Ma volt az első szereplése, zsoltáréneklő versenyen volt. Kb.150 ember elé kiállt és elénekelte a 134-es zsoltár első versszakát.
Előtte nem találkoztunk, mert később érkeztem a helyszínre, mint ők és a végéről pedig el kellett jönnöm . Így az iskolában vártam, hogy visszaérjenek és ezzel fogadott:
-Újra kell kezdenünk számolni az időt. :(
-Csak nem szomorú fej????- kérdeztem.
-De igen! Visszaadás miatt!
-????
-Viktor összefirkálta a matek lapomat és én visszaadtam neki. És a Zsófi is összefirkálta. Kiment zsebkendőért és amikor jött visszafelé, Ő is összefirkálta a lapomat. Mindhárman szomorút kaptunk.
Szólni sem tudtam a meglepettségtől... Annyira arra készültem, hogy a zsoltáréneklő miatt megdicsérem és ehhez képest egy szomorú fejjel kell szembesülnöm. Az első szomorú fejjel! Minden nap azzal fogadtam, hogy van-e szomorúja, de ma valahogy nem jutott eszembe. Váratlanul ért. Mondtam neki, hogy nagyon szomorú vagyok én is...
Hirtelen eltörpült a bátorsága, az ügyessége, az szófogadósága, amit a zsoltáréneklő versennyel kapcsolatban tanúsított. Megbeszéltük, hogy nem volt szép dolog amit tett és valóban újra kezdjük a számolást és ma nem számítógépezhet.
Hazaérve, apának is elmesélte logó orral a történteket. Látszólag tényleg bánta, és szó nélkül fogadta el a büntetést is. Átnéztük a táskát, megállapítottuk, hogy nincs házi feladat. Visszapakoltuk a táskát és el kellett mennem az állomásra, a Tomiért.
Amikor hazaértem, az ajtóban várt és kérdezte, hogy pontosan mire is terjed ki a büntetése? (Azt hittem, hogy megzabálom, olyan aranyos volt!) Csak a gépet nem kapcsolhatja be, vagy a tv-t és a tabletet sem? (Egyiket sem kapcsolta be, míg távol voltam, várt haza, hogy mire kap engedélyt.)
Már megenyhültem és talán visszakoztam volna is a büntetéstől, hiszen láttam rajta a megbánást, azt, hogy valóban sajnálja. Azt gondoltam, hogy elég büntetés volt szegénykém számára, hogy egész nap őrlődött a dolgon és hogy elénk kellett állni és elmondani. De elvem a következetesség, így ha már egyszer kimondtam, akkor annak úgy kell lennie. Feltettem neki a kérdést:
-Ha Te szülő lennél és a Te kisfiad hozott volna szomorút az iskolából, akkor hogyan büntetnéd? Megbüntetnéd-e?
-Igen, megbüntetném. Nem gépezhetne és nem tabletezhetne.-hangzott a határozott válasz.
-Rendben! Én ennél engedékenyebb vagyok, csak a gép lesz büntetés, ma nem kapcsolhatod be!
Kaptam tőle puszikat és látszólag elégedetten távozott.
Ezen a délutánon, estén valóban nem volt bekapcsolva a számítógép, fel sem merült benne, hogy ellenkezzen vagy esetleg alkudozzon. Teljesen tiszteletben tartotta a kérésemet.
Esti zuhanyozásnál kérdeztem Tőle, hogy szomorú-e? Ezt a választ kaptam:
"Nem vagyok szomorú. Amikor megkaptam és amikor hazajöttem nagyon szomorú voltam, de már kiszégyelltem magam! "
:D :D :D
Szomorú fejjel is világ a világ, ezekből is tanul, ebben teljesen biztos vagyok. Csak sajnálom, hogy ilyen korán, 6 évesen kell szembesülni azzal, hogy az élet olykor tartogat pofonokat. Úgy megóvnám még ettől...
146 mosolygós fej után, íme 1 szomorú fej:
Az oklevél a zsoltáréneklő versenyért, ahol bátran, mosolygósan énekelt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése