7. szülinap

Nagyon-nagyon várta ezt a napot, a szülinapját... Már két-három hónapja téma, az utóbbi hetekben pedig nagyon készült rá. Olyan kérései voltak, hogy bújunk el a lakásban és egyszerre ugorjunk elő, Boldog szülinapot kiáltással, hogy fújjuk ördögnyelvet, legyenek parti sapkák, legyenek lufik.
Ezek közül azt valósítottuk meg, hogy a Tomival korán keltünk  és felfújtunk narancs és fekete színű haloween-os lufikat, becsempésztük a szobájába és szintén  narancs és fekete szerpentineket akasztgattunk mindenhová a szobájában. Sikerült az akció, nem ébredt fel és nagy izgatottan vártuk, hogy kinyissa a szemét...

Amikor kinyitotta felpattant, átrohant a mi szobánk ajtajába és hangosan, indulatosan kopogtatni kezdte. A konyhából jöttem elő és kértem, hogy halkabban, mert apa még alszik. Nagyon dühösen így szólt: -MIÉRT???? MIÉRT????

-Mit miért? - kérdeztem?
-Miért kellett szalagokat? Nem szeretem a szalagokat!!! - majd vissza masírozott a szobába. Utána mentem és jobb kedvre derítettem. :) Sikerült, nagyon vidáman várta, hogy felköszöntsük!

A vendégek érkezése előtt megköszöntöttük, azért, hogy a Tomi üzembe tudja helyezni, illetve ki tudja próbálni mielőbb.

13 óra körül érkeztek a vendégek, és csoportosan mentünk el egy helyi kisvendéglőbe, ahol elfogyasztottuk az ebédünket.

Ebéd után hazajöttünk, tortáztunk és játszottak a gyerekek. Zalán nagyon jól érezte magát. Este 9 körül távoztak a vendégeink. :) 

Az első szomorú fej története

Ma volt az első szereplése, zsoltáréneklő versenyen volt. Kb.150 ember elé kiállt és elénekelte a 134-es zsoltár első versszakát.

Előtte nem találkoztunk, mert később érkeztem a helyszínre, mint ők és a végéről pedig el kellett jönnöm . Így az iskolában vártam, hogy visszaérjenek és ezzel fogadott: 

-Újra kell kezdenünk számolni az időt. :( 

-Csak nem szomorú fej????- kérdeztem.

-De igen! Visszaadás miatt! 

-????

-Viktor összefirkálta a matek lapomat és én visszaadtam neki. És a Zsófi is összefirkálta. Kiment zsebkendőért és amikor jött visszafelé, Ő is összefirkálta a lapomat. Mindhárman szomorút kaptunk.

Szólni sem tudtam a meglepettségtől... Annyira arra készültem, hogy a zsoltáréneklő miatt megdicsérem és ehhez képest egy szomorú fejjel kell szembesülnöm. Az első szomorú fejjel! Minden nap azzal fogadtam, hogy van-e szomorúja, de ma valahogy nem jutott eszembe. Váratlanul ért. Mondtam neki, hogy nagyon szomorú vagyok én is...

Hirtelen eltörpült a bátorsága, az ügyessége, az szófogadósága, amit a zsoltáréneklő versennyel kapcsolatban tanúsított. Megbeszéltük, hogy nem volt szép dolog amit tett és valóban újra kezdjük a számolást és ma nem számítógépezhet.

Hazaérve, apának is elmesélte logó orral a történteket. Látszólag tényleg bánta, és szó nélkül fogadta el a büntetést is. Átnéztük a táskát, megállapítottuk, hogy nincs házi feladat. Visszapakoltuk a táskát és el kellett mennem az állomásra, a Tomiért. 

Amikor hazaértem, az ajtóban várt és kérdezte, hogy pontosan mire is terjed ki a büntetése? (Azt hittem, hogy megzabálom, olyan aranyos volt!) Csak a gépet nem kapcsolhatja be, vagy a tv-t és a tabletet sem?  (Egyiket sem kapcsolta be, míg távol voltam, várt haza, hogy mire kap engedélyt.) 

Már megenyhültem és talán visszakoztam volna is a büntetéstől, hiszen láttam rajta a megbánást, azt, hogy valóban sajnálja. Azt gondoltam, hogy elég büntetés volt szegénykém számára, hogy egész nap őrlődött a dolgon és hogy elénk kellett állni és elmondani. De elvem a következetesség, így ha már egyszer kimondtam, akkor annak úgy kell lennie. Feltettem neki a kérdést:

-Ha Te szülő lennél és a Te kisfiad hozott volna szomorút az iskolából, akkor hogyan büntetnéd? Megbüntetnéd-e? 

-Igen, megbüntetném. Nem gépezhetne és nem tabletezhetne.-hangzott a határozott válasz.

-Rendben! Én ennél engedékenyebb vagyok, csak a gép lesz büntetés, ma nem kapcsolhatod be!

Kaptam tőle puszikat és látszólag elégedetten távozott.

Ezen a délutánon, estén valóban nem volt bekapcsolva a számítógép, fel sem merült benne, hogy ellenkezzen vagy esetleg alkudozzon. Teljesen tiszteletben tartotta a kérésemet.

Esti zuhanyozásnál kérdeztem Tőle, hogy szomorú-e? Ezt a választ kaptam:

"Nem vagyok szomorú. Amikor megkaptam és amikor hazajöttem nagyon szomorú voltam, de már kiszégyelltem magam! "

:D :D :D 

Szomorú fejjel is világ a világ, ezekből is tanul, ebben teljesen biztos vagyok. Csak sajnálom, hogy ilyen korán, 6 évesen kell szembesülni azzal, hogy az élet olykor tartogat pofonokat. Úgy megóvnám még ettől... 

146 mosolygós fej után, íme 1 szomorú fej: 

Az oklevél a zsoltáréneklő versenyért, ahol bátran, mosolygósan énekelt:

Az első felmérő :)

Matematikából elérkezett az első felmérő dolgozat megírásának az ideje...Ismét egy mérföldkő, egy ELSŐ dolog az ő kis életében, amelyekből az utóbbi pár hétre elég sok jutott. Ismerkedik az Ő kis lelke a világ nagy dolgaival. :) Egy kicsit féltem ettől, de hát, ez az élet sora, rendje. 

Visszatérve a felmérőre... Nagyon-nagyon büszke és boldog vagyok, mert ez a bizonyos ELSŐ felmérő, 100%-os lett, aranypontot kapott érte. Büszke magára, örül a sikerének. Továbbra is nagyon szeret suliba járni, 

Amikor megkérdeztem Tőle, hogy miért, ezt a választ kaptam: -Mert sokat vagyunk kint az udvaron ebéd után és mert jó fiúnak tartanak. :) Valóban jól viselkedhet, mert  6 hete, hogy suliba járnak és egyetlen egy szomorú feje sincs, pedig nagyon hamar kiosztásra kerül 1-1 db. 

A szeptember havi magatartás és szorgalom "jegye" példás.
Biztosan fog ez változni, ha megszokik, beilleszkedik és összekovácsolódik az osztály, de legalább a kezdet jónak mondható.

Aranyos reggelente, az alábbi képeken látható, hogy még nem kezdődött el az óra, de a Viktorral már a tankönyvet nézegetik. Mindig érdekli, hogy mit fognak tanulni, itthon is mindig előre szokott lapozni a könyvben.

4 hét az iskolában :)

Már 4 hete iskolás.... Rohan az idő.... :)

Lelkesedése töretlen, boldogan megy iskolába. Reggel nagyon-nagyon nehezen ébred, de ha felkel, akkor már nincs probléma. Készülődik és teljesen magától értetődőnek találja, hogy megyünk. :) 

Magatartása jó, ezt bizonyítja az is, hogy nincs szomorú fej a nyomdás füzetben, pedig nagyon hamar kiosztanak a tanítónénik egyet-egyet. Próbálják vele a rendet kialakítani, az erőviszonyokat lefektetni.

Ezzel kapcsolatosan az első komolyabb célt elérte, hiszen megvolt a 4 szomorúfej mentes hét. Nagy örömmel válogatta a legókat a neten és hosszas nézelődés, majd egy -egy termék áttanulmányozása után megszületett a döntése.

Nagyon örül, nagyon büszke magára. :)

Ami a tanulmányit illeti: a szóbeli tananyagot nagyon szépen visszaadja, mindent szépen elmond, elmesél, a 4 hét alatt több éneket, mondókát tanult meg, mint a 2 évben az óvodában. Hosszú, sok versszakosakat is. Már tudja az iskola himnuszát és még azon kívül 5 éneket. 

Az írásbeli munkájában viszont már nem nyújtja a maximumot, nem dolgozik nagyon szépen. Én persze nem csodálkozom rajta, mert számolható azon órák száma, amelyekben az elmúlt 6 évben ceruzát fogott. Ő nem mutatott érdeklődést a rajzolás és színezés iránt, én pedig nem erőltettem. Emiatt a rajzolása is elmarad a korának elvártaktól. 

Sokat gyakorolunk, létrehoztunk egy szorgalmi füzetet is, ahol az iskolai kötelező feladatokon túl, további írás feladatokat végez. Remélem hamar behozzuk a lemaradást. 

Lelkesen végzi a házi feladatokat is, nem morcog, nem tiltakozik. Hazaérünk, kezet mos és már el is kezdjük csinálni. Ez a megoldás tűnik jobbnak, már teljesen meg is szokta. Azt volt a tapasztalatom, ha pihenéssel, játékkal kezdünk, akkor sokkal nehezebben áll neki a házi feladat elkészítésének, hiszen félbe kell hagyni a szabadidős tevékenységét. 

Így viszont a házi feladat elkészítése után más semmi kötelezettség, lefekvésig azt csinál, amit csak szeretne, megszakítás nélkül. :)

Bencével továbbra sem felhőtlen a viszonya, folyton durvaság történik. Hol megrugdossa a Zalán lábát, hol lerántja a földre, hol kizárja a játékból, amit a Zalán a lelkére vesz és sír rajta. Mindezek "csak" fájnak nekem, de nem szaladok folyton a tanítónénihez. Kedden viszont olyan dolog történt, amit már nem hagyhattam szó nélkül: Bence fojtogatta a Zalánt és csak akkor engedte el a nyakát, amikor már köhögött! Szerintem ez már túl van a gyerekes csínytevésen, kifejezetten felháborít! És, ha "játékból" legközelebb akkor sem engedi ela nyakát amikor köhög???? A gyermekem megvédeni sem tudja magát, mert a Bence legalább 1 fejjel nagyobb nála, erősebb, masszívabb gyerek. Zalán azt mondta, hogy csak 1 kislány alacsonyabb nála... 

Szerda reggel szóltam a tanítónéninek, hogy szeretném, ha figyelne rájuk. Nem lepte meg a történet, tudott róla, megbüntette érte a Bencét, azt válaszolta. Beszélt az édesanyjával még azon a reggelen. Remélem lesz változás...

Ma reggeli kép...

Zalán mondta...

Amikor hazahozom az iskolából, rendszeresen átbeszéljük a napot. Mi történt, hogy érezte magát, stb.

Ma is így volt ez, a téma a szomorú fejek voltak, amelyeket büntetésként osztanak a tanító nénik. Elmesélte, hogy Bencének 5, Leventének 4 szomorú feje van és a kislányok között is akad olyan, aki kapott már.

Zalánnak nincs (még), neki céljai vannak , hiszen különböző hosszúságú szomorú fej mentes időszakért, különböző dolgokat szeretne. :) 

Ismét megerősítette, hogy Ő nem szeretne ilyet kapni, mert ha 5 hétig nem kap szomorú fejet, akkor családi monopolizást kért és pillanatnyilag ez a legfőbb vágya. (Már majdnem megvan belőle 2 hét... (:  ) 

Mondtam neki, hogy helyes, támogatom őt, én is nagyon sírnék, ha kapna. 

Visszakérdezett, hogy mennyire nagyon sírnék? Mondtam, hogy nagyon-nagyon!!!

-De tudnál mellette mást csinálni?-kérdezte.

-Nem. Annyira szomorú lennék, hogy semmi mást nem tudnék csinálni, csak sírni. -hangzott a válaszom.

-Akkor nagyon-nagyon sok munkád lesz, ha majd elfelejted!!! 

:D :D :D 

Egy hét után...

Az első hét után elégedett vagyok...:) Rosszabb hetünk ne legyen! :) (Persze tudom, hogy lesz... :) )

Arany pontok, piros pont, dicséretek, mosolygós arcok....:) Büszke vagyok rá! Már gazdára leltek az első szomorú arcok, folyamatosan fegyelmezési problémákról beszélnek a tanító nénik. Azt mondták, hogy Zalán nincs a rendbontók között. Saját bevallása szerint egyszer szóltak rá ebédnél, hogy ne beszélgessen.

A menzát eszi, biztosan nem eszik annyit, amennyit én szeretném, hogy egyen, de egészen biztosan eszik annyit, amennyi neki elég. :D

Mondta hét közepén a Dóri néni, hogy el fogja ültetni a hátsó padból, mert olyan picike :), nos, ez hét végére meg is történt. A második padba került és Zalán azt mondja, hogy ott jobb neki. 

Matemaitka

Első matematika házi feladat. :) 

Első piros pont :) 

Arany pont

Másik arany pont :)

Egy "kis" elismerés....

Első héten csupa-csupa mosolygós arc :) 

Nagyon aggódtam, hogy hosszú lesz neki, hiszen sosem volt ennyi időt távol tőlünk. Ő maga is aggódott, hogy több, mint 8 órát kell iskolába lenni, hiszen azt mondta, hogy neki 1 is sok... :D :D Mindezek egyelőre felesleges aggodalomnak tűnnek, mert mindegyik napon, amikor érte mentünk, maradni akart játszani és nem a hazamenés gondolata foglalkoztatta. :)

Az első nap az iskolában

Új napirendünk szerint nekem 6:20-kor, Zalánnak 6:30-kor ébresztő. Nem esett jól egyikünknek sem. Ezen túllépve gyorsan összekaptuk magunkat és 7 órakor már indultunk is az iskolába.

Minden könyvet vinni kellett, nagyon nehéz volt a táska. Ennek ellenére büszkén vette a hátára és pózolt  vele az első fotóhoz. :)

Az iskolát megközelíteni sem lehetett, a parkolás esélytelen próbálkozás lett volna. Így apa kitett minket és ment tovább a dolgára. 

Az utolsó padban ül, Zsolti mellett, aki ovis barátja volt.

Kicsit nagy a káosz az első reggelen :) 

Az ajtón lévő osztálynévsor

Sok dolgot kellett intézni, nem végeztünk hamar. A gyermek adatait kellett egyeztetni, különböző nyilatkozatokat aláírni, stb. 

Mindezek közben rájöttünk, hogy az innivalóját otthon felejtettük, így természetesen rögtön szomjan is akart halni. :) Elintéztünk mindent és elmentem vettem neki vizet, majd bevittem a suliba. 

A mai napon kivételesen délben kellett érte menni, addigra már meg is ebédeltek.

Készítettem Zalánnak egy kiflit, sajttal és kolbásszal, azt természetesen haza is hoztuk. Holnaptól nem fogok neki ennivalót készíteni, hiszen kapnak tízórait, ebédet és uzsonnát is. Annak a valószínűsége, hogy egyik sem lesz a foga alá való, kicsi. Legalábbis ebben reménykedek. :) 

Remélem nem fog fogyni. 23,7 kg és 119 cm volt ma reggel. 1 hónap múlva ismét mérem, ha véletlenül mégis fogyni kezdene, akkor átértékelem a döntésünket. Inkább abban reménykedek, hogy pozitív változást hoz az életünkbe kötelező menza. Ma már meg is történt az első: paprikát evett! :) Szendvics volt a tízórai, zöldségleves és húsos makaróni pedig az ebéd. A szendvics felét ette meg, levest nem evett és húsos makarónival pedig jóllakott. 

Itthon is húsos makaróni volt, mert én is abból az étteremből rendeltem ebédet. Kanalat tettem neki hozzá, talán nem is tudom megmondani, hogy miért, hiszen szokott villával enni. Azt mondta, hogy az iskolában villával kellett enni, most is azzal szeretné. :D 

Nem tanultak semmit, egyesével végignézegették a könyveket, játszottak, nyári élményeket rajzoltak, ettek, majd hazajöttek. 

Házi feladat az volt, hogy a nyári élményes rajzát csiszolgassa egy kicsit. Annyi változás történt rajta, hogy az embereknek hajuk is lett, mert az iskolából kopaszon hozta haza. :) 

Megkérdeztem, hogy mit ábrázol a kép? Azt felelte: Napot, felhőt, tengert, hullámot, Tomit és Őt. :) 

Ez az Ő nyári élménye. :) 

Magatartására kapott  egy mosolygós arcot , aminek azért örülök, mert Bencével az ellentét továbbra is megvan közöttük. Tanító nénik azt mondták ma, hogy kezelni fogják a helyzetet. Reménykedem benne, hogy sikerül...

                                                      Egy kis lesifotó az ebédről visszafelé.... 

Az iskola után a papírboltba vezetett az utunk, hogy a tanító néni kérésének megfelelően,  beszerezzünk egy nagy és egy kicsit irattartó mappát. Végül pedig a Kristályban megünnepeltük az első nap végét. :) 

Túl az első évnyitón...

Ma volt az első tanévnyitó ünnepségünk. Az iskola hagyományai közé tartozik, hogy mindig a leendő elsősök készülnek műsorral. A technikai akadályokat leszámítva ( nem jól működött a mikrofon), jól sikerült. A gyerkőcök ügyesek voltak, szépen elmondták a verseiket. Zalán is szépen, érthetően, akadozás nélkül teljesítette. 

Azt mondta, hogy nagyon izgult, még akkor is, amikor már átadta Zeldának a mikrofont. :) S valóban nagy teljesítmény több száz ember elé kiállni, mikrofonnal a kézben és verset mondatni 6 évesen. Büszke vagyok rá! :) Itt hallható: 

Nyáridő

Nagyon régen jelentkeztem és ennek legfőbb oka, hogy lakásátalakítást végeztünk. Zalán ősszel iskolába megy és nem lehetett tovább halogatni az évek óta eltervezett szoba kialakítását. A vágyainkban szereplő +1 szoba kialakítása sajnos anyagi korlátaink miatt nem valósulhatott meg, így a hálószobánk esett áldozatul. Elválasztottuk a korábban összenyitott hálószobát és a nappalit. A korábbi hálószobánk helyén került kialakításra a Zami szobája, mi pedig a nappaliba szorultunk. Kicsit kényelmetlen, kevésbe komfortos, megalkuvós megoldás ez részünkről, de fontosabbnak tartom, hogy a gyermekünknek megszűnjön a "mindenhol van, de sehol sincs nyugodtan" állapotát. Szerintem az Ő kiegyensúlyozott állapotához ez mindenképpen szükséges. Csak akkor várhatjuk el tőle, hogy teljesíteni tudjon az iskolában, ha megteremtjük  a testi, lelki fejlődéséhez szükséges, nyugodt légkört. 

