Kerékpáros kirándulásunk - 2. rész

 Hétfő reggel ismét én ébredtem először és mentem anyáék közé mesét nézni...

Kicsit lustiztunk, majd apa elvonult egy kicsit dolgozni, mi pedig tisztálkodni és öltözködni kezdtünk. 9 órára mindenki elkészült. 

Lementünk reggelizni, majd annak ellenére, hogy egy kicsit szemerkélt az eső, úgy döntöttünk, hogy hosszabbítunk egy éjszakát. Anya ezt elintézte a recepción, majd túrázáshoz öltözködtünk. Autóval indultunk Kismarosra, hogy az erdei vasúttal elutazzunk Királyrétre. Útközben beszereztük a napi élelmünket és az állomás felé vettük az irányt. Sajnos a vonatot fél órával lekéstük és mivel csak 2 óránként indul, az a döntés született, hogy ezt a programot most kihagyjuk. :) Túl sok a látnivaló a környéken ahhoz, hogy másfél órát várakozással töltsünk.

Elindultunk Nagymarosra, hogy felmásszunk a Julianus barát kilátóra... Csakhogy anya Alföldi lány, így csak síkságban tudott gondolkodni... Fel sem merült benne, hogy egy utca vége nem csatlakozik egy másikba... mert van köztük néhány méter szintkülönbség...  :)

Emiatt nem túl optimális helyen parkoltunk le. Egy nagyon szűk és nagyon meredek utca legeslegvégén... Ahol megfordulni sem lehetett. Mikor megálltunk, előttünk már csak egy meredek hely volt. Lehetett sejteni, hogy nem jó helyen vagyunk. :) Kikászálódtunk az autóból és a lehetséges 2 ösvényt feltérképeztük, de egyik sem vezetett sehová. Illetve magánterületre. a 3. választási lehetőség egy helyi lakos megkérdezése volt, aki elmondta, hogy az előttünk tornyosuló hegyet is meg kell kerülnünk, majd akkor elérjük a kilátóhoz vezető utat. Ehhez felajánlotta, hogy vegyük igénybe az Ő magánterületét is, melyen lépcső volt kialakítva.

Elindultunk hát úttalan utakon, jelzés nélküli, a reggeli esőtől meglehetősen sáros ösvényeken. Kb. 20 perces kóborolás után egy zöld jelzésű úton találtuk magunkat, de nekünk kék, vagy sárga lett volna jó. :) Kb. 10 perces térkép vizsgálat után skerült megtalálni, hogy melyik irányba haladjunk rajta. Amíg a Tomi és Apa a térképet vizsgálták, anyával szereztünk egy botot. Jó volt vele csíkot húzni. :) 

Kb 10 perces séta után elértük a Köves mezőt. (Eredeti terv szerint eddig terveztünk autóval jönni.) 

/Turistaleírás: Az erdészeti műút végén található Köves-mező, parkolóval, focipályával, esőházzal, kis pihenővel és gyönyörű kilátással Visegrádra. A műút a kóspallagi útból Törökmezőre vezető út folytatása./ Anya csak ezt a fontos információt hagyta figyelmen kivül: a kóspallagi útból...  Nem Nagymaros felől, hanem Kóspallag felől lehetett volna megközelíteni. :)  Így járnak a kezdő természet járók! Vélhetően nem mindenki, csak a bénábbak. :D

A tájékoztató tábla szerint kb. másfél órás séta várt ránk. Csak az okozta  a problémát, hogy az út eddigi részét is 98%-ban apa nyakában tettem meg.Persze ez csak apának volt probléma, nem nekem :) 

Először átkeltünk egy kisebb dombon, majd meredekebb terepre jutottunk. A szembejövők a kérdésünkre, amely így hangzott : -messze van még a kilátó? az a választ adták, hogy nincs, de ezután jön még egy brutál meredek rész. Apa picit elkedvetlenedett, mert a plusz teherrel a nyakában már ezt a részt is brutál meredeknek érezte. :) 

Elérkeztünk ahhoz bizonyos részhez... Látszólag csak csúszva-mászva lehet megtenni a sárban, legalábbis a nyomok erről árulkodtak. Így aztán apa a kerülőutat választotta, amely az erdészeti járművek részére volt kialakítva. A Tomi elindult a meredeken, apa pedig ez erdészeti úton. Anya kis tétovázás után velünk tartott. Jó nagy kerülőt jelentett, a hegyet meg kellett kerülni. Mikor már elbizonytalanodtunk abban, hogy jó utat választottunk-e, szembejövőket pillantottunk meg. Tájékozódtunk és azt a választ kaptunk, hogy jó irányban haladunk és hamarosan egy tisztásra érünk, ahonnan jobbra tartva hamar a toronyhoz jutunk. 

Mindez így is történt, csakhogy a Tomi nem volt ott... Anya hívta telefonon, de nem vette fel... Néhány perc múlva hívott vissza és elmondta, hogy Ő már fent járt, várakozott, de mivel úgy ítélte, hogy mi már bizonyára elmentünk, visszament a meredek részen, ahhoz a ponthoz, ahol elváltunk, majd rátért arra az útra, amelyen mi is elindultunk. Már a tisztáshoz ért, amikor telefonon elkezdtünk beszélni, így hamar elérte a kilátót a másik irányból is. :) Végre újra együtt voltunk így felmentünk a kilátóba. Nagyon szép látvány fogadott bennünket :

folyt köv...

Kicsit nézelődtünk, gyönyörködtünk, fotózkodtunk, majd látván a közeledő sötét felhőket, valamint felmérve, hogy én nem aludtam délután és az autó is messze van, elindultunk visszafelé. A lefelé vezető utat jóval gyorsabban és könnyebben tettük meg, kicsit én is tehermentesítettem apát, sétáltam.

Fél hét körül értünk vissza a szállodába és nagy egyetértésben megállapította a család, hogy mindenki kellemesen elfáradt... Még a vacsorát is a szobánkba kértük. ;) 

Jól aludt mindenki éjszaka, anya reggel 6-kor ébredt és átjött a szobánkba, ahol azt látta, hogy az ágy elé tett takarón alszom... :) Vagyis egyértelmű lett, hogy leestem éjjel, de ez nem nagyon zavart, mert aludtam tovább, lent a szőnyegen... :D

7 óra körült jejeje ( jó reggelt!) felkiáltással adtam a csaád tudtára, hogy ébren vagyok. :) Kis mesenézős lusti után elkészültünk a reggelihez, majd lementünk elfogyasztani. Ezt követően összecsomagoltunk, kiköltöztünk és kijelentkeztünk a szállodából. Mindent bepakoltunk az autónkba és kerékpárra pattantunk. Uticélul Zebegényt választottuk.

Nagymaroson találtunk egy szép helyet, hátében a visegrádi várral és a március 15-e alkalmából felhúzott magyar, nemzeti színű zászlóval. 

7 óra körült jejeje ( jó reggelt!) felkiáltással adtam a család tudtára, hogy ébren vagyok. :) Kis mesenézős lusti után elkészültünk a reggelihez, majd lementünk elfogyasztani. Ezt követően összecsomagoltunk, kiköltöztünk és kijelentkeztünk a szállodából. Mindent bepakoltunk az autónkba és kerékpárra pattantunk. Úti célul Zebegényt választottuk.

Nagymaroson találtunk egy szép helyet, hátérben a visegrádi várral és a március 15-e alkalmából felhúzott magyar, nemzeti színű zászlóval. Itt megálltunk fotózkodni. :)

Rövid időtöltés után újra nyeregbe pattanva folytattuk az utat. Gyönyörű a táj, jók a közlekedési lehetőségek, nagyon szép volt az idő is. Nagyon hamar elértük Zebegényt, ahol felmentük a hősi emlékműhöz és az országzászlóhoz. 

Itt fogyasztottuk el az ebédünket, majd elindultunk lefelé. Egy kis fagyizás és kürtős kalácsozás után elindultunk visszafelé. Én szunyáltam egyet, emiatt az előre betervezett játszóterezés kimaradt a programunkból. Nagymarosnál kaptunk néhány szem esőt, amely alól egy lombnélküli fűzfa alatt akartunk kibújni. :)

Itt ébredtem fel. Már nem volt napos idő, sietősre is fogtuk, így hamar visszaértünk a hotelnél hagyott autónkhoz. Felkerültek a kerékpárok is az utóra, majd hazaindultunk. Útközben már nem aludtam és este 7 óra körül már a játékaimmal játszhattam. :)