakot, amit kiosztottak rá. Eljött a nagy nap!
Játszott a szobában én pedig beszóltam hozzá:
-Zalán! Hamarosan indulunk!
-Hová? -szól a válasz.
-Az oviba! -feleltem. Mire Ő:
- Ma kétszer megyünk oviba?????
- :D :D Nem, most az évzáró ünnepségre megyünk, ma lesz.- mondtam neki.
Ugyanis ma reggel elmentünk szokás szerint az oviba és 11:30- kor hazajöttünk, mint minden más nap. 17 órára kellett visszamenni.

Miután ezt megbeszéltük, kiment az udvarra. Én készülődtem tovább, de néhány perc múlva kinéztem utána, mert kíváncsi lettem, hogy mit csinál. Amit láttam, azon elképedtem:
Zalán fel és alá járkált, miközben hangosan mondókákat mondogatott!!

(Azt hittem megzabálom!!! Annyira , de annyira édes volt!!!! :)))) Készült! Az én drága kisfiam, élete első megmérettetésére készült. Nagyon szeretem! )

Elkészültünk és odaértünk az oviba. Azt mondta - és jól látható is volt rajta -, hogy izgul. Mondtam neki, hogy ne izguljon, menni fog! Mire Ő azt válaszolta, hogy:
 -De izgulok!!! Azt feleltem, hogy:
-Na jó!! Egy kicsit izgulhatsz!
-De én nagyon izgulok!!! - hangzott a válasz! :)
:D :D :D

Ügyesek és aranyosak voltak a gyerkőcök, minden jól ment.  Az előadás után ettek, ittak, ünnepeltek.

Készült még csoportkép és ezzel hivatalosan is véget ért számunkra a középső csoport.

A vizsgálatok eredménye

Adós vagyok a vizsgálati eredménnyel...

A vérvételre több, mint 1 hónapot kellett várni. Az derült ki belőle, hogy allergiás. Minden egyéb érték megfelelő volt, a D- vitamin szint kivételével. Az ugyanis nagyon alacsony volt. 

Amikor visszamentünk a doktornőhöz, azt javasolta, hogy csináljuk allergia tesztet, ha szerintem végig üli azt a 20 percet, amit kell. Természetesen végig üli, majd segítségére leszek, ha kell tartom a karját. 

Kicsit pityergett, amikor a bőrét felsértette,  de nem volt veszélyes. 

 Türelmesen, kicsit félve, aggódva várta, hogy leteljen a tesztidő. Nagyon sajnáltam szegénykét... :(

Az eredmény az lett, hogy házipor, poratka és penészgomba allergiás. Kaptunk gyógyszert, naponta kell szedni. Azt még nem lehet tudni, hogy élete végéig, vagy csak néhány hónapig, hétig kell szednie. 4-5 hét múlva kell visszamenni a doktornőhöz.

Addig az otthoni teendők: a plüss álaltokat, kimosni, amit nem lehet, azt le kell fagyasztani. Majd alaposan kiporszívózni. A család ágyneműjét antiallergénre és 60 fokon moshatóra kell cserélni. Gyakrabban porszívózni, kizárólag nedves ronggyal port törölni. Amit nem lehet kimosni, azt nyáron a napra, télen pedig a fagyra ki kell tenni.

Első nekifutásra ennyi a teendő, majd meglátjuk milyen irányba változik. Orra azóta is folyik, köhög, állapotában javulás nincs.

Doktornő szerint mehet közösségbe. Így jövő héten újrakezdjük az óvodát.

Remélem javulni fog, én mindent megteszek érte. 

Kivizsgálás előtt állunk

Nagyon-nagyon büszke voltam arra, hogy négy és fél éves koráig a Zalán mindösszesen 3x volt beteg, abból egyszer himlős volt. Büszke voltam, de ugyanakkor természetes is volt számomra, hiszen 2 nagyobb testvére sem volt beteges sosem. Sem közösségbe kerüléskor, sem később. Tomi az elmúlt 12 évben 2x hiányzott az iskolából betegség miatt.

Ennek viszont sajnos vége szakadt és átbillentünk az ellentétes oldalra. Tavaly  júliusban az úszótanfolyam volt az első közösségi élményünk, ahol elkezdődött immár 8 hónapja tartó kálváriánk. Lázas lett, orrfolyás, köhögés következett, melyek közül a lázas állapot elmúlt, az orrfolyás, de még inkább a köhögés azóta is fennáll. Szeptemberben elkezdődött az óvoda és ez nem javított a helyzeten. Októberben fül-orr-gégészeten jártunk, ahol azt mondták, hogy semmi rendellenes, vélhetően allergia. Majd kinövi. Október végén talán 1 hét erejéig megszűntek a panaszok, de november elején ismét láz, orrfolyás, köhögés. Ebből még fel sem épült, amikor november közepén egy újabb baktérium fertőzte meg, visszaesett, ismét rosszabbra fordult az állapota. 

December 5.-6. napjára tűnt úgy, hogy "meggyógyult", persze a köhögés akkor is jelen volt. Semmi egyéb tünet, csak a köhögés. Akkor úgy döntöttem, hogy decemberben már nem viszem oviba, mert nem szerettem volna, hogy karácsonyra ismét lebetegedjen. A terv működött és az utolsó hétre már talán a köhögése is elmúlt... Csakhogy elérkezett a január, ismét ovi következett. Talán 4 nap után ismét láz, köhögés, orrfolyás. 3 hetet itthon töltött, s amikor ismét oviba mentünk a köhögése még nem szűnt meg. Újabb 1 hét után ismét lázas, köhög, orra folyik. Tüszős mandulagyulladás.... Antibiotikum, orrcsepp, lázcsillapító, hurutoldó. 12 napig volt lázas, közben antibiotikumot váltottunk, de nem hozott eredményt. A doktornőnk torokkenetet vett, melynek az eredménye negatív lett. Vírus okozta a problémát. Március elején mentünk ismét oviba, ekkor 8 napot is sikerült ott tölteni, de közben végig köhögött. 8. nap este ismét lázas lett, másnap ismét orvoshoz mentünk. Torka piros, de nem olyan csúnya, mint ez előző hónapban volt, mondta a doktornőnk. Ismét antibiotikum, lázcsillapító, orrcsepp és hurutoldó.

Alig értünk haza az orvostól, mikor elkapta egy köhögő roham... 2-2,5 óráig tartott, közben 2x hányt. Semmivel nem lehetett csillapítani a köhögését... Miután elmúlt a roham, visszatért a "régi" köhögése. Sem a délután, sem az éjszaka alatt nem volt semmi extra, köhögött éppúgy, mint ez elmúlt hónapokban. Majd jött a másnap, és egy újabb köhögőroham... Szintén hányt, és semmivel nem tudtuk csillapítani. A tehetetlenség érzése borzasztó... Amikor látod, hogy szenved, de NEM TUDSZ RAJTA SEGÍTENI! Szörnyű volt! 1-1,5 óra múlva kétségbeesetten hívtam fel a Zsuzsa doktornőt, hogy segítsen rajtunk... Felírt egy kúpot, rohantam a receptért, kiváltottam és száguldoztam haza, hogy mielőbb segíteni tudjak rajta. kb. 15-20 perc alatt hatott a kúp, s vége lett az aznapi szenvedésének. A következő nap is volt rohama, de már az elején kapott kúpot, így kb 1-1,5 óráig tartott. A következő napokban is megfigyelhető volt egy időszak, amikor "rohama volt", de mindennap csökkent ennek az erőssége. Másfél hétig volt itthon, amikor ismét oviba készültünk. Megbeszéltük vasárnap, hogy már jól van, csupán csak köhög, így másnap reggel irány az óvoda! Reggel amint felkelt ismét, tüsszögött, orra folyt, és jobban köhögött. Úgy döntöttem, hogy nem megyünk oviba és ennek a dolognak most már valahogyan véget kell vetni... Egy hete érlelődik bennem, hogy ki kell vizsgáltatni, fel kell deríteni, hogy mi a probléma... Felkerestem a doktornéniket, s Ő is egyetértett velem. Kaptam Tőle egy nevet, egy közeli város kórházában működő gyermekosztály osztályvezető főorvosának nevét. Pulmonlógus, forduljunk hozzá bizalommal, segíteni fog....  Mindez tegnapelőtt, hétfőn történt.

Még aznap fel is hívtam, azt mondta, hogy két úton lehetséges a kivizsgálás, egyik az, hogy befekszik a kórházba és akkor néhány nap alatt meg tudnak csinálni minden vizsgálatot, vagy pedig előjegyeztetjük magunkat járóbeteg rendelésen. Pillanatnyilag június-július környékére tudnak időpontot adni. Azt hittem rosszul hallok... 

Befeküdni semmiképpen nem szeretnék, de a nyárig várni sem. Mielőtt felhívtam, rákerestem a neten és láttam, hogy van magánrendelése is. Így megkérdeztem, hogy amennyiben ott keresem fel, akkor is várni kell? Egyértelműen NEM volt a válasza. Így a kérdés megoldódott, kedden már fel is kerestük. 

Azt mondta, hogy 4-6 hétig tartó vizsgálat sorozat következik, s ha meg tudom oldani, hogy ez idő alatt ne vigyem oviba, akkor az nagyban segítené a munkájukat. Szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudom oldani...

Ma, első lépésként vérvételre mentünk a kórház gyermekosztályára. Szegény kicsim nagyon félt, nem volt még vérvételes tapasztalata, így nem is tudta mi vár rá. Próbáltam erőt adni neki, biztatni, bátorítani, több-kevesebb sikerrel. 

Nagyon gyorsan végeztünk, nagyon szuper, hogy az osztályra kellett mennünk, összesen nem töltöttünk 20 percet. Tovább tartott leparkolni... :) 

Az is nagyszerű, hogy a leletért nem kell külön szaladgálni, hanem odaadják a főorvos asszonynak és Ő magával viszi a magánrendelésére. Nekünk csak oda kell menni a jövő héten.

Kaptunk egy szteroidos orrspayt is, melyet 7-10 napig kell használni. Így most fújunk napi 2x, és várjuk a véreredményt... 

Zalán mondta

Ma is együtt zuhanyoztunk, mint ahogy már évek óta, nap mint nap...
Arra lettem figyelmes, hogy a kisfickó alaposan szemügyre vett. Kis idő múlva megszólal:
-Én nem vagyok orvos,  (itt felvitte a hangsúlyt és néhány másodperces hatásszünetet tartott) , de nem olyan a tested, mint a többi nőé!
-Hanem milyen? - kérdeztem tőle.
-Csíkok vannak rajtad. - hangzott a válasz!

:) :) :)

Elmeséltem neki, hogy a csíkokat neki (is) köszönhetem... :)

Málna mondta...

Vasárnap ünnepeltük a Zalán unokahúgijának a születésnapját, névnapját. 3 éves, tüneményes kislány. Amikor odaértünk azzal fogadott, gyermeki őszinteséggel:

-  Hoztatok nekem ajándékot?  

:D :D :D 

Elérkeztünk az ebéd azon pontjához, amikor gyertyák elfújása következett. Nagy levegőt vett és éppen kifújni akarta, amikor megszólaltam:

-Ne fújd még el!! Először gondolj valamire, kívánj valamit!!!

Lassan kiengedte a levegőt és nem fújta el a gyertyát. Ült és nem szólt semmit. Hugiékkal beszélgettünk és már szinte el is felejtettem, hogy mire kértem. Hiszen legbelül nem is gondoltam komolyan, inkább viccnek szántam, ugyanis nem hittem, hogy tudja mi az, gondolni, kívánni valamit. Még olyan kicsi..:)  Eltelt néhány perc, talán 2 esetleg 3, amikor a Málna így szólt:

- Azt kívánom, hogy Apa itthon legyen!!! - és nekiáll elfújni a gyertyákat...

:'(  :'(

Szívem legmélyebb rétegébe hatolt vele, annyira drága volt. Könnyekig hatódtam ... Egyrészt, mert tudta, hogy mit várok Tőle, másrészt nem babát, nem édességet kívánt (ezeket mind nagyon szereti), hanem a kamionos édesapját szeretné itthon, maga mellett tudni, hiszen ő 1 esetenként 2 hétre is távol van a családjától. Édes, okos, aranyos kis 3 éves Málna...

Zalán mondta...

Dunaújvárosba készültünk, Dr.Sípos Edit pulmonológus szakorvoshoz, hogy kivizsgálja Zalán fél éve tartó köhögését. Már csak a cipő és a kabát felvétele volt hátra... Kérdeztem a kisfiam, hogy melyik cipőt vegyük fel. Legnagyobb meglepetésemre nem a legújabb kedvencét választotta. Azt mondta:

-A Doktornénihez nem való menő cipő, hanem csak egy sima átlagos.

:) :) :)

Útközben elhaladtunk egy temető mellett. Megállapította, hogy nagyon sokan meghaltak már... Érdekelte a téma, hosszasan beszélgettünk róla. Öregedésről, elmúlásról, születésről. Amikor az került szóba, hogy én is meg fogok halni, akkor mondtam, hogy majd neki kell eltemetnie. Mire Ő:

-Én nem foglak téged eltemetni....

-Hát akkor mi lesz velem? Hogy kerülök a temetőbe?-kérdeztem.

-A többiek is a fiaid!!! -hangzott a válasz.

:) :) :)

Zalán mondta

Kinézett a nyitott ajtón és ideszaladt hozzám:
-Anya! találtam egy furcsa fát! Gyere, nézd meg!
Kérésének megfelelően elmegyek az ajtóhoz, miközben felkészít:
-A szomszédban van!
Megállok az ajtónál és keresem a szememmel, hogy hová mutat, s közben mondja:
- Látod? Ott van! Fehérek a levelei!!

:D :D :D

Tavasz lévén, teljes virágzásba borult a szemben lévő szomszédék fája...

Zalán mondta...

Apa úgy döntött, hogy kicsit szeretne leadni a súlyából... Erről beszélgettünk amikor a Zalán azt mondta nekem:
-Én nagy hasú apát szeretnék!!!!! Ne fogyózzon, amíg itthon vagyok, mert addig nagy hasú apát szeretnék!!

Ebből az egész mondatból leginkább az ütötte meg a fülem, hogy "amíg itthon vagyok"...

-Meddig vagy itthon????-kérdeztem Tőle.
-Addig, amíg nagy leszek, és keresek egy nőt és szerzek egy házat magamnak!

:O :O :O

Zalán mondta...

Zalán nagyon rossz evő. Alig van étel, amit szívesen eszik. Nem képes (vagy csak nagyon ritkán) végig ülni egy étkezést. 2-3 falat után elszaladgál az asztaltól. Ezzel pedig általában felbosszant. Ezt próbálja megelőzni, amikor nem szó nélkül szaladgál el, hanem engedélyt szeretne kérni. Ma is mérgelődtem picit vele, mert nem akart enni. Így nem mert az asztaltól elszaladni, hanem megkérdezte: -Megnézhetem, hogy milyen mese van a TV-ben? Erre nem kapott választ, hanem ismét mérgelődésbe kezdtem. Mondtam: nem igaz, hogy folyton elszaladgálsz, nem létezik, hogy nem vagy képes az asztalnál maradni egyetlen étkezést sem, ... stb. Még a mondandóm végére sem értem, amikor így szólt a kisfiam: -Ezt NEM-nek veszem... 

:D :D :D


A másik gyenge pontunk, az esti alvás. A szokásos szertartás után lefekszik és képtelen elaludni. Kb. 1 órát beszél, játszik, meg ki tudja, hogy mit csinál, mindenfélét kitalál, beszél, kérdez, stb., hiába követek el bármit, ezen sajnos nem sikerül változtatni. Egy idő után kihoz a béketűrésből és felemelem a hangom... Ma is így történt. Rászóltam emelt hangon: -Elég! Nem akarok több hangot hallani, tessék aludni!  Mire Ő így szólt, csak úgy félhangosan, elsősorban magának mondva: -Miért ilyen gorombák a szüleim???

:O :O :O

Zalán mondta...

Ma zuhanyozás közben azt mondta Zalán:
- Emlékszel, hogy van az ovódában 2 barna bőrű gyerek?
-Igen, emlékszem.-válaszoltam.
- Ők mitől ilyen barnák? Igy születtek? - kérdezett tovább.
-Igen, ők így születtek. -válaszoltam.
-De ők magyarul beszélnek, itt születtek Magyarországon, pedig az ilyen színűek más országban szoktak születni... Hogyan lehet, hogy ők a mi országunkban születtek? -tette fel a kérdését.


:O :O :O

Miután felszedtem az állam a kőről, természetesen megválaszoltam neki a kérdést. Elmondtam, hogy előfordul olyan, hogy pl. az édesanyja magyar és az édesapja pedig barna, nem magyar férfi, és a kisgyermek pedig apukájától örökli a bőre színét. Édesanyja itt szüli meg a mi országunkban, itt jár ovódába, iskolába, magyar gyermek, csak a bőre színe barna.

Mire újabb kérés érkezett:

-De az anyukája narancs színű, mint mi?

:D :D :D

Zalán mondta...

