2011. április 11., hétfő

Gyermek kerékpár vásárlás előtti gondolatok

A gyerek bicikli egy nagyon hasznos dolog. Azonban manapság már annyi féle gyermek bicikli van forgalomban, hogy a szülő nem tudja, vagy csak nagyon nehezen, hogy milyet vegyen gyermeke számára.
Először is ott vannak ezek a műanyag kis lábbal hajtható motorok. Az én fiamnak is van, imádja, van egy bentre és van egy az udvarra.  Nincs olyan nap, hogy ne használná őket. Gondoltam tovább kellene lépni, mert a pedálos járműveket nem használja. 
Kapott a névnapjára, még tavaly, 3 kerekű, szülői tolókaros triciklit.  Ugye ilyen korban  általában ez a jármű az, amit a szülők megvesznek. Mi is "beleszaladtunk" ebbe a típusba, amit eddig nagyon is élveztünk, hiszen babakocsi helyett tökéletes találmány. A gyerkőc jól lát belőle, megmarad az az illúziója, hogy Ő vezeti, nagynak érzi magát, hiszen már járművel közlekedik az utcán... és most jön a de! :) Ezt a fajta járművet nagyon nehéz megtanulni tekerni, mert nem teste alatt kell tekerni, hanem előtte, ugye az első keréknél van a pedál. Korábban azt hittem, hogy a Zalán az ügyetlen, de olvasgatva egy kicsit a témában és más anyukákkal folytatott beszélgetések kapcsán rá kellett jönnöm, hogy ez nem csak a mi problémánk. 
A szomszédunkban lakó nagymamához gyakran járó, Zalánnal egyidős kisfiú a négykerekű biciklit már jól tekeri, de a 3 kerekűt még nem tudta megtanulni.
Így most elkezdtünk négykerekűt keresni... . Ezekből a gyerek biciklikből  van többfajta méret. A 10"-os a legkisebb, de annak szintén az első keréknél van a pedál, így ez már nem kerülhet szóba. A következő 12"-os méretű, ebben kell gondolkodnunk, ez biztosan elég lesz gyermekünk 5-6 éves koráig. Azért is jobb választás egy ilyen gyerek bicikli, mert ezt jobban ki tudja használni, ugyanis állítható az ülése és a kormánya is.  A legfontosabb, hogy láncvédővel szerelt legyen.  A támasz kerekeket, pedig ha már a gyermek biztonságosan tud közlekedni le lehet venni. Ezen egyből meg tud tanulni biciklizni, illetve egyensúlyozni a gyerek biciklin. Jó, ha van kosara, hogy a gyermekkel járó legfontosabb dolgokat bele tudjuk tenni, de ez el is hagyható. Ami viszont szerintem szintén fontos, hogy legyen leszerelhető szülői tolókarja, viszont ez már nehezebb dolog, szinte nem is lehet látni ilyet. Pedig egy kerékpározni és forgalomban közlekedni még nem tudó gyermeket ültetünk rá, tehát ez az egyetlen dolog ami összekapcsolja a szülővel. Az a félelmem, hogy tegyük fel néhány nap alatt megtanul kerékpározni, majd újabb néhány nap alatt magabiztosságot is szerez, s ha útnak indulunk utol sem érem... Márpedig mi szeretnénk utcán is használni ezt a kerékpárt. Már hetek óta bújom a netet, de csak egyetlen kerékpárt találtam, amit ezen a téren megfelelő. A kross kubus a fiús modell, a kross maja pedig a csajos. A beszerzési lehetőségek is elég korlátozottak. Gondoltam, keresek külön felszerelhető szülői tolókart, de azt sem találtam...
Azon csodálkozom, hogy a gyártók miért zárkóznak el ennyire a témától? Lehet, hogy csak néhány hónapig van rá szükség, értem én, hogy egy 4-5 éves gyermekkel már nem így közlekedik az ember, na de addig...? 

2011. április 2., szombat

Ráckevei kirándulás

Mivel ma szép idő volt, úgy döntöttünk, hogy egy kicsit lemegyünk tekerni. Készülődés közben eldöntöttük, hogy a tassi zsilip a cél. 11 óra körül indultunk. Jól haladtunk, hamar odaértünk. Átmentünk rajta és azt gondoltuk, hogy a szigeten is tekerünk egy kicsit. Láttuk, hogy a lakókocsis horgászok már birtokba vették a partot, sokan voltak.  Megálltunk egy helyen, ahol épp nem volt senki. Zami boldogan szaladgált össze-vissza.
Előkerült a hátizsák tartalma. Apa azt mondta, hogy nem éhes, a gyerkőcbe próbáltam beletömködni 1-2 falatot. Kb. fél órás pihenő után azt a döntést hoztuk, hogy még nem fordulunk vissza, haladunk tovább. Makád magasságában egy kicsit eltávolodtunk a parttól, de az út remek volt, kifejezetten jó minőségű.  A következő megállónk Makád és Szigetbecse között, egy a párom által buszmegállónak nevezett építménynél volt. Esőház lehetett, vagy kitudja…
Itt néztünk először Nokia térképet és meghoztuk a döntést: nem fordulunk vissza, hanem irány Ráckeve! Már csak 15 km és elérjük a hidat, ahol át tudunk menni a másik oldalra. Elfogyasztottuk az ételt, ittunk, a Zami is kiszaladgálta magát és indultunk tovább. Igazán kellemes volt az idő, forgalom egyáltalán nem volt, néha 1-1 autó járt ezen az úton. Egymás mellett tudtunk bicajozni, beszélgettünk nézelődtünk. Nagyon sok szép kis nyaralót, hétvégi házat láttunk. Nagyon jó kis kikapcsolós, családi program volt, kifejezetten jól éreztem magam. Így értük Szigetbecsét, majd Ráckevét. A ráckevei parti sétány nagyon szép. Gyönyörű fűzfákkal, remek kilátással a Dunára.
A partról lehet megtekinteni a Hajómalmot is, amely lakossági kezdeményezésre, a tavalyi évben készült el.


Ezután elsétáltunk fagyizni, majd elindultunk a hídon át, visszafelé a másik oldalon.
Ez a fele nincs olyan szép, valamint az út is sokkal rosszabb. Porontyunk elálmosodott, már éppen elaludt, amikor apa hátradöntötte az ülését, csakhogy Ő ezt nem szereti és ez épp elég volt ahhoz, hogy a mai alvása 34 másodperc legyen. : ) Az autóban is meg kell várni, hogy teljesen elaludjon, csak akkor lehet hátradönteni az ülést, akkor már nem ébred fel rá. Kicsi kora óta nem tudja elviselni, ha félig fekvő helyzetbe hozzuk. Emiatt nem szerette már a hordozót sem. Vagy ül, vagy fekszik… Nincs átmenet : ) Nem volt rossz kedve, szívesen veszi, ha kerekezünk. Nézelődik, magyaráz, érdeklődik a környezete után.
Dömsödnél feljöttünk a parttól és a gáton haladunk Tassig, majd a jól megszokott úton hazatekertünk. Tasson még megálltunk egy kicsit a játszótéren, majd fél 7-re haza is értünk.
Kellemes, szép nap volt, remélem még sok ilyenben lesz részünk. : ) 

2011. március 19., szombat

Nekem is nőnek a fogaim! :)

Anya egy kedves ismerősünk blogját olvasgatta, melyben arról szól a legutóbbi bejegyzés, hogy a nagyobbik leánykának - aki velem egyidős-, kibújt a 17. foga. Ennek következményeként leltározás következett a számban. :) Meglepődve tapasztalta édesanyám, hogy nekem is teljesen kinőtt a 17. fogam és már félig a 18. is. :) Nagyon megörült neki és egyben magyarázatot kapott arra is, hogy miért veszek minden autót a számba, holott eddig ez nem volt szokásom. :) 




A himlőre visszatérve: első este 38,4, második este 38 fokos lázam volt, utána láztalanul zajlott a hólyagok kifakadása, majd beszáradása. Egyelőre úgy néz ki, hogy az arcomon két folt fog folyton emlékeztetni erre a betegségre, de a gyermekorvosunk szerint "ki fogom nőni". A szüleim nagyon remélik...

2011. március 16., szerda

Kerékpáros kirándulásunk - 2. rész


 Hétfő reggel ismét én ébredtem először és mentem anyáék közé mesét nézni...
Kicsit lustiztunk, majd apa elvonult egy kicsit dolgozni, mi pedig tisztálkodni és öltözködni kezdtünk. 9 órára mindenki elkészült. 


Lementünk reggelizni, majd annak ellenére, hogy egy kicsit szemerkélt az eső, úgy döntöttünk, hogy hosszabbítunk egy éjszakát. Anya ezt elintézte a recepción, majd túrázáshoz öltözködtünk. Autóval indultunk Kismarosra, hogy az erdei vasúttal elutazzunk Királyrétre. Útközben beszereztük a napi élelmünket és az állomás felé vettük az irányt. Sajnos a vonatot fél órával lekéstük és mivel csak 2 óránként indul, az a döntés született, hogy ezt a programot most kihagyjuk. :) Túl sok a látnivaló a környéken ahhoz, hogy másfél órát várakozással töltsünk.
Elindultunk Nagymarosra, hogy felmásszunk a Julianus barát kilátóra... Csakhogy anya Alföldi lány, így csak síkságban tudott gondolkodni... Fel sem merült benne, hogy egy utca vége nem csatlakozik egy másikba... mert van köztük néhány méter szintkülönbség...  :)
Emiatt nem túl optimális helyen parkoltunk le. Egy nagyon szűk és nagyon meredek utca legeslegvégén... Ahol megfordulni sem lehetett. Mikor megálltunk, előttünk már csak egy meredek hely volt. Lehetett sejteni, hogy nem jó helyen vagyunk. :) Kikászálódtunk az autóból és a lehetséges 2 ösvényt feltérképeztük, de egyik sem vezetett sehová. Illetve magánterületre. a 3. választási lehetőség egy helyi lakos megkérdezése volt, aki elmondta, hogy az előttünk tornyosuló hegyet is meg kell kerülnünk, majd akkor elérjük a kilátóhoz vezető utat. Ehhez felajánlotta, hogy vegyük igénybe az Ő magánterületét is, melyen lépcső volt kialakítva.




Elindultunk hát úttalan utakon, jelzés nélküli, a reggeli esőtől meglehetősen sáros ösvényeken. Kb. 20 perces kóborolás után egy zöld jelzésű úton találtuk magunkat, de nekünk kék, vagy sárga lett volna jó. :) Kb. 10 perces térkép vizsgálat után skerült megtalálni, hogy melyik irányba haladjunk rajta. Amíg a Tomi és Apa a térképet vizsgálták, anyával szereztünk egy botot. Jó volt vele csíkot húzni. :) 


Kb 10 perces séta után elértük a Köves mezőt. (Eredeti terv szerint eddig terveztünk autóval jönni.) 
/Turistaleírás: Az erdészeti műút végén található Köves-mező, parkolóval, focipályával, esőházzal, kis pihenővel és gyönyörű kilátással Visegrádra. A műút a kóspallagi útból Törökmezőre vezető út folytatása./ Anya csak ezt a fontos információt hagyta figyelmen kivül: a kóspallagi útból...  Nem Nagymaros felől, hanem Kóspallag felől lehetett volna megközelíteni. :)  Így járnak a kezdő természet járók! Vélhetően nem mindenki, csak a bénábbak. :D

A tájékoztató tábla szerint kb. másfél órás séta várt ránk. Csak az okozta  a problémát, hogy az út eddigi részét is 98%-ban apa nyakában tettem meg.Persze ez csak apának volt probléma, nem nekem :) 
Először átkeltünk egy kisebb dombon, majd meredekebb terepre jutottunk. A szembejövők a kérdésünkre, amely így hangzott : -messze van még a kilátó? az a választ adták, hogy nincs, de ezután jön még egy brutál meredek rész. Apa picit elkedvetlenedett, mert a plusz teherrel a nyakában már ezt a részt is brutál meredeknek érezte. :) 
Elérkeztünk ahhoz bizonyos részhez... Látszólag csak csúszva-mászva lehet megtenni a sárban, legalábbis a nyomok erről árulkodtak. Így aztán apa a kerülőutat választotta, amely az erdészeti járművek részére volt kialakítva. A Tomi elindult a meredeken, apa pedig ez erdészeti úton. Anya kis tétovázás után velünk tartott. Jó nagy kerülőt jelentett, a hegyet meg kellett kerülni. Mikor már elbizonytalanodtunk abban, hogy jó utat választottunk-e, szembejövőket pillantottunk meg. Tájékozódtunk és azt a választ kaptunk, hogy jó irányban haladunk és hamarosan egy tisztásra érünk, ahonnan jobbra tartva hamar a toronyhoz jutunk. 
Mindez így is történt, csakhogy a Tomi nem volt ott... Anya hívta telefonon, de nem vette fel... Néhány perc múlva hívott vissza és elmondta, hogy Ő már fent járt, várakozott, de mivel úgy ítélte, hogy mi már bizonyára elmentünk, visszament a meredek részen, ahhoz a ponthoz, ahol elváltunk, majd rátért arra az útra, amelyen mi is elindultunk. Már a tisztáshoz ért, amikor telefonon elkezdtünk beszélni, így hamar elérte a kilátót a másik irányból is. :) Végre újra együtt voltunk így felmentünk a kilátóba. Nagyon szép látvány fogadott bennünket :
folyt köv...



Kicsit nézelődtünk, gyönyörködtünk, fotózkodtunk, majd látván a közeledő sötét felhőket, valamint felmérve, hogy én nem aludtam délután és az autó is messze van, elindultunk visszafelé. A lefelé vezető utat jóval gyorsabban és könnyebben tettük meg, kicsit én is tehermentesítettem apát, sétáltam.

Fél hét körül értünk vissza a szállodába és nagy egyetértésben megállapította a család, hogy mindenki kellemesen elfáradt... Még a vacsorát is a szobánkba kértük. ;) 
Jól aludt mindenki éjszaka, anya reggel 6-kor ébredt és átjött a szobánkba, ahol azt látta, hogy az ágy elé tett takarón alszom... :) Vagyis egyértelmű lett, hogy leestem éjjel, de ez nem nagyon zavart, mert aludtam tovább, lent a szőnyegen... :D
7 óra körült jejeje ( jó reggelt!) felkiáltással adtam a csaád tudtára, hogy ébren vagyok. :) Kis mesenézős lusti után elkészültünk a reggelihez, majd lementünk elfogyasztani. Ezt követően összecsomagoltunk, kiköltöztünk és kijelentkeztünk a szállodából. Mindent bepakoltunk az autónkba és kerékpárra pattantunk. Uticélul Zebegényt választottuk.
Nagymaroson találtunk egy szép helyet, hátében a visegrádi várral és a március 15-e alkalmából felhúzott magyar, nemzeti színű zászlóval. 

