Adriai nyaralásunk

Idei évben ismét a Varga család vendégszeretetét élvezhettük, akik immár sokadszor hívtak meg egy hét nyaralásra az Adriai tengerparton lévő nyaralójukba. A meghívás köszönettel elfogadtuk és augusztus 18.-án reggel útnak is indultunk.

Úszótanfolyam folytatódik

A két héttel ezelőtti láz mindösszesen két napig tartott, de közvetlenül utána orrfolyás és köhögés követte. Mivel nem volt lázas, nem vittem vissza az orvoshoz, azt gondoltam, hogy néhány nap és elmúlik. De nem így történt. Már már úgy tűnt, hogy javul, de 1 héttel később ismét jobban köhögött és jobban folyt az orra. Továbbra sem volt lázas, de ennek ellenére úgy döntöttem, hogy visszaviszem Zsuzsa nénihez, mert  hosszú hétvégi kiruccanásra készültünk egy wellness szállóba, és nem szerettem volna úgy elvinni, hogy nem nézi meg. Csakhogy a mi Zsuzsa nénink éppen nyaralt, és a helyettesítés pedig délután volt. Átértékeltem: nem viszem idegen orvoshoz, veszek egy hurutoldó készítményt a gyógyszertárban. 

Nem javított a helyzeten, ennek ellenére remekül érezte magát a Hotelben, úszott, játszott, pancsolt, szinte végkimerülésig. :) Úgy érkeztünk haza, hogy ismét betegebb volt, így hétfőn mégiscsak meglátogattuk az idegen doktornénit. Ő azt mondta, hogy a tüdeje tiszta, az orr és arcüregből visszacsorgó váladékot észlel, ez okozhatja a köhögést. Így kaptuk antibiotikumot mellyel szinte 2 nap alatt meggyógyult. 

Ilyen előzmények után, a Nagyi által finanszírozott hétből fennmaradt 3 napot tologattuk magunk előtt, egészen addig,amíg nem tudtuk tovább halogatni, hiszen elérkezett a Cápa program a utolsó héthez...

Szerdán ismét a strandon kezdtük a napot. Zalán ügyes, aktív résztvevője volt az óráknak, láthatóan fejlődött. Már úszólap nélkül gyakorol, a lábtempó mellé szépen kartempózik. Csütörtökön a Laci azt mondta, hogy már nem ebihal, hanem aranyhal, nagyon ügyes. :)
Ime egy kis videó arról, hogy jelenleg hol tart a fejlődésben. 

Büszke vagyok rá, hiszen nagyon aranyos, szófogadó, aktív, rendkívül igyekszik, szeretne megfelelni. A magaviseletére sem lehet semmi, de semmi rosszat mondani. Elégedett vagyok, hiszen kicsik még, s a legtöbb gyermekkel van probléma. Leginkább a két véglet figyelhető meg, vagy eleven és szófogadatlan,  folyton fegyelmezni kell, vagy sír, mert fél a víztől, vagy hiányzik anya, vagy csak úgy, vagy ki tudja miért... s nagyon simogatja anyai lelkemet, hogy Zalán nem közéjük tartozik. Számomra az Ő viselkedése a természetes, eddig is nagyon elégedett voltam vele, és most, hogy láttam, bizony ez nem általános, még inkább büszke vagyok.:)

(S mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, más szülők is megdicsérték és elismerően szóltak róla. Volt aki azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, tartsak gyermek nevelési tábort, elhozzák a gyermekeiket. Más azt kérdezte, hogy hogyan értem el, hogy ilyen nyugodt? Volt, aki azt mesélte, hogy látta a Zalánt állni egy helyben., s kérdezte Tőle, hogy Te mit csinálsz itt? Nem jössz a többiekhez? Erre a kérdésre az én kisfiam azt felelte, hogy: -Nem, mert anya azt mondta, hogy várjam itt. 

Amikor pedig a Zoli azt mondta nekik, hogy gyertek gyerekek, tegyük magunkat az úszás tárgyává, akkor Zalán azt válaszolta, hogy: -Én eddig is az úszás tárgya voltam! Minden felnőtt jót nevetett, s volt aki megjegyezte, hogy olyan jópofa dolgokat tud mondani. Szóval ezeket csak zárójelben és kisbetűkkel írtam, de nagyon büszke vagyok rá.)

Holnap lesz az utolsó nap, jövőre folytatás következik. :) 

Zalán mondta...

A minap a teraszon grilleztünk, beszélgettünk, vacsoráztunk, élveztük a nyarat.:) Eközben a Zalánra rászállt légy is és szúnyog is. Amikor már többedszer hessegette el magáról őket, így szólt: 

-Ezek a legyek és szúnyogok nem tudják, hogy nem vagyok légy és szúnyogtartó???? 

:D :D :D

Ez is megtörtént! :)

Kedd reggel ismét a strandon kezdtük a napot. Mivel volt néhány elintézendő feladatom, úgy döntöttem, hogy nem várom meg a tanfolyam végét, mert akkor a Zalán már fáradt, nagy lesz a meleg is, valamint 12 óra és 12 óra 30 perc között a posta is,  illetve  a bank is zárva lesznek. Amennyiben a tanfolyam ideje alatt ezeket elintézem, úgy délben, amikor véget ér, már indulhatunk is haza. Szóltam Zoli bácsinak, Zalánnal is megbeszéltük, hogy elmegyek, de nagyon sietek vissza. Addig Ő dolgozzon, fogadjon szót és legyen nagyon ügyes. :)Nem volt megijedve, nem emelt kifogást sem ellene.Azt mondta, hogy oké, jó leszek és ügyes! :)

 Így történt, hogy ELŐSZÖR idegennel maradt a kisfiam. Kb. 1 órát voltam távol, s amikor visszaértem, szépen dolgozott. Zoli bácsi is megdicsérte, azt mondta ügyes volt, a meleg vízben mindent szépen megcsinál, de a hideg vízben nem akar dolgozni. Szünetben festett a sátorban és második óra második felében már nem nagyon akart dolgozni. Elfáradt...

Legalábbis akkor azt hittem, de délutánra kiderült, hogy nem csak ez lehetett a probléma. 38 fokos lázat mértem neki, de elmondása szerint semmije nem fáj. Csillapítót kapott, de ennek ellenére éjjel is magas, 39 fokos láza volt és reggel is 38 fokos. Szerdán mentünk Zsuzsa nénihez, aki miután megvizsgálta, azt mondta, hogy nem ír antibiotikumot, mert semmit nem talált nála, vírusos fertőzés. Csillapítsam a lázát illetve igyon sok folyadékot. 2-3 nap alatt elmúlik, lehet, hogy társul hozzá hányás, hasmenés, de nem biztos.

Csütörtökön már csak délután volt lázas, ma péntek van, és eddig láztalan. Remélem nem is fog változni, mert hamarosan Budapestre indulunk. Vannak elintézni való dolgaink és a napot mozizással zárjuk.

Zalán mondta...

A konyhában együtt ebédeltek a Tomival. Mesélte az úszós élményeit, majd elkezdett folyni az orra.

 Kifújta és azt mondta a Tominak:

-A többi rongyom bent vagy a hálószobában, a legalsó fiókban... A hálószoba az, amelyikben anya és apa alszik... A MI anyánk és az ÉN apám...

(A kisbabakori textil pelenkát Ő rongy-nak hívja, és most, hogy meg van fázva, azt hordozza magával, abba törli az orrát).

Második hét az úszótanfolyamon

Ma reggel 8 óra 20 perckor ébredt fel a Zalán. Még csukva volt a szeme, amikor így szólt:
- Alszom egy kicsit, és puff, azonnal reggel lesz!
:D :D :D

9-re értünk a strandra, befizettük az újabb hetet, átöltöztünk és már indultak is bemelegíteni. Az összlétszám nem változott, körülbelül annyi gyermek morzsolódott le, amennyi új van. Ismétlés és gyakorlás volt a feladat, Zoli szerint a Zalán nagyon sokat fejlődött. El is nevezte cápának. :) Szaladt hozzám a kisfickó nagy örömmel és azt mondta, hogy elmeséli az újságot!!! Mi az újság?-kérdeztem. -CÁPA LETTEM!!!! -hanzott a válasz!

-Cápaaa? -érdeklődtem hitetlenkedve.

-Igen! Cápa!!! -erősítette meg. Kb. fél percig szótlanul ült a törölközőn, és így szólt: 

-EZ a boldogság!!! A szája fülig ért, majd folytatta:

-Van olyan, hogy a boldogság könnyei. Ugye?

-Igen! - válaszoltam és már nem akartam hitetlenkedni abban, hogy cápa lett, mert nem akartam összetörni. Gondoltam kinyomozom, hogy tényleg elhangzott-e? Györgyi azt válaszolta, hogy Ő nem mondott ilyet és valószínű valamit félreértett. 

Zoli viszont megerősítette, hogy valóban mondta neki, de még csak kis cápa. :)

Így dagadó mellekkel, büszkén folytatta az órát. A szünetben ismét a sátor izgatta, továbbra sem a rosszaságra fogékony. 

