Lelkesedése töretlen, boldogan megy iskolába. Reggel nagyon-nagyon nehezen ébred, de ha felkel, akkor már nincs probléma. Készülődik és teljesen magától értetődőnek találja, hogy megyünk. :)
Magatartása jó, ezt bizonyítja az is, hogy nincs szomorú fej a nyomdás füzetben, pedig nagyon hamar kiosztanak a tanítónénik egyet-egyet. Próbálják vele a rendet kialakítani, az erőviszonyokat lefektetni.
Ezzel kapcsolatosan az első komolyabb célt elérte, hiszen megvolt a 4 szomorúfej mentes hét. Nagy örömmel válogatta a legókat a neten és hosszas nézelődés, majd egy -egy termék áttanulmányozása után megszületett a döntése.
Nagyon örül, nagyon büszke magára. :)
Ami a tanulmányit illeti: a szóbeli tananyagot nagyon szépen visszaadja, mindent szépen elmond, elmesél, a 4 hét alatt több éneket, mondókát tanult meg, mint a 2 évben az óvodában. Hosszú, sok versszakosakat is. Már tudja az iskola himnuszát és még azon kívül 5 éneket.
Az írásbeli munkájában viszont már nem nyújtja a maximumot, nem dolgozik nagyon szépen. Én persze nem csodálkozom rajta, mert számolható azon órák száma, amelyekben az elmúlt 6 évben ceruzát fogott. Ő nem mutatott érdeklődést a rajzolás és színezés iránt, én pedig nem erőltettem. Emiatt a rajzolása is elmarad a korának elvártaktól.
Sokat gyakorolunk, létrehoztunk egy szorgalmi füzetet is, ahol az iskolai kötelező feladatokon túl, további írás feladatokat végez. Remélem hamar behozzuk a lemaradást.
Lelkesen végzi a házi feladatokat is, nem morcog, nem tiltakozik. Hazaérünk, kezet mos és már el is kezdjük csinálni. Ez a megoldás tűnik jobbnak, már teljesen meg is szokta. Azt volt a tapasztalatom, ha pihenéssel, játékkal kezdünk, akkor sokkal nehezebben áll neki a házi feladat elkészítésének, hiszen félbe kell hagyni a szabadidős tevékenységét.
Így viszont a házi feladat elkészítése után más semmi kötelezettség, lefekvésig azt csinál, amit csak szeretne, megszakítás nélkül. :)
Bencével továbbra sem felhőtlen a viszonya, folyton durvaság történik. Hol megrugdossa a Zalán lábát, hol lerántja a földre, hol kizárja a játékból, amit a Zalán a lelkére vesz és sír rajta. Mindezek "csak" fájnak nekem, de nem szaladok folyton a tanítónénihez. Kedden viszont olyan dolog történt, amit már nem hagyhattam szó nélkül: Bence fojtogatta a Zalánt és csak akkor engedte el a nyakát, amikor már köhögött! Szerintem ez már túl van a gyerekes csínytevésen, kifejezetten felháborít! És, ha "játékból" legközelebb akkor sem engedi ela nyakát amikor köhög???? A gyermekem megvédeni sem tudja magát, mert a Bence legalább 1 fejjel nagyobb nála, erősebb, masszívabb gyerek. Zalán azt mondta, hogy csak 1 kislány alacsonyabb nála...
Szerda reggel szóltam a tanítónéninek, hogy szeretném, ha figyelne rájuk. Nem lepte meg a történet, tudott róla, megbüntette érte a Bencét, azt válaszolta. Beszélt az édesanyjával még azon a reggelen. Remélem lesz változás...
 |
| Ma reggeli kép... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése