Zalán mondta...

Viccet mesélt... Ma először... :) 

Így hangzott:

-Miért eszik délben a rendőr banánt?

-?????????

- Mert déligyümölcs! 

:D :D 

Nagyoooooon éééédes volt! :) 

Ahogy én látom...

Számomra nagyon fontos, hogy a kisfiam értelmi, fizikai, mentális, szociális fejlődését megéljem. Egyáltalán nem veszem magától értetődőnek a fejlődését. Mindennek örülök, mindent megbeszélünk, a fejlődését elismerem, tudatosítom benne. Ugyanakkor a kudarcokat is megbeszéljük, fontos megtanulnia, hogy hibázni szabad.  Észre kell venni, ki kell javítani, s ez egy bonyolult tanulási folyamat, amellyel fejlődik.

Nagyon nyitott a világra, szivacsként szippantja magába az információkat.

Érdeklődése a tágabb világ felé fordult. Jó megfigyelő, következtetési képessége fejlődik. Egyre reálisabb  képet alakít ki a világról, gyakran felfedezi fel az ok-okozati összefüggéseket. Nagyon kíváncsi, rengeteget kérdez. A számokkal való kapcsolatát is magasabb fokra emelte, már "látja" az agyában a számokat és nem kell pl. az ujján kiszámolnia. (Legutóbbi példa: leírva látta a 44 és a 32 számot, a amint rápillantott már mondta is, hogy 12-vel kevesebb  a 32. Nem kérdeztem tőle, semmilyen művelete nem végeztünk számokkal, teljesen más volt a téma, ezek életkorok voltak. Ennek ellenére azonnal "látta" a két szám közti különbséget. Ilyen szituáció gyakran előfordul) 

Érdekli  az idő, a digitális számkijelzésű órát már régóta ismeri, tisztában van a napszakokkal, tudja, hogy napon belül melyik időponthoz milyen kötelezettség tartozik. Jelenleg a mutatós órát tanulgatja. Pillanatnyilag a tudása ott tart, hogy a kismutató órát mutat, a nagy mutató perceket. Ismeri az 5-ös számsort és le tudja olvasni, hogy hány óra, hány perc van. Pl. 8 óra 5 perc, vagy 10 óra 45 perc. (Nem ismeri még a negyed, fél és háromnegyed fogalmát.)

Nagy élvezetet jelent nekem a vele való  beszélgetés, a gondolkodásában bekövetkező változások illetve a világról alkotott kép nyomon követése. Szeretem, ahogyan a világot látja, ahogyan tájékoztat a gondolatairól vagy számot ad tudásáról. (Pl, amikor közli velem, hogy a teknős növényevő... vagy azt, hogy az embereknek különböző a bőrszíne...stb) A szókincse sajátos, rá jellemző, önnállló szókinccsel rendelkezik, szépen, választékosan beszél, folyton lenyűgöz.

Egyre önállóbbá válik,  egyre „nagyobb”. Megnyilvánul önállósága abban is, hogy Ő akar mindent csinálni, Ő akarja kiönteni, elvágni, megkenni, letörölni, felvenni, felhúzni stb... Már régóta egyedül öltözik, illetve a napi viseletét is képes összeállítani, rendkívüli figyelmet fordítva a színek harmóniájára. Ezzel egyidőben egyre ritkábban igényli a testi kontaktust, az összebújást, de a kézenfogás is egyre kevésbé elfogadható számára. 

A szabályrendszereket elfogadja, jól alkalmazkodik hozzá. Szót fogad akkor is, ha nem feltétlenül ért egyet velünk, vagy a szíve szakad meg egy-egy tiltás kapcsán. Szerencsére nagyon ritkán szükséges, itthon nem is alkalmazzuk. Ovis társaival történő közös időtöltés alkalmával fordul elő s ez viszonylag ritka.
Itthoni az életünk leginkább egy  nagy alkudozás, amely sok kis alkuból áll össze. Nem parancsolgatunk neki, egészen ritkán kap határozott utasítást, helyette megbeszéljük vele az elvárásunkat, s kér néhány percet a végrehajtásához. A gyakorlatba ez így néz ki: 

-Zalán! Néhány perc múlva megyünk fürdeni! - tájékoztatom. 

-Oké anya, csak még had nézzek meg úgy 3 percet ebből  a videóból!- hangzik a válasz. 

-Rendben! -felelem.

Vagy:

-Zalán! Pár perc múlva indulnunk kell! -szólok Neki.

- Oké anya, csak had nézzem végig a Madagaszkár pingvinjeit! -feleli.

-Sokára lesz vége?-érdeklődöm.

- Nem csak pár perc! (Ezt onnan tudja, hogy már mindegyiket látta sokszor :) )

-Oké!-felelem.

Időnként előfordul, hogy a  kérése nem teljesíthető, ilyen esetekben elmondom, neki, hogy annyit nem tudunk várni. Ekkor Ő közli, hogy rendben, csak még 2 percet engedjem neki, hogy folytathassa a tevékenységét. Természetesen abba beleegyezem... :) 

Az általa kialkudott idő után azonnal, szó nélkül, vidáman teljesíti a kéréseket.

Nagyon szereti a hasonló korúak, -elsősorban fiúk- társaságát. Nagyon szívesen "bandázik", vesz részt közös játékban. 

Az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki: a felhőtlen, boldog gyerekkor valamint az, hogy tudja és érezze: szeretetben él, feltétel nélküli szeretetben. Érezze, hogy mindig, minden körülmények között szeretjük, elfogadjuk őt és bármikor, bármilyen körülmények között számíthat ránk. 

  

Írásban is megérkezett...

A mai napon a postás az alábbi értesítést hozta:

Pezsgő bontás következik.... :)

Baksaysok lettünk!!!!

Nagyon nehezen teltek az elmúlt napok, várakozva, izgalommal telve.... Pénteken bent voltam az iskola titkárságán érdeklődni a felvételt illetően, de még nem tudtak tájékoztatást adni. Az igazgatónő aznap volt utoljára, éppen folyt az átadás-átvétel. Azt mondta, hogy majd a távozását követően kell kiértesíteni a szülőket, Ő már nem szeretne a reklamációkkal, fellebbezésekkel foglalkozni. A felvettek listáját sem adták még le a titkárságon, talán majd hétfő délelőtt. Telefonáljak be, hangzott a javaslat...

Ma reggelre a Zalán beteg lett. Lázas köhög, orra folyik. Így a gyermekorvoshoz igyekeztünk és rengetegen voltak. Kétszer csörgettem meg az iskolát, de sajnos nem sikerült kapcsolatba lépni senkivel. Amikor végeztünk, azonnal az iskolába tartottunk, még a gyógyszertári vásárlást is elhalasztottuk. :) 

Már a titkárságon volt a leendő osztálynévsor, benne a kisfiam nevével!!!!!!! :) :) 

Hurrá!!!!!!!!! Baksaysok lettünk!!!!!!!!! Hurrrrrrrrrrááááááááá! Remélhetőleg 12 évig.... 

Zalán mondta...

Hazafelé menet az oviból mesélni kezdte a napi történéseket. Elmondta, hogy Bencének van egy csapata és a középsősöknek is van egy csapata. Harcolnak egymással. 

"A középsősöknek  nagyon nagy cukiságuk van. A piciségükkel megzabálni valók, de mégis harciasak. Olyan harciasak, mint Bence." -szó szerinti idézés Zalántól.

Arra kértem, hogy Ő ne legyen csapat tag a Bencénél, mert nem szép dolog a kisebbekkel harcolni. Ezt válaszolta: 

-Nem is tudnék!! Bence minden nap kirúg!!!! 

Zalán és a szerelem

Zalán, - aki fennhangon mondogatja, hogy Ő nem szereti a szerelmet, Ő sosem lesz szerelmes, mert gusztustalannak  és undorítónak tartja, - egy kislány szerelméért harcol a Bencével az oviban. :) 

Korábban a Tassi Kata volt a szép lány, ma viszont azzal a hírrel fogadott, hogy a Zelda tetszik neki. 

Szétnyitott kabátban találtam ma az óvoda udvarán... Arra a kérdésemre, hogy ez miért van így, azt a választ kaptam, hogy a Bence tépte le róla, mert kergette és veszekedtek. Veszekedtek a Zelda szerelméért - ezt mondta. :) 

Este a fürdésnél - ahol mindig megbeszéljük a napi dolgokat - elmesélte, hogy Zelda pofikája a legszebb, de szép a karocskája és mindig szép ruhákat visel. Egyszer már megfogta a lábát és rámosolygott, Bencét viszont folyton fütyin üti...

Meg tudnám zabálni olyan édes az én drága, szerelem ellenes kisfiam... :) 

Felvételi elbeszélgetés

Izgatottan készülődtünk ma délután az iskolába. Már 14 órakor elindultunk, hogy legyen idő megtalálni a tantermet és semmiképpen ne késsünk el. Az iskola udvarán parkoltunk le és közben láttuk, hogy az előző időpontra érkező család éppen távozott. 

Amint beléptünk az ajtón, azzal fogadtak, hogy már mehetünk is be a terembe, mert mi leszünk a következők. Így aztán izgulni sem volt időnk, már bent is találtuk magunkat a "bizottság" előtt.Ezt egy cseppet sem bántam, mert a Zalán is nagyon feszült volt, félt és nagyon bújóssá vált indulás előtt, s ha várakozással töltöttünk volna még néhány percet, akkor tovább nőtt volna benne is az idegesség. 

Amint bementünk, Zalánt a 2 leendő tanító néni magához hívta, minket pedig az igazgatóság kínált hellyel. Az általános iskola igazgatója, a gimnázium igazgatója és igazgatóhelyettese ült velünk szemben. Az első kérdés az igazgatónőtől arra irányult, hogy a Tamás 5.-től járt-e az iskolába? Válaszoltam, hogy elsőtől és 12 évig volt az iskola tanulója. 4 év általános iskola után 8 év gimnázium. Ezt követően ő beszélt... előfordult, hogy azt érezte, hogy a nagyon zárkózott, jó magaviseletű, jó tanuló gyermeket ki kellene robbantani, mert nem biztos, hogy ez a jó neki. Szülőként vele élni könnyű lehet, de egy időzített bomba is lakozhat benne, aki ki tudja, hogy mikor robban. Az igazgatóhelyettes beszélt az Ő kudarcáról, a kosárlabdáról. Ezt a gondolatmenetet az általános iskola igazgatója szakította meg azzal, hogy megkérdezte: a Zalán hány évig járt óvodába és napközis volt-e? A válaszunk után, - miszerint bejárós volt, -feltette a kérdést, hogy bírni fogja-e délután 4-ig? Ezt végül Ő maga azonnal meg is válaszolta, azzal, hogy ha otthon sem aludt, akkor bizonyára terhelhető.

Körülbelül ezen a ponton állt fel a Zalán  a székről és odajött hozzánk. Az igazgatónő búcsúzóul megkérdezte Tőle: -Amikor hazajön a Tamás és megkérdezi Tőled, hogy milyen volt, akkor mit mondasz neki? - Azt, hogy jó volt!- felelte a Zalán. :) 

Vidám és felszabadult volt, kapott matricát, cukrot és csokit. Boldogan mesélte el és rajzolta le otthon a feladatokat.

Saját bevallása szerint egyetlen kérdésre nem tudott válaszolni, az pedig az volt, hogy mi  a neve a néninek, aki a hitoktatást tartja... 

A következő héten döntés születik, az azt követő héten pedig mi is megtudjuk annak az eredményét. Addig pedig izgulunk... 

Nem vártam ezt a pillanatot...

Hétköznapokon  egy ideje a Zalán ágyában bújóckodunk, hogy apát ne ébresszük fel. A múlt hétvégén viszont előbb ébredt fel a Zalán, mint mi és szépen, csendben, hogy ne keltsen fel minket átsétált a Tomi szobájába. Így már elég régen bújtunk össze a mi ágyunkban. Ilyen előzmények után nagyon vártam a ma reggelt, hiszen szombat van... 

Amikor felébredt a kisfickó, már ott is teremtem az ágya mellett és invitáltam a miénkbe. Ezt a választ kaptam:

-Már nem bújóczkodunk, hiszen nagyfiú vagyok!

:( :( :( :( :( 

Féltem én ettől, hogy nagyon hamar be fog következni, de azt hittem, hogy van még ebben a dologban 1-2 év... de, hogy ilyen hamar??? 

Mondtam neki, hogy szomorú vagyok emiatt, hiszen számomra ez volt a nap fénypontja.  Ő megenyhült egy kicsit. Így szólt: 

-Na jó!! Akkor gyere Te az én ágyamba és itt bújóczkodjunk, vagy ha a Ti ágyatokban akarsz, akkor vonszolj át, de én magamtól nem megyek, mert már nagyfiú vagyok! 

:D :D 

Itt tartunk jelenleg az önállósodás útján, Egy picit megszakad a szívem... :( 

Még mindig Baksay...

Ma, 2015.01.29.-én kaptuk kézhez az értesítést, miszerint a felvételi elbeszélgetés időpontja 2015.02.02. 14:30....

Nyílt napok a Baksayban

Ma ismét óralátogatáson voltunk a gimiben. Egy olvasás órára voltunk bejelentkezve, de úgy belejöttünk, hogy ott maradtunk a következő matek órára is. 

Zalán nagyon élvezte, szó és hang nélkül, lelkesen, aktívan ülte végig a két órát. Bátran kiment a táblához szerepelni, szurkolt az Ádámnak, hogy Ő legyen a számkirály vagy szókirály. 

A tanító nénik szimpatikusak voltak, határozottak, de nagyon kedvesen bántak a gyerekekkel. Zalánnak az olvasás óra tetszett jobban és továbbra is várja, hogy iskolás legyen. :) 

A jelentkezési lapot még nem kaptuk vissza az oviból, péntekig kell leadnunk. Szeretném, ha ide járna iskolába, de azért beszereztem a tassi kéttannyelvű iskoláról azt az információt, hogy márciusban lesz nyílt hét.

Iskolába készülődünk...

Egy mérföldkőhöz érkeztünk... Iskolás lesz a gyermekünk... Szinte most született... 

Tegnap pedig szülői értekezleten voltam, felvételi tájékoztató szülői értekezleten. Városunkban 2 lehetőség áll rendelkezésre a tankötelesek számára, egyik az állami iskola a másik pedig a református egyház fenntartása alatt működő általános iskola és gimnázium. 

Az utóbbi egy választható iskola, felvételi rendszerrel. Szükséges hozzá lelkészi ajánlás, óvónői szakvélemény. Lehetőség van 8 évig általános iskolában járni, majd 4 év gimnázium, vagy 4 év általános iskola, majd 8 év gimnázium. Tomi ebbe az iskolába járt, 4 év  ált.iskola+8év gimnázium variációban. Elégedett voltam vele, végig kitűnő és jeles tanuló volt. A korábbi jó tapasztalatok miatt szeretnénk, ha a Zalán is ebbe az iskolába járna. 

Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy a református iskolába bekerülnek a jobb képességű diákok, az állami iskolába pedig a "maradék", elég vegyes bőrszínnel. Úgy gondoljuk, hogy nem lehet cél számunkra, hogy gyermekünk abban a közösségben tanuljon. Jobbnak ítéljük, ha egy erősebb iskolában közepes tanuló, mintha egy gyengébb iskolában "jó". Ezen okok miatt nem jelentkezünk ebbe az iskolába, hanem a szomszéd településen működő 2 tannyelvű általános iskola lesz második helyen. A református iskolába január 31-ig lehet jelentkezni, február első hetében lezajlik a felvételi elbeszélgetés, az azt követő héten pedig döntés születik. Elég hamar ki fog derülni az eredmény, így egy esetleges sikertelen felvételi után még lesz lehetőségünk  a másik iskolába beiratkozni. 

Ma voltunk nyílt napon, a 2. osztályban, matematika órán. Nagyon tetszett a Zalánnak. :) Amikor kijöttünk megkérdezte, hogy mikor megy iskolába? Mondtam neki, hogy még 7 hónap múlva, amire azt válaszolta: -Nem lehetne 1-et elvenni belőle? Akkor hamarabb menne... :D

Kitöltöttük a jelentkezési lapot, majd beadtuk az oviba, mert az óvónőknek arra kell ráírni a véleményüket. Ezután felkerestük a lelkészi irodát, hogy ott is beszerezzük a szükséges  nyomtatványt. Itthon kitöltöttem és visszavittem a hivatalba, lelkészi véleményezésre.

Csütörtökön végig nézünk még egy olvasás órát, azután pedig várjuk az értesítést a felvételi elbeszélgetés időpontjáról...

Zalán, a kis cukrász :)

Tegnap este  a lefekvés előtti utolsó gondolata egy édesség elkészítése körül forogtak. Elmondta, hogy másnap szeretne készíteni valami nagyon finomat. Nem vettem túlságosan komolyan, azt gondoltam, másnapra el is felejti.

Nem így történt, amint kinyitotta a szemét, már ismételte a tegnap este elhangzottakat, elmondta, hogy szüksége van 2 tányérra, tejre, kekszre, baracklekvárra és dióra. Megígértem, hogy reggeli után neki is állhat az elkészítésének.

Sosem készítettem ilyen édességet, tegnap találta a You Tube-n és úgy gondolta, hogy ő is megcsinálja. :)

Íme a videó az elkészítéséről ! :)

A mester és a műve :)

Zalán mondta...

Karácsony... itthon... vendégek... evés-ivás... ünnepi hangulat....
Zalán látszólag minden előzmény nélkül azt mondta a Málnának:
-Te egy természeti csapás vagy!!!

Meglepődtünk, kényszeredetten mosolyogtunk, de nem feszegettük a dolgot.
Miután a vendégek távoztak, megkérdeztük, hogy hol hallotta ezt a kifejezést.
-A spongyabobban, csak ott azt mondja Patrik, hogy természeti pusztítás.

-Miért mondtad a Málnának? -kérdeztük.
-Mert pillanatok alatt kupit csinál a lakásban, mindent szétdobál és semmivel sem játszik!

:O :O :O

A 6 éves képalkotása a 3,5 évesről....

Egy kis karácsony...

Ismét egy újabb karácsonyhoz érkeztünk, Zalán életében a hetedikhez. Tudatosan készültem arra, hogy ne kapkodással, ne a konyhában töltsem és ne legyek feszült az ünnepek alatt.

Apácska utolsó napon "játszott" Jézuskát, én pedig a kacsacomb elkészítésével foglalatoskodtam. A fát már délelőtt bekészítettük a helyére, a díszek is mellé kerültek. A menetrend az az szokott lenni, hogy együtt díszítjük, 24.-én délután. 

A Tomi édesapjánál töltötte a napot, késő délutánra vártuk Őt is haza.

Zalán dél körül kiszólt a szobából, hogy feltesz a fára néhány díszt. Megkapta az engedélyt tőlem, hiszen úgy gondoltam, hogy ez valóban néhány dísz lesz, nem lesz kedve úgy sem hosszabban bíbelődni vele.

Én karácsonyi emelkedett hangulatban főztem tovább,  Zalán pedig meg-megjelent az ajtóban egy-egy dísszel, rácsodálkozva mutogatta őket. Nagyon jó volt látni őt, a lelkesedését, nagyon jó érzés volt. .Amikor benéztem a fára, meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi dísz van rajta. Gyorsan feltettem az izzósort, mert láttam, hogy a gyermekünk teljesen komolyan gondolta a fadíszítést. 

Mire elkészült az ünnepi ételünk és apa hazaért, a fa szinte teljes pompában díszelgett. Székre állva dolgozott és csak a legfelső kb. fél méter nem volt feldíszítve. Nagyon büszke vagyok rá, órákig dolgozott rajta, így idén először - szakítva a közös fadíszítés hagyományával - Zalánnak köszönhettük a gyönyörű karácsonyfánkat.

Megörökíti a művész a művét :)

Zalán mondta

Ébresztgetem, mert 8 óra és oviba kell menni. Nehezen ébred. Nem vártam meg, hogy az ágyunkba menjünk "bújóckodni", odabújtam mellé, az ágyába. Ébresztgetem, puszilgatom, elmondom neki, ma is mint minden reggel, hogy nagyon szeretem. Majd azt is, hogy fel kellene ébredni, fogat mosni, öltözni, indulni, mert késő van. Így szól:
-Amya! Nem akarlak megbántani, de néha unlak egy kicsit!

A döbbenettől szólni sem tudtam, fogalmam sem volt, hogy sírjak, vagy nevessek.Sosem mondott még ilyet és semmi hasonlót sem. Pillanatnyi tétovázás után megkérdeztem Tőle:
-Ha nem akartál megbántani, akkor miért mondtad? Ezt a válasz kaptam:
-Hogy ne legyenek titkaim előtted! Tudod: egy anyának mindent tudnia kell!

:D :D :D

(Ezek az én szavaim, erre igyekszem nevelni! Most jól megkaptam! )

Az elmúlás - november 1

Szoktunk Zalánnal beszélgetni az Édesanyámról olykor-olykor, s a mai reggelen is emlékeztünk. Leginkább én, Ő sajnos nem ismerhette anyai nagymamáját, hiszen születése előtt 13,5 hónappal hagyott itt bennünket. Ennek ellenére szoktam róla beszélni, szoktuk emlegetni. 

Amikor felébredt elmondtam, hogy ma van a halottak napja, ilyenkor emlékezni szoktunk a szeretteinkre, akik már nincsenek velünk. Délután majd kimegyünk a temetőbe és viszünk virágot. Meséltünk neki gyermekkorunkról, én is édesapja is. Testvéreinkről, szüleinkről, egy-egy napunkról, a minket -akkor-körülvevő dolgokról. Szívesen hallgatja, partner ebben a dologban. Nyitott és érdeklődő. 

A beszélgetésünket elvitte abba az irányba, ha majd Ő felnőtt lesz, ha majd neki gyermeke lesz...

Többször felhozza ezt a témát, sokszor beszéltünk róla. Ahogyan az elmúlásról is. Tisztában van azzal, hogy mi majd egyszer meghalunk, s ezt a mondanivalójába bele is fűzi. Ma is azt mondta:

-Ha majd én felnőtt leszek és lesz gyerekem, és Ti majd meghaltok, akkor én is kimegyek a sírotokhoz... várj csak! nem is tudom, hogy hol lesz a sírotok!

- Ahová majd eltemetsz minket! - válaszoltam.

-Nekem kell eltemetni Titeket?????- kérdezte megdöbbenten.

-Igen. -válaszoltam.

Másodpercnyi szünet után így szólt:

-Vinnem kell ásót, ugye???

Mosolyra fakadva mondtam neki: -Dráága, kicsi fiam....

Küzdve a könnyeivel (nem sírt, csak könny ment az agyába*), odakuporodott az ölembe és azt kérdezte:

-De ugye anya, akkor is szeretni fogsz????

:'( :'( 

Mit lehet mondani erre... 

...megígértem neki, hogy én MINDIG szeretni fogom... 

Hát ilyenre sikerült nekünk ez az emlékezős reggel...

(*Ezt Ő szokta mondani, amikor nem akar sírni, de nem tudja visszatartani.)

6. szülinap

6 éves lett az én "kisbabám".... :)  21,8 kg és 114 cm.

Az eddigiekhez képest rendhagyó módon ünnepeltük.... két napon... :)

Szombaton és vasárnap. Első napon a Hugiék és a Piroskáék köszöntötték fél. Délután 3 körül vártuk a vendégeket, mert a Málna még alszik délután és az ébredése utáni időpont a legoptimálisabb. A Mami az idén nem tartott velünk, betegségre, gyengeségre hivatkozva. 

Vasárnapra ebédet szerveztem, az Öcsémék és a Keresztszülei kaptak meghívást, de a Tibiék egy óra körül lemondták. Azért szerveztem két napra, mert kicsi a lakásunk és egyszerre nem fértünk volna el, de ha tudtam volna, hogy 5 ember sem lesz jelen, akkor akár egy napon is lehetett volna. :)

Mindkét nap volt torta, szombaton egy madagaszkár pingvinje formában eszterházi torta, apának pedig egy szív formájú belga csokitorta. A Hugiéktól kapott egy kosárlabda alakú, epres-csokidarabos tortát. Vasárnap pedig egy Minecraftban ismeretes torta tökéletes mása, amely nagy sikert aratott a fiúknál. Íme képekben:

A Zalán nagyon jól érezte magát, nagyon boldog volt. A Nagyiéktól plüss Spongyabobot és Patrikot kapta, valamint egy spongyabobos étkészletet. A Hugiéktól egy Transformersből autóvá alakítható játékot, az Imiéktől pedig egy NERF szivacskilővő fegyvert. Mindegyiknek nagyon örült. Ímiék készültek, mert elhozták a saját fegyver készletüket is és hatalmas csatát rendeztünk. Egy kis ízelítő videó a hangulatról! :) 

Angol foglalkozásra járunk...

Az ovisportos kosárlabda mellé az angol is helyet kapott Zalán életében. Heti egy alkalommal játékos formában tanítja nekik Szilvi néni az alapszavakat. Nagyon lelkesen, amolyan visszaszámolósan várta, hogy elkezdődjön. Sajnos, az első alkalomról egy családi hosszú hétvégés rekreáció miatt lemaradt, így ismét csak visszaszámolt a következő hétig.

A helyi iskola könyvtárában vannak a foglalkozások és a szülők is ott maradhatnak, tisztes távolságból figyelve az eseményeket. Az óra első felében nem volt aktív, a bemutatkozás új dolog volt számára, nem ment neki. Később, amikor a színekről és a számokról tanultak, akkor már bátrabb volt, hiszen ezek számára ismerős szavak voltak.

Vidám és aktív volt, szívesen vett részt az órán, s alig lett vége, máris várja a következő alkalmat. :) 

Készítettem egy kis videós ízelítőt és egy másikat is. :) 

Gyermek kerékpár vásárlás előtti gondolatok - ismét

Zalán megtanult bicajozni, a 16-os méret még éppen jó neki, de a Decathlonban vásárolt kerékpár nem legjobb vázgeometriával rendelkezik, nem lehet kényelmi beállításokat végezni rajta (pl. kormány dőlésszög... ) és a gumi szélessége is inkább a traktoréhoz hasonlít, mint egy kezdő kerékpároséhoz. Emiatt nem kényelmes és nem élvezetes számára a tekerés, hanem nehéz fizikai munka, ami hamar szenvedéssé válik számára. 

Így ismét kerékpárvásárlás előtt állunk. :) Sokkal körültekintőbben, sokkal alaposabban kell ezt a feladatot elvégezni, mint korábban tettem. Szülőként sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk megszeresse a bringázást, de szintén a mi feladatunk, hogy ügyeljünk a gyerkőc biztonságára is.

A futó bicikli jó ötlet volt, nagyon szerette, viszont a jelenlegi kerékpár nem nőtt a szívéhez, minden alkalommal valami trükkhöz kell folyamodnom, magától szinte sosem szorgalmazza a kerekezést. Fontos lenne megkedveltetni vele, hiszen tavasszal már úgy megyünk kirándulni, túrázni, hogy Ő is saját bicajjal. Természetesen nem 50-60 km-es túrákkal kezdünk, de a legkisebb távot is élménnyel kellene megtennie. Nagyon sokat olvasgatok a témában, orvosi, kerékpáros szakmabeli javaslatokat és felhasználók tapasztalatait. 

Összefoglalva a sok-sok információt, igyekeztem kiszűrni a valóban értékeseket.

Az összes többi sporteszközhöz hasonlóan a kerékpárnak is tökéletesen kell illeszkednie a tulajdonosához. A legfontosabb szempontok egyike: a méret.
20"-os gyerekkerékpár a 6-9 éveseknek készül, ha az párosul 110 – 130 cm – es magassággal. 

Zalán tökéletesen beleillik a kategóriába, 6 éves és 114 cm magas.

A kerékpár lehetőleg ne legyen nagyon nehéz, mert egy nehéz bringát elindítani és megállítani is nehezebb. Ez bizony sajnos gyakran előfordul a gyerekbicikliknél, hiszen nem lehet pár ezer forintból alumíniumvázas kerékpárt kihozni, így a legtöbb acélvázas, gyakran súlyuk vetekszik a felnőtt bringákéval.

A váznak alacsony legyen az átlépési magassága, hogy vész esetén könnyebben le lehessen ugrani bringáról.
Hamar és biztonságosan meg lehessen vele állni. Ha már nagyobb a gyerek (elmúlt 4 éves), akkor a szabadon futó (nem kontrás), kétfékes a biztonságos.

A kerekek legyenek jó minőségűen csapágyazottak a megfelelő gördülés és tartósság miatt, alumínium felnivel (abronccsal) a könnyebb gyorsítás-lassítás érdekében, tömlős (belsővel ellátott) nem túl széles gumikkal, hogy megfelelő tapadásuk legyen, és ne rázza szét a macskakő a gyereket. E szempontból a teleszkópos változatok a komfortosabbak.

Kellően állítható legyen a kormány (legalább a dőlésszöge), az ülés (magassága, dőlésszöge), a fékkarok távolsága állítható legyen (létfontosságú a megállíthatóság szempontjából).

Mindezek ismeretében és  Decathlonban megvásárolt nem túl optimális kerékpár után, valamint felidézve a saját tapasztalatokat, miszerint a kerékpározást csak megfelelő minőségű kerékpár esetén lehet élvezni, a neves gyártók termékeit nézegetem. Mivel ezen kerékpárok új ára elég húzós, felkutattam  a használt kerékpáros oldalakat is, de nem túl bő a kínálat. Pillanatnyilag egyetlen potenciális jelöltet találtam...

Azt gondolom, hogy keresek 1-2-3 éves használt kerékpárt, elviszem szakszervizbe, átnézetem, beállíttatom, az esetlegesen  szükséges alkatrészeket kicseréltetem.
Így az új ár kb. feléért lesz egy könnyű, jó állítási lehetőségekkel rendelkező, használható kerékpárunk és remélem Zalán is olyan élvezettel fogja majd tekerni, mint mi az Édesapjával! :) 

Fogacskák 2.

3 nappal ezelőtt írtam a fogakról és akkor még nem gondoltam, hogy egy sajnálatos esemény miatt ilyen hamar ismét ez lesz a téma... 

A hétvégét Velencén töltöttük, egy kis évfordulós ünneplés kapcsán. A Hotel Velencében töltöttünk el egy csuda klassz hosszú hétvégét. Ez a Zalán kedvenc szállodája, ezért esett erre a választásunk.

A mai, azaz az utolsó napon apa és kisfia mérleghintáztak... Talán egy kicsit vehemensebben, mint ahogy az indokolt lett volna és Zalán előrebukott, majd leesett. Beütötte a fogantyúban a pocakját és deszkába pedig az állát, és ettől pedig kitört a mozgó fogacskája. :(((((((((((((((

Nagyon sajnálom szegényt, megviselte az eset. Sírva mondta, hogy kitört a foga, miközben kiköpte. :((((

Felvettem a fogát, majd letettem a kabátokat, a telefont és fogacskáját a padra és megnéztük a pocakját és a száját is. A hasán semmi nem volt látható, a foga helye vérzett. Nyűgös volt, de nem tudtam eldönteni, hogy  a fizikai vagy a lelki fájdalom miatt. Nagyon várta már a fogcserét, a 6 éves kort, a fogtündért...

Mivel ott nem volt lehetőségem "alapos" vizsgálatra, így a szoba felé vettük az irányt, hogy az ágyon. levetkőzve jobban meg tudjam nézni. Amint ezt kitaláltam, már kaptam is fel a padról a kabátokat, táskát és azzal a lendülettel a foga ki tudja hová lett... Keresgetni kezdtük, de eredménytelen maradt a cselekedet. Hamar feladtuk,hogy mielőbb a szobába jussunk.

 A Zalán nagyon szomorúan azt mondta az apjának, akit egyébként is gyötört a lelkiismeret furdalás: -Apa! Az lesz a büntetésed, hogy szobáig vinned, kell! De nem a nyakadban, hanem a karodban! 

Apácska hősiesen teljesítette a reá kiszabott büntetést, felvitte a kicsi fiát a szobába... 

A ínye már nem vérzett, a pocakján sem volt semmi külsérelmi nyom. Azt mondta, ha megnyomja, akkor egy kicsit fáj a köldöke mellett...

Összepakoltunk a szobában, levittük a bőröndöket, kijelentkeztünk a szállodából, majd bejelentkeztünk a wellness részlegbe. A Zalán mindvégig csöndes és szomorú volt, a nyelve folyton a kiesett foga helyét tapogatta. Bántott nagyon, ezért miután letelepedtünk a medence mellett, beszélgetni kezdtem vele. Elmondtam, hogy az a fogacskája azért esett ki, mert mozgott, 1-2 héten beül ez mindenképpen megtörtént volna. Az összes foga, ami most a szájában van, ki fog esni, helyette gyönyörű, szép csontfogacskák fognak nőni. Ez után a beszélgetés után, mintha elvágták volna, vidám és lelkes lett, többé már nem bánkódott.

Én sajnálom nagyon, hogy így történt, illetve azt is, hogy a kapkodásom, figyelmetlenségem miatt a kiesett fogát elveszítettük, nem tudtuk eltenni. A ma (elsőként) kiesett fogacskánk a kibújáskor, 2009.09.25.-én a 3. foga volt, így  5 év és 18 napig "szolgált" Zalán szájában. 

Az eseményről videó is készült, bár amikor rögzíteni kezdtem, még nem tudtam, hogy ez lesz belőle...

Később kétszer is visszamentünk a helyszínre, keresni a kiesett fogacskát de sajnos nem találtuk meg. Kisfaim otthagyta a fogát a kedvenc szállodájában.... :((((((((    Valahol itt van: