Már könnyedén felülök egyedül. Ma reggel, amikor anya visszajött a konyhából a reggelimmel, így talált az ágyban (természetesen fekve hagyott itt):
A nap folyamán többször is felültem és már elég sokáig tudok ülve játszani. Ügyesen egyensúlyozom a kilengéseimet. :o)
Mászásban már egészen profi vagyok, a gyorsaságom verhetetlen. :o) Egy szempillantás alatt mászok A-ból B-be. Nem is érzem már jól magam az ágyamban sem és a járókában sem. Azt kedvelem, ha a szoba közepére "ki vagyok csapva" (apa szokta mondani) és kedvemre mászhatok ide-oda. Ilyenkor lekötöm az egyik szülőmet, mert mindig számomra tilos vagy veszélyes dolgokat szemelek ki és veszek célba. Egyre gyakrabban hallom: Zami! Azt nem szabad! :o)
Mivel a saját súlyomat már ki tudom nyomni a lábammal, amikor fogom a szüleim kezét, anya szerint 2-3 hét múlva fel fogok majd állni. Azt gondolja, hogy ennyi idő elég lesz ahhoz, hogy rájöjjek: meg kell kapaszkodnom. Na akkor lesz majd JAJJ a családnak! :o) Sétáltathatnak görnyedve... ;o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése