Olyan remekül érzi magát a Zalán, hogy kedden már ott akart maradni egész napra a többiekkel. Kompromisszumos megoldásként a délutáni órán való részvétel jött szóba, így tegnap is és ma is délben hazajöttünk, ebéd után pedig visszamentünk. Tegnap a délelőtt a helyes lábtartást gyakorolták, valamint úszódeszkával a hason és háton siklást. Volt cápás játék, melyben 2 ebihalat kijelöltek cápának és a a többi halacskának át kellett úszni a cápák birodalmán. Akit a cápák elkaptak, abból cápavacsora lett, ki kellett állnia, a győzteseknek pedig át kellett jutniuk a túloldalra. Zalánt egyszer sem kapták el a cápák. :) Egy alkalommal Ő is cápa volt, és bizony sok kis ebihalat megfogott! ;) Nagyon élvezte a játékot, rendkívül aktív volt.
Ebéd után egyedül felkapta a hátizsákját és a papucsát, ott toporgott, hogy induljunk már vissza. Éppen jókor érkeztünk, akkor készülődött a csoport vízbe. Én vettem jegyet és úszni indultam, Zalán pedig a többiekkel ment az oktatásra. Amikor ismét találkoztunk, boldogan mutatta meg, hogy milyen a "vizihulla" és azt, hogy már úszódeszka nélkül, tarkóra tett kézzel is tud hátradőlni a vízben és lábtempóval haladni. Nagyon büszke voltam rá, nagyon ügyes.
Kérdeztem a Lacit, mert ma Ő volt velük, hogy hogyan ítéli meg a Zalánt, mi a véleménye. Azt mondta, hogy sajnos senkinek nem megy a hason és háton siklás megfelelően, pedig anélkül nem tudnak tovább haladni. Ez minden úszásnak az alapja. Zalán sem jobb, sem rosszabb a többi gyermeknél, ezt mindenkinek gyakorolnia kell. Holnap ezt fogják csinálni.
Én persze nem voltam elégedetlen, sokat fejlődött, jóval bátrabb és magabiztosabb a vízben, mint korábban volt. És még csak a 2 napnál járunk...
Reggel ismét időben ébredt, fél nyolckor, nem kellett ma sem keltenem. Bújóckodás, öltözködés és reggeli után már indultunk is. Olyan kis kötelességtudóan viselkedett... Amint felvette a ruháját, már ott is volt a konyhában, hogy reggelizzen. Kérni sem kellett rá, mit ahogy arra sem, hogy ne szaladgáljon el az asztaltól evés közben. Odaült és viszonylag gyorsan, maradéktalanul elfogyasztotta a reggelijét. Hátizsákot is egyedül vette fel, s mi még bent voltunk, amikor Ő már a teraszon mondogatta, hogy mennünk kell. Hárman mentünk, sikerült ugyanis apát rávenni, hogy jöjjön el, nézze meg a kisfickót "munka" közben. :)
Ma ismét a Zoli bácsi volt velük. Semmi új feladat, csak ismétlés és gyakorlás volt egész délelőtt, illetve egy kis vizsga. Sajnos továbbra sem jó a lábtartás, nem sikerül neki kinyújtani. Háton úszva a csípőjét sem emeli ki eléggé. Ebihal maradt, nem került az aranyhalakhoz, ahogy a csoportunkból senki sem. Dél fele olyan nagyon akart megfelelni az elvárásoknak, hogy teljesen görcsbe volt már az egész teste, a sírás határán. Azt mondta a Zoli, hogy szerinte tegnap már jobban is ment neki.
Ennek ellenére, ma délután is vissza akart menni, így ebéd után ismét a strandon voltunk. Bátran és lelkesen ment a vízbe, s olyan ügyesen csinálta meg a feladatokat egymás után, hogy csak néztünk az oktatóval. :) Már a lábtartása is majdnem megfelelő volt, figyelt arra, hogy ne hajlítsa be és csak kicsiket mozgassa őket. Valószínű, hogy nagyon fáradt volt délben, azért nem tudta teljesíteni azt, amit vártak tőle. Kicsit megpihent otthon, a stressz is elmúlt, így sokkal ügyesebbnek bizonyult.
A nap végén játék következett, csúszdáztak a nagymedencébe, de a Zalánt nem érdekelte. Ő csak gyurmázni, rajzolni és festeni akart a sátorban, semmivel nem tudtam ebből kizökkenteni. 4 órakor is csak úgy tudtam rávenni a haza indulásra, hogy megígértem: itthon készítek neki ugyanolyan sógyurmát, amilyennel ott játszik. Már futott is haza: :D
Este elkészült világoskék és sárga változatban, mellyel órákig játszott. Nem is tudom, hogyan lesz ebből reggel időben indulás? ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése