2014. május 29., csütörtök

Allergia

Az elmúlt heteket oviban töltöttük, és talán az utolsó hétre már jobban lett. Ma mentünk vissza a doktornőhöz, aki azt mondta, hogy a nyári, közösségmentes időszak jót fog neki tenni. 4 tünetmentes hét után elhagyhatom a gyógyszert, meglátjuk hogyan reagál.
Nagyon örülök ennek a hírnek, reméljük nem kell évekig gyógyszerezni. 

2014. május 23., péntek

Évzáró és anyáknapi ünnepség az oviban

Az utóbbi hetek készülődéssel teltek, Zalán készült az évzáróra. Verset, mondókát tanult. Itthon is és az oviban is. Jól ment neki, első nap megtanulta azt a versszakot, amit kiosztottak rá. Eljött a nagy nap!
Játszott a szobában én pedig beszóltam hozzá:
-Zalán! Hamarosan indulunk!
-Hová? -szól a válasz.
-Az oviba! -feleltem. Mire Ő:
- Ma kétszer megyünk oviba?????
- :D :D Nem, most az évzáró ünnepségre megyünk, ma lesz.- mondtam neki.
Ugyanis ma reggel elmentünk szokás szerint az oviba és 11:30- kor hazajöttünk, mint minden más nap. 17 órára kellett visszamenni.

Miután ezt megbeszéltük, kiment az udvarra. Én készülődtem tovább, de néhány perc múlva kinéztem utána, mert kíváncsi lettem, hogy mit csinál. Amit láttam, azon elképedtem:
Zalán fel és alá járkált, miközben hangosan mondókákat mondogatott!!

(Azt hittem megzabálom!!! Annyira , de annyira édes volt!!!! :)))) Készült! Az én drága kisfiam, élete első megmérettetésére készült. Nagyon szeretem! )

Elkészültünk és odaértünk az oviba. Azt mondta - és jól látható is volt rajta -, hogy izgul. Mondtam neki, hogy ne izguljon, menni fog! Mire Ő azt válaszolta, hogy:
 -De izgulok!!! Azt feleltem, hogy:
-Na jó!! Egy kicsit izgulhatsz!
-De én nagyon izgulok!!! - hangzott a válasz! :)
:D :D :D

Ügyesek és aranyosak voltak a gyerkőcök, minden jól ment.  Az előadás után ettek, ittak, ünnepeltek.











Készült még csoportkép és ezzel hivatalosan is véget ért számunkra a középső csoport.


2014. április 15., kedd

A vizsgálatok eredménye

Adós vagyok a vizsgálati eredménnyel...

A vérvételre több, mint 1 hónapot kellett várni. Az derült ki belőle, hogy allergiás. Minden egyéb érték megfelelő volt, a D- vitamin szint kivételével. Az ugyanis nagyon alacsony volt. 
Amikor visszamentünk a doktornőhöz, azt javasolta, hogy csináljuk allergia tesztet, ha szerintem végig üli azt a 20 percet, amit kell. Természetesen végig üli, majd segítségére leszek, ha kell tartom a karját. 
Kicsit pityergett, amikor a bőrét felsértette,  de nem volt veszélyes. 
 Türelmesen, kicsit félve, aggódva várta, hogy leteljen a tesztidő. Nagyon sajnáltam szegénykét... :(


Az eredmény az lett, hogy házipor, poratka és penészgomba allergiás. Kaptunk gyógyszert, naponta kell szedni. Azt még nem lehet tudni, hogy élete végéig, vagy csak néhány hónapig, hétig kell szednie. 4-5 hét múlva kell visszamenni a doktornőhöz.
Addig az otthoni teendők: a plüss álaltokat, kimosni, amit nem lehet, azt le kell fagyasztani. Majd alaposan kiporszívózni. A család ágyneműjét antiallergénre és 60 fokon moshatóra kell cserélni. Gyakrabban porszívózni, kizárólag nedves ronggyal port törölni. Amit nem lehet kimosni, azt nyáron a napra, télen pedig a fagyra ki kell tenni.
Első nekifutásra ennyi a teendő, majd meglátjuk milyen irányba változik. Orra azóta is folyik, köhög, állapotában javulás nincs.
Doktornő szerint mehet közösségbe. Így jövő héten újrakezdjük az óvodát.
Remélem javulni fog, én mindent megteszek érte. 

2014. március 26., szerda

Kivizsgálás előtt állunk

Nagyon-nagyon büszke voltam arra, hogy négy és fél éves koráig a Zalán mindösszesen 3x volt beteg, abból egyszer himlős volt. Büszke voltam, de ugyanakkor természetes is volt számomra, hiszen 2 nagyobb testvére sem volt beteges sosem. Sem közösségbe kerüléskor, sem később. Tomi az elmúlt 12 évben 2x hiányzott az iskolából betegség miatt.
Ennek viszont sajnos vége szakadt és átbillentünk az ellentétes oldalra. Tavaly  júliusban az úszótanfolyam volt az első közösségi élményünk, ahol elkezdődött immár 8 hónapja tartó kálváriánk. Lázas lett, orrfolyás, köhögés következett, melyek közül a lázas állapot elmúlt, az orrfolyás, de még inkább a köhögés azóta is fennáll. Szeptemberben elkezdődött az óvoda és ez nem javított a helyzeten. Októberben fül-orr-gégészeten jártunk, ahol azt mondták, hogy semmi rendellenes, vélhetően allergia. Majd kinövi. Október végén talán 1 hét erejéig megszűntek a panaszok, de november elején ismét láz, orrfolyás, köhögés. Ebből még fel sem épült, amikor november közepén egy újabb baktérium fertőzte meg, visszaesett, ismét rosszabbra fordult az állapota. 
December 5.-6. napjára tűnt úgy, hogy "meggyógyult", persze a köhögés akkor is jelen volt. Semmi egyéb tünet, csak a köhögés. Akkor úgy döntöttem, hogy decemberben már nem viszem oviba, mert nem szerettem volna, hogy karácsonyra ismét lebetegedjen. A terv működött és az utolsó hétre már talán a köhögése is elmúlt... Csakhogy elérkezett a január, ismét ovi következett. Talán 4 nap után ismét láz, köhögés, orrfolyás. 3 hetet itthon töltött, s amikor ismét oviba mentünk a köhögése még nem szűnt meg. Újabb 1 hét után ismét lázas, köhög, orra folyik. Tüszős mandulagyulladás.... Antibiotikum, orrcsepp, lázcsillapító, hurutoldó. 12 napig volt lázas, közben antibiotikumot váltottunk, de nem hozott eredményt. A doktornőnk torokkenetet vett, melynek az eredménye negatív lett. Vírus okozta a problémát. Március elején mentünk ismét oviba, ekkor 8 napot is sikerült ott tölteni, de közben végig köhögött. 8. nap este ismét lázas lett, másnap ismét orvoshoz mentünk. Torka piros, de nem olyan csúnya, mint ez előző hónapban volt, mondta a doktornőnk. Ismét antibiotikum, lázcsillapító, orrcsepp és hurutoldó.
Alig értünk haza az orvostól, mikor elkapta egy köhögő roham... 2-2,5 óráig tartott, közben 2x hányt. Semmivel nem lehetett csillapítani a köhögését... Miután elmúlt a roham, visszatért a "régi" köhögése. Sem a délután, sem az éjszaka alatt nem volt semmi extra, köhögött éppúgy, mint ez elmúlt hónapokban. Majd jött a másnap, és egy újabb köhögőroham... Szintén hányt, és semmivel nem tudtuk csillapítani. A tehetetlenség érzése borzasztó... Amikor látod, hogy szenved, de NEM TUDSZ RAJTA SEGÍTENI! Szörnyű volt! 1-1,5 óra múlva kétségbeesetten hívtam fel a Zsuzsa doktornőt, hogy segítsen rajtunk... Felírt egy kúpot, rohantam a receptért, kiváltottam és száguldoztam haza, hogy mielőbb segíteni tudjak rajta. kb. 15-20 perc alatt hatott a kúp, s vége lett az aznapi szenvedésének. A következő nap is volt rohama, de már az elején kapott kúpot, így kb 1-1,5 óráig tartott. A következő napokban is megfigyelhető volt egy időszak, amikor "rohama volt", de mindennap csökkent ennek az erőssége. Másfél hétig volt itthon, amikor ismét oviba készültünk. Megbeszéltük vasárnap, hogy már jól van, csupán csak köhög, így másnap reggel irány az óvoda! Reggel amint felkelt ismét, tüsszögött, orra folyt, és jobban köhögött. Úgy döntöttem, hogy nem megyünk oviba és ennek a dolognak most már valahogyan véget kell vetni... Egy hete érlelődik bennem, hogy ki kell vizsgáltatni, fel kell deríteni, hogy mi a probléma... Felkerestem a doktornéniket, s Ő is egyetértett velem. Kaptam Tőle egy nevet, egy közeli város kórházában működő gyermekosztály osztályvezető főorvosának nevét. Pulmonlógus, forduljunk hozzá bizalommal, segíteni fog....  Mindez tegnapelőtt, hétfőn történt.
Még aznap fel is hívtam, azt mondta, hogy két úton lehetséges a kivizsgálás, egyik az, hogy befekszik a kórházba és akkor néhány nap alatt meg tudnak csinálni minden vizsgálatot, vagy pedig előjegyeztetjük magunkat járóbeteg rendelésen. Pillanatnyilag június-július környékére tudnak időpontot adni. Azt hittem rosszul hallok... 
Befeküdni semmiképpen nem szeretnék, de a nyárig várni sem. Mielőtt felhívtam, rákerestem a neten és láttam, hogy van magánrendelése is. Így megkérdeztem, hogy amennyiben ott keresem fel, akkor is várni kell? Egyértelműen NEM volt a válasza. Így a kérdés megoldódott, kedden már fel is kerestük. 
Azt mondta, hogy 4-6 hétig tartó vizsgálat sorozat következik, s ha meg tudom oldani, hogy ez idő alatt ne vigyem oviba, akkor az nagyban segítené a munkájukat. Szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudom oldani...
Ma, első lépésként vérvételre mentünk a kórház gyermekosztályára. Szegény kicsim nagyon félt, nem volt még vérvételes tapasztalata, így nem is tudta mi vár rá. Próbáltam erőt adni neki, biztatni, bátorítani, több-kevesebb sikerrel. 
Nagyon gyorsan végeztünk, nagyon szuper, hogy az osztályra kellett mennünk, összesen nem töltöttünk 20 percet. Tovább tartott leparkolni... :) 
Az is nagyszerű, hogy a leletért nem kell külön szaladgálni, hanem odaadják a főorvos asszonynak és Ő magával viszi a magánrendelésére. Nekünk csak oda kell menni a jövő héten.
Kaptunk egy szteroidos orrspayt is, melyet 7-10 napig kell használni. Így most fújunk napi 2x, és várjuk a véreredményt... 

Zalán mondta

Ma is együtt zuhanyoztunk, mint ahogy már évek óta, nap mint nap...
Arra lettem figyelmes, hogy a kisfickó alaposan szemügyre vett. Kis idő múlva megszólal:
-Én nem vagyok orvos,  (itt felvitte a hangsúlyt és néhány másodperces hatásszünetet tartott) , de nem olyan a tested, mint a többi nőé!
-Hanem milyen? - kérdeztem tőle.
-Csíkok vannak rajtad. - hangzott a válasz!

:) :) :)

Elmeséltem neki, hogy a csíkokat neki (is) köszönhetem... :)

2014. március 25., kedd

Málna mondta...

Vasárnap ünnepeltük a Zalán unokahúgijának a születésnapját, névnapját. 3 éves, tüneményes kislány. Amikor odaértünk azzal fogadott, gyermeki őszinteséggel:
-  Hoztatok nekem ajándékot?  
:D :D :D 

Elérkeztünk az ebéd azon pontjához, amikor gyertyák elfújása következett. Nagy levegőt vett és éppen kifújni akarta, amikor megszólaltam:
-Ne fújd még el!! Először gondolj valamire, kívánj valamit!!!
Lassan kiengedte a levegőt és nem fújta el a gyertyát. Ült és nem szólt semmit. Hugiékkal beszélgettünk és már szinte el is felejtettem, hogy mire kértem. Hiszen legbelül nem is gondoltam komolyan, inkább viccnek szántam, ugyanis nem hittem, hogy tudja mi az, gondolni, kívánni valamit. Még olyan kicsi..:)  Eltelt néhány perc, talán 2 esetleg 3, amikor a Málna így szólt:
- Azt kívánom, hogy Apa itthon legyen!!! - és nekiáll elfújni a gyertyákat...


:'(  :'(

Szívem legmélyebb rétegébe hatolt vele, annyira drága volt. Könnyekig hatódtam ... Egyrészt, mert tudta, hogy mit várok Tőle, másrészt nem babát, nem édességet kívánt (ezeket mind nagyon szereti), hanem a kamionos édesapját szeretné itthon, maga mellett tudni, hiszen ő 1 esetenként 2 hétre is távol van a családjától. Édes, okos, aranyos kis 3 éves Málna...

Zalán mondta...

Dunaújvárosba készültünk, Dr.Sípos Edit pulmonológus szakorvoshoz, hogy kivizsgálja Zalán fél éve tartó köhögését. Már csak a cipő és a kabát felvétele volt hátra... Kérdeztem a kisfiam, hogy melyik cipőt vegyük fel. Legnagyobb meglepetésemre nem a legújabb kedvencét választotta. Azt mondta:
-A Doktornénihez nem való menő cipő, hanem csak egy sima átlagos.


:) :) :)


Útközben elhaladtunk egy temető mellett. Megállapította, hogy nagyon sokan meghaltak már... Érdekelte a téma, hosszasan beszélgettünk róla. Öregedésről, elmúlásról, születésről. Amikor az került szóba, hogy én is meg fogok halni, akkor mondtam, hogy majd neki kell eltemetnie. Mire Ő:
-Én nem foglak téged eltemetni....
-Hát akkor mi lesz velem? Hogy kerülök a temetőbe?-kérdeztem.
-A többiek is a fiaid!!! -hangzott a válasz.


:) :) :)

2014. március 19., szerda

Zalán mondta

Kinézett a nyitott ajtón és ideszaladt hozzám:
-Anya! találtam egy furcsa fát! Gyere, nézd meg!
Kérésének megfelelően elmegyek az ajtóhoz, miközben felkészít:
-A szomszédban van!
Megállok az ajtónál és keresem a szememmel, hogy hová mutat, s közben mondja:
- Látod? Ott van! Fehérek a levelei!!

:D :D :D

Tavasz lévén, teljes virágzásba borult a szemben lévő szomszédék fája...

2014. március 17., hétfő

Zalán mondta...

Apa úgy döntött, hogy kicsit szeretne leadni a súlyából... Erről beszélgettünk amikor a Zalán azt mondta nekem:
-Én nagy hasú apát szeretnék!!!!! Ne fogyózzon, amíg itthon vagyok, mert addig nagy hasú apát szeretnék!!

Ebből az egész mondatból leginkább az ütötte meg a fülem, hogy "amíg itthon vagyok"...

-Meddig vagy itthon????-kérdeztem Tőle.
-Addig, amíg nagy leszek, és keresek egy nőt és szerzek egy házat magamnak!

:O :O :O

2014. január 24., péntek

Zalán mondta...

Zalán nagyon rossz evő. Alig van étel, amit szívesen eszik. Nem képes (vagy csak nagyon ritkán) végig ülni egy étkezést. 2-3 falat után elszaladgál az asztaltól. Ezzel pedig általában felbosszant. Ezt próbálja megelőzni, amikor nem szó nélkül szaladgál el, hanem engedélyt szeretne kérni. Ma is mérgelődtem picit vele, mert nem akart enni. Így nem mert az asztaltól elszaladni, hanem megkérdezte: -Megnézhetem, hogy milyen mese van a TV-ben? Erre nem kapott választ, hanem ismét mérgelődésbe kezdtem. Mondtam: nem igaz, hogy folyton elszaladgálsz, nem létezik, hogy nem vagy képes az asztalnál maradni egyetlen étkezést sem, ... stb. Még a mondandóm végére sem értem, amikor így szólt a kisfiam: -Ezt NEM-nek veszem... 

:D :D :D


A másik gyenge pontunk, az esti alvás. A szokásos szertartás után lefekszik és képtelen elaludni. Kb. 1 órát beszél, játszik, meg ki tudja, hogy mit csinál, mindenfélét kitalál, beszél, kérdez, stb., hiába követek el bármit, ezen sajnos nem sikerül változtatni. Egy idő után kihoz a béketűrésből és felemelem a hangom... Ma is így történt. Rászóltam emelt hangon: -Elég! Nem akarok több hangot hallani, tessék aludni!  Mire Ő így szólt, csak úgy félhangosan, elsősorban magának mondva: -Miért ilyen gorombák a szüleim???

:O :O :O

2014. január 8., szerda

Zalán mondta...

Ma zuhanyozás közben azt mondta Zalán:
- Emlékszel, hogy van az ovódában 2 barna bőrű gyerek?
-Igen, emlékszem.-válaszoltam.
- Ők mitől ilyen barnák? Igy születtek? - kérdezett tovább.
-Igen, ők így születtek. -válaszoltam.
-De ők magyarul beszélnek, itt születtek Magyarországon, pedig az ilyen színűek más országban szoktak születni... Hogyan lehet, hogy ők a mi országunkban születtek? -tette fel a kérdését.


:O :O :O

Miután felszedtem az állam a kőről, természetesen megválaszoltam neki a kérdést. Elmondtam, hogy előfordul olyan, hogy pl. az édesanyja magyar és az édesapja pedig barna, nem magyar férfi, és a kisgyermek pedig apukájától örökli a bőre színét. Édesanyja itt szüli meg a mi országunkban, itt jár ovódába, iskolába, magyar gyermek, csak a bőre színe barna.
Mire újabb kérés érkezett:
-De az anyukája narancs színű, mint mi?

:D :D :D

Zalán mondta...

Zami nagyon szeret apukájával játszani. Leginkább megmászni szereti, mindig, minden lehetséges helyzetet kihasznál. Ha fekszik, akkor a hátára mászik, ha ül, akkor a nyakába, ha háton fekszik, akkor pedig a lábaiból csinál "játszóteret". Ma éppen a nyakába mászott, apa játszott is vele egy kicsit, de hamar elhangzott a már jól ismert mondat: -Most ennyi volt, mennem kell dolgozni. Apa felállt és elindult vissza a számítógép elé. Csakhogy a Zalán nem nagyon akarta ezt tudomásul venni, követte apját. Továbbra is játszani szeretett volna, nem hagyta dolgozni. Apa egy kicsit elveszítvén a türelmét így szólt hozzá:
-Zalán! Úgy tűnik, hogy meg kell nevelni Téged! Mire a kisfiúnk így szólt:
-Én meg vagyok nevelve... csak egy kicsit kópé vagyok!

:D :D :D

2014. január 7., kedd

Ismét ovi

Vége az ünnepeknek, ismét nekifutunk az óvoda projeknek. Már tegnap menni akartunk, de egyszerűen nem tudtam felkelteni a kisfickót. 
Este mindig alkudozik fürdés és elalvás előtt. Amikor szólók neki, hogy indulunk zuhanyozni, rendszeresen ezek a mondatok hangzanak el: -ÓÓÓhh, ne mááár!!! Még meg akartam nézni ezt a videót/mesét! Vagy: még ezt a játékot be akarom fejezni! 
Ilyenkor közlöm vele, hogy rendben, még van 1-2 perce, addig fejezze be és utána fürdünk. 
Ezután általában már nincs probláma, fut vetközni és zuhanyozni. A következő "csatánk" ágybakerülés után zajlik. Folyton beszél, kérdez, sutyiban tv-t néz. Ha megfordul az ágyában, akkor átlát a mi szobánkba és látja a tv kb 1/4 részét. Amikor észreveszem, akkor "rendet" kell tennem az ágyában. :) olykor akár 1 óra is eltelik a lefekvése és az elalvása között. Szokott közben unatkozni, "szenvedni". Ilyen kérdések fogalmazódnak meg benne: -Mikor lesz már reggel? Hány órát kell aludni? Megválaszolom, hogy 10 órát, majd 2 perc múlva megkérdezni, hogy hány óra van még a 10-ből? :D 
Amikor megkérem, hogy csukja be a szemét és aludjon, akkor azt válaszolja, hogy Ő nyitott szemmel alszik, sosem csukja be a szemét. :) 
Ilyen és ehhez hasonló csatározások között végül elalszik. Éjszaka nem ébred fel, jól alszik, gyakran álmodik, beszél :) álmában.
S amennyire nem szeret elaludni este, annyira nem szeret felkelni reggel. :) Valószínű, hogy éppen olyan éjszakai bagoly, mint mi vagyunk. ;)
Ha magától ébred, akkor fél 9 és 9 óra között teszi ezt. Természtesen ez ovihoz kicsit késő, ezért ébresztgetnem kell. Ilyenkor sajnálja, hogy reggel van. :) Este úgy érzi, hogy sosem lesz reggel, reggel pedig úgy érzi, hogy még nem lehet reggel.
Ma reggel is símogatom, keltegetem, mondogatom, hogy jó reggel! Válaszol, hogy jó reggelt, de nem nyitja ki szemét. Ha ilyenkor békén hagyom, akkor már vissza is zuhan álomba. Ma reggel megkérdeztem Tőle, hogy ilyen álmos vagy? Mire Ő csukott szemmel azt válaszolta, hogy : -Neeeeeem!  CSAKNEM lehet reggel, ezért alszom. :)
Ugyanis sosem vállalja el, hogy álmos... Amikor ásit: nem álmos, csak ásított. Este: nem álmos, nem kell aludni. Reggel: szintén nem álmos, csak még nincs reggel, azért alszik. :D 
Volt egy reggel, amikor szintén ébresztgettem s amikor már szólni tudott, azt mondta. Puff, már reggel is lett? 
Ílyen előzmények után rendszeresen későn érünk az oviba. Ma pl. fél 9 után pár perccel.

Jól érezte magát, nem érte újabb "támadás". Íme náhány ovis kép:









2014. január 6., hétfő

Zalán mondta...

Nem jellemző hogy puffasztott rizst kerül a konyhánkba, de most megtörtént... Falatozgattam egy szeletet, amikor a kisfiam megkérdezte: -Mit eszel anya? Megkóstolhatom?
-Persze!-válaszoltam, miközben már nyújtottam is felé. Beleharapott, majd így szólt:
-Pfúúúúj! Ez rossz!! Ennek eldobott papír íze van!!!

:D :D :D

2013. december 29., vasárnap

Karácsony után....

A harapás óta nem volt a Zalán oviban, mert azon a hétvégén elkezdett köhögni, orra folyni. A következő hét végére sem javult és elvittem az orvoshoz. Írt neki ezt is azt is, és ottjártunkkor sikerült összeszedni egy jó kis hányásos, hasmenéses vírust. Szegénykém nagyon beteg volt, 40 fokos lázzal, napokon át tartó hányással, hasmenéssel. December első hetében nevezhettük gyógyultnak, és úgy döntöttem, hogy ebben az évben nem viszem már oviba. Nem akartam, hogy a ünnepekre ismét lebetegedjen és ünnepi ételek helyett gyógyszereken éljen.
Egyébként is nagyon le van gyengülve az immunrendszere, jó lenne egy kicsit felerősíteni. Július óta többet volt beteg, mint egészséges. 
A terv sikerült, az ünnepeket egészségesen töltöttük. :)

Készült a Drágám a karácsonyra, a Jézuskának levelet írtunk, amelyben felsorolta a kívánságait. Ezt a levelet "feladtuk" és várta az ünnepeket, naponta visszaszámolt. A kívánsága egy tablet, 6 db kisautó, egy kígyóautó és egy Smasha Ballz volt. Nagyon számon tartotta, bárki kérdezte Tőle, hogy mit szeretnek kapni, ebben a sorrendben felsorolta.

A Nagyitól a Smasha Ballz figurát, a Hugiéktól a kígyóautót, s itthon a fa alá került 3 kisautó, könyvek, Wii távvezérlő és egy tablet. Nagyon boldogan bontogatott, örömmel leltározta a dolgokat. Hiányolta a 3 kisautót, mert 6 db-ot kért és 3 db-ot kapott. Meggyőztük, hogy sok-sok kisautója van, biztosan helyette kapta a wii távvezérlőt.  Elfogadta... Utoljára bontotta a tabletet és rendkívül boldog volt. Azt hiszem egy szülőnek nincs nagyobb öröm, mint a gyermeke boldog arcát látni. Beégett a retinámba a látvány... ;) Csak sajnos egy kis hiba csúszott a dologba, mert a tablet nem indult. A töltés jelző sem működött, hiába dugtam be. A boldogság, nagyon hamar szomorúságba csapott át. S nem indult másnap sem és harmadnap sem... Próbáltam szervizzel kapcsolatba lépni 27.-én, se sehol, senki nem volt nyitva. 28.-án azt gondoltam, hogy feldugom töltőre, talán magyarázatom sincs rá, hogy miért, hiszen január első hetéig esély sem volt rá, hogy valahol foglalkozni fognak vele. Csak úgy... elmentem mellette és bedugtam a töltőt. S legnagyobb meglepetésemre kirajzolódott a képernyőn az akku jele!!!!! Alig hittem a szememnek! A következő pillanatban már nyomtam is a bekapcsoló gombot és a tablet BEKAPCSOLÓDOTT!!!! Hurrááááááááá!!! Volt ám boldogság! :) 
Most amikor írom e sorokat 29. este van és azóta csak azzal játszik. Nem új számára a dolog, mert az utóbbi hetekben a Tomiéba beköltözött, s ennek kapcsán fogalmazódott meg benne, hogy szeretne egy SAJÁT tabletet. Szóval minden jó, ha jó a vége. :) 
Kapott még a Keriéktől távvezérléses F1 versenyautót, valamint az Imiéktől egy tűzoltó autót, nagyon örül mindennek. Talán "jó" is volt, hogy nem működött a tablet, mert így sorba-sorba felfedezte az egyéb játékait is. Hirtelen a bőség zavara lépett fel nála, azt sem tudta, hogy melyik játékkal játsszon. Amikor megkapta őket, akkor láthatóan egyik sem kötötte le, egy kis idő múlva kezdte őket felfedezni. A F1 és a kígyóautónak megkereste a legoptimálisabb garázst, a tűzoltó autóval macskát (!!) :) mentett ki a magasból... (hogy miért pont macskát, azt nem tudom... )

Röviden ennyi, januárban ismét belekezdünk az ovis hétköznapokba, remélem zökkenőmentesen fog menni...



2013. november 16., szombat

Zalán mondta...

 Zalán ma egy filmet nézett, melynek az elején a főhős nagyapja, a vége felé pedig a főhős nagyanyja is meghalt. Így kommentálta felém az eseményt:

"-Anya! A mama is elkapta a meghalást, mint ahogyan a papa."


 :)

2013. november 15., péntek

Ismét erőszak az oviban

Sajnos az erőszak fokozódik...
Ma, amikor hazaértünk (!), levettem a sapkát Zalánról és ez a látvány tárult elém:



Ez a valóságban egy picit pirosabb és püffedt is, amit a kép nem ad vissza. Jól kirajzolódik rajta egy alsó és egy felső fogsor. A Bence megharapta. 
Mindezt itthon, a kisfiamtól tudom meg... Az óvodában ezt nem közölte velünk senki. 
Mélységesen fel vagyok háborodva, hogy ilyen dolgok történnek az oviban. Ezért KELL odavinnünk? Szerencsétlen kisfiam azt sem tudja, hogy mi az erőszak! Mi soha nem bántjuk, semmilyen formában. Elveinkkel ellentétes. Mindent megbeszélünk vele és mindent el tudunk érni nála szép szóval. 
Mit lát, hall az a gyermek, amelyik ehhez az eszközhöz folyamodik, hogy megharapja a másikat? A Bence már nem először bántja a Zalánt. Vajon Őt mire tanítják a szüleik? Mit lát otthon egy agresszív gyermek? Sajnos nem egyedül van a csoportban, aki üt, ver, csapkod, földre teperi a másikat. 

Arra az elhatározásra jutottunk, hogy visszamegyünk az oviba, beszélünk a Kati óvónénivel. 
Nem tudom, hogy milyen eredménye lesz, mert azt mondta, hogy Ő nem tud egyszerre 26 gyerek mellett lenni, és ez bizony elő fog fordulni máskor is. Szólni fog a Bence szüleinek, de ez általános jelenség az oviban, a másik csoportban még rosszabbak a gyerekek... 
Az Ő fogsora lenyomatát nézegethetjük Zalán arcán

Az országunk vezetése pedig kötelező teszi 3 éves kortól az óvodai beíratást. Nagyszerű ötlet, csak gratulálni tudok hozzá!!!  Annak a szülőnek is kötelező lesz ilyen nagyszerű közösségbe vinni a gyermeket, aki meg tudja oldani, hogy otthon legyen vele. Vagy azért mert nem dolgozik, vagy azért, mert otthon van kisebb gyermekkel.

2013. november 13., szerda

Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek

Tudom, hogy ez a felület itt a Zalán mindennapjairól szól, de olyan boldog és büszke vagyok, hogy mindenképpen le szeretném írni, maradjon meg az utókornak. :) 

Korábbi bejegyzésben írtam, hogy a Tomi 5 tantárgyból készül OKTV-re. Tegnap írták a 2.-at, angol nyelvből. Ezen a versenyen a 11. és 12. évfolyam vesz részt, az iskola legjobbjai. 
Összesen 18 fő nevezett angol nyelvből, akik legtöbben faktosok is. (Tomi már nem tudta felvenni az angolt pedig szerette volna, de időben nem volt összeegyeztethető a többivel. Matek, info és fizika faktos.) 
A határtalan örömöm tárgya pedig az, hogy a 18 fő közül EGYEDÜL A TOMI JUTOTT TOVÁBB!!!! :)  Egyedül Ő érte el azt a pontszámot, amivel mehet a következő fordulóra. Megelőzve azokat, akik szintén jók angolból és emelt óraszámban tanulják azt.

Hátra van még a nagy reménységű matematika és informatika. Csütörtökön pedig 5 órás fizika verseny előtt áll. 

Azt mondta neki egyik tanára, hogy 5 országos versenyre csak beülni lehet, felkészülni nem... Ezért is tölt el hatalmas büszkeséggel, hogy olyan tantárgyakban is jeleskedik, amelyben nem számítottunk ekkora sikerre.
Ő úgy gondolta, hogy a matek és az info a fontos, a többit pedig megpóbálja... nem veszít vele semmit, megméretteti  magát.

Jó ötlet volt kisfiam! GRATULÁLUNK!!!!!!

2013. november 9., szombat

A fiúk és a számok világa

Ma este, zuhanyzáskor azt mondta Zalán:
-Anya! Elmondom a páros számokat! 
Én jól meglepődtem rajta, de azt válaszoltam, hogy rendben, mondd el! 
S hiba nélkül egészen 40-ig mondta őket. :) Jól meglepett vele, mert én sem tudtam, hogy "sutyiban" ezeket megtanulta. De igazán akkor esett le az állam, amikor végezvén a páros számokkal így szólt: -Most elmondom a páratlanokat is!! És szintén hiba nélkül 39-ig felsorolta...
Mint kiderült, a Tomi tanította meg vele, alig néhány perc alatt.
Imádom, hogy érdeklik a számok, nagyon kíváncsi rájuk, folyton számol, mindig számokban gondolkodik. Lehet, hogy a testvére nyomdokaiba fog lépni, aki a korosztályát tekintve az  ország élvonalában van még 12.-ben is? Aki, ha elindult, egy országos versenyen, akkor az első 10 hely egyikét magáénak mondhatta? Vagy korai még ezt megítélni? Majd kiderül! Lehet, hogy az idő előrehaladtával érdeklődését veszíti...
 Az viszont tény, hogy a százasokat kivétel nélkül, mindegyiket ki tudja olvasni, ezerig el tud számolni (igaz, hogy legutóbb már azt mondta, hogy "olyan uncsi"), és már az ezresek világával is ismerkedik. Az egész ezresekkel már egy ideje jól boldogul. Éppen ma történt, hogy kérdezett tőlem egy kódot, én elmondtam neki hogy 1973, majd megkérdeztem:
-Tudod milyen számok vannak benne? - kérdeztem Tőle.
- Igen! - válaszolta. 1,9,7,3. 

Tegnap édesapját pedig azzal nyűgözte le, hogy megkérdezte Tőle: 
-Apa! Milyen szám következik a 9999 után? 
-10.000. -válaszolta apa. 
-Ó!!! Az a legklasszabb szám!!!- mondta Zalán.
-Miért? - kérdezte apa.
-Mert egy egyes után négy nulla van, hangzott a válasz.

Tomi is ilyen érdeklődő volt a számok iránt ennyi idősen és azt gondoltam (vagy inkább attól féltem), hogy ez majd az iskolában alábbhagy. Szerencsére nem így történt. 12 éven keresztül volt az ország élvonalában. Megszámlálhatatlanul sok verseny és oklevél tanúsítja, amelynek csak egy része fért a falra.
Ami a felfért a falra
A tanárait idézve: "különleges az észjárása, egészen fantasztikus, ahogyan gondolkodik". 
Ebben a tanévben 5 tantárgyból készül OKTV-re (Országos Középiskolák Tanulmányi Versenye) melyből egy már le is zajlott a héten. 92%-os lett a feladatsor eredménye. Nagyon büszke rá a felkészítő tanára és persze mi is! Ez nagyon nagy vállalás részéről az érettségi évében, hiszen legalább 2 tantárgyból emelt szintű érettségit szeretne tenni.
  Még az egyetemi felvételi előtt állunk, de a második helyen az ELTE matematika szakát célozta meg. Persze azért reménykedünk, hogy elsődleges céljai fognak megvalósulni, amelyhez szintén szükséges a matematika.

2013. november 7., csütörtök

Zalán mondta... az óvodai erőszak kapcsán

Vegyes érzéseim vannak az óvodába járással kapcsolatosan...  Szinte minden nap éri valamilyen, kisebb-nagyobb atrocitás a kisfiamat. Hol megütik, hogy letaszítják a földre, hol beszólnak neki, hogy nyelvet öltögetnek... Ma éppen megdobálták az arcát, fejét homokkal, csupán csak azért, mert bement a kis házba... Tegnap is a kis házban terítették le a földre, ruhája, keze koszos lett.
Ma az óvónéni fogadott azzal, hogy ne ijedjek meg, Zalán szeme, szája, arca, haja csupa homok volt, de lemosták, már minden rendben. A két fiút - Balázst és Patrikot - megbüntette. 

Amikor érte megyek fél 12 körül, akkor néhány percig még játszik, addig, amíg beszélgetünk az Óvónénivel. Ma is így történt, s az alatt a néhány perc alatt a Balázs folyamatosan molesztálta, lökdöste, leszorította, erőszakkal a padra kényszerítette,  illetve a fejére is csapott a jobb kezével. Pedig a Zalán nem kereste az Ő társaságát, játszott egy nagy labdával. Balázs arra ment és el akarta venni Tőle, amit a kisfiam nem hagyott. Ezután következett a az erőszak...

 Miután kettesben maradtunk a kisfiammal kértem, hogy mesélje el mi történt a kis házban. Azt mondta, hogy bement és elkezdték megdobálni, melynek az óvónéni figyelmeztetése vetett véget. Arra a kérdésemre, hogy sírtál-e, azt válaszolta, hogy nem.
 Majd azt is megkérdeztem, hogy mit mondtál Balázsnak akkor, amikor bántott Téged? Zalán ezt válaszolta: -Azt mondtam neki, hogy meg kell tanulnod kedvesebben bánni az emberekkel!
Arra a kérdésemre pedig, hogy mit gondoltál akkor, amikor a fejedre csapott a Balázs? -azt válaszolta: Anya! Ha nagyobb lesz, akkor majd megtanul szépen viselkedni!

 :( :(

Próbálok rájönni, hogy miért alakulhat így a helyzet, egyelőre nem találok magyarázatot... Nem tudom, hogy a Zalán személyisége, viselkedése váltja ki a többiekből az agressziót vagy csupán arról van szó, hogy elég új még a csoportban, s ezért "kóstolgatják", vagy talán nem túl nagy mérete ad okot a bántalmazásra.
Az óvónők azt mondják, hogy ennek nincs nagy jelentősége, a Zalán nem kivételes eset, mindenki "sorra kerül", mindenkit érnek a nap folyamán kisebb-nagyobb sérelmek. Ne aggódjak, a Zalán megvédi magát és ez így van jól, tanulja is meg, hogy hogyan kell megvédenie magát.
 Arra a kérdésemre, hogy miért és hogyan történhet az meg, hogy egy gyermek agresszív és tettlegesen bántja a másikat, azt a választ kaptam: -Ilyen világot élünk....

...

(Tényleg ilyen világot élünk? Tényleg ez a normális? Vagy én aggódom túl ezt a helyzetet? Tényleg KELL közösségbe vinnem a gyermekemet? Mi lesz akkor, ha durvább "játékokat" is elkövetnek a csoporttársai? Féltsem a testi épségét? Mit tanul ebből a gyermekem? Milyen értékrendje lesz, ha ezt tartja majd normálisnak, követendőnek? S még millió kérdésem van, amire tudom, hogy nem fogok választ kapni, de rettenetesen el vagyok keseredve...)