Ébresztgetem, mert 8 óra és oviba kell menni. Nehezen ébred. Nem vártam meg, hogy az ágyunkba menjünk "bújóckodni", odabújtam mellé, az ágyába. Ébresztgetem, puszilgatom, elmondom neki, ma is mint minden reggel, hogy nagyon szeretem. Majd azt is, hogy fel kellene ébredni, fogat mosni, öltözni, indulni, mert késő van. Így szól:
-Amya! Nem akarlak megbántani, de néha unlak egy kicsit!
A döbbenettől szólni sem tudtam, fogalmam sem volt, hogy sírjak, vagy nevessek.Sosem mondott még ilyet és semmi hasonlót sem. Pillanatnyi tétovázás után megkérdeztem Tőle:
-Ha nem akartál megbántani, akkor miért mondtad? Ezt a válasz kaptam:
-Hogy ne legyenek titkaim előtted! Tudod: egy anyának mindent tudnia kell!
:D :D :D
(Ezek az én szavaim, erre igyekszem nevelni! Most jól megkaptam! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése