Számomra nagyon fontos, hogy a kisfiam értelmi, fizikai, mentális, szociális fejlődését megéljem. Egyáltalán nem veszem magától értetődőnek a fejlődését. Mindennek örülök, mindent megbeszélünk, a fejlődését elismerem, tudatosítom benne. Ugyanakkor a kudarcokat is megbeszéljük, fontos megtanulnia, hogy hibázni szabad. Észre kell venni, ki kell javítani, s ez egy bonyolult tanulási folyamat, amellyel fejlődik.
Nagyon nyitott a világra, szivacsként szippantja magába az információkat.
Érdeklődése a tágabb világ felé fordult. Jó megfigyelő, következtetési képessége fejlődik. Egyre reálisabb képet alakít ki a világról, gyakran felfedezi fel az ok-okozati összefüggéseket. Nagyon kíváncsi, rengeteget kérdez. A számokkal való kapcsolatát is magasabb fokra emelte, már "látja" az agyában a számokat és nem kell pl. az ujján kiszámolnia. (Legutóbbi példa: leírva látta a 44 és a 32 számot, a amint rápillantott már mondta is, hogy 12-vel kevesebb a 32. Nem kérdeztem tőle, semmilyen művelete nem végeztünk számokkal, teljesen más volt a téma, ezek életkorok voltak. Ennek ellenére azonnal "látta" a két szám közti különbséget. Ilyen szituáció gyakran előfordul)
Érdekli az idő, a digitális számkijelzésű órát már régóta ismeri, tisztában van a napszakokkal, tudja, hogy napon belül melyik időponthoz milyen kötelezettség tartozik. Jelenleg a mutatós órát tanulgatja. Pillanatnyilag a tudása ott tart, hogy a kismutató órát mutat, a nagy mutató perceket. Ismeri az 5-ös számsort és le tudja olvasni, hogy hány óra, hány perc van. Pl. 8 óra 5 perc, vagy 10 óra 45 perc. (Nem ismeri még a negyed, fél és háromnegyed fogalmát.)
Nagy élvezetet jelent nekem a vele való beszélgetés, a gondolkodásában bekövetkező változások illetve a világról alkotott kép nyomon követése. Szeretem, ahogyan a világot látja, ahogyan tájékoztat a gondolatairól vagy számot ad tudásáról. (Pl, amikor közli velem, hogy a teknős növényevő... vagy azt, hogy az embereknek különböző a bőrszíne...stb) A szókincse sajátos, rá jellemző, önnállló szókinccsel rendelkezik, szépen, választékosan beszél, folyton lenyűgöz.
Egyre önállóbbá válik, egyre „nagyobb”. Megnyilvánul önállósága abban is, hogy Ő akar mindent csinálni, Ő akarja kiönteni, elvágni, megkenni, letörölni, felvenni, felhúzni stb... Már régóta egyedül öltözik, illetve a napi viseletét is képes összeállítani, rendkívüli figyelmet fordítva a színek harmóniájára. Ezzel egyidőben egyre ritkábban igényli a testi kontaktust, az összebújást, de a kézenfogás is egyre kevésbé elfogadható számára.
A szabályrendszereket elfogadja, jól alkalmazkodik hozzá. Szót fogad akkor is, ha nem feltétlenül ért egyet velünk, vagy a szíve szakad meg egy-egy tiltás kapcsán. Szerencsére nagyon ritkán szükséges, itthon nem is alkalmazzuk. Ovis társaival történő közös időtöltés alkalmával fordul elő s ez viszonylag ritka.
Itthoni az életünk leginkább egy nagy alkudozás, amely sok kis alkuból áll össze. Nem parancsolgatunk neki, egészen ritkán kap határozott utasítást, helyette megbeszéljük vele az elvárásunkat, s kér néhány percet a végrehajtásához. A gyakorlatba ez így néz ki:
Itthoni az életünk leginkább egy nagy alkudozás, amely sok kis alkuból áll össze. Nem parancsolgatunk neki, egészen ritkán kap határozott utasítást, helyette megbeszéljük vele az elvárásunkat, s kér néhány percet a végrehajtásához. A gyakorlatba ez így néz ki:
-Zalán! Néhány perc múlva megyünk fürdeni! - tájékoztatom.
-Oké anya, csak még had nézzek meg úgy 3 percet ebből a videóból!- hangzik a válasz.
-Rendben! -felelem.
Vagy:
-Zalán! Pár perc múlva indulnunk kell! -szólok Neki.
- Oké anya, csak had nézzem végig a Madagaszkár pingvinjeit! -feleli.
-Sokára lesz vége?-érdeklődöm.
- Nem csak pár perc! (Ezt onnan tudja, hogy már mindegyiket látta sokszor :) )
-Oké!-felelem.
Időnként előfordul, hogy a kérése nem teljesíthető, ilyen esetekben elmondom, neki, hogy annyit nem tudunk várni. Ekkor Ő közli, hogy rendben, csak még 2 percet engedjem neki, hogy folytathassa a tevékenységét. Természetesen abba beleegyezem... :)
Az általa kialkudott idő után azonnal, szó nélkül, vidáman teljesíti a kéréseket.
Nagyon szereti a hasonló korúak, -elsősorban fiúk- társaságát. Nagyon szívesen "bandázik", vesz részt közös játékban.
Az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki: a felhőtlen, boldog gyerekkor valamint az, hogy tudja és érezze: szeretetben él, feltétel nélküli szeretetben. Érezze, hogy mindig, minden körülmények között szeretjük, elfogadjuk őt és bármikor, bármilyen körülmények között számíthat ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése