Drága kis három és fél évesem egy ideje azt játssza velünk, hogy az esti fektetés előtt mindent kitalál, hogy húzza az időt: nem jövök fürdeni, még játszom, most nem érek rá, még egy mese, meg még egy... Majd amikor sikeresen beterelem a fürdőkádba, akkor az ágyban újrakezdi: hol a nyuszi, nem ezt a párnát akarom, a másik takarót kérem, anya! még nem adtam ölel-szeret-puszilt, miegyéb... S a végső trükk amit kitalált, már lekapcsolom a villanyt, kijövök a szobából - vagyis túl minden esti szokásos rituálén- kiabál utánam: - "Kérek innit!"
Eleinte még bedőltem neki, szorgalmasan hoztam a vizet, de egy idő után jól látható volt, hogy az elalvás előtti időt próbálja húzni. A első néhány alkalommal még megitta a pohár vizet, de mind kevesebb fogyott belőle, végül már egyetlen korty hiányzott csak a pohárból. Itt láttam be, hogy a kisfiam orromnál fogva vezet!!! :D
Édes egyébként, csak amikor az ember lánya egy hosszú nap után arra vágyik, hogy végre eldőlhessen és pár percet magára vagy a párjára is fordíthasson, akkor fárasztó tud lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése