Vasárnap ünnepeltük a Zalán unokahúgijának a születésnapját, névnapját. 3 éves, tüneményes kislány. Amikor odaértünk azzal fogadott, gyermeki őszinteséggel:
- Hoztatok nekem ajándékot?
:D :D :D
Elérkeztünk az ebéd azon pontjához, amikor gyertyák elfújása következett. Nagy levegőt vett és éppen kifújni akarta, amikor megszólaltam:
-Ne fújd még el!! Először gondolj valamire, kívánj valamit!!!
Lassan kiengedte a levegőt és nem fújta el a gyertyát. Ült és nem szólt semmit. Hugiékkal beszélgettünk és már szinte el is felejtettem, hogy mire kértem. Hiszen legbelül nem is gondoltam komolyan, inkább viccnek szántam, ugyanis nem hittem, hogy tudja mi az, gondolni, kívánni valamit. Még olyan kicsi..:) Eltelt néhány perc, talán 2 esetleg 3, amikor a Málna így szólt:
- Azt kívánom, hogy Apa itthon legyen!!! - és nekiáll elfújni a gyertyákat...
:'( :'(
Szívem legmélyebb rétegébe hatolt vele, annyira drága volt. Könnyekig hatódtam ... Egyrészt, mert tudta, hogy mit várok Tőle, másrészt nem babát, nem édességet kívánt (ezeket mind nagyon szereti), hanem a kamionos édesapját szeretné itthon, maga mellett tudni, hiszen ő 1 esetenként 2 hétre is távol van a családjától. Édes, okos, aranyos kis 3 éves Málna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése