Nem vártam ezt a pillanatot...

Hétköznapokon  egy ideje a Zalán ágyában bújóckodunk, hogy apát ne ébresszük fel. A múlt hétvégén viszont előbb ébredt fel a Zalán, mint mi és szépen, csendben, hogy ne keltsen fel minket átsétált a Tomi szobájába. Így már elég régen bújtunk össze a mi ágyunkban. Ilyen előzmények után nagyon vártam a ma reggelt, hiszen szombat van... 

Amikor felébredt a kisfickó, már ott is teremtem az ágya mellett és invitáltam a miénkbe. Ezt a választ kaptam:

-Már nem bújóczkodunk, hiszen nagyfiú vagyok!

:( :( :( :( :( 

Féltem én ettől, hogy nagyon hamar be fog következni, de azt hittem, hogy van még ebben a dologban 1-2 év... de, hogy ilyen hamar??? 

Mondtam neki, hogy szomorú vagyok emiatt, hiszen számomra ez volt a nap fénypontja.  Ő megenyhült egy kicsit. Így szólt: 

-Na jó!! Akkor gyere Te az én ágyamba és itt bújóczkodjunk, vagy ha a Ti ágyatokban akarsz, akkor vonszolj át, de én magamtól nem megyek, mert már nagyfiú vagyok! 

:D :D 

Itt tartunk jelenleg az önállósodás útján, Egy picit megszakad a szívem... :( 

Még mindig Baksay...

Ma, 2015.01.29.-én kaptuk kézhez az értesítést, miszerint a felvételi elbeszélgetés időpontja 2015.02.02. 14:30....

Nyílt napok a Baksayban

Ma ismét óralátogatáson voltunk a gimiben. Egy olvasás órára voltunk bejelentkezve, de úgy belejöttünk, hogy ott maradtunk a következő matek órára is. 

Zalán nagyon élvezte, szó és hang nélkül, lelkesen, aktívan ülte végig a két órát. Bátran kiment a táblához szerepelni, szurkolt az Ádámnak, hogy Ő legyen a számkirály vagy szókirály. 

A tanító nénik szimpatikusak voltak, határozottak, de nagyon kedvesen bántak a gyerekekkel. Zalánnak az olvasás óra tetszett jobban és továbbra is várja, hogy iskolás legyen. :) 

A jelentkezési lapot még nem kaptuk vissza az oviból, péntekig kell leadnunk. Szeretném, ha ide járna iskolába, de azért beszereztem a tassi kéttannyelvű iskoláról azt az információt, hogy márciusban lesz nyílt hét.

Iskolába készülődünk...

Egy mérföldkőhöz érkeztünk... Iskolás lesz a gyermekünk... Szinte most született... 

Tegnap pedig szülői értekezleten voltam, felvételi tájékoztató szülői értekezleten. Városunkban 2 lehetőség áll rendelkezésre a tankötelesek számára, egyik az állami iskola a másik pedig a református egyház fenntartása alatt működő általános iskola és gimnázium. 

Az utóbbi egy választható iskola, felvételi rendszerrel. Szükséges hozzá lelkészi ajánlás, óvónői szakvélemény. Lehetőség van 8 évig általános iskolában járni, majd 4 év gimnázium, vagy 4 év általános iskola, majd 8 év gimnázium. Tomi ebbe az iskolába járt, 4 év  ált.iskola+8év gimnázium variációban. Elégedett voltam vele, végig kitűnő és jeles tanuló volt. A korábbi jó tapasztalatok miatt szeretnénk, ha a Zalán is ebbe az iskolába járna. 

Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy a református iskolába bekerülnek a jobb képességű diákok, az állami iskolába pedig a "maradék", elég vegyes bőrszínnel. Úgy gondoljuk, hogy nem lehet cél számunkra, hogy gyermekünk abban a közösségben tanuljon. Jobbnak ítéljük, ha egy erősebb iskolában közepes tanuló, mintha egy gyengébb iskolában "jó". Ezen okok miatt nem jelentkezünk ebbe az iskolába, hanem a szomszéd településen működő 2 tannyelvű általános iskola lesz második helyen. A református iskolába január 31-ig lehet jelentkezni, február első hetében lezajlik a felvételi elbeszélgetés, az azt követő héten pedig döntés születik. Elég hamar ki fog derülni az eredmény, így egy esetleges sikertelen felvételi után még lesz lehetőségünk  a másik iskolába beiratkozni. 

Ma voltunk nyílt napon, a 2. osztályban, matematika órán. Nagyon tetszett a Zalánnak. :) Amikor kijöttünk megkérdezte, hogy mikor megy iskolába? Mondtam neki, hogy még 7 hónap múlva, amire azt válaszolta: -Nem lehetne 1-et elvenni belőle? Akkor hamarabb menne... :D

Kitöltöttük a jelentkezési lapot, majd beadtuk az oviba, mert az óvónőknek arra kell ráírni a véleményüket. Ezután felkerestük a lelkészi irodát, hogy ott is beszerezzük a szükséges  nyomtatványt. Itthon kitöltöttem és visszavittem a hivatalba, lelkészi véleményezésre.

Csütörtökön végig nézünk még egy olvasás órát, azután pedig várjuk az értesítést a felvételi elbeszélgetés időpontjáról...

Zalán, a kis cukrász :)

Tegnap este  a lefekvés előtti utolsó gondolata egy édesség elkészítése körül forogtak. Elmondta, hogy másnap szeretne készíteni valami nagyon finomat. Nem vettem túlságosan komolyan, azt gondoltam, másnapra el is felejti.

Nem így történt, amint kinyitotta a szemét, már ismételte a tegnap este elhangzottakat, elmondta, hogy szüksége van 2 tányérra, tejre, kekszre, baracklekvárra és dióra. Megígértem, hogy reggeli után neki is állhat az elkészítésének.

Sosem készítettem ilyen édességet, tegnap találta a You Tube-n és úgy gondolta, hogy ő is megcsinálja. :)

Íme a videó az elkészítéséről ! :)

A mester és a műve :)

Zalán mondta...

Karácsony... itthon... vendégek... evés-ivás... ünnepi hangulat....
Zalán látszólag minden előzmény nélkül azt mondta a Málnának:
-Te egy természeti csapás vagy!!!

Meglepődtünk, kényszeredetten mosolyogtunk, de nem feszegettük a dolgot.
Miután a vendégek távoztak, megkérdeztük, hogy hol hallotta ezt a kifejezést.
-A spongyabobban, csak ott azt mondja Patrik, hogy természeti pusztítás.

-Miért mondtad a Málnának? -kérdeztük.
-Mert pillanatok alatt kupit csinál a lakásban, mindent szétdobál és semmivel sem játszik!

:O :O :O

A 6 éves képalkotása a 3,5 évesről....

Egy kis karácsony...

Ismét egy újabb karácsonyhoz érkeztünk, Zalán életében a hetedikhez. Tudatosan készültem arra, hogy ne kapkodással, ne a konyhában töltsem és ne legyek feszült az ünnepek alatt.

Apácska utolsó napon "játszott" Jézuskát, én pedig a kacsacomb elkészítésével foglalatoskodtam. A fát már délelőtt bekészítettük a helyére, a díszek is mellé kerültek. A menetrend az az szokott lenni, hogy együtt díszítjük, 24.-én délután. 

A Tomi édesapjánál töltötte a napot, késő délutánra vártuk Őt is haza.

Zalán dél körül kiszólt a szobából, hogy feltesz a fára néhány díszt. Megkapta az engedélyt tőlem, hiszen úgy gondoltam, hogy ez valóban néhány dísz lesz, nem lesz kedve úgy sem hosszabban bíbelődni vele.

Én karácsonyi emelkedett hangulatban főztem tovább,  Zalán pedig meg-megjelent az ajtóban egy-egy dísszel, rácsodálkozva mutogatta őket. Nagyon jó volt látni őt, a lelkesedését, nagyon jó érzés volt. .Amikor benéztem a fára, meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi dísz van rajta. Gyorsan feltettem az izzósort, mert láttam, hogy a gyermekünk teljesen komolyan gondolta a fadíszítést. 

Mire elkészült az ünnepi ételünk és apa hazaért, a fa szinte teljes pompában díszelgett. Székre állva dolgozott és csak a legfelső kb. fél méter nem volt feldíszítve. Nagyon büszke vagyok rá, órákig dolgozott rajta, így idén először - szakítva a közös fadíszítés hagyományával - Zalánnak köszönhettük a gyönyörű karácsonyfánkat.

Megörökíti a művész a művét :)

Zalán mondta

Ébresztgetem, mert 8 óra és oviba kell menni. Nehezen ébred. Nem vártam meg, hogy az ágyunkba menjünk "bújóckodni", odabújtam mellé, az ágyába. Ébresztgetem, puszilgatom, elmondom neki, ma is mint minden reggel, hogy nagyon szeretem. Majd azt is, hogy fel kellene ébredni, fogat mosni, öltözni, indulni, mert késő van. Így szól:
-Amya! Nem akarlak megbántani, de néha unlak egy kicsit!

A döbbenettől szólni sem tudtam, fogalmam sem volt, hogy sírjak, vagy nevessek.Sosem mondott még ilyet és semmi hasonlót sem. Pillanatnyi tétovázás után megkérdeztem Tőle:
-Ha nem akartál megbántani, akkor miért mondtad? Ezt a válasz kaptam:
-Hogy ne legyenek titkaim előtted! Tudod: egy anyának mindent tudnia kell!

:D :D :D

(Ezek az én szavaim, erre igyekszem nevelni! Most jól megkaptam! )

Az elmúlás - november 1

Szoktunk Zalánnal beszélgetni az Édesanyámról olykor-olykor, s a mai reggelen is emlékeztünk. Leginkább én, Ő sajnos nem ismerhette anyai nagymamáját, hiszen születése előtt 13,5 hónappal hagyott itt bennünket. Ennek ellenére szoktam róla beszélni, szoktuk emlegetni. 

Amikor felébredt elmondtam, hogy ma van a halottak napja, ilyenkor emlékezni szoktunk a szeretteinkre, akik már nincsenek velünk. Délután majd kimegyünk a temetőbe és viszünk virágot. Meséltünk neki gyermekkorunkról, én is édesapja is. Testvéreinkről, szüleinkről, egy-egy napunkról, a minket -akkor-körülvevő dolgokról. Szívesen hallgatja, partner ebben a dologban. Nyitott és érdeklődő. 

A beszélgetésünket elvitte abba az irányba, ha majd Ő felnőtt lesz, ha majd neki gyermeke lesz...

Többször felhozza ezt a témát, sokszor beszéltünk róla. Ahogyan az elmúlásról is. Tisztában van azzal, hogy mi majd egyszer meghalunk, s ezt a mondanivalójába bele is fűzi. Ma is azt mondta:

-Ha majd én felnőtt leszek és lesz gyerekem, és Ti majd meghaltok, akkor én is kimegyek a sírotokhoz... várj csak! nem is tudom, hogy hol lesz a sírotok!

- Ahová majd eltemetsz minket! - válaszoltam.

-Nekem kell eltemetni Titeket?????- kérdezte megdöbbenten.

-Igen. -válaszoltam.

Másodpercnyi szünet után így szólt:

-Vinnem kell ásót, ugye???

Mosolyra fakadva mondtam neki: -Dráága, kicsi fiam....

Küzdve a könnyeivel (nem sírt, csak könny ment az agyába*), odakuporodott az ölembe és azt kérdezte:

-De ugye anya, akkor is szeretni fogsz????

:'( :'( 

Mit lehet mondani erre... 

...megígértem neki, hogy én MINDIG szeretni fogom... 

Hát ilyenre sikerült nekünk ez az emlékezős reggel...

(*Ezt Ő szokta mondani, amikor nem akar sírni, de nem tudja visszatartani.)

6. szülinap

6 éves lett az én "kisbabám".... :)  21,8 kg és 114 cm.

Az eddigiekhez képest rendhagyó módon ünnepeltük.... két napon... :)

Szombaton és vasárnap. Első napon a Hugiék és a Piroskáék köszöntötték fél. Délután 3 körül vártuk a vendégeket, mert a Málna még alszik délután és az ébredése utáni időpont a legoptimálisabb. A Mami az idén nem tartott velünk, betegségre, gyengeségre hivatkozva. 

Vasárnapra ebédet szerveztem, az Öcsémék és a Keresztszülei kaptak meghívást, de a Tibiék egy óra körül lemondták. Azért szerveztem két napra, mert kicsi a lakásunk és egyszerre nem fértünk volna el, de ha tudtam volna, hogy 5 ember sem lesz jelen, akkor akár egy napon is lehetett volna. :)

Mindkét nap volt torta, szombaton egy madagaszkár pingvinje formában eszterházi torta, apának pedig egy szív formájú belga csokitorta. A Hugiéktól kapott egy kosárlabda alakú, epres-csokidarabos tortát. Vasárnap pedig egy Minecraftban ismeretes torta tökéletes mása, amely nagy sikert aratott a fiúknál. Íme képekben:

A Zalán nagyon jól érezte magát, nagyon boldog volt. A Nagyiéktól plüss Spongyabobot és Patrikot kapta, valamint egy spongyabobos étkészletet. A Hugiéktól egy Transformersből autóvá alakítható játékot, az Imiéktől pedig egy NERF szivacskilővő fegyvert. Mindegyiknek nagyon örült. Ímiék készültek, mert elhozták a saját fegyver készletüket is és hatalmas csatát rendeztünk. Egy kis ízelítő videó a hangulatról! :) 

Angol foglalkozásra járunk...

Az ovisportos kosárlabda mellé az angol is helyet kapott Zalán életében. Heti egy alkalommal játékos formában tanítja nekik Szilvi néni az alapszavakat. Nagyon lelkesen, amolyan visszaszámolósan várta, hogy elkezdődjön. Sajnos, az első alkalomról egy családi hosszú hétvégés rekreáció miatt lemaradt, így ismét csak visszaszámolt a következő hétig.

A helyi iskola könyvtárában vannak a foglalkozások és a szülők is ott maradhatnak, tisztes távolságból figyelve az eseményeket. Az óra első felében nem volt aktív, a bemutatkozás új dolog volt számára, nem ment neki. Később, amikor a színekről és a számokról tanultak, akkor már bátrabb volt, hiszen ezek számára ismerős szavak voltak.

Vidám és aktív volt, szívesen vett részt az órán, s alig lett vége, máris várja a következő alkalmat. :) 

Készítettem egy kis videós ízelítőt és egy másikat is. :) 

Gyermek kerékpár vásárlás előtti gondolatok - ismét

Zalán megtanult bicajozni, a 16-os méret még éppen jó neki, de a Decathlonban vásárolt kerékpár nem legjobb vázgeometriával rendelkezik, nem lehet kényelmi beállításokat végezni rajta (pl. kormány dőlésszög... ) és a gumi szélessége is inkább a traktoréhoz hasonlít, mint egy kezdő kerékpároséhoz. Emiatt nem kényelmes és nem élvezetes számára a tekerés, hanem nehéz fizikai munka, ami hamar szenvedéssé válik számára. 

Így ismét kerékpárvásárlás előtt állunk. :) Sokkal körültekintőbben, sokkal alaposabban kell ezt a feladatot elvégezni, mint korábban tettem. Szülőként sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk megszeresse a bringázást, de szintén a mi feladatunk, hogy ügyeljünk a gyerkőc biztonságára is.

A futó bicikli jó ötlet volt, nagyon szerette, viszont a jelenlegi kerékpár nem nőtt a szívéhez, minden alkalommal valami trükkhöz kell folyamodnom, magától szinte sosem szorgalmazza a kerekezést. Fontos lenne megkedveltetni vele, hiszen tavasszal már úgy megyünk kirándulni, túrázni, hogy Ő is saját bicajjal. Természetesen nem 50-60 km-es túrákkal kezdünk, de a legkisebb távot is élménnyel kellene megtennie. Nagyon sokat olvasgatok a témában, orvosi, kerékpáros szakmabeli javaslatokat és felhasználók tapasztalatait. 

Összefoglalva a sok-sok információt, igyekeztem kiszűrni a valóban értékeseket.

Az összes többi sporteszközhöz hasonlóan a kerékpárnak is tökéletesen kell illeszkednie a tulajdonosához. A legfontosabb szempontok egyike: a méret.
20"-os gyerekkerékpár a 6-9 éveseknek készül, ha az párosul 110 – 130 cm – es magassággal. 

Zalán tökéletesen beleillik a kategóriába, 6 éves és 114 cm magas.

A kerékpár lehetőleg ne legyen nagyon nehéz, mert egy nehéz bringát elindítani és megállítani is nehezebb. Ez bizony sajnos gyakran előfordul a gyerekbicikliknél, hiszen nem lehet pár ezer forintból alumíniumvázas kerékpárt kihozni, így a legtöbb acélvázas, gyakran súlyuk vetekszik a felnőtt bringákéval.

A váznak alacsony legyen az átlépési magassága, hogy vész esetén könnyebben le lehessen ugrani bringáról.
Hamar és biztonságosan meg lehessen vele állni. Ha már nagyobb a gyerek (elmúlt 4 éves), akkor a szabadon futó (nem kontrás), kétfékes a biztonságos.

A kerekek legyenek jó minőségűen csapágyazottak a megfelelő gördülés és tartósság miatt, alumínium felnivel (abronccsal) a könnyebb gyorsítás-lassítás érdekében, tömlős (belsővel ellátott) nem túl széles gumikkal, hogy megfelelő tapadásuk legyen, és ne rázza szét a macskakő a gyereket. E szempontból a teleszkópos változatok a komfortosabbak.

Kellően állítható legyen a kormány (legalább a dőlésszöge), az ülés (magassága, dőlésszöge), a fékkarok távolsága állítható legyen (létfontosságú a megállíthatóság szempontjából).

Mindezek ismeretében és  Decathlonban megvásárolt nem túl optimális kerékpár után, valamint felidézve a saját tapasztalatokat, miszerint a kerékpározást csak megfelelő minőségű kerékpár esetén lehet élvezni, a neves gyártók termékeit nézegetem. Mivel ezen kerékpárok új ára elég húzós, felkutattam  a használt kerékpáros oldalakat is, de nem túl bő a kínálat. Pillanatnyilag egyetlen potenciális jelöltet találtam...

Azt gondolom, hogy keresek 1-2-3 éves használt kerékpárt, elviszem szakszervizbe, átnézetem, beállíttatom, az esetlegesen  szükséges alkatrészeket kicseréltetem.
Így az új ár kb. feléért lesz egy könnyű, jó állítási lehetőségekkel rendelkező, használható kerékpárunk és remélem Zalán is olyan élvezettel fogja majd tekerni, mint mi az Édesapjával! :) 

Fogacskák 2.

3 nappal ezelőtt írtam a fogakról és akkor még nem gondoltam, hogy egy sajnálatos esemény miatt ilyen hamar ismét ez lesz a téma... 

A hétvégét Velencén töltöttük, egy kis évfordulós ünneplés kapcsán. A Hotel Velencében töltöttünk el egy csuda klassz hosszú hétvégét. Ez a Zalán kedvenc szállodája, ezért esett erre a választásunk.

A mai, azaz az utolsó napon apa és kisfia mérleghintáztak... Talán egy kicsit vehemensebben, mint ahogy az indokolt lett volna és Zalán előrebukott, majd leesett. Beütötte a fogantyúban a pocakját és deszkába pedig az állát, és ettől pedig kitört a mozgó fogacskája. :(((((((((((((((

Nagyon sajnálom szegényt, megviselte az eset. Sírva mondta, hogy kitört a foga, miközben kiköpte. :((((

Felvettem a fogát, majd letettem a kabátokat, a telefont és fogacskáját a padra és megnéztük a pocakját és a száját is. A hasán semmi nem volt látható, a foga helye vérzett. Nyűgös volt, de nem tudtam eldönteni, hogy  a fizikai vagy a lelki fájdalom miatt. Nagyon várta már a fogcserét, a 6 éves kort, a fogtündért...

Mivel ott nem volt lehetőségem "alapos" vizsgálatra, így a szoba felé vettük az irányt, hogy az ágyon. levetkőzve jobban meg tudjam nézni. Amint ezt kitaláltam, már kaptam is fel a padról a kabátokat, táskát és azzal a lendülettel a foga ki tudja hová lett... Keresgetni kezdtük, de eredménytelen maradt a cselekedet. Hamar feladtuk,hogy mielőbb a szobába jussunk.

 A Zalán nagyon szomorúan azt mondta az apjának, akit egyébként is gyötört a lelkiismeret furdalás: -Apa! Az lesz a büntetésed, hogy szobáig vinned, kell! De nem a nyakadban, hanem a karodban! 

Apácska hősiesen teljesítette a reá kiszabott büntetést, felvitte a kicsi fiát a szobába... 

A ínye már nem vérzett, a pocakján sem volt semmi külsérelmi nyom. Azt mondta, ha megnyomja, akkor egy kicsit fáj a köldöke mellett...

Összepakoltunk a szobában, levittük a bőröndöket, kijelentkeztünk a szállodából, majd bejelentkeztünk a wellness részlegbe. A Zalán mindvégig csöndes és szomorú volt, a nyelve folyton a kiesett foga helyét tapogatta. Bántott nagyon, ezért miután letelepedtünk a medence mellett, beszélgetni kezdtem vele. Elmondtam, hogy az a fogacskája azért esett ki, mert mozgott, 1-2 héten beül ez mindenképpen megtörtént volna. Az összes foga, ami most a szájában van, ki fog esni, helyette gyönyörű, szép csontfogacskák fognak nőni. Ez után a beszélgetés után, mintha elvágták volna, vidám és lelkes lett, többé már nem bánkódott.

Én sajnálom nagyon, hogy így történt, illetve azt is, hogy a kapkodásom, figyelmetlenségem miatt a kiesett fogát elveszítettük, nem tudtuk eltenni. A ma (elsőként) kiesett fogacskánk a kibújáskor, 2009.09.25.-én a 3. foga volt, így  5 év és 18 napig "szolgált" Zalán szájában. 

Az eseményről videó is készült, bár amikor rögzíteni kezdtem, még nem tudtam, hogy ez lesz belőle...

Később kétszer is visszamentünk a helyszínre, keresni a kiesett fogacskát de sajnos nem találtuk meg. Kisfaim otthagyta a fogát a kedvenc szállodájában.... :((((((((    Valahol itt van: 

Fogacskák...

Elérkeztünk a fogváltás idejéhez... Azoknak az apró, kicsi, fogacskáknak, melyeket úgy vártunk néhány hónaposan, lejárt az idejük. Dolgukat elvégezték és itt az ideje a cserének. 

Ma vette észre, hogy a bal alsó, középső foga mozog.... :) Olyan édes volt, ahogy berohant a nappaliba és  mondta, hogy a foga mozog, ki fog esni. :)

Megnéztem, és valóban... csak a lehelet tartja, és jól láthatóan az alatta növekvő fogacska tolja kifelé.

Már régóta foglalkoztatja a fogváltás gondolata, régóta várja, hogy jöjjön a "fogtündér" . Várja, hogy 6 éves legyen, mert mindez akkor fog megtörténni...

Az Anna, Peti, Gergő meséből vannak ilyen emlékei, én sosem beszéltem neki fogtündérről. De ő szorgalmasan várja, és a kieső fogait a párnája alá szeretné tenni. Ugyanis onnan viszi el a fogtündér... :D 

Zalán mondta...

Kedd reggel, a többi napokhoz képest korábban kell ébreszteni a Zalánt, mert óvoda előtt a Tomit ki kell vinnünk az állomásra.

Egyébként 7:45 körül ébresztem, ha addig nem ébred fel magától, keddenként pedig 7 órakor. Így történt ma is.... :) simogatva ébresztgettem, felemelte a fejét, kinyitotta a szemét majd így szólt:

 -Miért ilyen korán ébresztettél??

-Honnan tudod, hogy korán van? -kérdeztem. Az ablak felé biccentve a fejét azt mondta: 

- Nézd meg a fény állapotát! Túl kevés... Ilyenkor még csak  5 vagy 6 óra van! 

:) :) :)

Fejlődik...

Azt elmúlt napokban a le és felszállást, valamint a kanyarodást gyakoroltuk az udvarban Zalánnal. Krétával felrajzoltam azt a kört, amit követnie kell, s egészen jól belejött. 

Íme egy videó róla!

Gyönyörű, napsütéses késő őszi idő volt ma, mindenképpen a szabadba szerettem volna tölteni... Így született meg az az ötletem, hogy hárman, kerékpárral menjünk el fagyizni, majd az üzletbe,

Fagyiztunk az új főtéren...

 Ez volt az első éles bevetésünk a forgalomba. A vasárnap jó választásnak tűnt, mert akkor a legkisebb a forgalom. Ma is így volt, csupán néhány autóval találkoztunk. Jól sikerül a debütálás, nagyon ügyes volt a kisfickó. Én mentem elől, ő követett, majd a sort apa zárta. Megbeszéltük, hogy kizárólag csak utánam jöhet, nem önállósíthatja magát, illetve amikor szólok, hogy megállunk, akkor fékeznie kell és leszállni a kerékpárról. Mindent a megbeszéltek szerint csinált, nagyon ügyes volt. Kb. 3 km volt a mai táv, remélem szépen lassan tudjuk növelni.... Tavaszra már kirándulós terveink vannak... :) 

A kosárlabdához továbbra is nagyon lelkesen és pozitívan áll, várja az edzéseket, aktívan és boldogan részt vesz az órai munkában.

Jövő héttől újabb kihívás vár rá, angol foglalkozásra fog járni. Nagyon meglepett a reakciója, amikor elmondtam neki, hogy van lehetősége angolt tanulni, kirohant a szobából, ujjongott és azonnal indulni akart... :D 

Elmondtam, hogy csak a jövő héten csütörtökön tudunk menni és nagyon szomorú lett. Kérdeztem Tőle, hogy miért szeretne angolt tanulni, miért örül annak, hogy tanfolyamra fog járni? Azt válaszolta: -Mert akkor nem kell lassan tanulnia a Tomitól, hanem tud gyorsan tanulni.... mert a Tomi mindig csak egy szót mond neki, amikor ő kéri, hogy tanuljon vele angolul.... :)  

Ugyanis teljes magánszolgalomból tanulta meg a színeket, számokat, (most 15-ig tud angolul elszámolni), néhány állat nevét, illetve néhány egyéb szó a szókincse. Tele van tudásvággyal, szivacsként szívja magába az információkat. Rajtunk nem múlik, a lehetőséget megadjuk neki. :) 

Mindennapok...

Zalán - közeledve a 6. szülinapjához - már egészen nagyfiús. Sokat komolyodott és a beszéde is sokat javult. Itt nem a kiejtésére gondolok, hanem a folyamatos beszédre. Korábban akadozott, nem volt gördülékeny. Gyakran elakadt és olyankor az utolsó kimondott szó, utolsó hangját ismételgette mindaddig míg a keresett szó eszébe nem jutott.

Az óvodához való hozzáállása változott, sokkal szívesebben megy, jól érzi magát. Aktív a foglalkozásokon. Ma színházi előadáson voltak, ahol jól érezte magát és részletesen, nagy élménnyel mesélte a látottakat, hallottakat.

Jelentkeztünk kosárlabda edzésre, ma volt az első óra. Ott maradhattam én is az első alkalommal és azt láttam, hogy aktív, lelkes, vidám, figyel a tanárbácsira, tombol benne a versenyszellem, vágyik a sikerre, elismerésre és mindent megtesz azért, hogy ezeket elérje. Nagyon boldogan, szinte ujjongva hagyta el a helyszínt és már a következő alkalmat várja. :)

Megtanult két kerekűvel kerékpározni, az első komolyabb útja a múlt hétvégén volt. Kimentünk a zsilipen túl, a gátra, ahol remek minőségű, gyér forgalmú út található. Egyenesen már korábban is tudott tekerni, de a felszállás és a leszállás problémát okozott. Amikor apukája úgy ítélte, hogy már nem kell mögötte futni, nyugodtan mellé is mehet, akkor tudatosult a Zalánban, hogy EGYEDÜL teker. Sokkolta a felfedezés... :D Hangosan, folyamatosan csak annyi tudott kiabálni: -ÁÁÁÁÁÁÁ,  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! :) Szinte percekig... :) Később arra a kérdésemre, hogy mit éreztél, amikor felfedezted, hogy apa nem fog? - azt felelte: -Izgalmat, félelemet, örömet! :)

Nagyon büszke volt magára... Gyakoroltuk az elindulást és a megállást is. A megállást jól megoldja, de az elindulás nem mindig sikerül. Megtanulta egyensúlyban tartani a kerékpárt akkor is, ha nem tekeri. Gyorsan már jól kerékpározik, de tanulgattuk a lassú bicajozást is. A nehezén túl vagyunk, már csak gyakorolni kell, és csiszolódni fog. :) 

A másik nagy lépés a fejlődésében, hogy tanulgatni kezdtük a kés használatát. Kiflit ken, félbe vágja, rántott húst darabol, próbálgat késsel, villával enni. Szerintem egészen ügyes! :)

Az allergiája nem változott sajnos, gyakran köhög és folyik az orra...

Zalán mondta...

Az idén (is) Horvátországban nyaraltunk. Tisno volt  a szálláshelyünk, de a környező városkákat, fürdőhelyeket kerékpárral felfedeztük. Eltekertünk Murterbe is... Ott Zalánnal ketten bámészkodtunk a bazár soron, mert a család másik felének ez nem izgalmas. :) 

Meglátott egy plüss Mignont a Gru meséből és szerette volna, ha megvesszük. Nem láttam kiírva az árát, így megpróbáltam lebeszélni róla. Mondtam, hogy hagyjuk itt, nézzünk szét máshol is... Mindenhol talált magának valamit klassz dolgot, de megvenni csak Minyit szerette volna. Így kérésének megfelelően visszamentünk Minyihez és mivel az általam megvásárolni kívánt hűtőmágnes is kapható volt ott, egy helyen letudtuk a dolgot. 

Jobban átnézve már megtaláltam Minyi árát, 30 kuna. Elmondtam Zalánnak, Ő nyugtázta. Kiválasztotta, én is a mágnest, fizettünk, majd távoztunk. Nagy boldogan vitte a legújabb szerzeményét megmutatni apjának.

Tovább kerekezünk, majd kb.10-15 perc múlva megkérdezte Tőlem: -Anya! Mennyibe került a hűtőmágnes?   

-20 kuna. - válaszoltam.

-Akkor 50 kunát fizettünk Minyiért és mágnesért! - vágta rá, szinte azonnal.

....



IMÁDOM!!!!!


Nem csak jópofa, hanem bátor is az én kisfiam, mert lecsúszott ezen a csúszdán... :)

Zalán mondta....

Ma van a szülinapom és Zalán lázasan  készített gyurmából ajándékot. Fehér színű "perces zacskót" és "nutella töltelékkel készült palacsintát". Amikor átadta azt mondta: 

-Tekintsd őket szülinapi ajándéknak, szívem hálájaként!!!    

Szólni sem tudtam a meghatottságtól....

Látta, hogy nem szólalok meg, így egy pici szünet után folytatta: 

-Ez azt jelenti: szeretlek! 

Zalán mondta....

Gyalogosan sétáltunk Zalánnal ügyeket intézni. Miközben haladtunk az ujjával mutatott valamire. Mondtam neki, hogy ne mutogasson, azt nem illik, nem szép dolog. Mire Ő:
-Akkor miért nevezték el ezt az ujjamat mutatóujjnak??????


:D :D :D