-Szerinted meddig fogok abba a padba ülni? Mikor ültet el a tanító néni?
-Nem tudom. - válaszoltam. Nem jó ott ülni?
-Nem. Szeretnék elülni onnan.-mondta.
-Miért?
-Mert nem szeretek a Betti mellett ülni.
-Egyszer majd gondol egyet a tanító néni és átülteti az osztályt. Addig bírd ki ott!-biztattam.
Erről nem esett több szó, váltó cipőt húzott elbúcsúztunk és bement a terembe.
Délután széles mosollyal az arcán azt mondta:
-Majd holnap meglátod hol ülök!
-Elültettek???
-Igen!! -mondta büszkén.
-Hogyhogy? -érdeklődtem igazán kerek szemekkel.
-Mondtam a tanító néninek, hogy nem szeretnék ott ülni és elültetett!
Boldogan és büszkén vettem tudomásul, hogy nagy fiam van és nem kell nekem aggódnom amiatt, hogy jajj, szegényke! mi lesz vele nélkülem!!! ;)
Az új helyén, boldogan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése