Vannak olyan tudományaim is, amit igazán csak a szüleim értékelnek, szélesebb körben nem nagyon lehet vele menőzni. Mostanában egy ilyennel gazdagodtam, ez pedig a köpés. Addig, addig gyüjtőgetem a számban a nyálam, amíg jó sok nem lesz, majd egy elegáns mozdulattal kilövellem. Ma is sikerült egy nagy nyálgombócot a szűnyegre rakni, amit aztán anya alig győzött felitatni. Közben meg dagadt a melle a büszkeségtől, hogy az ő kisfia ilyet is tud. :D
De egy ilyen tudományom a tele szájjal brümmögés is. :D Ilyenkor anya nem felhőtlenül boldog, mert a környezetemben minden csupa hami lesz. Persze az ő felháborodása nem sok hatással van rám, jó mókának találom és mégegyszer megcsinálom... majd megszánom szegényt, mert össze-vissza rohangál a törlőronggyal. ;)
Arra sem büszkék a szüleim, ha bénáznak néha. Pár nappal ezelőtt, már ki tudja hányadszor tett tisztába anya. Amikor kibontotta a pelenkámat és felemelte a lábaimat, nem volt kellően óvatos és a kakis pelenkám, huss, lebillent! :)) Persze "arccal" lefelé. Apa szerint nagy volt a szerencséjük, mert a pelenkázó szekrényem elején van egy kis polc, ahol a krém és hintőpor helye van, így a pelenkám csak addig esett. Ha az nincs ott, akkor a padlószőnyegen landol a pelusom. :)
Apa is járt már hasonlóan. Nála nem a pelenkám esett le, hanem kigurult a pelusból egy kakagombóc, reflexből utána kapott, de nem sikerült jól elkapni, ezért elkezdett labdázni vele. :))) A végén apa győzött és a szőnyeg akkor is megúszta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése