4 hét az iskolában :)

Már 4 hete iskolás.... Rohan az idő.... :)

Lelkesedése töretlen, boldogan megy iskolába. Reggel nagyon-nagyon nehezen ébred, de ha felkel, akkor már nincs probléma. Készülődik és teljesen magától értetődőnek találja, hogy megyünk. :) 

Magatartása jó, ezt bizonyítja az is, hogy nincs szomorú fej a nyomdás füzetben, pedig nagyon hamar kiosztanak a tanítónénik egyet-egyet. Próbálják vele a rendet kialakítani, az erőviszonyokat lefektetni.

Ezzel kapcsolatosan az első komolyabb célt elérte, hiszen megvolt a 4 szomorúfej mentes hét. Nagy örömmel válogatta a legókat a neten és hosszas nézelődés, majd egy -egy termék áttanulmányozása után megszületett a döntése.

Nagyon örül, nagyon büszke magára. :)

Ami a tanulmányit illeti: a szóbeli tananyagot nagyon szépen visszaadja, mindent szépen elmond, elmesél, a 4 hét alatt több éneket, mondókát tanult meg, mint a 2 évben az óvodában. Hosszú, sok versszakosakat is. Már tudja az iskola himnuszát és még azon kívül 5 éneket. 

Az írásbeli munkájában viszont már nem nyújtja a maximumot, nem dolgozik nagyon szépen. Én persze nem csodálkozom rajta, mert számolható azon órák száma, amelyekben az elmúlt 6 évben ceruzát fogott. Ő nem mutatott érdeklődést a rajzolás és színezés iránt, én pedig nem erőltettem. Emiatt a rajzolása is elmarad a korának elvártaktól. 

Sokat gyakorolunk, létrehoztunk egy szorgalmi füzetet is, ahol az iskolai kötelező feladatokon túl, további írás feladatokat végez. Remélem hamar behozzuk a lemaradást. 

Lelkesen végzi a házi feladatokat is, nem morcog, nem tiltakozik. Hazaérünk, kezet mos és már el is kezdjük csinálni. Ez a megoldás tűnik jobbnak, már teljesen meg is szokta. Azt volt a tapasztalatom, ha pihenéssel, játékkal kezdünk, akkor sokkal nehezebben áll neki a házi feladat elkészítésének, hiszen félbe kell hagyni a szabadidős tevékenységét. 

Így viszont a házi feladat elkészítése után más semmi kötelezettség, lefekvésig azt csinál, amit csak szeretne, megszakítás nélkül. :)

Bencével továbbra sem felhőtlen a viszonya, folyton durvaság történik. Hol megrugdossa a Zalán lábát, hol lerántja a földre, hol kizárja a játékból, amit a Zalán a lelkére vesz és sír rajta. Mindezek "csak" fájnak nekem, de nem szaladok folyton a tanítónénihez. Kedden viszont olyan dolog történt, amit már nem hagyhattam szó nélkül: Bence fojtogatta a Zalánt és csak akkor engedte el a nyakát, amikor már köhögött! Szerintem ez már túl van a gyerekes csínytevésen, kifejezetten felháborít! És, ha "játékból" legközelebb akkor sem engedi ela nyakát amikor köhög???? A gyermekem megvédeni sem tudja magát, mert a Bence legalább 1 fejjel nagyobb nála, erősebb, masszívabb gyerek. Zalán azt mondta, hogy csak 1 kislány alacsonyabb nála... 

Szerda reggel szóltam a tanítónéninek, hogy szeretném, ha figyelne rájuk. Nem lepte meg a történet, tudott róla, megbüntette érte a Bencét, azt válaszolta. Beszélt az édesanyjával még azon a reggelen. Remélem lesz változás...

Ma reggeli kép...

Zalán mondta...

Amikor hazahozom az iskolából, rendszeresen átbeszéljük a napot. Mi történt, hogy érezte magát, stb.

Ma is így volt ez, a téma a szomorú fejek voltak, amelyeket büntetésként osztanak a tanító nénik. Elmesélte, hogy Bencének 5, Leventének 4 szomorú feje van és a kislányok között is akad olyan, aki kapott már.

Zalánnak nincs (még), neki céljai vannak , hiszen különböző hosszúságú szomorú fej mentes időszakért, különböző dolgokat szeretne. :) 

Ismét megerősítette, hogy Ő nem szeretne ilyet kapni, mert ha 5 hétig nem kap szomorú fejet, akkor családi monopolizást kért és pillanatnyilag ez a legfőbb vágya. (Már majdnem megvan belőle 2 hét... (:  ) 

Mondtam neki, hogy helyes, támogatom őt, én is nagyon sírnék, ha kapna. 

Visszakérdezett, hogy mennyire nagyon sírnék? Mondtam, hogy nagyon-nagyon!!!

-De tudnál mellette mást csinálni?-kérdezte.

-Nem. Annyira szomorú lennék, hogy semmi mást nem tudnék csinálni, csak sírni. -hangzott a válaszom.

-Akkor nagyon-nagyon sok munkád lesz, ha majd elfelejted!!! 

:D :D :D 

Egy hét után...

Az első hét után elégedett vagyok...:) Rosszabb hetünk ne legyen! :) (Persze tudom, hogy lesz... :) )

Arany pontok, piros pont, dicséretek, mosolygós arcok....:) Büszke vagyok rá! Már gazdára leltek az első szomorú arcok, folyamatosan fegyelmezési problémákról beszélnek a tanító nénik. Azt mondták, hogy Zalán nincs a rendbontók között. Saját bevallása szerint egyszer szóltak rá ebédnél, hogy ne beszélgessen.

A menzát eszi, biztosan nem eszik annyit, amennyit én szeretném, hogy egyen, de egészen biztosan eszik annyit, amennyi neki elég. :D

Mondta hét közepén a Dóri néni, hogy el fogja ültetni a hátsó padból, mert olyan picike :), nos, ez hét végére meg is történt. A második padba került és Zalán azt mondja, hogy ott jobb neki. 

Matemaitka

Első matematika házi feladat. :) 

Első piros pont :) 

Arany pont

Másik arany pont :)

Egy "kis" elismerés....

Első héten csupa-csupa mosolygós arc :) 

Nagyon aggódtam, hogy hosszú lesz neki, hiszen sosem volt ennyi időt távol tőlünk. Ő maga is aggódott, hogy több, mint 8 órát kell iskolába lenni, hiszen azt mondta, hogy neki 1 is sok... :D :D Mindezek egyelőre felesleges aggodalomnak tűnnek, mert mindegyik napon, amikor érte mentünk, maradni akart játszani és nem a hazamenés gondolata foglalkoztatta. :)

Az első nap az iskolában

Új napirendünk szerint nekem 6:20-kor, Zalánnak 6:30-kor ébresztő. Nem esett jól egyikünknek sem. Ezen túllépve gyorsan összekaptuk magunkat és 7 órakor már indultunk is az iskolába.

Minden könyvet vinni kellett, nagyon nehéz volt a táska. Ennek ellenére büszkén vette a hátára és pózolt  vele az első fotóhoz. :)

Az iskolát megközelíteni sem lehetett, a parkolás esélytelen próbálkozás lett volna. Így apa kitett minket és ment tovább a dolgára. 

Az utolsó padban ül, Zsolti mellett, aki ovis barátja volt.

Kicsit nagy a káosz az első reggelen :) 

Az ajtón lévő osztálynévsor

Sok dolgot kellett intézni, nem végeztünk hamar. A gyermek adatait kellett egyeztetni, különböző nyilatkozatokat aláírni, stb. 

Mindezek közben rájöttünk, hogy az innivalóját otthon felejtettük, így természetesen rögtön szomjan is akart halni. :) Elintéztünk mindent és elmentem vettem neki vizet, majd bevittem a suliba. 

A mai napon kivételesen délben kellett érte menni, addigra már meg is ebédeltek.

Készítettem Zalánnak egy kiflit, sajttal és kolbásszal, azt természetesen haza is hoztuk. Holnaptól nem fogok neki ennivalót készíteni, hiszen kapnak tízórait, ebédet és uzsonnát is. Annak a valószínűsége, hogy egyik sem lesz a foga alá való, kicsi. Legalábbis ebben reménykedek. :) 

Remélem nem fog fogyni. 23,7 kg és 119 cm volt ma reggel. 1 hónap múlva ismét mérem, ha véletlenül mégis fogyni kezdene, akkor átértékelem a döntésünket. Inkább abban reménykedek, hogy pozitív változást hoz az életünkbe kötelező menza. Ma már meg is történt az első: paprikát evett! :) Szendvics volt a tízórai, zöldségleves és húsos makaróni pedig az ebéd. A szendvics felét ette meg, levest nem evett és húsos makarónival pedig jóllakott. 

Itthon is húsos makaróni volt, mert én is abból az étteremből rendeltem ebédet. Kanalat tettem neki hozzá, talán nem is tudom megmondani, hogy miért, hiszen szokott villával enni. Azt mondta, hogy az iskolában villával kellett enni, most is azzal szeretné. :D 

Nem tanultak semmit, egyesével végignézegették a könyveket, játszottak, nyári élményeket rajzoltak, ettek, majd hazajöttek. 

Házi feladat az volt, hogy a nyári élményes rajzát csiszolgassa egy kicsit. Annyi változás történt rajta, hogy az embereknek hajuk is lett, mert az iskolából kopaszon hozta haza. :) 

Megkérdeztem, hogy mit ábrázol a kép? Azt felelte: Napot, felhőt, tengert, hullámot, Tomit és Őt. :) 

Ez az Ő nyári élménye. :) 

Magatartására kapott  egy mosolygós arcot , aminek azért örülök, mert Bencével az ellentét továbbra is megvan közöttük. Tanító nénik azt mondták ma, hogy kezelni fogják a helyzetet. Reménykedem benne, hogy sikerül...

                                                      Egy kis lesifotó az ebédről visszafelé.... 

Az iskola után a papírboltba vezetett az utunk, hogy a tanító néni kérésének megfelelően,  beszerezzünk egy nagy és egy kicsit irattartó mappát. Végül pedig a Kristályban megünnepeltük az első nap végét. :)