A második óra kezdetére megérkezett a Nagyi, aki kifizette a heti úszóiskola díját és megakarta nézni a Zalán teljesítményét. Aggódott, mert szerinte sok vizet nyel, de nincs így. Nem mondom, hogy időnként nem fordul elő, de csak nagyon ritkán. Jól kezeli a levegővételt, belefújja a vízbe a buborékokat és kiemeli a fejét az újabb levegővételhez.Ha víz megy a a szájába, akkor azt jól láthatóan kilöki belőle.

Fél óráig ügyes és aktív volt, de utána már nem akart dolgozni. Azt mondta nehéz, fárasztó, Ő már nem akarja csinálni. Egy kicsit elbeszélgettünk, mondtam, hogy ezért járunk ide és csinálnia kell, illetve megígértem, hogy ma aranygaluskát kap, ha szépen dolgozik tovább. Ott maradt ugyan a a medencében, de nem volt túl aktív, inkább csak csinálgatta, mint rendesen csinálta a feladatokat.

Lehet, hogy elfáradt. lehet, hogy a megfázás miatt, vagy egy kicsit mindkettő, ki tudja. :) Óra végén még átmentek a hideg vízbe, keresztben kellett átúszniuk, oda felé hason, visszafelé háton. Zalán nem önállóan végezte a feladatot, Zoli bácsi végig mellette volt és biztatta, mert bizony az én kisfiam rendesen nyűglődött azon, hogy hideg a víz.Azt mondta neki, hogy egy CÁPÁNAK ez semmiség, az igazi cápák ennél sokkal hidegebb vízben vannak! :) 

Remélem holnap nem fárad el, és nem lesz ilyen ki nyűgös.

Zalán mondta...

Tegnap este pizzát készítettem. Épphogy elkezdtem, amikor a kisfickó beszaladt a konyhába és határozott komolysággal így szólt: - Mit tudok segíteni??

(Meg kellett zabálnom!)

Zalán mondta...

Az ajtó előtt állunk és azt mondja a kisfiam:

-Egy úr előreengedi a hölgyet. - s kiengedett maga előtt az ajtón. :)

Ez csupán azért érdekes, mert egyrészt ezt így, mi soha nem mondtuk neki, másrészt pedig mindig, mindenből versenyt csinál és elsőként kell kirohanni az ajtón is, ÉN NYERTEM! kiáltással.

Zalán mondta...

-Anya! Tudom, hogy a Plutó a leghidegebb bolygó! S azt is tudom, hogy miért a leghidegebb!

-???

-Mert a legtávolabb van a naptól!! És azt nem tudom melyik a legmelegebb bolygó, de azt tudom ám, hogy miért a legmelegebb!

-???

-Mert a legközelebb van a naphoz!

Zalán mondta...

Néhány nappal ezelőtt készülődtünk az úszótanfolyamra. Kértem Zalánt, hogy kapcsolja ki a tv-t és induljunk. Azt válaszolta:

-Mindjárt, csak ezt a mesét végignézem!

-Nincs rá időnk, mennünk kell! - feleltem.

Nem mozdult és egy kicsit határozottabban rászóltam:

-Gyere Kisfiam! Indulnunk kell!

-Csak néhány perc és vége a mesének! - jött a válasz a szobából.

Már-már beletörődve, hogy rendben, mese után indulunk, a konyhában kezdtem tevékenykedni.

Kb. fél perc telhetett el, amikor meglátom Zalánt a szoba ajtóban papucsot húzni.

-Vége a mesének?- kérdeztem kerek szemekkel.

-Nem! Csak rángattál!-mondta

-MIIIT CSINÁLTAAAAM! -érdeklődtem.

Rángattál. SZÓVAL rángattál, hogy gyere kisfiam!!- mondta szomorú arccal!

:D :D :D

A sógyurma

Nagyon szeretjük, sokkal jobb és sokkal olcsóbb, mint a boltban kaphatóak, jó szívvel osztom meg a receptjét.


Sógyurma recept:
25 dkg liszt
2 evőkanál só
1 kávéskanál citromsav
2 evőkanál olaj
3 deci víz
A száraz összetevőket jól összekeverjük és pontosan kettéosztjuk
1,5 dl vízben elkeverünk 1 evőkanál olajat és a kívánt színű ételfestéket
A vizet elkezdjük melegíteni és az egyik adag lisztes keveréket elkeverjük benne
Pár percig kavarjuk, levesszük a tűzről majd mikor már kéz meleg jól átgyúrjuk.
Jó selymes állagú lesz.
Az adag másik felével ugyanígy járok el egy másik szín hozzáadásával.
Tehát a fent említett adag kétféle színű gyurma elkészítésére elegendő
A gyurma levegőn szárad, ki is süthető.
Ez a recept bevált nekem,  jobb mint a  bolti, nem szárad úgy a levegőn,  gyurmázás közben egyáltalán nem fogja be a kezet, jól gyúrható.
Három fajta ételfestékem volt itthon: citrom sárga, kék és piros, ezekből készítettem.

5. nap

Ismét nem önállóan ébredt, de ezen nem csodálkozom. Nagyon elfárad napközben, este nem fekszünk korábban, nappal pedig már évek óta nem alszik. Ennek ellenére a lelkesedése nem fogy, a bemelegítés után Ő volt az első, aki a Zoli bácsi utasítását végrehajtotta, amely így szólt: -Mindenki fogjon egy úszólapot és menjen a medence szemben lévő oldalára és ott üljön le! Nagyon büszke voltam rá, hogy többiek a másik oldalon lévő úszólapért mentek, amikor  Ő már úszólappal a kezében ült a kijelölt helyen.

Szorgalmasan csinálta amit kértek Tőle, leggyakrabban vele mutatták be a feladatokat. Ennek azért örülök különösen, mert volt a csoportban 3-4 rendbontó kisfiú, akikkel egyszerűen semmit sem lehetett kezdeni. Nem fogadtak szót, kimentek a medencéből, rohangáltak körbe-körbe, vagy sírtak valami miatt, vagy éppen éhesek voltak, vagy haza akartak menni. Amikor a medencében voltak, akkor sem a feladatokat hajtották végre, hanem játszottak, ugráltak a vízbe, vagy a többiek munkavégzését zavarták a rendbontásukkal. Volt bennem egy kis félelem, hogy esetleg a Zalán is csatlakozni fog hozzájuk... De nem! Anélkül, hogy erre külön kértem volna, kötelességtudó, fegyelmezett, szorgalmas és nagyon megfelelni akaró volt egész héten, s a szünetekben sem rendetlenkedett, hanem a játszósátor volt minden vágya.

Festett, gyurmázott, színezett, puzzle-t rakott össze, ma pedig Adriennel virágot készítettek. Kaptam Tőle egy fehéret, magának pedig egy piros pipacsot hozott haza. Nagyon-nagyon elégedett vagyok a viselkedésével, büszke vagyok rá!! 

Ami pedig az úszást illeti: Nagyon ügyes, már elég neki egyik kézzel fogni az úszólapot, ami nagyon minimális segítséget nyújt, de anélkül még nem megy. A szakemberektől kapott tájékoztatás alapján, az világossá vált számomra, hogy életkora miatt SZÉPEN, SZABÁLYSZERŰEN ezen a nyáron még nem fog tudni úszni, mert a mozgáskoordináció jelenlegi szakasza ezt még nem teszi lehetővé, de vízben helyzetet változtatni úszásszerűen már most is tud. A nyújtott kar és láb a legnagyobb probléma, ahogy minden hasonló korú gyermeknél. Majdnem mindent jól csinál,csak a végtagjai vannak behajlítva közben. Időnként egy-egy tempó erejéig kinyújtja, de a következőnél már ismét behajlítja. Majd jövőre már hátha sikerül. :) 

A vízben bátor, egyáltalán nem fél benne. Többet látom a talpát és fenekét, mint a fejét. :) Úszás közben is a vízben a feje, csak levegővételhez emeli ki. A fiúknak ez többnyire nem is okoz problémát, a csajok nem akarják vízbe dugni a fejüket, illetve aki le is dugja, amint kiemeli, kartempó helyett rögtön az arcát törli a kezével, hogy ne legyen vizes. :)

Elégedetlenek semmiképpen nem vagyunk, rengeteget fejlődött. A mai nap volt az utolsó, de mivel rendkívül jól érzete magát, feltettük neki a kérdést, hogy akar-e még menni? Természetesen igen volt a válasz! A nagyi is azt szeretné, ha a kis unokája jól érezné magát, így befizet számára még egy hetet. Így hát a jövő héten is úszótanfolyam lesz a program... :)

4. nap

Jól sejtettem, a reggeli ébredés már nem ment önállóan, meg kellett egy kicsit simogatni a Drágámat, hogy felébredjen. A reggeli szokásos folyamatok után már a strandon is találtuk magunkat. Laci bácsi a hideg vízben kezdte az Ebihalakkal, Zalánnak (és még néhány Ebihalnak)  nem kifejezetten volt kedvére való. Hamarosan a meleg vízben folytatták. Általánosságban elmondható a csoportról, hogy a lelkesedés alábbhagyott. Annácska ma nem dolgozott,  sokat sírt, Jázmin egyszerűen megtagadta a munkát, a 3 legaktívabb kisfiú leginkább játszott, Andris folyamatosan haza akart menni, Peti pedig nem akart semmit sem csinálni, mert számára NEHÉZ. Zalán figyelme is lanyhult, leginkább a medencefenék vizsgálata izgatta. Többet láttam a lábát kint a vízből, mint a fejét. :) Azt mondták a fiúk, hogy ez természetes jelenség, általában így szokott lenni a kicsiknél.

A 2. órában a hideg vízbe vitték az ebihalakat. Zalán nagyon nehezen jutott el odáig, hogy belemerészkedjen a 26 fokos vízbe., akkor is nyűgösködött a hideg víz miatt. Néhány úszólapos feladatot tudtak vele a fiúk végig csináltatni, egyszerűen ki akart jönni, és végül ki is jött. Azt gondoltam, hogy ráveszem a csúszdázásra, s akkor hátha benne marad a medencében. Csakhogy az én fiamat alig lehetett rávenni, hogy csússzon! Ígértünk már neki fűt-fát, de nem. Végül a Laci azt mondta neki, hogy csak egyetlen-egyet csússzon, Ő elkapja  és semmi mást nem kell már csinálnia, mehet játszani. Így történt az első... Majd rávettük még egyre és még egyre. Aztán már nem akart többet. Megkértem, hogy csak még egy utolsót, hogy videóra vegyem apának. Így lett még kettő, s hazamentünk ebédelni.

Otthon megmutattuk apának a videót, s Ő nagyon-nagyon megdicsérte, nagyon-nagyon örült a felvételnek. Amikor visszamentünk a délutáni órára, azzal búcsúzott, hogy legyen nagyon ügyes, csináljon meg mindent, amit csak kérnek Tőle, s vegyük fel videóra, mert Ő nagyon szeretné látni, hogy milyen ügyes...

Hát ez hatott! Minden probléma nélkül csúszott le, fordult meg és úszott és mászott ki a medence oldalán. Kb. a 10 ugrás után rájött, hogy leér a lába. :D Épphogy ki tudja dugni a száját, de az nem számít, lényeg hogy lent a lába. Ezután kb. 5 (csúszás, úszás, kimászás) körön keresztül fülig ért a szája, nem tudta visszatartani a nevetését. Ekkor szakadt fel benne a feszültség, a stressz, rájött, hogy napokon keresztül hiába félt, nincs is mitől. :)

Veszekedéssel tudtam csak kicsalni 4 óra előtt a  medencéből... :) Csúszott, ugrott, úszott, kartempózott, lábtempózott, kapálózott... Időnként rendkívül ügyesen, szépen kiúszott, máskor meg összevissza kapálózott. De nem baj, haladunk a fejlődés útján. Ma is továbbléptünk egy kicsi... :)

Az ebihal 2.-3 napja

Olyan remekül érzi magát a Zalán, hogy kedden már ott akart maradni egész napra a többiekkel. Kompromisszumos megoldásként a délutáni órán való részvétel jött szóba, így tegnap is és ma is délben hazajöttünk, ebéd után pedig visszamentünk. Tegnap a délelőtt a helyes lábtartást gyakorolták, valamint  úszódeszkával a hason és háton siklást. Volt cápás játék, melyben 2 ebihalat kijelöltek cápának és a a többi halacskának át kellett úszni a cápák birodalmán. Akit a cápák elkaptak, abból cápavacsora lett, ki kellett állnia, a győzteseknek pedig át  kellett jutniuk a túloldalra. Zalánt egyszer sem kapták el a cápák. :) Egy alkalommal Ő is cápa volt, és bizony sok kis ebihalat megfogott! ;) Nagyon élvezte a játékot, rendkívül aktív volt.

Ebéd után egyedül felkapta a  hátizsákját és a  papucsát, ott toporgott, hogy induljunk már vissza. Éppen jókor érkeztünk, akkor készülődött a csoport vízbe. Én vettem jegyet és úszni indultam, Zalán pedig a többiekkel ment az oktatásra. Amikor ismét találkoztunk, boldogan mutatta meg, hogy milyen a "vizihulla" és azt, hogy már úszódeszka nélkül, tarkóra tett kézzel is tud hátradőlni a vízben és lábtempóval haladni. Nagyon büszke voltam rá, nagyon ügyes. 

Kérdeztem a Lacit, mert ma Ő volt velük, hogy hogyan ítéli meg a Zalánt, mi a véleménye. Azt mondta, hogy sajnos senkinek nem megy a hason és háton siklás megfelelően, pedig anélkül nem tudnak tovább haladni. Ez minden úszásnak az alapja. Zalán sem jobb, sem rosszabb a többi gyermeknél, ezt mindenkinek gyakorolnia kell. Holnap ezt fogják csinálni. 

Én persze nem voltam elégedetlen, sokat fejlődött, jóval bátrabb és magabiztosabb a vízben, mint korábban volt. És még csak a 2 napnál járunk...

Reggel ismét időben ébredt, fél nyolckor, nem kellett ma sem keltenem. Bújóckodás, öltözködés és reggeli után már indultunk is. Olyan kis kötelességtudóan viselkedett... Amint felvette a ruháját, már ott is volt a konyhában, hogy reggelizzen. Kérni sem kellett rá, mit ahogy arra sem, hogy ne szaladgáljon el az asztaltól evés közben. Odaült és viszonylag gyorsan, maradéktalanul elfogyasztotta a reggelijét. Hátizsákot is egyedül vette fel, s mi még bent voltunk, amikor Ő már a teraszon mondogatta, hogy mennünk kell. Hárman mentünk, sikerült ugyanis apát rávenni, hogy jöjjön el, nézze meg a kisfickót "munka" közben. :) 

Ma ismét a Zoli bácsi volt velük. Semmi új feladat, csak ismétlés és gyakorlás volt egész délelőtt, illetve egy kis vizsga. Sajnos továbbra sem jó a lábtartás, nem sikerül neki kinyújtani. Háton úszva a csípőjét sem emeli ki eléggé. Ebihal maradt, nem került az aranyhalakhoz, ahogy a csoportunkból senki sem. Dél fele olyan nagyon akart megfelelni az elvárásoknak, hogy teljesen görcsbe volt már az egész teste, a sírás határán. Azt mondta a Zoli, hogy szerinte tegnap már jobban is ment neki.

Ennek ellenére, ma délután is vissza akart menni, így ebéd után ismét a strandon voltunk. Bátran és lelkesen ment a vízbe, s olyan ügyesen csinálta meg a feladatokat egymás után, hogy csak néztünk az oktatóval. :) Már a lábtartása is majdnem megfelelő volt, figyelt arra, hogy ne hajlítsa be és csak kicsiket mozgassa őket. Valószínű, hogy nagyon fáradt volt délben, azért nem tudta teljesíteni azt, amit vártak tőle. Kicsit megpihent otthon, a stressz is elmúlt, így sokkal ügyesebbnek bizonyult.

A nap végén játék következett, csúszdáztak a nagymedencébe, de a Zalánt nem érdekelte. Ő csak gyurmázni, rajzolni és festeni akart a sátorban, semmivel nem tudtam ebből kizökkenteni. 4 órakor is csak úgy tudtam rávenni a haza indulásra, hogy megígértem: itthon készítek neki ugyanolyan sógyurmát, amilyennel ott játszik. Már futott is haza: :D 

Este elkészült világoskék és sárga változatban, mellyel órákig játszott. Nem is tudom, hogyan lesz ebből reggel időben indulás? ;)

Úszótanfolyam

Elkezdődött az úszótanfolyam. Reggel 9 óra előtt izgatottan ott toporogtunk a strand előtt. :) Én azért izgultam, mert a kisfiam életében először egy közösségbe kerül és ott egy számára idegen felnőtt utasításait kell végrehajtania. Kíváncsian vártam, hogyan fog reagálni, hogyan viselkedik a kortársaival, és hogyan viszonyul az oktatóhoz.
(Most biztosan lesz aki felkapja a fejét, hiszen ősszel már 5 éves lesz, s még csak most megy először közösségbe? Lehet megkövezni, de én HISZEM, hogy a ilyen korú és fiatalabb gyermeknek a családnál nincs jobb közösség. Manapság a környezetünkben az a "trendi", hogy minél előbb oviba, bölcsibe viszik a gyermekeket, és szinte lenézik és elítélik azt, aki ezt másképp gondolja. Mikor Zalán 3 éves lett, mindenki kérdezgette, hogy ugye megy oviba?, s amikor azt válaszoltam, hogy nem, akkor szembesültem azzal, hogy többnyire elítélnek érte. Én elfogadom, ha valaki kényszerűségből közösségbe viszi az ilyen picit, de az is megteszi, akit a körülmények erre nem kényszerítenek. Szóval én hiszek a családban, szerintem ebben a korban nincs jobb helye máshol. A legnagyobb gyermekem(jelenleg 24 éves) 3 évesen közösségbe került, akkor azt tapasztaltam, hogy inkább válik hátrányára, mint előnyére. A középső fiamat(jelenleg 18 éves) már csak 6 évesen vittem először óvodába, s a mai napig nem bántam meg. Zalánt bár beírattam az oviba szeptembertől, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy valóban mennie kell. Teszünk egy kísérletet, ha szeret és jól érzi magát, vagyis szívesen és jó érzéssel megy, akkor viszem, ha vonakodik, akkor itthon marad még 1 évet. Szerintem semmiről nem marad le, ha 1 évvel később tanul meg egy-egy verset., körjátékot, vagy mondókát, stb.)

Nem csak én izgultam, hanem Ő is, mert rendszerint 9 óra magasságában ébred, ma pedig már a bankból visszaérve 8 óra 5 perckor az ágyunkban találtam, ahol várt "bújóckodni." :)

Nem túl meleg az idő, majdnem hosszú ujjú felső kellett, izgultam azon, hogy megfázik-e vagy sem. A Zoli bácsi oktatónk is azt latolgatta, hogy esik-e a nap folyamán vagy sem, elkezdje a tanfolyamot ma vagy holnapra tolja. Végül úgy döntöttek Laci bácsival, a másik oktatóval, hogy belevágnak. 

Első feladat az volt, hogy a gyerkőcöknek hideg vizes zuhany után be kellett ugrani a medencébe, az első bójasor alatt átbújva a lépcsőn kijönni. Elmondták, hogy mindenki úgy jut be a medencébe, ahogy szeretne. Talpas, fejes, hasas, bármi megengedett, de ha csak segítséggel belemászni mer, akkor az sem baj, Laci bácsi fogja a kezüket. Ez egy felmérés volt, az itt látottak alapján dönötték el az oktatók, hogy ki melyik csoportba kerül. Zalán a kezdő, ebihal csoport tagja lett és erre nagyon-nagyon büszke. :)
A bemelegítés a műfüves pályán  zajlott, a futást,majd, a kar, váll, törzs, térd és boka körzéseket játékos feladatok követték. Szlalomozás a bóják között, szabad futkározás után sípszóra hason, majd háton fekvés. Ezt követően már az úszáshoz szükséges mozdulatokat vették át. Megtanulták mi a spicc és a pipáló lábfej között a különbség, majd alkartámaszban a lábmozdulatokat is gyakorolták.
(Le sem vettem a szemem az én aprócska gyermekemről és természetesen elfogult szülőként rendkívül büszke voltam rá, hogy csinálta a gyakorlatokat, minden figyelmét a feladatokra összpontosította, igyekezett helytállni. Elmondhatatlanul édes volt, egyszerűen IMÁDOM.)

A gyerekek már nem fáztak, az idő is melegedett legalább 1 fokot, így már semmi nem akadályozta az éles bevetést. :)
Zoli bácsihoz kerültek ez ebihalak, így vele mentünk a vízhez. Első feladat a Zoli bácsi lefröcskölése volt, aki ezt viszonozta is a gyerekeknek. Remek hangulat alakult ki a medencében. Miután mindenki kellően vizes volt, fatuskó gyakorlat következett, melyen gyorsan túllendültünk és a hason siklással töltöttek több időt. Minden gyakorlatnál, az első alkalommal az oktató segítségével végezték a feladatot, majd a jóváhagyása után önállóan gyakoroltak. Rendkívül helyesek és jópofák voltak a gyerekek. Lelkesek és lendületesek, aki nem tudta megcsinálni a feladatot, bátran segítséget kért, Zoli bácsi pedig határtalan türelemmel és kedvességgel terelgette a 10 gyermeket, akik később 12-en lettek.
Naponta lehet átjárás a csoportok között, az oktató megítélése alapján. Ha valaki ügyesebb és jobban halad, akkor mehet az aranyhalak, esetleg a cápák közé, de ez fordítva is előfordulhat.
Hamar elszaladt az 1 óra, melynek végén az ebihalakat felszólította az oktató a medence elhagyására, szárítkozásra és étkezésre. Miközben a táborhelyünk felé sétálgattunk, Zoli megkérdezte tőlem, hogy voltunk-e már Zalánnal valahol úszás oktatáson? Nemleges válaszom után elmondta, hogy rendkívül ügyes, ebből gondolta.
Talán a legutóbbi wellness hétvége lehetett rá jó hatással, mert ott már önszorgalomból  keresztben átúszta a medencét, miközben 2x is feljött levegőt venni. A lába természetesen nem ért le, mélyebb volt a víz , mint ő maga. :) Örülök, ha ügyesnek látja, mert nem bánom, ha mielőbb megtanul biztonsággal úszni. Nem fél a víztől, bátran bedugja a fejét. Szerintem a babaúszás sem múlt el nyomtalanul, annyi előnyünk biztosan származik belőle, hogy nem fél a víztől, nem okoz neki problémát, ha vizes az arca.

A tízórai után egy kis játszósátor látogatás volt a program, majd hamarosan elkezdődött a második óra. Gyakorolták a hason siklást, majd "új anyagként" a háton siklás következett. Meg voltam győződve arról, hogy a mi fiúnkkal ezt a feladatot nem fogja tudni megcsináltatni, mert mi már próbáltuk, de sehogyan sem sikerült. S láss csodát! :) Zalán a 2. körben már remekül megcsinálta egyedül a feladatot. (Első körben ugyanis az oktató mindenkivel egyenként,  közösen végzi a feladatot és segít, javít a tartásban. Pl. nyújtsa ki a karját, vagy emelje ki a csípőjét, vagy egyenesen tartsa a lábát, stb. Így a gyermekek tudják, hogy mit várnak tőlük, s a következő alkalommal egyedül is többnyire meg tudják oldani.)
Nagyon büszke volt Ő is magára, mert ismételgette, majd a Zoli bácsi kérésére Ő mutatta be a már begyakorolt feladatot a többieknek.
Ezzel végül is a második óra el is szaladt, érdemi dolog már nem történt. A végén játszhattak szabadon néhány percet, majd ismét kiutasította az oktató az ebihalakat a vízből szárítkozni, ebédelni.
Felöltöztünk és hazaindultunk, mert mi nem vagyunk napközisek.
A Cápa úszóakadémia két formában működik, van aki kizárólag az úszótanfolyamra jelentkezett, mint mi is, így nekünk 2x1 óra úszásoktatás "jár", míg vannak akik a napközis változatot választották, ők ott étkeznek és délután 16 óráig különböző játékos foglalkozásokon vesznek részt.(felolvasás, színezés, festés, foci, stb.) . Persze Zalán elpityeredett egy pillanatra, amikor mondtam, hogy indulunk haza. Azt mondta, hogy Ő még maradni szeretne. :) Megbeszéltük, hogy holnap ismét jövünk, így már boldogan lépkedett az autó fele, ahol apa várt minket.

Átgondolva  a nap eseményeit, összegezve: Jól érzete magát,  de túl nagy volt benne a megfelelési kényszer. Elpityeredett, amikor nem sikerült a feladatot maradéktalanul teljesíteni, illetve amikor az oktató bemutatta a  háton siklást, akkor rám nézett és azt kérdezte bizonytalanul, lebiggyesztett ajkakkal,hogy: -Fog ez menni nekem??? - mint aki nem hisz magában. Igyekeztem bátorítani, támogatni, erőt adni neki, szerintem jól sikerült. :) Holnap már egészen biztosan bátrabb lesz!

Nyár van, nyár van...

Korábban ugyan ígérgettem, hogy majd jelentkezem, többet írok, de látom már, hogy nem fog menni. :) Nagyon zsúfolt lett az idei tavaszunk, nyarunk, szinte nincs hétvége, amit itthon töltenénk. Elég sokáig volt hideg, későn köszöntött ránk a tavasz ebben az évben, viszont amint jó idő lett, mi már útra is keltünk, s azóta meg sem állunk. :D 

A teljesség igénye nélkül: kerékpároztunk Mohács és a határ között, (feledhetetlen élményt szerezve ezzel önmagunknak), csónakáztunk Ráckevére pizzázni, egy másik alkalommal csónakáztunk Kulcsra napozni , térdig gázolni a Dunába, hiszen meglehetősen hideg volt még a víz. Töltöttünk hosszú hétvégét a barátainkkal Sümegen, a Hotel Kapitányban, ami szintén extra élményt nyújtott a családunknak. Itt kezdődött Zalán úszókarrierje :D, itt tette meg az első karcsapásokat, amelyeket már úszásnak lehet nevezni. Keresztben már átúszta a medencét, miközben 2x feljött levegőt venni. 

Volt már kánikula, így jártunk a kecskeméti fürdőben is, ahol igyekeztünk rögzíteni, elmélyíteni, tökéletesíteni gyermekecskénk úszás tudását.

Voltunk játszóházban gyermeknapon, család látogatáson Mosonszolnokon, autóversenyen a Hungaroringen, tettünk egy 80 km-es kerékpártúrát a Duna mentén, ami a rekord áradásnak volt köszönhető, s két héttel később ismét a a Dunához kerekeztünk azzal a céllal, hogy megnézzük, mekkora kárt tett a mi drága kirándulóhelyünkben a megáradt folyó... Nagyjából ennyi az elmúlt 2-2,5 hónap programja, de a következő időszakban sem fogunk unatkozni. :) Terveink között szerepel egy úszótanfolyam Zalánnak, (egy nyelvvizsga Tamásnak, :P), egy hosszú hétvége a Velencei tó mellet, a Hotel Resort Velencében, egy kis Horvátországi nyaralás, valamint legmerészebb álmainkban 1 hét erejéig Törökországot is célba vettük. :) Meg szeretnénk látogatni a mogyoródi aquaparkot, a Tomi vágyát kielégítve mozilátogatás is szerepel a listán, illetve kerékpározások, kirándulások. Mindezt végig gondolva esélye sincs annak, hogy gyakrabban, vagy több bejegyzés kerüljön a blogba, pedig Zalán olyan erős és eredeti egyéniség, hogy minden napra tartogat valamit, amitől leesik az állunk, vagy éppen könnyesre kacagjuk magunkat.

Megtörtént az óvodai beíratás is, elvileg ősztől ovis lesz, gyakorlatilag pedig majd meglátjuk... ;)

Imád az udvaron pancsolni, "úszni" a medencében, csúszni a vízbe. Nem szeret a saját bicaján kerékpározni, de annál inkább szeret számítógépezni illetve a wii-n játszani. Mostanában leginkább lakberendezést csinál rajta.  :)

Enni nem kifejezetten szeret, nem ér rá ilyen egyszerű dolgokra, elpocsékolt időnek tartja. :) Minek enni, amikor ahelyett játszani is lehet? - elven működik. :D Amit imád: az a fagyi! Teljesen fagyifüggő lett. :D 

Eszméletlenül jól tájékozódik, a memóriája rendkívül figyelemre méltó. (Remélem később ez jól hasznosítható lesz.)  

A rendet nem szereti, az összepakoláskor mindig talál kibúvót, mindig talál magyarázatot, hogy miért ne! Vagy az a gondolata, hogy a lego kockát azért ne szedjük szét, mert ő azt most építette, vagy egyszerűen olyan soknak találja a széthagyott játékokat, hogy elkezd nyűglődni: "-De hiszen ez olyan sooook! Ezzel egész életembe nem végzek" Vagy: -"Most mesét kell néznem, most nem érek rá"! 

Ma például gyurmázni szeretett volna, megkérdezte tőlem, hogy gyurmázhat-e? Azt válaszoltam, hogy amennyiben elpakolja a játékokat a nappali asztaláról (mert azon szokott), már gyurmázhat is. Mit válaszolt erre a 4,5 éves? - "Anya! Ezeket a játékokat oldalra is tudom tolni és itt marad hely! " Szóval mindent, de szó szerint értendő: mindent kitalál, csak összeszedni ne kelljen a játékokat. S, hogy miért írtam, hogy nem szereti a rendet? Mert amikor én összepakolok, kb. fél órával később a nappaliban terem és már pakol is szét! Rendszerint először a lego kerül elő, majd az autói és ezek után sorban, minden egyéb. Nem csak megcsinálni nem szeretni a rendet, hanem megtartani sem. Én pedig nem vagyok vele következetes, így ez nem is tudom, hogyan és mikor fog változni...

A másik ilyen mumus: a papucs. Egyszerűen nem tudom elérni nála, hogy napközben a lakás köves helyiségeiben viselje... 

Viszont soha, egyetlen alkalommal sem felejti el a fogmosást, amit ez első mozdulattól az utolsóig egyedül végez. Közösen zuhanyozunk, (az állókádba, ahogy Ő nevezi a zuhanyzót) de azt is jórészt egyedül végzi, itt-ott segítek csak neki.

Azért állókád, mert február közepén ( mikor, ha nem akkor!) volt egy csőtörés, aminek következtében fürdőszoba bontás vált szükségessé. Így a mérhetetlenül csúnya kádunkat kivettük és már vissza sem került, helyette zuhanyzó lett kiépítve. Tettük ezt azért, mert már évek óta a kádban is zuhanyoztunk, az utóbbi 1 évben pedig már a  Zalánt sem lehetett rávenni arra, hogy "rendeltetésszerűen" használja a kádat. Semmi szükségünk nem volt rá, és a kisfickó akkor kezdte el hiányolni, amikor már nem volt... Képtelen zuhanyzónak hívni, szerinte ez: "állókád". :D 

Szóval az életünk zajlik, minden eseményről nem tudok beszámolni, de majd időnként jelentkezek. Szép és tartalmas nyarat kívánok mindenkinek, aki olvas mindet! :) 

Zalán mondta...

...Anya! Tudod mi a bénulás?
???? - kérdőn nézek, várom a válaszát.
-Amikor az ember még él, de nem tud mozogni!

...

Az első autóverseny

Apa korábban megígérte a kisfickónak, hogy elviszi egy igazi autóversenyre. Ennek ma jött el az ideje, hiszen ma került megrendezésre a Hungaroringen a WTTC túraautó-világbajnokság magyarországi fordulója. A WTCC mellett szintén élőben látható az Auto GP verseny, valamint a  Mercedes VIP futam is.

Nem túl korai ébredés után gyorsan felkerekedtünk és már autóztunk is Mogyoród felé. Apa jól választott útirányt, mert sorban állás nélkül eljutottunk a célig. Megvettük a jegyeket és megpróbáltunk helyet találni a fedett Gold szektorban, első  és még a második nekifutásra is lehetetlennek tűnt, s szinte már fel is adtuk. Úgy döntöttünk, hogy mielőbb foglaljuk el a helyünket valahol a fedetlen részen, jó helyen. Másfél órával a futamkezdés előtt érkeztünk, de már nagy volt a tömeg. A Mercedes VIP futam már javában zajlott. 

A Gold szektor végén apa figyelmes lett arra, hogy a lenti sorokban nem ülnek emberek, mert odasüt a nap. Azt mondta, hogy az számunkra tökéletes, mert kb. 1 óra múlva már mi is árnyékban leszünk, így nagy örömmel foglaltuk el a helyünket. Tökéletes volt, szinte a rajt-cél vonallal szemben, nagyon jól láttunk mindent. Keresni sem tudtunk volna jobb helyet. :)

A hangulat rendkívüli volt, mindenki kiabált, dudált. Mivel mi itthon hagytuk a dudánkat, gyorsan elszaladtam, vettem egyet, hogy a Zalán kedvére kiélvezhesse a helyzetet. :) Azt gondoltam nagyon fogja élvezni, de csalódnom kellett: nagyon hangosnak találta... Olyannyira, hogy nemcsak Ő nem fújta, hanem az apjának sem engedte. :D Egyszerűen elvette Tőle.

Zalán nagyon várta a rajtot, izgatottan kérdezgette, hogy mikor indulnak az autók? Végül elérkezett a pillanat. :)
Minden körben, amikor elhaladtak előttünk a székére felállva tapsolt nekik. Jó hangulatban zajlott az első futam. 2 óra múlva indítottak a másodikat. A kettő között Auto GP futam volt, őket is megvártuk míg elrajtolnak. Olyan iszonyúan hangosak voltak, hogy az semmihez nem hasonlítható. :) 2 kör után elmentünk a Zamival, először is WC-re. Hova vigye egy anyuka a kisfiát wc-re? A nőibe ugye, de (nem túlzok) többszáz nő állt sorba női wc előtt, a férfi előtt pedig senki. Odamentünk a bejárata elé és azon gondolkodtam, hogy mit is tegyek... Beküldjem-e egyedül, hiszen nincs több bejárata, elveszni nem tud... vagy menjek be vele? Ekkor láttam hogy egy hölgy jön ki, illetve a női wc-hez sorban állók is mondták, hogy menjek be vele bátran, mert látták, hogy nők is mennek be. Így találtam magam hirtelen egy férfi wc-ben. :)
Ezután jégkásáért, majd kürtöskalácsért álltunk sorba és ezzel minden szabadidőnk el is ment, éppen visszaértünk a második futam rajtjára. Apa már nagyon izgult értünk, elképzelése sem volt arról, hogy hol lehetünk. :) Neki pedig arról nem volt elképzelése, hogy mekkora sorok voltak egy-egy árusnál.
A második futamon történt egy baleset, amely a Zalánnak a nap "leg"-jét jelentette. Kérdeztük a végén, hogy jól érezte-e magát? Azt válaszolta, hogy igen. Arra a kérdésre, hogy mi tetszett neki a legjobban, azt válaszolta, hogy a karambol. :/  Elnézzük neki, mert még csak 4,5 éves. :) 
A futam végén nem indultunk azonnal haza, mert a többezres tömegben úgysem haladtunk volna gyorsabban. Felmentünk egy dombra és elfogyasztottuk a hátizsákunk tartalmát. :)

 
Már megszűnt a torlódás amikor autóba ültünk, gyorsan haza is értünk.


MTI a nap eseményeiről: "A Zengő Motorsport Honda Civicjét vezető Michelisz Norbert az első futamon a második pozícióból startolt, és a gördülő rajtnál majdnem el tudott menni az élről induló francia Yvan Muller (Chevrolet Cruze) mellett, de az első kanyarnál azonban mégis kénytelen volt besorolni a háromszoros vb-győztes mögé.    
Norbi ezután remek versenyzéssel tartotta pozícióját, majd az utolsó négy körben - több tízezer hazai szurkoló buzdításától kísérve - folyamatosan közeledett Mullerhez, rutinos riválisának azonban sikerült megőriznie az első helyet.
A vb-pontversenyben a futam előtt 26 ponttal 12. Michelisz ezzel az eredménnyel további 18 pontot szerzett.
A második futam - ahol Michelisz a nyolcadik helyről rajtolt - nagy balesettel indult, az első körben a kettes és a hármas kanyar közötti rövid szakaszon az olasz Gabriele Tarquini Hondája keresztbe állt, majd a gumifalnak ütközött, ahonnan gyakorlatilag "visszapattant" a pályára úgy, hogy nekicsapódott az éppen ott haladó Michelisz autójának. 
 A magyar pilóta Hondája látszólag nem sérült meg komolyabban, de a nyolcadik helyről elrajtolt 28 éves versenyző az ütközés nyomán visszaesett a 11. pozícióba. A pálya megtisztításának idejére a versenybíróság beküldte a biztonsági autót, amely mögött két kört tett meg a mezőny.
Michelisz az újraindítást követően sorra előzte riválisait, nyolc körrel a leintés előtt már nyolcadik volt, ám az előtte haladó "ötösfogatot" inkább csak követni tudta, mert bár néhányszor megpróbálkozott az előzéssel, előrébb lépnie nem sikerült. A versenyt a vb-címvédő brit Robert Huff nyerte a marokkói Mehdi Bennani és a szintén brit Alex Macdowall előtt.

A hangulat felülmúlhatatlan volt ezen a vasárnapon, a jó eredmény eléréséhez a hatalmas nézősereg biztatása is hajtotta a Zengő Motorsport pilótáját. A fedett főtribün szinte teljesen megtelt, ahogyan az első kanyarnál elhelyezett lelátó is."

4,5 év

Nagyon sok eseményt lehetne íni, mindig történik valami, folyton szól valami jópofát, de valahogy nem jutok ide. Lassan már csak a féléves, éves mérési adatok kerülnek ide. Most sincs ez másképp... Ma 4,5 éves a kisfickó ezért mérlegeltünk. 19.000 gramm és 105 cm.
Összeszedem magam és hamarosan többet is írok. :

Mai szösszenet

 Ébredés után a kisfickó odajön hozzánk az ágyba, összebújunk, jó reggelt puszilkodunk.Ma reggel is a szokásos "jóreggelt" összebújásunk zajlott, amikor a Zalán feltérdelt az ágyban, rám nézett és apja felé mutatva közölte: - A szőrős apámat is megölelem!!

:D :D :D 

4. születésnap

Erre a szülinapra már együtt készültünk. Az utolsó hónapban már visszaszámoltunk. :) Megkérdeztem, hogy milyen tortát szeretne, kiket hívjunk meg, mi legyen a menü és milyen ajándékot szeretne. Mindenre volt válasza, elképzelése és nagyon izgatottan várta a napot.

Felsorolt mindenkit, akit valóban meg szerettünk volna hívni, labda tortára vágyott, levest, pörköltet, krumplit és husit menüsort választott. Az ajándék tekintetében pedig nem volt határozott elképzelése. :)

Az összejövetelt délután 3-ra terveztük, mert a Hugimék Málnája még alszik délután, így Ők nem tudnak korábban megjelenni. Zalán már évek óta nem alszik, ahogyan a Virág sem. A menü húsleves, csülkös pacal pörkölt főtt burgonya, valamint sült csirkecomb majonézes kukoricás, tojásos, burgonyasaláta volt. Sajnos a lakásunk kicsi, alig tudtam megoldani, hogy mindenkinek terítsek, sőt, meg sem tudtam oldani. Tavaly azért készítettem hidegtálakat, hogy svédasztalos jelleggel, mindeni szed és valahová leül elfogyasztani. :) 

A vendégeink szerint az ételek finomak voltak, de a kisfiam számára a fénypont mégiscsak a torta volt! Kapott egy labda tortát, eleget téve a kérésének, illetve egy meglepetés tortát is, amely Spongyabob volt. Nem is tudta eldönteni, hogy melyik tetszik neki jobban. :) 

Kapott egy Lego autó készletet, amely 5 autót tartalmaz. Majd kirakjuk együtt, biztosan nagyon fogja élvezni. Ami jelenleg a legnagyobb örömet okozza neki, a Keriéktől kapott fegyver. Nagyon-nagyon szereti a "tüsszölőket" mindene a fegyver. Hatalmas lelkesedéssel lövi ki a tárból a szivacs lövedékeket, eddig még csak hasonló sem volt neki. A nyáron a vízipisztolyokból teljes hadseregnyi volt, (kicsi, nagy, rövid hosszú) vízparton egész család tudott csatázni, mindenkinek jutott. Bent a lakásban pedig LEGO duplóból épített megszámlálhatatlanul sok "tüsszölőt", mindig büszkén mutatta meg őket, és kérdezte: -Hogy teszik a tüsszölőm? Épített kicsiket, nagyokat, hosszúkat, rövideket, egyszínűeket, többszínűeket. Így most nagyon-nagy örömet okozott neki egy "igazi" puska. 10 töltény fér bele, elemmel működik és sorozat lővésre is használható. Habszivacs a töltény, sérülést nem okoz vele. 

Kapott több kisautót is, azokat is nagyon szereti, napi szinten játszik velük. Most éppen szülinapi bulit tartanak az autók, a Villámnak van szülinapja és a többi autó vele "bulizik". Nagyon édes, ahogy játszik velük, a fantáziája pedig határtalan. Olyan történeteket talál ki, hogy csak lesünk. :) 

Jól érezték magunkat a gyermekek a gyermek szobában, buliztak, zenét hallgattak, táncoltak. Főleg a kicsik. Jól elválaszthatóan két korcsoportba tartoznak a gyermekeink. A kamaszok és a kicsik. Mindhármunknál van egy nagy gyermek, akik korban közel vannak egymáshoz és van egy kisgyermek, akik szintén egykorúak. A nagyok Barbi (13), Lili(15), Tomi(17), a kicsik Málna (1,5), Virág (3), Zalán (4). A nagyok nevetgéltek azon, ahogy kicsik táncolnak, játszanak. 

Kb.9 óra fél 10 körül mentek el az utolsó vendégek, Zalán legnagyobb sajnálatára. :) 

Olyan hihetetlen, hogy 4 éves, hiszen most született...

Egy kis híradás

Nagyon régen történt bejegyzés a blogba. Ennek több oka is van: már nem történnek napi szinten olyan események, melyet rögzíteni kellene, s emiatt a lelkesedésem is alább szállt, mindig halogatva, hogy majd leírom, majd leírom, s végül elfelejtődnek a dolgok. Az is egy ok, hogy kevesebb a szabadidőm, amikor mégis a gép elé ülök, akkor egyéb teendőimet végzem el rajta. Ebben az évben nyaralni sem voltunk, így a nyári élmények is sokkal rövidebbek. De nem magyarázkodom, így jött össze és kész. :) 

Történt az elmúlt hónapban egy sajnálatos dolog, ami mindenképpen említést érdemel...

Szeptember 21.-én, pénteken 17 óra körül a párom hazaért az áruval az üzletbe. Én tornázni indultam, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, a Zalánt kiviszem a boltba, s amikor az apukája végez, akkor együtt mennek haza.

Volt még néhány percem az indulásig, így elkezdtem átvenni a tejes árukat. Már majdnem végeztem vele, amikor sírásra, sikításra kaptam fel a fejem. Kirohantam a hang irányába, és látom, hogy a párom tartja a békát, melyen rajta egy raklap ásványvíz, Zalán lába pedig a raklap alatt kicsavarodva. A jobb lába, bokánál megtörve, a külső boka a betonon, a belső bokáján pedig a raklap áru. Azt hittem elájulok!!! Kiabáltam, hogy emelje fel a békát, de azt mondta, hogy nem tudja (az egyik kereke már a betonon volt, a másik pedig még az emelőhátfalon). Visszafelé tolni pedig nem akarta, mert alatta volt a Zalán lába. 

Nem kívánom senkinek az érzést... A gyerek őrjöng a fájdalomtól, a békát nem lehet emelni, a további sérülés elkerülése miatt visszafelé sem lehet tolni... én egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem kihúzni alóla a gyermeket... nem jött könnyen, érzésem szerint sokáig is tartott. A húzás miatt  megsérült a bőre, a raklap alatt maradt a cipője és a zoknija is. Nem szép látvány tárult elénk... a raklap éle bemélyedést képezett a lábfején, a bőre lejött, ahogy kihúztam a súly alól, be volt dagadva és nem tudott ráállni. Nem volt kétséges: orvoshoz kell vinnünk... 

A Zsuzsa doktornéninél kezdtünk, de Ő éppen füvet nyírt és nem hallotta sem a csengőt, sem a telefont. Hamar fel is adtuk a hozzá való bejutási kísérletünket, indultunk az ügyeletre. Ott azt mondták: Kecskemét, baleseti ambulancia, röntgen. 

Hamar hazaszaladtunk az iratainkért, s amíg készülődtünk a Zalán a kanapén szomorkodott. Sírdogálva mondogatta, hogy nagyon fáj a lába, s ezt most a puszi sem gyógyítja meg... Anyai szívem azt hittem megszakad... :'(

Útközben még pityergett, hogy nagyon fáj a lába, de hamar elaludt. Pedig nem szokott, de most annyira kimerült, hogy elnyomta az álom... 

Kecskemétre 7 óra körül értünk és nem kellett sokat várakoznunk. Megkaptuk a beutalót a röntgenbe, s ott is viszonylag hamar, néhány perc várakozás után sorra kerültünk.Ez után kellett egy kicsit többet várnunk, de az sem volt vészes. Amikor szólítottak a hangos bemondón keresztül, izgatottan léptünk be az ügyeletes rendelőbe: Vajon eltört-e a csontja, kapunk-e gipszet?

Megmutatták a felvételeket, és csodával határos módon nem volt eltörve! Persze ettől még nem volt minden rendben, féltettük a boka izületét , az izmait, nehogy roncsolódva, szakadva legyenek legyenek, féltünk, hogy  maradandó sérülése történt... Ugyanis a raklap éle, a duzzanat ellenére jól látható volt még ekkor is a lábfején, egy horpadás formájában.

Miközben néztük a felvételeket, bejött egy férfi és kérdezte, hogy hol van akit gipszelni kell? (ÓÓÓÓÓ! -gondoltam.)  Az orvos ezután azt mondta: "-Ilyen súlyos esetekben akkor is be szokták gipszelni, ha nincs törés." Majd egy pillanat múlva azt mondta, hogy most mégsem fogják begipszelni, szeretné, ha holnap reggel visszahoznánk, hogy lássák, hogy mennyit változik egy éjszaka alatt.Majd reggel eldöntik, hogy kap-e gipszet vagy sem. Azt mondta, hogy nem lehet terhelni, megígértette a Zalánnal, hogy nem lép rá, mindenhova apa viszi. A Zalán megígérte... Vizes borogatást tettek rá, majd utunkra engedtek.

Este 10 óra körül értünk haza, s Zalánt mindenhova apa vitte... Pisilni, fürdeni, majd az ágyba.

Féltem az éjszakától, hogy a fájdalom miatt majd nem fogja tudni magát kipihenni, nem fog tudni jól aludni, de egyetlen egyszer sem ébredt fel. Reggel ébreszteni kellett 10 óra körül körül, hogy beérjünk dél előtt Kecskemétre. 

Másik orvos volt, aki úgy döntött, hogy nem kap gipszet, s akarja, akkor terhelheti is.  Kedden látni szeretnék, vissza kell vinni. Kb 5 perc alatt végeztünk, átkötötték, ismét vizes borogatást kapott, majd eljöttünk. Ismét apa hozta-vitte a kisfiát. Megálltunk a McDonaldsba, kb 1 órát töltöttünk ott, s a mi izgő-mozgó, eleven, sosem pihenő kisfiunk végig ott ült a padon, a lábát felemelve, hogy ne lógjon. Apa vitte ki a kocsiba, s a mikor hazaértünk behozta s letette a kanapéra... s a következő pillanatban  a mi kis betegünk, huss! elszaladt a gyermek szobába...

Csak néztünk össze, hogy most mi is történik? (Apa egy kicsit megkönnyebbült, hiszen nagyon aggódott, gyötörte a lelkiismeret furdalás, félt, hogy esetleg maradandó károsodást szenvedett a bokája, s bár járni ugyan majd tud később, de lehet, hogy sportolni emiatt nem fog tudni.) 

Utána mentünk és örültünk, hogy tud járni, kérdeztük, hogy nem fáj már a lába? Azt mondta, hogy fáj, de már tud rajta járni...  Mindez nem egészen egy nappal a beleset után... Nagyon megörültünk, de azt meg kell hagyni, hogy nagyon csúnya volt a lába. Másnap már ugrált is rajta az ágyon. :)

Vasárnapra  a seb elfertőződött rajta, így hétfőn reggel a Zsuzsa doktornéninél kezdtünk, aki ellátott minket a megfelelő lemosóval és krémmel. Elég nehezen jött helyre, és végül a seb gyógyult rajta legtovább. 

Ma már csak a fehérebb színű bőrfelület emlékeztet erre a balesetre, melynek az előzménye a következő volt: 

Zalán szeretett volna  béka és a raklap közé állni, miközben apukája lehúzza az emelő hátfalról a raklapot, de a párom ezt nem engedte neki. Ő megkerülte a raklapot, s a tiltás ellenére, a már mozgásban lévő békára ugrott, melyet elvétett, s lecsúszott a lába, egyenesen a raklap alá gyűrődve...

Ott követtük el a hibát, hogy korábban, sík területen, könnyebb áru esetén a párom már megengedte neki, hogy oda álljon. Most viszont éppen a lejtős terep és az áru nehézsége miatt nem engedte meg, de az okát  nem beszélte meg vele, csak egyszerűen azt mondta, hogy most nem állhat oda. Ezt Ő nem értette, s gondolta, hogy cselekszik... Apjában fel sem merült, hogy egy pillanat alatt odaszalad, s már ugrik is... 

Két esetben is elkerülhető lett volna ez a baleset. Egyik, hogy soha, semmilyen körülmények között nem állhat rá az árumozgató kocsira, a másik, ha már korábban ráállhatott, akkor elmagyarázni neki, hogy MOST miért nem állhat rá, s ha majd sík területen lesz az áru, akkor apa majd megengedi neki, addig várjon türelemmel. Persze utólag már könnyen okos az ember...

Összességében jól megúsztuk, szerencsére gyorsan és maradéktalanul meggyógyult a bokája.

3,5 éves

Zalán súlya 17700 gramm, magassága 99 cm.

A mai vasárnapunk

Reggeli után kocsiba dobtuk magunkat és meg sem álltunk Budapestig. Decathlon, KIKA, Campona volt a terv.  Egy két apróság hiányzott a konyhámból, illetve a nagyobbik fickómnak szerettem volna tavaszi, nyári öltözéket   beszerezni. Úgy terveztük, hogy gyorsan letudjuk a vásárlás részt, majd elmegyünk a Tropicariumba, végül moziba. Csakhogy ennek egy része terv maradt...
Túl nagyok az áruházak és a távolságok, s az idő pedig meglehetősen gyorsan szalad ilyenkor. :)
Így a Tropicarium maradt le, későbbi időpontban bepótoljuk! :)

Zalán, a rendező

A Titanic elsüllyedésének 100. évfordulója alkalmából minden Titanic lázban ég, az RTL Klub is műsorára tűzte a film vetítését. Bár láttuk már, de ismét a képernyőhöz szegezett minket. Zalán is érdeklődéssel figyelte, teljesen lekötötte. Izgult, szurkolt, teljes átéléssel adta át magát a filmnek.

Volt, ahol  úgy gondolta, be kell avatkoznia a történésekbe. Amikor már majdnem mindent elöntött a víz, s majdnem elsüllyedt a hajó így szólt: -Anya! Tekerd vissza légyszíves, hogy tűnjön el innen az a sok víz!

 :D :D :D

(A moden technika és a T-HOME-nak köszönhetően, "az élő adás megállítható, visszatekerhető".)

Majd a végén, (amikor a főhősnő halála előtti  pillanatában az a kép tárul elénk, hogy a hajóra visszatér a főhőssel együtt, s Őket ünnepli a hajón lévő tömeg, s a hajó ismét eredeti, szép pompájában látható), a kisfiam ujjongva, hurrázva ugrálni kezdett, eme mondat kíséretében:

-Hurrá, hurrá, eltűnt a sok víz és visszaépítették a hajót!! 

Így értelmezi az én  3 éves kisfiam a filmet...

Folytatás...

... az nem volt. Amilyen hirtelen jött a láz, éppen olyan hirtelen távozott is.

Semmi további panasz, sem kiütés nem volt látható, így marad a talány... vajon mi volt ez?

3. betegségünk

Most beteg a kisfickó 3. alkalommal, ami nem is olyan rossz 3 és fél éves létére, ennek ellenére azért szívesen kihagytuk volna...

Valahol és valahogyan összeszedtük... igazából azt sem tudjuk, hogy mit...

Péntekről szombatra virradó éjszaka kezdődött...

Zalán hajnali 4 órakor kígyókkal hadakozott. Kiabált apjának, hogy segítsen neki, mert kígyó van az ágyában. Apja odament megnyugtatni, majd mikor visszajött az ágyunkba, közölte, hogy Zalán lázas. Gyorsan felugrottam, kaptam a lázmérőt és a hóna alá tettem. Fogalmam sincs hol állt volna meg a mérésben, nem vártam meg, hogy csipogjon, 39,8 foknál kikaptam és cselekedni kezdtem. Mire is vártam volna?? Hiszen teljesen mindegy hogy 39,8 vagy 40 esetleg 40,2 fok... Azonnal Nurofen, pohár víz, amelyek 1 perccel később a fürdőszoba kövén vártak feltörlésre. Hűtőfürdő következett, 1 órán belül 2x is, majd 5 órakor egy kúp. Negyed 6-kor úgy feküdt vissza az ágyába, hogy 38.6-ra sikerült "levinni" a lázát. Reggel Panadol, majd 2 óra 37,6-os hőmérséklet után ismét felszaladt 39.6-ra. Ismét hűtőfürdő, ismét kúp.

 Nem evett semmit és alig ivott egy-két kortyot.Erőszakkal adtam neki 6 kanál húslevest, de a magas láz miatt kihányta. Kora délután elnyomta  láz, aludt egyet, ami nála nagy szó!  Egész délután nem tudtam láztalanná tenni semmivel, majd este 8 óra körül ismét elaludt a kanapén. 9- kor felébresztettem, 39,5 fokos volt a láza. Fürdés után hűtőfürdő következett, majd kúp és 38,6 fokos hőmérséklettel letettem aludni. 

Éjjel 1 óra 15 percre ébresztőt állítottam, nehogy ne ébredjek fel, s valami baj történjen. Lázat mértünk, 38,9 fok volt, panadolt kapott. Óránként ébresztett. Hol kígyókkal harcolt, hogy inni kért (végre!!). Megivott 1 pohár teát. Reggel láztalanul ébredt, viszont az egész délelőttöt wc-re szaladgálással töltöttük. Láthatóan meggyötörte az evés és ivás nélkül beadott lázcsillapító szirup az emésztőrendszerét. Már fáj a popsija, felcsípődött. 

Ma már csipeget egy kicsit, iszik rendesen. Most 18 óra van és eddig láztalan volt. Most mértem: 36,4 fok. Délután már a wc-n sem jártunk. Gondolom, hogy estére még belázasodik, de remélem a nehezén túl vagyunk. El sem tudom képzelni, hogy mi volt ez. A torka nem fáj, a hasa nem fáj, a feje nem fáj, vagyis semmi baja, kizárólag a magas láz... De miért? Mitől? Én úgy tudom (tudtam eddig) , hogy a láz sosem jár egyedül, mindig valamilyen betegségnek a kísérő tünete. Akkor? Mi volt ez az eszméletlen magas, csillapíthatatlan láz egyetlen napig????? Ha valaki tudja, kérem, ossza meg velem...

Mai szösszenet...

Itthon még nem élünk húsvéti lázban, még csak nem is beszélgettünk róla Zalánnal, viszont az üzletben már elkészítettem a kirakati dekorációt tegnap, ma pedig a következő plakáton dolgoztam.

Kinyomtattam, majd észrevettem, hogy egy kis hiba csúszott bele, javítanom kell, majd újra nyomtatni. Így az első példányt Zalánnak adtam, majd a következő párbeszéd hangzott el:

-Anya! Ezek labdák?

-Nem, kisfiam, ezek tojások!

-Igen? És hol van a dínó mamájuk? :D :D :D

........................................................

 Pár perccel később:

Apa elmagyarázza, hogy  nem csak a dínók, hanem a tyúkanyó, a madarak is tojást tojnak, illetve a krokodil, a teknős, valamint a kígyó is...

Zalán itt félbeszakítja:

Apa! A kígyónak nincs is segge,  nem tud tojni!! Apaaa!!!!! :D :D :D

Könnyeim potyognak a röhögéstől.... :)

"Kérek innit!" és társai - avagy játszmák az esti alvás előtt

Drága kis három és fél évesem egy ideje azt játssza velünk, hogy az esti fektetés előtt mindent kitalál, hogy húzza az időt: nem jövök fürdeni, még játszom, most nem érek rá, még egy mese, meg még egy... Majd amikor sikeresen beterelem a fürdőkádba, akkor az ágyban újrakezdi: hol a nyuszi, nem ezt a párnát akarom, a másik takarót kérem, anya! még nem adtam ölel-szeret-puszilt, miegyéb... S a végső trükk amit kitalált, már lekapcsolom a villanyt, kijövök a szobából - vagyis  túl minden esti szokásos rituálén- kiabál utánam: - "Kérek innit!" 

Eleinte még bedőltem neki, szorgalmasan hoztam a vizet, de egy idő után jól látható volt, hogy  az elalvás előtti időt próbálja  húzni. A első néhány alkalommal  még megitta a pohár vizet, de mind kevesebb fogyott belőle, végül már egyetlen korty hiányzott csak a pohárból. Itt láttam be, hogy a kisfiam orromnál fogva vezet!!! :D

Édes egyébként, csak amikor az ember lánya egy hosszú nap után arra vágyik, hogy végre eldőlhessen és pár percet magára vagy a párjára is fordíthasson, akkor fárasztó tud lenni. 

Téli örömök

Felkerekedtünk, hogy egy kicsit élvezzük a tél adta lehetőségeket, örömöket. Elkocsikáztunk a tassi gáthoz, s ezzel a gondolattal nem voltunk egyedül, elég sokan  cselekedtek éppen így. Ez a környékünk egyetlen magaslati pontja... :) 

Zalán rendkívül jól érezte magát, semmi nem számított neki, vidáman szánkózott, esett-kelt a hóban vagy éppen oldalára feküdve gurult le a gátoldalon. Számolhatatlanul sokszor tette meg a távot oda-vissza, egészen eddig míg jártányi ereje sem maradt. 

Amikor már mozdulni sem tudott a fáradtságtól elindultunk haza. Itthon befeküdt a mi ágyunkba, ahol mesét nézett és órákig meg sem mozdult. :D :D Ez bizony nagy teljesítmény, mert egy örökmozgó, energikus kisfickó, aki sosem fáradt, s csak ritkán merül le ennyire.

Egy kis szösszenet...

Kinézett Zalán a konyha ablakon, ahol látszódik a szomszéd ház teteje. Felnézett rá, hosszasan nézte, majd megszólalt: - Minden csupa hós! Kijavítottam, hogy nem úgy kell mondani, hogy hós, hanem: havas.

 Szokás szerint ellenkezett: -Nem havas, HÓÓÓS! Nem szóltam rá semmit, mert elakartam kerülni egy végeláthatatlan vitát, hiszen ismerem már a fickót. Vannak olyan pillanatok, amikor nem fogékony a szülői intelemre, máskor pedig "issza"szavainkat. Ezzel látszólag a téma le is volt zárva, de rápillantottam és láttam, hogy gondolkodik, mereng valamin. Kisvártatva meg is szólalt: - A fürdőkádban van a sok-sok hab, kint pedig a hóóó! Ugye, anya?   :D :D 

Hójelentés

Már 1 hete másról sem beszél a tv és a rádió, mint arról, hogy hatalmas mennyiségű hó- 40-50 cm- érkezik, farkasordító, illetve szibériai hideg (-20-25 fok)  kíséretében. (Ezek a jelzők a híradásokban szerepeltek.)

Nos, mára ebből a hóból kb. 10-15 cm meg is érkezett. Nagy örömmel öltöztünk overálba Zalánnal és indultunk ki havat lapátolni, szánkózni.

Apa abbahagyta a hólapátolást, azért, hogy  megetesse a Brúnót, Zalán pedig azonnal kihasználta, hogy a hólapát árván maradt. :) Én pedig kis késlekedéssel, de megörökítettem, így a valósághoz képest egy sokkal rövidebb változat látható, itt.

Hamar lemondtuk a hó eltakarításáról, helyette szánkózni indultunk:

Körbenéz a "játszóterén": Minden csupa hó! 

Indulááááás!! 

Futás a szánkó után

Nem tartott túl sokáig a szánkázás, mert Zalán nem volt túl lelkes. Amikor apa kikanyarodott vele az utca végén, akkor tiltakozott: - Apa! Ne menj arra!- szólt az utasítás. 

-Miért?- kérdezte apja. A válasz így hangzott: - Mert én itt akarok lakni! :))

Így visszafordultunk, hazamentünk és folytattunk a hó eltakarítását. Zalán labdázott, mert Ő imád labdázni-, nem akadályozza meg benne a hó sem. :) 

kb. 20 perc után megszólalt a kisfickó. - Pisi, gyorsan-gyorsan, pisi! Elindultam, hogy segítsek neki, de meggondolta magát: -Nincs pisi- mondta. 5 perc sem telt el, amikor ismét elkezdett befelé szaladni, de egyikünk sem mozdult azonnal. Amikor felért a teraszra és felmérte, hogy sem az apja, sem én nem indultunk el, megszólalt: - Siess apa, mert mindjárt be leszek pisilve!!! :) 

(Ez csak azért érdemelt blogbejegyzést, mert még sosem mondott ilyet. ) 

Levetkőztünk és már vissza sem öltöztünk, ennyi volt erre a napra a havas élmény. 

Egy kis szösszenet...

Ma a törpém azzal szaladt be a nappaliba, a hasát nyomkodva:
 -Belement a rossz érzés a pocakomba!

:D :D :D

Zami nyelven ez azt jelenti: Fáj a hasam, amelyet most először akart kifejezni, s így oldotta meg a dolgot. :)