Jól sejtettem, a reggeli ébredés már nem ment önállóan, meg kellett egy kicsit simogatni a Drágámat, hogy felébredjen. A reggeli szokásos folyamatok után már a strandon is találtuk magunkat. Laci bácsi a hideg vízben kezdte az Ebihalakkal, Zalánnak (és még néhány Ebihalnak) nem kifejezetten volt kedvére való. Hamarosan a meleg vízben folytatták. Általánosságban elmondható a csoportról, hogy a lelkesedés alábbhagyott. Annácska ma nem dolgozott, sokat sírt, Jázmin egyszerűen megtagadta a munkát, a 3 legaktívabb kisfiú leginkább játszott, Andris folyamatosan haza akart menni, Peti pedig nem akart semmit sem csinálni, mert számára NEHÉZ. Zalán figyelme is lanyhult, leginkább a medencefenék vizsgálata izgatta. Többet láttam a lábát kint a vízből, mint a fejét. :) Azt mondták a fiúk, hogy ez természetes jelenség, általában így szokott lenni a kicsiknél.
A 2. órában a hideg vízbe vitték az ebihalakat. Zalán nagyon nehezen jutott el odáig, hogy belemerészkedjen a 26 fokos vízbe., akkor is nyűgösködött a hideg víz miatt. Néhány úszólapos feladatot tudtak vele a fiúk végig csináltatni, egyszerűen ki akart jönni, és végül ki is jött. Azt gondoltam, hogy ráveszem a csúszdázásra, s akkor hátha benne marad a medencében. Csakhogy az én fiamat alig lehetett rávenni, hogy csússzon! Ígértünk már neki fűt-fát, de nem. Végül a Laci azt mondta neki, hogy csak egyetlen-egyet csússzon, Ő elkapja és semmi mást nem kell már csinálnia, mehet játszani. Így történt az első... Majd rávettük még egyre és még egyre. Aztán már nem akart többet. Megkértem, hogy csak még egy utolsót, hogy videóra vegyem apának. Így lett még kettő, s hazamentünk ebédelni.
Otthon megmutattuk apának a videót, s Ő nagyon-nagyon megdicsérte, nagyon-nagyon örült a felvételnek. Amikor visszamentünk a délutáni órára, azzal búcsúzott, hogy legyen nagyon ügyes, csináljon meg mindent, amit csak kérnek Tőle, s vegyük fel videóra, mert Ő nagyon szeretné látni, hogy milyen ügyes...
Hát ez hatott! Minden probléma nélkül csúszott le, fordult meg és úszott és mászott ki a medence oldalán. Kb. a 10 ugrás után rájött, hogy leér a lába. :D Épphogy ki tudja dugni a száját, de az nem számít, lényeg hogy lent a lába. Ezután kb. 5 (csúszás, úszás, kimászás) körön keresztül fülig ért a szája, nem tudta visszatartani a nevetését. Ekkor szakadt fel benne a feszültség, a stressz, rájött, hogy napokon keresztül hiába félt, nincs is mitől. :)
Veszekedéssel tudtam csak kicsalni 4 óra előtt a medencéből... :) Csúszott, ugrott, úszott, kartempózott, lábtempózott, kapálózott... Időnként rendkívül ügyesen, szépen kiúszott, máskor meg összevissza kapálózott. De nem baj, haladunk a fejlődés útján. Ma is továbbléptünk egy kicsi... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése