Fenyegetés Zami módra

Évek óta tartó szokás gyerkőcünkkel, hogy az esti fürdés után, amikor már a pizsit is felvettük és éppen készülünk ágyba tenni, akkor a pelenkázón állva átölel, miközben mondja, hogy "öleeel", majd hozzáérinti az arcát az arcunkhoz, miközben mondja, hogy "szeereet", végül ad egy puszit és mondja "puszil". Ezt először én kapom, majd szólítja apját és vele is megcsinálja. Ez már szertartás, soha egyetlen este sincs másképp. Az utóbbi időben társult hozzá, hogy megfogja a fejünket, és az ő fejét jobbra-balra forgatva hozzáérinti az orrát a miénkhez, miközben mondja, hogy pisze-pisze, majd nózika-nózika. Ezután általában  apja viszi az ágyába, kap még tőlem egy.két "altatósimit" az arcára és így válunk el, Jó éjszakát!  Szép álmokat! mondatokkal. 

Zalán még sosem aludt velünk, mindig a saját ágyában töltötte az éjszakákat, ez számunkra fontos és ebben nagyon következetesek voltunk/vagyunk. Így neki ez lett természetes és  nem is fogalmazódott meg benne az, hogy ez másképp is lehetne... egészen a ma estéig. :) 

Már a pizsit is felvettük, amikor azt mondta: 

-Anya! Én itt szeretnék aludni veletek!!! 

-Nem, nem! Te a saját ágyadban alszol! - hangzott a határozott válaszom. Ő még egyszer elismételte a kérését, miközben én betettem az ágyába, szokásosan elbúcsúztam Tőle és ott hagytam.

Miután felmérte, hogy tényleg nem teljesül a kérése, morcos, mérges hangon így szólt:

-Akkor mérgesen alszom!!! Nincs ölel, szeret, puszil, nincs pisze-pisze, nózika-nózika!!!  

:D :D :D 

Alig bírtuk az apjával röhögés nélkül, sőt! nem is bírtuk. Nagyon-nagyon aranyos volt, a maga módján megfenyegetett minket. :)