Pakó! Pakó! Pakó!

Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy egyedül nem pakol össze a nagyfiú... Csoda történhetett, mert tegnap este minden kérés nélkül elindult, "pakó, pakó, pakó" felkiáltásokkal és nekiállt elpakolni a játékait!  (pakó= pakol) Nagyon édes volt!

Ennek a nagy rendrakásnak a mozgatórugója az volt, hogy nagyon szeret Anna Peti Gergőt olvasni, és azt mindig este, játékpakolás után és fürdés előtt szoktunk. Egyszerűen imádja ezeket a könyveket! Mindig nagy izgalommal, átéléssel hallgatja a meséket. Talán nem is jó szó a hallgatja, mert a szája be nem áll, folyton mesél a képek alapján, vagy éppen leugrik az ágyról és már utánozza is a látottakat, hallottakat. Számára ez a nap fénypontja. Napözben is jön-megy "petigergőanna" felkiáltasokkal, én pedig csillapítgatom, hogy MAJD ESTE OLVASUNK. Átmenetileg elfogadja, aztán később ismét előáll, hogy "petigergőanna"... Amikor végre eljő az este és meghallja, hogy összepakolunk és olvasunk, akkor nagyon lelkesen segít, de egyedül, magától mégcsak tegnap este pakolt először, úgy, hogy el sem hangzott az "összepakolunk és olvasunk" vezényszó. :)