Mindezek miatt egy káosz volt az idei nyarunk, még el sem készültünk teljesen, amikor elindultunk nyaralni.
A nyaralásra itt nem térnék ki, a másik blogunkban részletesen olvasható.

Augusztus 23.-án, vasárnap éjjel érkeztünk haza és 24.-én, hétfőn 8-ra már suliba kellett menni, gólyanapra. Nagyon sokan vitték a technika, matek és tisztasági csomagot és én nagyon rosszul éreztem magam, hiszen semmit nem volt időm összekészíteni. Amíg a Zalán suliban volt, a Tomi segítségével gyorsan mi is összeállítottuk és délután, amikor mentem érte, be tudtam vinni.

Az elsősök készülnek műsorral, így annak próbáira kellett menni az iskola kezdést megelőző héten.
Vasárnap pedig évnyitó lesz...

Gólyanapon

Az tanítónéni megdicsérte minden alkalommal a Zalánt, a gólya napon 4 mosolygós arcot kapott.

Nagyon büszke vagyok rá, mert vannak rendbontó gyerekek, volt akiket már ültetni is kellett.

Mondtam Zalánnak, hogy nagyon büszke vagyok rá, és szeretném, ha engedelmes, szófogadó gyermek lenne, szeretném, ha nem rendetlenkedne, nem rosszalkodna. Azt a választ kaptam:
-Miért az oviban olyan voltam? Nem! Akkor itt sem leszek!
:D :D
Hát így legyen! :)

Akkor kezdődjön, hajra suli! :) 

Zalán mondta...

" Ha nincs pénzed elutazni, akkor van lehetőséged otthonkációzni"

Zalán mondta...

Ébresztgettem ma reggel, az utolsó napja lesz az oviban. Szokásosan, simogatásokkal, puszikkal. Csakhogy az én kisfiam nem nagyon, sőt egyáltalán nem szereti a puszikat...
Miközben puszilgatom így szólt:
-Hagyd abba vagy megnyomom az "eszkép" gombot.        (Esc)

:D :D :D

Búcsúztunk az óvodától...

Szinte most volt, amikor először oviba mentünk... amikor aggódtam, hogy jaj szegény kicsim... mi lesz vele ott az idegenek között?... nem értik meg... bántani fogják... jaj, szegény kicsi lelke... itthon mindig maximális figyelmet kapott... ő volt a legfontosabb...  hogyan dolgozza majd fel, hogy egy lesz a sok közül... 

Ilyen és még sok száz hasonló gondolatok közepette kezdtük az ovit és már véget is ért... 

2015.05.28.-án búcsúztunk óvodánktól az óvó néniktől, dada néniktől és a csoporttársak egy részétől. Talán a kisebbik részétől, mert 18 gyermeket vettek fel abba az iskolába, ahová a Zalán is járni fog.

Nagyon jópofa kis műsorral készültek és most tartották az anyák napi ünnepséget is.

      

A szülői munkaközösség tagjai nagyon nagy készülődést rendeztek ezen alkalomból. Fotókönyvet készítettek ajándékul az óvó néniknek, 

Zalán oldala a fotókönyvben

tablót készítettek méhecskés jelmezben. 

Tablóképünk

Ugyanis méhecske csoport voltunk és a búcsúzás után rendezett eszem-iszomra is méhecskés sütiket, tortákat készítettek, Nagyon szép volt az asztal díszítés is, igazán összhangban volt minden. 

Lezárul egy korszak az életünkben és megkezdődik egy új. Még nagyobb félelmekkel, még hosszabb ideig. :( Ősszel megkezdjük az iskolát, a Baksay Sándor gimnáziumban, amely jelenlegi terveink szerint 12 éves lesz, éppen úgy, mint a Tominak. 4 általános iskola után egy 8 osztályos gimnázium. Majd meglátjuk, hogy a Zalán késességei lehetővé teszik-e mindezt.