A mai vasárnapunk

Reggeli után kocsiba dobtuk magunkat és meg sem álltunk Budapestig. Decathlon, KIKA, Campona volt a terv.  Egy két apróság hiányzott a konyhámból, illetve a nagyobbik fickómnak szerettem volna tavaszi, nyári öltözéket   beszerezni. Úgy terveztük, hogy gyorsan letudjuk a vásárlás részt, majd elmegyünk a Tropicariumba, végül moziba. Csakhogy ennek egy része terv maradt...
Túl nagyok az áruházak és a távolságok, s az idő pedig meglehetősen gyorsan szalad ilyenkor. :)
Így a Tropicarium maradt le, későbbi időpontban bepótoljuk! :)

Zalán, a rendező

A Titanic elsüllyedésének 100. évfordulója alkalmából minden Titanic lázban ég, az RTL Klub is műsorára tűzte a film vetítését. Bár láttuk már, de ismét a képernyőhöz szegezett minket. Zalán is érdeklődéssel figyelte, teljesen lekötötte. Izgult, szurkolt, teljes átéléssel adta át magát a filmnek.

Volt, ahol  úgy gondolta, be kell avatkoznia a történésekbe. Amikor már majdnem mindent elöntött a víz, s majdnem elsüllyedt a hajó így szólt: -Anya! Tekerd vissza légyszíves, hogy tűnjön el innen az a sok víz!

 :D :D :D

(A moden technika és a T-HOME-nak köszönhetően, "az élő adás megállítható, visszatekerhető".)

Majd a végén, (amikor a főhősnő halála előtti  pillanatában az a kép tárul elénk, hogy a hajóra visszatér a főhőssel együtt, s Őket ünnepli a hajón lévő tömeg, s a hajó ismét eredeti, szép pompájában látható), a kisfiam ujjongva, hurrázva ugrálni kezdett, eme mondat kíséretében:

-Hurrá, hurrá, eltűnt a sok víz és visszaépítették a hajót!! 

Így értelmezi az én  3 éves kisfiam a filmet...

Folytatás...

... az nem volt. Amilyen hirtelen jött a láz, éppen olyan hirtelen távozott is.

Semmi további panasz, sem kiütés nem volt látható, így marad a talány... vajon mi volt ez?

3. betegségünk

Most beteg a kisfickó 3. alkalommal, ami nem is olyan rossz 3 és fél éves létére, ennek ellenére azért szívesen kihagytuk volna...

Valahol és valahogyan összeszedtük... igazából azt sem tudjuk, hogy mit...

Péntekről szombatra virradó éjszaka kezdődött...

Zalán hajnali 4 órakor kígyókkal hadakozott. Kiabált apjának, hogy segítsen neki, mert kígyó van az ágyában. Apja odament megnyugtatni, majd mikor visszajött az ágyunkba, közölte, hogy Zalán lázas. Gyorsan felugrottam, kaptam a lázmérőt és a hóna alá tettem. Fogalmam sincs hol állt volna meg a mérésben, nem vártam meg, hogy csipogjon, 39,8 foknál kikaptam és cselekedni kezdtem. Mire is vártam volna?? Hiszen teljesen mindegy hogy 39,8 vagy 40 esetleg 40,2 fok... Azonnal Nurofen, pohár víz, amelyek 1 perccel később a fürdőszoba kövén vártak feltörlésre. Hűtőfürdő következett, 1 órán belül 2x is, majd 5 órakor egy kúp. Negyed 6-kor úgy feküdt vissza az ágyába, hogy 38.6-ra sikerült "levinni" a lázát. Reggel Panadol, majd 2 óra 37,6-os hőmérséklet után ismét felszaladt 39.6-ra. Ismét hűtőfürdő, ismét kúp.

 Nem evett semmit és alig ivott egy-két kortyot.Erőszakkal adtam neki 6 kanál húslevest, de a magas láz miatt kihányta. Kora délután elnyomta  láz, aludt egyet, ami nála nagy szó!  Egész délután nem tudtam láztalanná tenni semmivel, majd este 8 óra körül ismét elaludt a kanapén. 9- kor felébresztettem, 39,5 fokos volt a láza. Fürdés után hűtőfürdő következett, majd kúp és 38,6 fokos hőmérséklettel letettem aludni. 

Éjjel 1 óra 15 percre ébresztőt állítottam, nehogy ne ébredjek fel, s valami baj történjen. Lázat mértünk, 38,9 fok volt, panadolt kapott. Óránként ébresztett. Hol kígyókkal harcolt, hogy inni kért (végre!!). Megivott 1 pohár teát. Reggel láztalanul ébredt, viszont az egész délelőttöt wc-re szaladgálással töltöttük. Láthatóan meggyötörte az evés és ivás nélkül beadott lázcsillapító szirup az emésztőrendszerét. Már fáj a popsija, felcsípődött. 

Ma már csipeget egy kicsit, iszik rendesen. Most 18 óra van és eddig láztalan volt. Most mértem: 36,4 fok. Délután már a wc-n sem jártunk. Gondolom, hogy estére még belázasodik, de remélem a nehezén túl vagyunk. El sem tudom képzelni, hogy mi volt ez. A torka nem fáj, a hasa nem fáj, a feje nem fáj, vagyis semmi baja, kizárólag a magas láz... De miért? Mitől? Én úgy tudom (tudtam eddig) , hogy a láz sosem jár egyedül, mindig valamilyen betegségnek a kísérő tünete. Akkor? Mi volt ez az eszméletlen magas, csillapíthatatlan láz egyetlen napig????? Ha valaki tudja, kérem, ossza meg velem...

Mai szösszenet...

Itthon még nem élünk húsvéti lázban, még csak nem is beszélgettünk róla Zalánnal, viszont az üzletben már elkészítettem a kirakati dekorációt tegnap, ma pedig a következő plakáton dolgoztam.

Kinyomtattam, majd észrevettem, hogy egy kis hiba csúszott bele, javítanom kell, majd újra nyomtatni. Így az első példányt Zalánnak adtam, majd a következő párbeszéd hangzott el:

-Anya! Ezek labdák?

-Nem, kisfiam, ezek tojások!

-Igen? És hol van a dínó mamájuk? :D :D :D

........................................................

 Pár perccel később:

Apa elmagyarázza, hogy  nem csak a dínók, hanem a tyúkanyó, a madarak is tojást tojnak, illetve a krokodil, a teknős, valamint a kígyó is...

Zalán itt félbeszakítja:

Apa! A kígyónak nincs is segge,  nem tud tojni!! Apaaa!!!!! :D :D :D

Könnyeim potyognak a röhögéstől.... :)

"Kérek innit!" és társai - avagy játszmák az esti alvás előtt

Drága kis három és fél évesem egy ideje azt játssza velünk, hogy az esti fektetés előtt mindent kitalál, hogy húzza az időt: nem jövök fürdeni, még játszom, most nem érek rá, még egy mese, meg még egy... Majd amikor sikeresen beterelem a fürdőkádba, akkor az ágyban újrakezdi: hol a nyuszi, nem ezt a párnát akarom, a másik takarót kérem, anya! még nem adtam ölel-szeret-puszilt, miegyéb... S a végső trükk amit kitalált, már lekapcsolom a villanyt, kijövök a szobából - vagyis  túl minden esti szokásos rituálén- kiabál utánam: - "Kérek innit!" 

Eleinte még bedőltem neki, szorgalmasan hoztam a vizet, de egy idő után jól látható volt, hogy  az elalvás előtti időt próbálja  húzni. A első néhány alkalommal  még megitta a pohár vizet, de mind kevesebb fogyott belőle, végül már egyetlen korty hiányzott csak a pohárból. Itt láttam be, hogy a kisfiam orromnál fogva vezet!!! :D

Édes egyébként, csak amikor az ember lánya egy hosszú nap után arra vágyik, hogy végre eldőlhessen és pár percet magára vagy a párjára is fordíthasson, akkor fárasztó tud lenni. 

Téli örömök

Felkerekedtünk, hogy egy kicsit élvezzük a tél adta lehetőségeket, örömöket. Elkocsikáztunk a tassi gáthoz, s ezzel a gondolattal nem voltunk egyedül, elég sokan  cselekedtek éppen így. Ez a környékünk egyetlen magaslati pontja... :) 

Zalán rendkívül jól érezte magát, semmi nem számított neki, vidáman szánkózott, esett-kelt a hóban vagy éppen oldalára feküdve gurult le a gátoldalon. Számolhatatlanul sokszor tette meg a távot oda-vissza, egészen eddig míg jártányi ereje sem maradt. 

Amikor már mozdulni sem tudott a fáradtságtól elindultunk haza. Itthon befeküdt a mi ágyunkba, ahol mesét nézett és órákig meg sem mozdult. :D :D Ez bizony nagy teljesítmény, mert egy örökmozgó, energikus kisfickó, aki sosem fáradt, s csak ritkán merül le ennyire.

Egy kis szösszenet...

Kinézett Zalán a konyha ablakon, ahol látszódik a szomszéd ház teteje. Felnézett rá, hosszasan nézte, majd megszólalt: - Minden csupa hós! Kijavítottam, hogy nem úgy kell mondani, hogy hós, hanem: havas.

 Szokás szerint ellenkezett: -Nem havas, HÓÓÓS! Nem szóltam rá semmit, mert elakartam kerülni egy végeláthatatlan vitát, hiszen ismerem már a fickót. Vannak olyan pillanatok, amikor nem fogékony a szülői intelemre, máskor pedig "issza"szavainkat. Ezzel látszólag a téma le is volt zárva, de rápillantottam és láttam, hogy gondolkodik, mereng valamin. Kisvártatva meg is szólalt: - A fürdőkádban van a sok-sok hab, kint pedig a hóóó! Ugye, anya?   :D :D 

Hójelentés

Már 1 hete másról sem beszél a tv és a rádió, mint arról, hogy hatalmas mennyiségű hó- 40-50 cm- érkezik, farkasordító, illetve szibériai hideg (-20-25 fok)  kíséretében. (Ezek a jelzők a híradásokban szerepeltek.)

Nos, mára ebből a hóból kb. 10-15 cm meg is érkezett. Nagy örömmel öltöztünk overálba Zalánnal és indultunk ki havat lapátolni, szánkózni.

Apa abbahagyta a hólapátolást, azért, hogy  megetesse a Brúnót, Zalán pedig azonnal kihasználta, hogy a hólapát árván maradt. :) Én pedig kis késlekedéssel, de megörökítettem, így a valósághoz képest egy sokkal rövidebb változat látható, itt.

Hamar lemondtuk a hó eltakarításáról, helyette szánkózni indultunk:

Körbenéz a "játszóterén": Minden csupa hó! 

Indulááááás!! 

Futás a szánkó után

Nem tartott túl sokáig a szánkázás, mert Zalán nem volt túl lelkes. Amikor apa kikanyarodott vele az utca végén, akkor tiltakozott: - Apa! Ne menj arra!- szólt az utasítás. 

-Miért?- kérdezte apja. A válasz így hangzott: - Mert én itt akarok lakni! :))

Így visszafordultunk, hazamentünk és folytattunk a hó eltakarítását. Zalán labdázott, mert Ő imád labdázni-, nem akadályozza meg benne a hó sem. :) 

kb. 20 perc után megszólalt a kisfickó. - Pisi, gyorsan-gyorsan, pisi! Elindultam, hogy segítsek neki, de meggondolta magát: -Nincs pisi- mondta. 5 perc sem telt el, amikor ismét elkezdett befelé szaladni, de egyikünk sem mozdult azonnal. Amikor felért a teraszra és felmérte, hogy sem az apja, sem én nem indultunk el, megszólalt: - Siess apa, mert mindjárt be leszek pisilve!!! :) 

(Ez csak azért érdemelt blogbejegyzést, mert még sosem mondott ilyet. ) 

Levetkőztünk és már vissza sem öltöztünk, ennyi volt erre a napra a havas élmény. 

Egy kis szösszenet...

Ma a törpém azzal szaladt be a nappaliba, a hasát nyomkodva:
 -Belement a rossz érzés a pocakomba!

:D :D :D

Zami nyelven ez azt jelenti: Fáj a hasam, amelyet most először akart kifejezni, s így oldotta meg a dolgot. :)

Aprónak tűnő, de nagy változások

Zalán  nagyon cumis kisfickó. Egy éves kora körül rontottuk el, amikor egyszerre 4 foga is kínozta. Addig csak alváshoz volt cumi, de a csend és a (szülői) nyugalom érdekében nála hagytuk nappalra is. Mondanom sem kell, hogy innen már nehezen volt visszaút... Talán másfél éves lehetett, amikor megbeszéltük vele, hogy csak és kizárólag alváshoz kap mumit. Időnként sírt érte, kérte, de nem engedtünk... Majd megtanulta, hogy valóban csak alváshoz volt elérhető számára. Azt viszont annyira megszokta, hogy sem délutáni, sem esti alvás nem létezett nélküle.  Kb. 3 hónapja nem delel, de esténként a szertartás része volt a cumi. Fürdés, törölközés, öltözés, ölel-szeret-puszi-pisze-pisze-nózika-nózika, majd úton az ágy felé felvettük a cumit és úgy tettük ágyba. Villanyoltás, altatósimi, "Aludj jól!" mondatok (mi is mondtuk neki és Ő is mondta nekünk) és cumizva elaludt. Ez így zajlott minden egyes este. 5 nappal ezelőtt azonban történt valami...

Folyton rohan, szalad, soha nem ér rá, s ez így történt aznap este is, minek következtében elesett és a beütötte a felső ajkát. Ez éppen másodszor fordult elő 2 héten belül. Sírás, vérzés, ölelés, megnyugtatás következett. Megállapítottuk, hogy ismét megmaradt minden foga, de jól bedagadt az ajka.

 Lefekvésnél eszembe villant, hogy ki kellene használni a helyzetet. Inkább csak kósza ötletnek éreztem, mint határozott elképzelésnek, de azt gondoltam megpróbálom...

-Zami! Most nem tudsz mumizni, mert fáj a szád!  Azt válaszolta, hogy:

-De tudok!! 

Odaadtam neki, bekapta, majd "rábeszéltem": 

-Látod, hogy fáj?? Azt a választ kaptam, hogy:

-Tényleg!

-Akkor add vissza a mumit, visszateszem a szekrényre, most mumi nélkül alszol, hogy meggyógyuljon a szád!

S ha ez sikerül, akkor reggel kapsz jutalmat, gumicukor formájában! 

Legnagyobb meglepetésemre visszaadta és letette a fejét a párnára. 

Fájó szívvel hagytam ott, mert tudtam, hogy szomorú és azt sem tudtam, hogy mi lesz a vége. Apja azt mondta, hogy éjszaka majd felkel és követelni fogja...

Mivel én nem ébredek fel rá, ezért abban maradtunk, ha kéri akkor kitart amellett, hogy fája a szája, most nem kap mumit...

DE!! Nem kérte éjjel és másnap este két mondat erejéig került szóba, melyben megjegyezte, hogy nincs mumi, mert fáj a szája, én pedig  helyeseltem és megjegyeztem, hogy reggel is kap gumicukrot, ha ismét mumi nélkül alszik. 

A 3. este már meg sem említette, én pedig jól elrejtettem, hogy még csak véletlenül se essen kísértésbe. :) Reggel már a jutalom gumicukrot is elfelejtette kérni... :D

Azóta eltelt a 4. és 5. este is, de cumi nem került szóba...

Ebből már nincs visszaút, nem fordulhat elő, hogy visszakapja. Remélem túl vagyunk a nehezén, ami talán nem is volt olyan nehéz. :D 

Ezzel egy időben megszüntettem a csőrös cumisüveget, amelyből a reggel és esti kakaót, mézes tejet itta. Szépen áttértünk a bögrére.  Nem fogyaszt belőle annyit, mint az üvegből, de talán nem is baj.

Így már semmit nem kell szopnia, hátha elfelejti, hogy ez része volt az életének... 

Olyan hihetetlenül nagy fiú lett, mintha nem is lett volna csecsemő, kisbaba. Kanállal, villával egyedül eszik, pohárból, bögréből iszik. Öltözni még nem tud, de mindig egyedül vetkőzik. Akkor is ha fürdeni készülünk, akkor is ha kintről bejövünk. Már 7 hónapja szobatiszta, balesetek nélkül. Jól tudja tartani, ha az üzletben, vagy a Nagyinál vagyunk és szól, hogy pisilnie kell, akkor megbeszéljük, várjon, hazamegyünk és majd otthon elvégezzük. Nem okoz neki problémát, hogy kabátot, sapkát sálat, csizmát húzzunk, autóba üljünk és haza menjük. Otthon vetkőzni kell és csak utána  tud wc-re menni. Szóval ügyes. :)  Száműztük a bilit is, ami talán eddig a legnehezebb volt, nehezebb, mint a szobatisztaság megtanulása.

Már húszig is el tud számolni, sőt az 5-nél kevesebb mennyiséget számolás nélkül "látja" . Már nem kell megszámolnia, hanem ránéz és mondja, hogy mennyi kocka, cukor vagy akár ember látható. 

Talán korábban még nem ejtettem szót róla, hogy mennyire ragaszkodó. Amikor hazaérünk, akkor hatalmas lelkesedéssel, -Anya(Apa) hazajöttél??? Nagyon hiányoztál!! - kiáltásokkal átöleli a combunkat és puszit ad. De az is gyakran előfordul, hogy térül-fordul a lakásban, s váratlanul átöleli a combom, -Anya! nagyon szeretlek! felkiáltással.

Nagyon segítőkész, korábban írtam, hogy azonnal ott terem, ahol csak segíteni lehet. Ez nem változott és remélem nem is fog. :)

Imádom! Tündéri, igazán aranyos, élettel teli, vidám kisfickó!

 

Ismét Karácsony...

6 nappal előtte kezdtük a visszaszámolást, amelyet a Zalán még nem nagyon ért, de valahol el kell kezdeni. :) 

Minden ébredéskor lelkesítettem, hogy már csak 5nap... már csak 4 nap... stb.

Azt mondta, hogy autót kér a Jézuskától... Mily meglepő :D Alig pár tucat van belőle... Nagyon szereti őket, igazi kisfiú. :) 

Elérkezett a várva várt nap... A Mamival együtt töltöttük, így azzal kezdődött, hogy elmentem érte. Korábban már mindent beszereztem az ünnepi ételhez, csak az maradt hátra, hogy megfőzzük. Húsleves, töltött káposzta és sült kacsacomb a menüsor. Az alapanyagok edényekbe kerültek és mindegyik elfoglalta a helyét. A kacsa a sütőt, az káposzta a nagy fazékban az egyik karikát a főzőlapon és a leves is mellé helyeződött.

Végre elkezdődhetett a fa díszítése. Apa befaragta a fát a tartóba, előkerültek a díszek is és mindenki a fa köré csoportosult. Együtt díszítettük, Zalán nagyon lelkes volt, az elsőtől az utolsó mozdulatig mindenben részt vett, nem unta meg, nem hagyta abba. Szorgalmas kisfiú, de ez alap tulajdonsága, más esetekben is azonnal ott terem, kérés nélkül részt vesz a legtöbb folyamatban. 

Hamar elkészült, igaz, hogy nem is szoktuk "agyon" díszíteni, a szolid, egyszerű fa az ízlésünknek megfelelő. 

Ekkora már az ételek is elkészültek és elfogyasztottuk az ünnepi menüt. 

Az egész család autóba ült, hazavittük a Mamit és elszaladtunk az üzletbe. Nagyon siettünk, hiszen vártuk a Jézuskát...

Csakhogy hiába rohantunk, elkéstünk... Mire hazaértünk már járt nálunk...  Zalán sikítva fedezte fel, hogy ajándékok vannak a fa alatt! Nagyon aranyos és nagyon boldog volt. Ezek azok a pillanatok, amelyre azt mondjuk: érdemes volt! Nincs nagyobb öröm, mint a gyermekünk felhőtlen boldogságát látni. 

Letelepedtünk a fa köré és elkezdtünk ajándékokat bontogatni. Szép és megható volt, Zalán után Tomi, majd én, végül Apa következett.

Zalán végtelen boldog volt, mert egy távirányítású Villám McQueen lapult az egyik dobozban. Lelkesen játszott vele egész este, a másik dobozhoz hozzá sem nyúlt. 

Békésen, szívünkben is karácsonnyal telt az egész este. Jó lenne a többi napokra is tartalékolni ebből az érzésből, ebből a nyugalomból.

Fenyegetés Zami módra

Évek óta tartó szokás gyerkőcünkkel, hogy az esti fürdés után, amikor már a pizsit is felvettük és éppen készülünk ágyba tenni, akkor a pelenkázón állva átölel, miközben mondja, hogy "öleeel", majd hozzáérinti az arcát az arcunkhoz, miközben mondja, hogy "szeereet", végül ad egy puszit és mondja "puszil". Ezt először én kapom, majd szólítja apját és vele is megcsinálja. Ez már szertartás, soha egyetlen este sincs másképp. Az utóbbi időben társult hozzá, hogy megfogja a fejünket, és az ő fejét jobbra-balra forgatva hozzáérinti az orrát a miénkhez, miközben mondja, hogy pisze-pisze, majd nózika-nózika. Ezután általában  apja viszi az ágyába, kap még tőlem egy.két "altatósimit" az arcára és így válunk el, Jó éjszakát!  Szép álmokat! mondatokkal. 

Zalán még sosem aludt velünk, mindig a saját ágyában töltötte az éjszakákat, ez számunkra fontos és ebben nagyon következetesek voltunk/vagyunk. Így neki ez lett természetes és  nem is fogalmazódott meg benne az, hogy ez másképp is lehetne... egészen a ma estéig. :) 

Már a pizsit is felvettük, amikor azt mondta: 

-Anya! Én itt szeretnék aludni veletek!!! 

-Nem, nem! Te a saját ágyadban alszol! - hangzott a határozott válaszom. Ő még egyszer elismételte a kérését, miközben én betettem az ágyába, szokásosan elbúcsúztam Tőle és ott hagytam.

Miután felmérte, hogy tényleg nem teljesül a kérése, morcos, mérges hangon így szólt:

-Akkor mérgesen alszom!!! Nincs ölel, szeret, puszil, nincs pisze-pisze, nózika-nózika!!!  

:D :D :D 

Alig bírtuk az apjával röhögés nélkül, sőt! nem is bírtuk. Nagyon-nagyon aranyos volt, a maga módján megfenyegetett minket. :) 

Zami-magyar, magyar- Zami szótár

mosogató seprű - felmosó :D

Mai párbeszéd...

Mikulás csomagból származó szaloncukrot próbált kibontani Zalán. Nem sikerült neki, így a fogával is megpróbálta. Természetesen a cukor szétlapult, így már nem volt esélye annak, hogy egyedül hozzájusson, így felém nyújtotta:

-Anya! Segíts kibontani!

Elvettem tőle és megkérdeztem:

-Hát ez meg milyen???? A három éves kisfickó válasza:

-Folyik belőle a víz.

-???? nézek rá kérdőn, majd fel is teszem kérdésemet:

-Milyen víz??

-Nyálvíz. -hanzott a válasz.

:D :D :D

Mikulás

8 óra 5 perckor ébredt a kisfickó, a párnáival küzdött egy kicsit, majd odaköltözött hozzám, ahogy minden reggel szokott. Nem jutott eszébe a tegnap esti készülődés...

A "jóreggeltpuszi" után megkérdeztem tőle:

-Zami! Mit csináltál az este? Egészen rövid gondolkodás után azt felelte: 

-Kitakarítottam a csizmám! 

-Miért?- kérdeztem.

 -Azért, hogy a Mikulás hozzon bele ajándékot!- hangzott a válasz.

-És megnézted? - vontam kérdőre, s Ő már pattant is le az ágyról, rohant ki, s amikor már meglátta a csizmát, hangosan és persze nagyon vidáman kiáltotta, hogy: -Hozott ajándékot a Mikulás!!! :) 

Nagyon édes, nagyon aranyos volt. Átvizsgálta a csomagot, aprólékosan, majd hamar fel is kellett bontani, hogy mielőbb a szájába tömhessen egy kis mogyorót... :) 

Mikulást várva...

Ez én kis tündérkém gondosan és szépen kitakarította a csizmácskáját, elmondta a Télapó itt van című verset és izgatottan várja a Mikulást...

Egy kis szösszenet...

A Zaminak két dolgot kell tennie, mielőtt wc-re  megy... vinni  a zsámolyt és feltenni a wc szűkítőt...

Mint írtam az előző bejegyzésben, mindig rohan. Most sem volt ez másképp, így a wc szűkítőt elfelejtette feltenni. Felállt a zsámolyra és a szokásos lendülettel rázuttyant...csakhogy nem volt ott a szűkítő..
így ma az én drága kisfiam beleesett a wc-be... :D :D
Sérülés és sírás nem történt, apjával együtt jót kacarásztak a történteken, csakhogy éppen előtte nyomtam tele fertőtlenítővel a csészét... az esetet zuhanyozás követte... 

Egy adidas pamut melegítő együttesbe került a történet, azt ugyanis itt-ott kifakította a wc tisztítószer...

A Zsuzsa doktornéninél

Éppen csak levetettük a kabátot és már mehettünk is be. Zalán azonnal az akváriumnál termett és hosszasan társalogtak a Zsuzsával a halakról, csigákról... :)  

Meghallgatta a tüdejét, megnézte  a gerincét, majd megkérdezte, hogy a fütyink rendben van-e. Fejcsóválással jeleztem, hogy nem, csak azért, hogy a fiam ne veszítse bizalmát...

Szinte teljes letapadással született, csak a húgycsőnyílás volt elővarázsolható. Egyszer már megcsinálta neki a Zsuzsa, de sajnos kb 1/3 rész visszatapadt. Ezt akkor mondta is, hogy várhatóan nem lesz még végleges megoldás. Gyanúja beigazolódott, s mivel már 3 éves, nem akartam tovább halogatni a dolgot. Nagyon fájdalmas neki és nem akarom, hogy vissza tudjon emlékezni rá. Már így is majdnem egy kicsit későn vagyunk , jó lett volna a szobatisztaság előtt megcsinálni.

Zami a pelenkázóra került, és bizony már nem volt olyan segítőkész és lelkes,  amikor lefektették, akkor már sírva is fakadt. Engem elküldött a Zsuzsa és kért két védőnőt, hogy segítsen. Egyetlen pillanat múlva Zami már keservesen sírt, majd 5 mp után már kész is volt. Fájt neki, de viszonylag hamar abbahagyta a sírást. Tetrán krémet kell rá kenni, amit együtt, sétálva mentünk el kiváltani. Megnyugodott közben a kisfickó, vidáman ugraburgált körülöttem.

A nehéz időszak csak ezután következett... a pisilés... kb. 5x álltunk neki, mert az első csepp után keserves sírás következett, csííííííp szó kíséretében és nem volt hajlandó pisilni. Akkor sikerült, amikor már annyira kellett neki, hogy nem tudta visszatartani. Nagyon sajnálom szegényt... 

Védőnéninél jártunk

Ma 11 órára adott időpontot az Éva védőnéni, hogy Zalán 3 éves szűrővizsgálatát elvégezze. 

Zalán bátran és érdeklődően vett részt rajta. leginkább a látásvizsgálat tetszett neki. Éppen olyan táblát kellett nézni, mint a felnőtteknek,csak ezen nem számok, hanem fésűk voltak. Meg kellett neki mondani, hogy lefelé, felfelé, jobbra vagy balra áll az a fésű, amit az Éva mutat. Sőt nem csak mondta, hanem a kezével mutatta is. :) Nagyon édes volt, még engem is meglepett, hogy azonnal megértette a feladatot és hibátlanul meg is oldotta. :)

Súlya 16800 gramm volt, itthon ruhátlanul 16250 gramm volt, az Éva ezt az utóbbi adatot rögzítette a kiskönyvünkben. Magassága 98 cm, fejkerület 48 cm, mellkas kerülete: 54 cm, hallás ép, látás ép. Itt jegyzem meg, hogy a cipőnk 26-27-es, de nem a talpa hossza miatt szükséges, hanem a magas lábfeje miatt. Talphossza 15 cm, a ruhamérete pedig 98-104-es.

Kérdezgette a testrészeit, amelyet  természetesen meg tudott mutogatni. (Érdekesnek tartom, hogy 3 évesen kell ezt tudnia, hiszen szerintem nincs olyan gyerek aki ezt ne tudná már 1-1,5 évesen.) Mondtam is viccesen neki, hogy miért nem azt kéri tőle, hogy számoljon el 10-ig, magyarul, vagy akár angolul, esetleg kérdezze tőle a színeket angolul, hiszen ezeket is tudja. :D Majd valóban kérdezte a rendelőben lévő tárgyak színeit, amit a Zalán helyesen meg is válaszolt angolul. (Magyarul már 2 évesen is tudta őket.) Így került rá a vizsgálati lapra a megjegyzés rovathoz: magyarul és angolul számol 10- ig és mindkét nyelven ismeri a színeket. :D :D :D Én viccnek szántam... :)

Végül időpontot kaptunk a Zsuzsa doktornénihez hétfőn 14:40-re, amit a hugival elcseréltünk, így a Málna 8 hónapos vizsgálatára kapott 13:50-es időpontra megyünk. :)