7 óra körült jejeje ( jó reggelt!) felkiáltással adtam a család tudtára, hogy ébren vagyok. :) Kis mesenézős lusti után elkészültünk a reggelihez, majd lementünk elfogyasztani. Ezt követően összecsomagoltunk, kiköltöztünk és kijelentkeztünk a szállodából. Mindent bepakoltunk az autónkba és kerékpárra pattantunk. Úti célul Zebegényt választottuk.
Nagymaroson találtunk egy szép helyet, hátérben a visegrádi várral és a március 15-e alkalmából felhúzott magyar, nemzeti színű zászlóval. Itt megálltunk fotózkodni. :)
Rövid időtöltés után újra nyeregbe pattanva folytattuk az utat. Gyönyörű a táj, jók a közlekedési lehetőségek, nagyon szép volt az idő is. Nagyon hamar elértük Zebegényt, ahol felmentük a hősi emlékműhöz és az országzászlóhoz. 
Itt fogyasztottuk el az ebédünket, majd elindultunk lefelé. Egy kis fagyizás és kürtős kalácsozás után elindultunk visszafelé. Én szunyáltam egyet, emiatt az előre betervezett játszóterezés kimaradt a programunkból. Nagymarosnál kaptunk néhány szem esőt, amely alól egy lombnélküli fűzfa alatt akartunk kibújni. :)

Itt ébredtem fel. Már nem volt napos idő, sietősre is fogtuk, így hamar visszaértünk a hotelnél hagyott autónkhoz. Felkerültek a kerékpárok is az utóra, majd hazaindultunk. Útközben már nem aludtam és este 7 óra körül már a játékaimmal játszhattam. :) 




Kerékpáros kirándulásunk- 1 rész

 Munkanap áthelyezés miatt egy 4 napos hétvége áll előttünk és úgy döntött a család, hogy a természetben fogjuk tölteni. A hosszú tél után jól fog esni, ráadásul jó időt jósoltak... így hát szombat délelőtt apa felpakolta a kerékpárokat az autóra és Vác felé indultunk. 
Útközben bementünk egy sport áruházba, ahol apa vásárolt magának túrázáshoz alkalmas ruházatot,én pedig egy "pocilabdával" gazdagodtam, majd folytattuk utunkat. Egy kicsit elaludtam, így nem közvetlenül a szállodába mentünk, hanem megkeresték a szüleim a holnapi kerékpáros túra rajtjának helyszínét. Ezt meg is találták, én pedig felébredtem. Így már semmi nem akadályozott minket abban, hogy a Camelot hotelben elfoglaljuk a szobánkat. A hotel Vác és Verőce között található, közvetlenül a Duna parton, nagyon szép környezetben, saját kalandparkkal és állat simogatóval. 
Elhelyeztük a kerékpárokat, felvittük a bőröndöket, majd körbejártuk a környéket. Vacsora után zuhanyozás, majd alvás következett. Képzeljétek! Felnőtt méretű, NAGY, rács nélküli ágyban fogom tölteni az éjszakát! :) Családi szobát foglaltunk, amely 1 db zuhanyzós fürdőszobából, 1 db franciaágyas szobából és 1 db 2x1 ágyas szobából áll. Így én a Tomival egy szobában, külön ágyban aludhatok :)  Anya szerint le fogok esni, ezért az ágyat úgy fordították, hogy 2 oldala a fallal érintkezett, 1 oldalán támla volt, a 4 oldal elé pedig odakerült az ágynemű. A saját "piros párnámat" és "piros takarómat " elvittük, abban aludhattam. Ezek nagyon fontosak és kedvesek nekem, bárhová megyünk az ágynemű jön velünk. :) 
A "pocilabdával" együtt hamar elaludtam...

z, hogy leestem vagy sem, nem derült ki anyáék számára, mert én ébredtem először és átmentem a szüleim ágyába "szunyálni" még egy kicsit. Ők akkor ébredtek fel. :)
A reggeli tisztálkodás után igyekeztünk reggelizni, mert indulnunk kellett a kerékpáros túrára.
Anya a TTT oldalon választotta ki a 40 km-es távot. Alkalmas ruházatba öltöztünk és kerékpárral elindultunk a nevezés helyszínére. Ez összesen kb. 12 km többlet utatjelentett számunkra. 
A versenyre hárman neveztünk (anya, Tomi és én), apa nem kívánt benne részt venni. Ő csak velünk együtt akart tekerni, nem szerette volna a részidőket teljesíteni.
Íme a nevezés helyszíne: 
10 óra 30 perckor rajtoljunk és először a váci dombokat kellett leküzdenünk, ami nem volt egy komoly szintkülönbség, de mi az Alföldön élünk, ahol még ekkora sincs. :)
Jól haladtunk, nagyon hamar Verőcére értünk, ahol egy ellenőrző pontot kellett keresnünk. Többed magunkkal együtt keresgéltük, de a megadott helyszínen nem találtuk. Feladtuk a keresést és folytattuk utunkat Nagymarosra. Végig kerékpárúton haladtunk.  Sokan töltötték a szabadban ezt a szép napot, sétálgattak, görkoriztak, futottak, kerékpároztak az emberek.
Kismaros után elaludtam az ülésben és a folyton lekonyuló fejem apa igyekezett "helyre tenni" :)) Így értünk a nagymarosi ellenőrzőponthoz, ami egyben az út felét is jelentette. Anya pecsételtetett, majd  visszafordultunk. Én továbbra is aludtam... :)






Már újra Kismaros felé haladtunk, amikor 1 óra alvás után felébredtem. A szintidőnk jó volt, jól haladtunk. Verőcén ismét EP szerepelt a leírásban. Amikor a a játszótér felé haladtunk, láttuk, hogy a srác éppen akkor pakolt ki, akkor foglalta el a helyét. Nem véletlenül nem találtuk korábban... Megkaptuk az előző pecsétet is, így már csak a cél várt ránk , több EP nem volt. Verőce és Nagymaros között sík volt a terep, nem volt különösebben megerőltető a túra, de most ismét Vác felé folytatódott az utunk, ahol már nem volt akkor nagy a síkság :)  Végülis leküzdöttük, 3 és fél óra alatt teljesítettük a távot. A leírásban 4 óra volt a szintidő.  Megkaptuk érte a névre szóló oklevelünket és a kitűzőket. :)

Ezután Vác főterét vettük célba, ami nagyon szép...
Itt letelepedtünk 2 padra és elfogyasztottuk a hátizsákok tartalmát :) 
Jóllakva már a kavics dobálás is jó móka... Jutalmul, hogy sikeresen teljesítettem a távot, lementünk a Duna partra kedvenc elfoglaltságomnak hódolni... Ez pedig a kavics dobálás... :)

Gyorsan elszaladt az idő, "haza" kellett indulnunk, hiszen a szállásunk 6 km-re volt Tőlünk.
Vidáman kerekeztünk, azzal a tudattal, hogy teljesítettük a túrát, már nem számít, hogy mennyi idő alatt érünk a szállodához. :)

A kerékpárok elhelyezése után az állatsimogatóba mentünk, ahol jó néhány állattal ismerkedtem meg: mosómedve, strucc, szamár, póniló, kecske, papagáj, nyuszi, vadmalac, őzike, mangalica.




Jól éreztem magam, nagyon-nagyon szeretem az állatokat. :) 
Kicsit később a játszótérre mentünk, ahol mindent kipróbáltam.


Már kezdett sötétedni, amikor felmentünk a szobánkba.
Vidám, jókedvű voltam, igazán jó volt ez a mai nap. 

Vacsora, fürdés majd alvás következett, ismét a nagy ágyban. :)
Eredetileg ma éjszaka lenne az utolsó éjszakánk itt, de annyira szép, tavaszi idő van, rengeteg program lehetőséggel, hogy reggel majd eldöntjük: maradunk vagy hazamegyünk. :)
Jó éjszakát. :) 








2011. február 15., kedd

2. látogatásunk az orvosnál

 Néhány nappal ezelőtt észrevettem, hogy Zaminak az orra alatt nő egy pattanás... Majd felhólyagosodott és kifakadt... Aztután elkezdett a körvonala nőni... Meglepetten és egy picit ijedten néztem a folyamatot, mert éppen herpeszes volt a szám... Féltem, hogy a "pattanás" valójában herpesz. Na de az orra alatt? Nem az ajkán? 
Tegnap este minden világossá vált.. Amikor levetettük a ruhát láthatóvá vált, hogy a testén több ilyen pötty is található... Azonnal megvilágosodtam: himlő!!! 
Lázmérés közepette azon kattogott az agyam, hogy hol szedhettük össze, de ezt mostáig homály fedi. Láztalan volt, de választ kaptunk az elmúlt napok étvágytalanságára.
Ma felkerestük a doktornénit, aki megerősítette: Zalán bárányhimlős...
Remélem szövődmények nélkül és gyorsan túl leszünk rajta...









2011. február 2., szerda

Pelus & Wc

 Egészen jól haladok a témában... Már előfordul az is, hogy anya 24 órán keresztül teszi alám ugyanazt a pelust. ... de nézzük részletesen: Már kb 3 hete, hogy esténként, lefekvés előtt pisilok, emiatt száraz marad reggelre a pelenkám. Ébredés után elfogyasztom a kakaómat és utána megyünk a wc-re pisilni. A problémát mindösszesen a kaka jelenti, mert ahhoz nekem magányra, félrevonulásra van szükségem. Leginkább a nappaliban elbújok az asztal alá... :) Emiatt nem tud anya rávenni arra, hogy wc-re menjünk... Szóval ilyenkor elfogy 1 db pelenka, s ha minden jól megy a következő kakáig már nincs szükségem rá...  A gyakorlatban az úgy zajlik: ha van alattam pelenka, akkor hajlamos vagyok elsumákolni az "anya wc pisi" felkiáltásokat, de ha nincs pelenkám akkor szólók. A délutáni alvás előtt is pisilok, majd kapok pelenkát, de száraz marad az is. Ébredés után ismét wc, majd pelenka nélkül töltöm a nap hátralévő részét. Anya nagyon boldog, azt mondja ügyes vagyok, csak így tovább!! :) 
A napokban történt egy kis vicces dolog, amit a család azóta is emleget, jókat mosolyognak rajta... Általában délelőtt elintézem a kakát, de aznap úgy alakult, hogy délután is kellett... Pelus nélkül voltam, anya bátran hagyott nélküle... egyszercsak nyögésre kapta fel a fejét... bizony-bizony jól sejtitek, kaka volt... Leginkább alsónaci és trikó az alsó öltözékem pelus nélkül, bodyt csak pelenkához kapok. Aznap viszont anya csak kikapta alólam a pelust és a body maradt, összekapcsolás nélkül, hogy ne nyomjon, majd felhúzta a melegítő nadrágomat. Amint észrevette, hogy nyomok el akart vinni a wc-re de én ilyenkor menekülőre fogom, és most is elkezdtem szaladni... Így viszont a nadrág szárán kigurult 3 golyó...  a szőnyegre... Én pedig amikor megláttam felkiáltottam: "bajna kaka!" :D 
Eddig még nem találkoztam vele, hiszen a pelust anya azonnal becsomagolta, amint kivette alólam, s bár a védő néni mondta anyának, hogy mutassa meg nekem, hogy mit produkálok a pelusba, eddig erre még nem került sor. :) S mivel ismerem a színeket, s egyébként is úgy közlekedem a világban, hogy mindennek elmondom a színét is, most sem történt másként. Így aztán azóta mosolyogva emlegetik a barna kakát...   Sőt azóta én is így nevezem, tegnap is azt mondtam a pelenka csere közben, hogy büdös bajna kaka...