Ortopédia - Mini klinika és egy kis Zalán mondta...

Zalán nem tud rendesen járni, mert Achilles  és vádli megrövidülése van. A sarkát nem használja, folyton lábujjhegyen jár. Ha szólunk neki, akkor leteszi,de max. kettőt lép így és újra lábujjhegyezik. 2 évvel ezelőtt voltunk már orvosnál vele, ahol tornázást javasoltak. Néhány hét után elmaradtak a tornázások emiatt nem is javult a helyzet. Valamiért azt gondoltam, hogy ez csak egy rossz szokása és úgysem marad így, majd leszokik róla. Hát nem így történt...

Néhány héttel ezelőtt a tanítónéni szólt, hogy vigyük el orvoshoz a lába miatt. A gyermekorvosunk javaslatára felkerestük Dt. Terebessy Tamás ortopéd szakorvost, aki néhány héttel később időpontot adott nekünk egy vizsgálatra, amely vizsgálat a mai napon vált esedékessé.

Szerencsésen alakult a dolog, mert éppen ezen a napon elmaradt a délutáni tanítás az iskolában, így tanóráról nem hiányzott.. :) 

 Fél órával előbb érkeztünk a rendelőhöz és a kocsiban várakoztunk, s közben beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Pl a karácsonyról... Piros és fehér díszeket szeretne a fára és még nem tudja pontosan, hogy mit kérjen a Jézuskától, de nagyon tetszik neki a LEGO NINJAGO. Arra kérdésemre, hogy hol látott olyat, azt válaszolta, hogy a Tomi vitt be...  Egyeztettük, hogy nem a mi Tomink, hanem az osztálytársa. Ebből a gondolatmenetből kanyarodtunk oda, hogy neki nem tetszik a Tomi neve, hogy került a P.... vezetéknév után a Tamás név. Nem illik össze....

Mondtam, hogy én választottam, és szerintem nagyon szép. A másik esélyes név a Péter volt. Elkezdte ízlelgetni... P.... Péter.... Felkiáltott, hogy az sokkal jobb lett volna, jobban illik a vezetéknevéhez! 

:))

Ezután az én nevem mondta ki, majd így szólt:

-A Te anyukád nagyon jó döntést hozott, amikor neked nevet választott, mert nagyon jól illik egymáshoz, jól rímel.

Ezen jót mosolyogtam, hogy a hét évesem milyen gondolatokkal van elfoglalva, miközben szívem elöntötte a mérhetetlen szeretet. Nem taglaltam neki a nevem eredetét, mert azonnal kérdezett:

-Téged, hogyan szólítottak az iskolában?

-Anikó és Ancsa - válaszoltam.

Ezzel az információval nem tudott mit kezdeni, s elmondtam neki, hogy két keresztnevem van. Megnézte a személyi igazolványomat, ELOVASTA a nevemet, majd azt mondta,  hogy Ő Panninak, Pannikának, vagy Pannusnak hívott volna, ha együtt járunk iskolába.
Az volt a válaszom, hogy jaj de jó, hogy nem jártunk egyszerre iskolában, mert akkor Ő nem lehetne most a kisfiam. Én pedig nagyon boldog vagyok, hogy Ő a kisfiam!!  Erre a felvetésre a 7 éves így válaszolt:

-Attól még élhettünk volna együtt! Összejöttünk volna és nekünk lett volna közös gyermekünk!!! 

:D :D :D 

Erre már nem tudtam szóhoz jutni, könnyesre nevettem magam...

Mondtam neki, hogy ezeket beírom a blogjába. Ezt a választ kaptam:
-Ha beírsz valamit vicces dolgot rólam a blogba, az nekem kíííínoos!!! Megalázó, mert mások is olvassák!

Megnyugtattam, hogy nem szeretném semmiképpen sem kínos, sem megalázó helyzetbe hozni, éppen ezért csak a szűk család olvassa, széles kőrben nem terjesztem.
:) 

Ilyen hangulatban mentünk be a rendelőbe, ahol nagyon kedvesen fogadtak és a doktor úr is nagyon kedves, türelmes volt. Alaposan megvizsgálta a Zalánt és megerősítette a korábbi diagnózist, Ő is tornát írt elő. Otthon naponta, gyógytornásznál hetente. előírta még, hogy készíttessünk neki éjszakai csizmát is és fél év múlva szeretné megnézni újra. Tájékoztatott arról is, hogy amennyiben eredménytelen lesz a terápia, akkor egy műtétet fog végezni rajta, de mindenképpen teljes értékű felnőtt lesz belőle, jól fog járni és nem fog sántítani sem. 

Ez megnyugtató, de azért szeretném, ha a műtétig nem jutnánk el, mindent megteszek, hogy a torna és a csizma eredményes legyen.