Hétköznapokon egy ideje a Zalán ágyában bújóckodunk, hogy apát ne ébresszük fel. A múlt hétvégén viszont előbb ébredt fel a Zalán, mint mi és szépen, csendben, hogy ne keltsen fel minket átsétált a Tomi szobájába. Így már elég régen bújtunk össze a mi ágyunkban. Ilyen előzmények után nagyon vártam a ma reggelt, hiszen szombat van...
Amikor felébredt a kisfickó, már ott is teremtem az ágya mellett és invitáltam a miénkbe. Ezt a választ kaptam:
-Már nem bújóczkodunk, hiszen nagyfiú vagyok!
:( :( :( :( :(
Féltem én ettől, hogy nagyon hamar be fog következni, de azt hittem, hogy van még ebben a dologban 1-2 év... de, hogy ilyen hamar???
Mondtam neki, hogy szomorú vagyok emiatt, hiszen számomra ez volt a nap fénypontja. Ő megenyhült egy kicsit. Így szólt:
-Na jó!! Akkor gyere Te az én ágyamba és itt bújóczkodjunk, vagy ha a Ti ágyatokban akarsz, akkor vonszolj át, de én magamtól nem megyek, mert már nagyfiú vagyok!
:D :D
Itt tartunk jelenleg az önállósodás útján, Egy picit megszakad a szívem... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése