Két és fél év...

Nagyon sok minden történt az elmúlt 2 és fél év alatt... Megszületett a csecsemőnk, aki csak evett és aludt. Először éjjel 1 órakor ébredt, amely mindig egy kicsit tolódott, 2 óra, később 3, majd 4 óra, azután 5 és 6 óra lett belőle. 6 hét alatt teljesen kitolódott, már átaludta az éjszakát. Villám gyorsan repült az idő, oldalra, majd hasra fordult. A felülése után 1-2 héttel már fel is állt. 7,5 hónapos korában tette meg az első lépést, 8,5 hónapos kora óta jár és azóta is nagy a mozgás igénye. Elmúlt az első szülinap és a második életévében a környezetével ismerkedett. Nagyon hamar vette birtokba a lakást, mindig is teljesen itthon érezte magát. Száguldozik benne a motorral, futóversenyeket rendez, tudja minek hol  a helye. Kétévesen már a színeket is ismerte, és nem csak az alapszíneket. Két-három hónapja már biztonsággal számol 10-ig, láthatóan érti is, mert megszámol dolgokat. 4 alma, 5 falat, 2 ceruza, stb. Annyira édes, mert az ujján is mutatja. Nagyon jó a tájékozódó képessége, tudja mikor merre kell haladnunk, ha a boltba, vagy haza megyünk. A kamionokat is tudja, hogy merre láthatja. Azonnal reklamál, ha elhagyjuk azt a kereszteződést, amely oda vezet. :) 

Nagyon szeret az udvaron lenni. Amikor elém áll és azt mondja: Zami kimegy udvarra, akkor meg tudnám zabálni. Rohan a cipőért, korábban még a kabátért és már indul is ki. Amikor elég volt az udvari játékból, akkor önállóan bejön és önállóan leveti a mellényt, kapucnis fölsőt, cipőt. Kifordítva szétdobálja őket és büszkén meséli, hogy Zami aaa, picő, aaaa ruja, aaa. :)   

Időnként rendetlen, de olykor pedig azonnal, mindent a helyére tesz. Pl. a zsámolyt, vagy a rajztáblát, illetve azokat a játékokat, amelyeket nem hagyunk számára elérhető közelségben. Azokat el kell kérnie, s amikor már nem játszik velük, akkor visszaadja, hogy tegyük a helyére. Sajnos ez nem működik azoknál a játékoknál, amelyek folyton a szeme előtt vannak. Viszont az esti Anna, Peti, Gergőért szorgalmasan pakol. Imád olvasni, apját egész nap képes nyúzni érte, engem csak este. :) Azért mert én csak az esti pakolás után olvastam neki, egy ideig ez volt a rendszer és tudta, hogy máskor hiába kéri és egy idő után már nem is kérte. Apja viszont a kérésére bármikor olvasott neki, így napközben Őt nyúzza. Odafészkelődik az ölébe és figyeli a képeket, hallgatja apját. Időnként önálló olvasásba kezd, olyankor nem lehet túlkiabálni, lelkesen "olvas" a képekről. 

Gyakrant küzdeni kell vele a pelenkacserénél, a fürdésnél, folyton elfut, huncutkodik. :) Amikor viszont sikerül elkapni és betenni a kádba, úgy belemerül a játékba, hogy a végén pedig azért kell harcolni vele, hogy kijöjjön onnan. :) 

A beszéde sajátságos, tolmács kell hozzá, de mindent elmond,  mondatokban beszél.  Van néhány érdekes szó a szótárában: csoki=kocsi, autó=apadzsó, cukor=kucor, cipő=picő. 

 Temperamentumos, határozott kölyök, ha rólunk és az itthonról van szó, egyébként idegen helyen és ismeretlen szituációkban nagyon-nagyon bátortalan. De mindezt én nem bánom, szerintem ez így is van rendjén. 

Az étkezését valahol elronthattuk, mert nem képes végigülni az asztalnál egy evésnyi időt. Vagy szaladgálok utána, vagy a nappaliban, mese nézés közben képes annyit ülni, hogy jóllakjon. Egyébként nem sovány, a két és fél éves adatai: 92 cm és 15250 gramm. Nem szobatiszta, de tudja, hogy mit várunk Tőle, egyszerűen nem akarja. Remélem a nyáron ezt a dolgot is kipipálhatjuk.

Az alvásával semmi probléma, sem este, sem délután. Nem alkudozik, nem hisztizik, tudja, hogy alvás van, meg sem próbál tenni ellene. Lefekszik és rendszerint néhány perc múlva már alszik is, ha megsem, akkor hasra fekszik és a lábát emelgetve altatja magát.

Nem szereti, ha mérges vagyok, azonnal széles mosollyal követeli, hogy "DIDÁM". Ha ez nem sikerül "parancsszóra", akkor beveti a puszis trükkjét, amelyet az apja tanított neki. Nevezetesen: Adjál anyának puszit és akkor mindjárt vidám lesz! :) Így kapok egy puszit, s ha ettől véletlen nem lennék vidám, akkor kapok másikat, egészen addig, amíg anya nem lesz DIDÁÁÁM! (vidám)

Ma anyák napja van és egy kicsit szentimentális hangulat uralkodott rajtam egész nap. Este felé ölelgettem, szeretgettem és olyan aranyos volt, bújt, simogatott, ölelt, puszilt, amire én egy kicsit elpityeredtem (nagyon-nagyon szeretem a kisfickót!!) örömömben, boldogságomban, hogy Ő van nekem. Erre Ő úgy reagált, hogy először elkezdett szipogni, majd megfogta a fejem, belenézett az arcomba és azt mondta: Anya nem sír, anya didáám! És széles mosolyra húzta a száját, hogy utánozzam.   Hát én bizony sírva mosolyogtam...

A teljesség igénye nélkül tettem ezt a bejegyzést, mert nem lehet papírra vetni minden momentumot, minden pillanatot... Egyszerűen úgy érzem, mint minden szülő: tökéletes kiskölyök, úgy ahogy van! :) 

Zalán, a bátor

Kerékpár ügyben nem történt előrelépés, még keresem a megfelelőt. Zalán mozgásigénye nagy, nem olyan mint a bátyja volt, hogy leül és órákig képes egy helyben ülni. Neki futni, mozogni kell, így egészen más fajta játékokra van szükségünk. Mint írtam korábban a motort nagyon szereti, de hamarosan kinövi, illetve más jellegű mozgásra is rá szeretném venni. Ebből a megfontolásból vettem neki egy 3 kerekű rollert. Az első 1-2 napban nagyon lassan és nehezen jutott vele előre, de nem adta fel. Szereti a kihívásokat, szereti feszegetni a teljesítőképessége határait, annak ellenére, hogy az ismeretlen dolgokkal szemben az első időben elég bátortalan, visszahúzódó. Már jobban boldogul vele, de ha figyelembe veszem, hogy a motorral hogyan közlekedik, akkor fog még ez tovább fokozódni.  

A fent leírtakat bizonyítja az is, hogy a legutóbbi kirándulásunk alkalmával megálltunk egy légvárnál. Ő találta ki, hogy ugrálni akar és mikor megteremtettük a feltételeit, akkor már nem akart bemenni. Apja dobta be, ahonnan el sem akart mozdulni. Annyira azért nem félt, hogy visszaforduljon, de beljebb sem akart menni. Jó 10 perces kérlelés, biztatás után kezdett el haladni, félve, bátortalanul. Újabb 10 perc után már nem volt félelme, bátran, vidáman mászott fel és csúszott le!  

Névnapom

A névnapomat egy kicsit szétszórtan köszöntötték a családtagjaim. Anyáék a napján, akiktől kaptam egy homokozó szettet és egy kisvasutat. Nagyon örültem neki, hiszem még nem volt ilyen játékom. Gyorsan össze is raktam a síneket és már zakatolt is a csihu rajta. :) Olyan izgatott voltam, hogy azon a napon alig tudtam elaludni. :)Köszi szüleim! :)

A Nagyi néhány nappal később köszöntött fel. Hozott nekem rengeteg szilvás gombócot – ami a legfinomabb a világon-, még több őszibarack befőttet, azt ugyanis szintén nagyon szeretem. A pénzen, amit kaptam Tőle anya kerékpárt nézeget… Köszi Nagyi!

A Keriék a következő hétvégén köszöntöttek fel, kaptam egy hatalmas, szétcsavarozható úthengert, amelyhez tartoznak szerszámok, útjelző táblák és terelő bólyák. Jó játék, tetszik nekem! Köszi Keriék! :)

Éviék még később jöttek, mert a Málna érkezése felborított a világot. :) Már két hetes az unokahugim, így hát elsétáltak tegnap, babakocsival. Kaptam Verdás kirakót, könyveket, de leginkább a Villám távirányítású autó izgatott fel! Nagyon boldogan, nevetgélve, izgatottan bontogattam a dobozt és alig tudtam kivárni, hogy az Évi behelyezze az elemeket. Végre helyére került minden és izgatottan vettem birtokba az autót. Csakhogy az elkezdett hangosan zenélni!  Azt sem tudtam hová bújjak!!! :( Nagyon megijedtem tőle és már nem akartam vele játszani, félve, nagyívben kezdtem el kerülni. Amúgy sem vagyok valami bátor, mert az utóbbi időben folyton sárkányoktól félek… Sárkány van a spájzban, a bokorba, a sötétben, az udvaron, az utcán… Szóval erre a meggyengült idegállapotra nem túl jó nekem ez a  zenélő autó.  A tegnapi napon nem is haverkodtunk össze. Egész este a könyvekkel játszottam, azokat olvasgattam.

 Ma reggel apának kávézós vendége volt és neki meg kellett mutatni az autómat, de én félve menekültem, amikor meghallottam a zenét. Apa aztán megoldotta a dolgot… Szétszedte az autómat és megszüntette a hangját!! Huhúúúú, de jó!!! Nem akartam megfogni a távvezérlőt, de anya megmutatta, hogy nem zenél. Félve vettem át tőle és nagyon lassan oldódott a köztünk lévő feszültség… Kb. 1 óra múlva már jobban voltunk, a délutáni alvásnál pedig már együtt szunyáltunk. Ébredés óta pedig folyton együtt játszunk! :) Köszönöm Éviék! 

Gyermek kerékpár vásárlás előtti gondolatok

A gyerek bicikli egy nagyon hasznos dolog. Azonban manapság már annyi féle gyermek bicikli van forgalomban, hogy a szülő nem tudja, vagy csak nagyon nehezen, hogy milyet vegyen gyermeke számára.

Először is ott vannak ezek a műanyag kis lábbal hajtható motorok. Az én fiamnak is van, imádja, van egy bentre és van egy az udvarra.  Nincs olyan nap, hogy ne használná őket. Gondoltam tovább kellene lépni, mert a pedálos járműveket nem használja. 

Kapott a névnapjára, még tavaly, 3 kerekű, szülői tolókaros triciklit.  Ugye ilyen korban  általában ez a jármű az, amit a szülők megvesznek. Mi is "beleszaladtunk" ebbe a típusba, amit eddig nagyon is élveztünk, hiszen babakocsi helyett tökéletes találmány. A gyerkőc jól lát belőle, megmarad az az illúziója, hogy Ő vezeti, nagynak érzi magát, hiszen már járművel közlekedik az utcán... és most jön a de! :) Ezt a fajta járművet nagyon nehéz megtanulni tekerni, mert nem teste alatt kell tekerni, hanem előtte, ugye az első keréknél van a pedál. Korábban azt hittem, hogy a Zalán az ügyetlen, de olvasgatva egy kicsit a témában és más anyukákkal folytatott beszélgetések kapcsán rá kellett jönnöm, hogy ez nem csak a mi problémánk. 

A szomszédunkban lakó nagymamához gyakran járó, Zalánnal egyidős kisfiú a négykerekű biciklit már jól tekeri, de a 3 kerekűt még nem tudta megtanulni.

Így most elkezdtünk négykerekűt keresni... . Ezekből a gyerek biciklikből  van többfajta méret. A 10"-os a legkisebb, de annak szintén az első keréknél van a pedál, így ez már nem kerülhet szóba. A következő 12"-os méretű, ebben kell gondolkodnunk, ez biztosan elég lesz gyermekünk 5-6 éves koráig. Azért is jobb választás egy ilyen gyerek bicikli, mert ezt jobban ki tudja használni, ugyanis állítható az ülése és a kormánya is.  A legfontosabb, hogy láncvédővel szerelt legyen.  A támasz kerekeket, pedig ha már a gyermek biztonságosan tud közlekedni le lehet venni. Ezen egyből meg tud tanulni biciklizni, illetve egyensúlyozni a gyerek biciklin. Jó, ha van kosara, hogy a gyermekkel járó legfontosabb dolgokat bele tudjuk tenni, de ez el is hagyható. Ami viszont szerintem szintén fontos, hogy legyen leszerelhető szülői tolókarja, viszont ez már nehezebb dolog, szinte nem is lehet látni ilyet. Pedig egy kerékpározni és forgalomban közlekedni még nem tudó gyermeket ültetünk rá, tehát ez az egyetlen dolog ami összekapcsolja a szülővel. Az a félelmem, hogy tegyük fel néhány nap alatt megtanul kerékpározni, majd újabb néhány nap alatt magabiztosságot is szerez, s ha útnak indulunk utol sem érem... Márpedig mi szeretnénk utcán is használni ezt a kerékpárt. Már hetek óta bújom a netet, de csak egyetlen kerékpárt találtam, amit ezen a téren megfelelő. A kross kubus a fiús modell, a kross maja pedig a csajos. A beszerzési lehetőségek is elég korlátozottak. Gondoltam, keresek külön felszerelhető szülői tolókart, de azt sem találtam...

Azon csodálkozom, hogy a gyártók miért zárkóznak el ennyire a témától? Lehet, hogy csak néhány hónapig van rá szükség, értem én, hogy egy 4-5 éves gyermekkel már nem így közlekedik az ember, na de addig...? 

Ráckevei kirándulás

Mivel ma szép idő volt, úgy döntöttünk, hogy egy kicsit lemegyünk tekerni. Készülődés közben eldöntöttük, hogy a tassi zsilip a cél. 11 óra körül indultunk. Jól haladtunk, hamar odaértünk. Átmentünk rajta és azt gondoltuk, hogy a szigeten is tekerünk egy kicsit. Láttuk, hogy a lakókocsis horgászok már birtokba vették a partot, sokan voltak.  Megálltunk egy helyen, ahol épp nem volt senki. Zami boldogan szaladgált össze-vissza.

Előkerült a hátizsák tartalma. Apa azt mondta, hogy nem éhes, a gyerkőcbe próbáltam beletömködni 1-2 falatot. Kb. fél órás pihenő után azt a döntést hoztuk, hogy még nem fordulunk vissza, haladunk tovább. Makád magasságában egy kicsit eltávolodtunk a parttól, de az út remek volt, kifejezetten jó minőségű.  A következő megállónk Makád és Szigetbecse között, egy a párom által buszmegállónak nevezett építménynél volt. Esőház lehetett, vagy kitudja…

Itt néztünk először Nokia térképet és meghoztuk a döntést: nem fordulunk vissza, hanem irány Ráckeve! Már csak 15 km és elérjük a hidat, ahol át tudunk menni a másik oldalra. Elfogyasztottuk az ételt, ittunk, a Zami is kiszaladgálta magát és indultunk tovább. Igazán kellemes volt az idő, forgalom egyáltalán nem volt, néha 1-1 autó járt ezen az úton. Egymás mellett tudtunk bicajozni, beszélgettünk nézelődtünk. Nagyon sok szép kis nyaralót, hétvégi házat láttunk. Nagyon jó kis kikapcsolós, családi program volt, kifejezetten jól éreztem magam. Így értük Szigetbecsét, majd Ráckevét. A ráckevei parti sétány nagyon szép. Gyönyörű fűzfákkal, remek kilátással a Dunára.

A partról lehet megtekinteni a Hajómalmot is, amely lakossági kezdeményezésre, a tavalyi évben készült el.

Ezután elsétáltunk fagyizni, majd elindultunk a hídon át, visszafelé a másik oldalon.

Ez a fele nincs olyan szép, valamint az út is sokkal rosszabb. Porontyunk elálmosodott, már éppen elaludt, amikor apa hátradöntötte az ülését, csakhogy Ő ezt nem szereti és ez épp elég volt ahhoz, hogy a mai alvása 34 másodperc legyen. : ) Az autóban is meg kell várni, hogy teljesen elaludjon, csak akkor lehet hátradönteni az ülést, akkor már nem ébred fel rá. Kicsi kora óta nem tudja elviselni, ha félig fekvő helyzetbe hozzuk. Emiatt nem szerette már a hordozót sem. Vagy ül, vagy fekszik… Nincs átmenet : ) Nem volt rossz kedve, szívesen veszi, ha kerekezünk. Nézelődik, magyaráz, érdeklődik a környezete után.

Dömsödnél feljöttünk a parttól és a gáton haladunk Tassig, majd a jól megszokott úton hazatekertünk. Tasson még megálltunk egy kicsit a játszótéren, majd fél 7-re haza is értünk.

Kellemes, szép nap volt, remélem még sok ilyenben lesz részünk. : ) 

Nekem is nőnek a fogaim! :)

Anya egy kedves ismerősünk blogját olvasgatta, melyben arról szól a legutóbbi bejegyzés, hogy a nagyobbik leánykának - aki velem egyidős-, kibújt a 17. foga. Ennek következményeként leltározás következett a számban. :) Meglepődve tapasztalta édesanyám, hogy nekem is teljesen kinőtt a 17. fogam és már félig a 18. is. :) Nagyon megörült neki és egyben magyarázatot kapott arra is, hogy miért veszek minden autót a számba, holott eddig ez nem volt szokásom. :) 

A himlőre visszatérve: első este 38,4, második este 38 fokos lázam volt, utána láztalanul zajlott a hólyagok kifakadása, majd beszáradása. Egyelőre úgy néz ki, hogy az arcomon két folt fog folyton emlékeztetni erre a betegségre, de a gyermekorvosunk szerint "ki fogom nőni". A szüleim nagyon remélik...

Kerékpáros kirándulásunk - 2. rész

 Hétfő reggel ismét én ébredtem először és mentem anyáék közé mesét nézni...

Kicsit lustiztunk, majd apa elvonult egy kicsit dolgozni, mi pedig tisztálkodni és öltözködni kezdtünk. 9 órára mindenki elkészült. 

Lementünk reggelizni, majd annak ellenére, hogy egy kicsit szemerkélt az eső, úgy döntöttünk, hogy hosszabbítunk egy éjszakát. Anya ezt elintézte a recepción, majd túrázáshoz öltözködtünk. Autóval indultunk Kismarosra, hogy az erdei vasúttal elutazzunk Királyrétre. Útközben beszereztük a napi élelmünket és az állomás felé vettük az irányt. Sajnos a vonatot fél órával lekéstük és mivel csak 2 óránként indul, az a döntés született, hogy ezt a programot most kihagyjuk. :) Túl sok a látnivaló a környéken ahhoz, hogy másfél órát várakozással töltsünk.

Elindultunk Nagymarosra, hogy felmásszunk a Julianus barát kilátóra... Csakhogy anya Alföldi lány, így csak síkságban tudott gondolkodni... Fel sem merült benne, hogy egy utca vége nem csatlakozik egy másikba... mert van köztük néhány méter szintkülönbség...  :)

Emiatt nem túl optimális helyen parkoltunk le. Egy nagyon szűk és nagyon meredek utca legeslegvégén... Ahol megfordulni sem lehetett. Mikor megálltunk, előttünk már csak egy meredek hely volt. Lehetett sejteni, hogy nem jó helyen vagyunk. :) Kikászálódtunk az autóból és a lehetséges 2 ösvényt feltérképeztük, de egyik sem vezetett sehová. Illetve magánterületre. a 3. választási lehetőség egy helyi lakos megkérdezése volt, aki elmondta, hogy az előttünk tornyosuló hegyet is meg kell kerülnünk, majd akkor elérjük a kilátóhoz vezető utat. Ehhez felajánlotta, hogy vegyük igénybe az Ő magánterületét is, melyen lépcső volt kialakítva.

Elindultunk hát úttalan utakon, jelzés nélküli, a reggeli esőtől meglehetősen sáros ösvényeken. Kb. 20 perces kóborolás után egy zöld jelzésű úton találtuk magunkat, de nekünk kék, vagy sárga lett volna jó. :) Kb. 10 perces térkép vizsgálat után skerült megtalálni, hogy melyik irányba haladjunk rajta. Amíg a Tomi és Apa a térképet vizsgálták, anyával szereztünk egy botot. Jó volt vele csíkot húzni. :) 

Kb 10 perces séta után elértük a Köves mezőt. (Eredeti terv szerint eddig terveztünk autóval jönni.) 

/Turistaleírás: Az erdészeti műút végén található Köves-mező, parkolóval, focipályával, esőházzal, kis pihenővel és gyönyörű kilátással Visegrádra. A műút a kóspallagi útból Törökmezőre vezető út folytatása./ Anya csak ezt a fontos információt hagyta figyelmen kivül: a kóspallagi útból...  Nem Nagymaros felől, hanem Kóspallag felől lehetett volna megközelíteni. :)  Így járnak a kezdő természet járók! Vélhetően nem mindenki, csak a bénábbak. :D

A tájékoztató tábla szerint kb. másfél órás séta várt ránk. Csak az okozta  a problémát, hogy az út eddigi részét is 98%-ban apa nyakában tettem meg.Persze ez csak apának volt probléma, nem nekem :) 

Először átkeltünk egy kisebb dombon, majd meredekebb terepre jutottunk. A szembejövők a kérdésünkre, amely így hangzott : -messze van még a kilátó? az a választ adták, hogy nincs, de ezután jön még egy brutál meredek rész. Apa picit elkedvetlenedett, mert a plusz teherrel a nyakában már ezt a részt is brutál meredeknek érezte. :) 

Elérkeztünk ahhoz bizonyos részhez... Látszólag csak csúszva-mászva lehet megtenni a sárban, legalábbis a nyomok erről árulkodtak. Így aztán apa a kerülőutat választotta, amely az erdészeti járművek részére volt kialakítva. A Tomi elindult a meredeken, apa pedig ez erdészeti úton. Anya kis tétovázás után velünk tartott. Jó nagy kerülőt jelentett, a hegyet meg kellett kerülni. Mikor már elbizonytalanodtunk abban, hogy jó utat választottunk-e, szembejövőket pillantottunk meg. Tájékozódtunk és azt a választ kaptunk, hogy jó irányban haladunk és hamarosan egy tisztásra érünk, ahonnan jobbra tartva hamar a toronyhoz jutunk. 

Mindez így is történt, csakhogy a Tomi nem volt ott... Anya hívta telefonon, de nem vette fel... Néhány perc múlva hívott vissza és elmondta, hogy Ő már fent járt, várakozott, de mivel úgy ítélte, hogy mi már bizonyára elmentünk, visszament a meredek részen, ahhoz a ponthoz, ahol elváltunk, majd rátért arra az útra, amelyen mi is elindultunk. Már a tisztáshoz ért, amikor telefonon elkezdtünk beszélni, így hamar elérte a kilátót a másik irányból is. :) Végre újra együtt voltunk így felmentünk a kilátóba. Nagyon szép látvány fogadott bennünket :

folyt köv...

Kicsit nézelődtünk, gyönyörködtünk, fotózkodtunk, majd látván a közeledő sötét felhőket, valamint felmérve, hogy én nem aludtam délután és az autó is messze van, elindultunk visszafelé. A lefelé vezető utat jóval gyorsabban és könnyebben tettük meg, kicsit én is tehermentesítettem apát, sétáltam.

Fél hét körül értünk vissza a szállodába és nagy egyetértésben megállapította a család, hogy mindenki kellemesen elfáradt... Még a vacsorát is a szobánkba kértük. ;) 

Jól aludt mindenki éjszaka, anya reggel 6-kor ébredt és átjött a szobánkba, ahol azt látta, hogy az ágy elé tett takarón alszom... :) Vagyis egyértelmű lett, hogy leestem éjjel, de ez nem nagyon zavart, mert aludtam tovább, lent a szőnyegen... :D

7 óra körült jejeje ( jó reggelt!) felkiáltással adtam a csaád tudtára, hogy ébren vagyok. :) Kis mesenézős lusti után elkészültünk a reggelihez, majd lementünk elfogyasztani. Ezt követően összecsomagoltunk, kiköltöztünk és kijelentkeztünk a szállodából. Mindent bepakoltunk az autónkba és kerékpárra pattantunk. Uticélul Zebegényt választottuk.

Nagymaroson találtunk egy szép helyet, hátében a visegrádi várral és a március 15-e alkalmából felhúzott magyar, nemzeti színű zászlóval. 

7 óra körült jejeje ( jó reggelt!) felkiáltással adtam a család tudtára, hogy ébren vagyok. :) Kis mesenézős lusti után elkészültünk a reggelihez, majd lementünk elfogyasztani. Ezt követően összecsomagoltunk, kiköltöztünk és kijelentkeztünk a szállodából. Mindent bepakoltunk az autónkba és kerékpárra pattantunk. Úti célul Zebegényt választottuk.

Nagymaroson találtunk egy szép helyet, hátérben a visegrádi várral és a március 15-e alkalmából felhúzott magyar, nemzeti színű zászlóval. Itt megálltunk fotózkodni. :)

Rövid időtöltés után újra nyeregbe pattanva folytattuk az utat. Gyönyörű a táj, jók a közlekedési lehetőségek, nagyon szép volt az idő is. Nagyon hamar elértük Zebegényt, ahol felmentük a hősi emlékműhöz és az országzászlóhoz. 

Itt fogyasztottuk el az ebédünket, majd elindultunk lefelé. Egy kis fagyizás és kürtős kalácsozás után elindultunk visszafelé. Én szunyáltam egyet, emiatt az előre betervezett játszóterezés kimaradt a programunkból. Nagymarosnál kaptunk néhány szem esőt, amely alól egy lombnélküli fűzfa alatt akartunk kibújni. :)

Itt ébredtem fel. Már nem volt napos idő, sietősre is fogtuk, így hamar visszaértünk a hotelnél hagyott autónkhoz. Felkerültek a kerékpárok is az utóra, majd hazaindultunk. Útközben már nem aludtam és este 7 óra körül már a játékaimmal játszhattam. :) 

Kerékpáros kirándulásunk- 1 rész

 Munkanap áthelyezés miatt egy 4 napos hétvége áll előttünk és úgy döntött a család, hogy a természetben fogjuk tölteni. A hosszú tél után jól fog esni, ráadásul jó időt jósoltak... így hát szombat délelőtt apa felpakolta a kerékpárokat az autóra és Vác felé indultunk. 

Útközben bementünk egy sport áruházba, ahol apa vásárolt magának túrázáshoz alkalmas ruházatot,én pedig egy "pocilabdával" gazdagodtam, majd folytattuk utunkat. Egy kicsit elaludtam, így nem közvetlenül a szállodába mentünk, hanem megkeresték a szüleim a holnapi kerékpáros túra rajtjának helyszínét. Ezt meg is találták, én pedig felébredtem. Így már semmi nem akadályozott minket abban, hogy a Camelot hotelben elfoglaljuk a szobánkat. A hotel Vác és Verőce között található, közvetlenül a Duna parton, nagyon szép környezetben, saját kalandparkkal és állat simogatóval. 

Elhelyeztük a kerékpárokat, felvittük a bőröndöket, majd körbejártuk a környéket. Vacsora után zuhanyozás, majd alvás következett. Képzeljétek! Felnőtt méretű, NAGY, rács nélküli ágyban fogom tölteni az éjszakát! :) Családi szobát foglaltunk, amely 1 db zuhanyzós fürdőszobából, 1 db franciaágyas szobából és 1 db 2x1 ágyas szobából áll. Így én a Tomival egy szobában, külön ágyban aludhatok :)  Anya szerint le fogok esni, ezért az ágyat úgy fordították, hogy 2 oldala a fallal érintkezett, 1 oldalán támla volt, a 4 oldal elé pedig odakerült az ágynemű. A saját "piros párnámat" és "piros takarómat " elvittük, abban aludhattam. Ezek nagyon fontosak és kedvesek nekem, bárhová megyünk az ágynemű jön velünk. :) 

A "pocilabdával" együtt hamar elaludtam...

z, hogy leestem vagy sem, nem derült ki anyáék számára, mert én ébredtem először és átmentem a szüleim ágyába "szunyálni" még egy kicsit. Ők akkor ébredtek fel. :)

A reggeli tisztálkodás után igyekeztünk reggelizni, mert indulnunk kellett a kerékpáros túrára.

Anya a TTT oldalon választotta ki a 40 km-es távot. Alkalmas ruházatba öltöztünk és kerékpárral elindultunk a nevezés helyszínére. Ez összesen kb. 12 km többlet utatjelentett számunkra. 

A versenyre hárman neveztünk (anya, Tomi és én), apa nem kívánt benne részt venni. Ő csak velünk együtt akart tekerni, nem szerette volna a részidőket teljesíteni.

Íme a nevezés helyszíne: 

10 óra 30 perckor rajtoljunk és először a váci dombokat kellett leküzdenünk, ami nem volt egy komoly szintkülönbség, de mi az Alföldön élünk, ahol még ekkora sincs. :)

Jól haladtunk, nagyon hamar Verőcére értünk, ahol egy ellenőrző pontot kellett keresnünk. Többed magunkkal együtt keresgéltük, de a megadott helyszínen nem találtuk. Feladtuk a keresést és folytattuk utunkat Nagymarosra. Végig kerékpárúton haladtunk.  Sokan töltötték a szabadban ezt a szép napot, sétálgattak, görkoriztak, futottak, kerékpároztak az emberek.

Kismaros után elaludtam az ülésben és a folyton lekonyuló fejem apa igyekezett "helyre tenni" :)) Így értünk a nagymarosi ellenőrzőponthoz, ami egyben az út felét is jelentette. Anya pecsételtetett, majd  visszafordultunk. Én továbbra is aludtam... :)

Már újra Kismaros felé haladtunk, amikor 1 óra alvás után felébredtem. A szintidőnk jó volt, jól haladtunk. Verőcén ismét EP szerepelt a leírásban. Amikor a a játszótér felé haladtunk, láttuk, hogy a srác éppen akkor pakolt ki, akkor foglalta el a helyét. Nem véletlenül nem találtuk korábban... Megkaptuk az előző pecsétet is, így már csak a cél várt ránk , több EP nem volt. Verőce és Nagymaros között sík volt a terep, nem volt különösebben megerőltető a túra, de most ismét Vác felé folytatódott az utunk, ahol már nem volt akkor nagy a síkság :)  Végülis leküzdöttük, 3 és fél óra alatt teljesítettük a távot. A leírásban 4 óra volt a szintidő.  Megkaptuk érte a névre szóló oklevelünket és a kitűzőket. :)

Ezután Vác főterét vettük célba, ami nagyon szép...

Itt letelepedtünk 2 padra és elfogyasztottuk a hátizsákok tartalmát :) 

Jóllakva már a kavics dobálás is jó móka... Jutalmul, hogy sikeresen teljesítettem a távot, lementünk a Duna partra kedvenc elfoglaltságomnak hódolni... Ez pedig a kavics dobálás... :)

Gyorsan elszaladt az idő, "haza" kellett indulnunk, hiszen a szállásunk 6 km-re volt Tőlünk.

Vidáman kerekeztünk, azzal a tudattal, hogy teljesítettük a túrát, már nem számít, hogy mennyi idő alatt érünk a szállodához. :)

A kerékpárok elhelyezése után az állatsimogatóba mentünk, ahol jó néhány állattal ismerkedtem meg: mosómedve, strucc, szamár, póniló, kecske, papagáj, nyuszi, vadmalac, őzike, mangalica.

Jól éreztem magam, nagyon-nagyon szeretem az állatokat. :) 

Kicsit később a játszótérre mentünk, ahol mindent kipróbáltam.

Már kezdett sötétedni, amikor felmentünk a szobánkba.

Vidám, jókedvű voltam, igazán jó volt ez a mai nap. 

Vacsora, fürdés majd alvás következett, ismét a nagy ágyban. :)

Eredetileg ma éjszaka lenne az utolsó éjszakánk itt, de annyira szép, tavaszi idő van, rengeteg program lehetőséggel, hogy reggel majd eldöntjük: maradunk vagy hazamegyünk. :)

Jó éjszakát. :)