Zami nagyon szeret apukájával játszani. Leginkább megmászni szereti, mindig, minden lehetséges helyzetet kihasznál. Ha fekszik, akkor a hátára mászik, ha ül, akkor a nyakába, ha háton fekszik, akkor pedig a lábaiból csinál "játszóteret". Ma éppen a nyakába mászott, apa játszott is vele egy kicsit, de hamar elhangzott a már jól ismert mondat: -Most ennyi volt, mennem kell dolgozni. Apa felállt és elindult vissza a számítógép elé. Csakhogy a Zalán nem nagyon akarta ezt tudomásul venni, követte apját. Továbbra is játszani szeretett volna, nem hagyta dolgozni. Apa egy kicsit elveszítvén a türelmét így szólt hozzá:
-Zalán! Úgy tűnik, hogy meg kell nevelni Téged! Mire a kisfiúnk így szólt:
-Én meg vagyok nevelve... csak egy kicsit kópé vagyok!

:D :D :D

Ismét ovi

Vége az ünnepeknek, ismét nekifutunk az óvoda projeknek. Már tegnap menni akartunk, de egyszerűen nem tudtam felkelteni a kisfickót. 

Este mindig alkudozik fürdés és elalvás előtt. Amikor szólók neki, hogy indulunk zuhanyozni, rendszeresen ezek a mondatok hangzanak el: -ÓÓÓhh, ne mááár!!! Még meg akartam nézni ezt a videót/mesét! Vagy: még ezt a játékot be akarom fejezni! 

Ilyenkor közlöm vele, hogy rendben, még van 1-2 perce, addig fejezze be és utána fürdünk. 

Ezután általában már nincs probláma, fut vetközni és zuhanyozni. A következő "csatánk" ágybakerülés után zajlik. Folyton beszél, kérdez, sutyiban tv-t néz. Ha megfordul az ágyában, akkor átlát a mi szobánkba és látja a tv kb 1/4 részét. Amikor észreveszem, akkor "rendet" kell tennem az ágyában. :) olykor akár 1 óra is eltelik a lefekvése és az elalvása között. Szokott közben unatkozni, "szenvedni". Ilyen kérdések fogalmazódnak meg benne: -Mikor lesz már reggel? Hány órát kell aludni? Megválaszolom, hogy 10 órát, majd 2 perc múlva megkérdezni, hogy hány óra van még a 10-ből? :D 

Amikor megkérem, hogy csukja be a szemét és aludjon, akkor azt válaszolja, hogy Ő nyitott szemmel alszik, sosem csukja be a szemét. :) 

Ilyen és ehhez hasonló csatározások között végül elalszik. Éjszaka nem ébred fel, jól alszik, gyakran álmodik, beszél :) álmában.

S amennyire nem szeret elaludni este, annyira nem szeret felkelni reggel. :) Valószínű, hogy éppen olyan éjszakai bagoly, mint mi vagyunk. ;)

Ha magától ébred, akkor fél 9 és 9 óra között teszi ezt. Természtesen ez ovihoz kicsit késő, ezért ébresztgetnem kell. Ilyenkor sajnálja, hogy reggel van. :) Este úgy érzi, hogy sosem lesz reggel, reggel pedig úgy érzi, hogy még nem lehet reggel.

Ma reggel is símogatom, keltegetem, mondogatom, hogy jó reggel! Válaszol, hogy jó reggelt, de nem nyitja ki szemét. Ha ilyenkor békén hagyom, akkor már vissza is zuhan álomba. Ma reggel megkérdeztem Tőle, hogy ilyen álmos vagy? Mire Ő csukott szemmel azt válaszolta, hogy : -Neeeeeem!  CSAKNEM lehet reggel, ezért alszom. :)

Ugyanis sosem vállalja el, hogy álmos... Amikor ásit: nem álmos, csak ásított. Este: nem álmos, nem kell aludni. Reggel: szintén nem álmos, csak még nincs reggel, azért alszik. :D 

Volt egy reggel, amikor szintén ébresztgettem s amikor már szólni tudott, azt mondta. Puff, már reggel is lett? 

Ílyen előzmények után rendszeresen későn érünk az oviba. Ma pl. fél 9 után pár perccel.

Jól érezte magát, nem érte újabb "támadás". Íme náhány ovis kép:

Zalán mondta...

Nem jellemző hogy puffasztott rizst kerül a konyhánkba, de most megtörtént... Falatozgattam egy szeletet, amikor a kisfiam megkérdezte: -Mit eszel anya? Megkóstolhatom?
-Persze!-válaszoltam, miközben már nyújtottam is felé. Beleharapott, majd így szólt:
-Pfúúúúj! Ez rossz!! Ennek eldobott papír íze van!!!

:D :D :D