A nagy utazás

Péntek reggel becsomagoltak a szüleim, betettek az autóba és elindultunk életem első nagy útjára. Magdeburg volt a célállomás, 1111 km. Elég jól viseltem, de azért hiányzott az esti családi játék. Kicsit féltem is a kocsiban, mert este, amikor csak a suhanó fényeket láttam, bizony sírva fakadtam. De aztán anya megvigasztalt. Ez olyan jól sikerült, hogy elaludtam vacsi és fürdés nélkül, és csak szombat reggel ébredtem a szállodai szobánkban.

Jókedvűen, üdén és éhesen keltem, de anya gyorsan megtömte a pocim. Jól éreztem magam egész nap, városlátogatás volt a program.

Este anyával együtt zuhanyoztunk, kicsit meg voltam szeppenve, de nem sírtam. Aztán vacsi és mire apáék hazaértek már szunyáltam is. Reggel ismét békésen, gőgicsélve ébredtem. Anyáék kértek ugyan a számomra kiságyat, de velük aludtam a nagyágyon. ;)

Itt a szállodát térképezzük fel, próbálom én emelgetni fejem, hogy kilássak a babakocsiból, de bizony nem nagyon megy... 

Vasárnap még szétnéztünk a városban, megnéztük az Elbát, a folyókereszteződést, néhány szép épületet, sétáltunk kicsit a központban és elindultunk haza.

Szóval jó volt, a hazafelé utón is egyszer megilyedtem, akkor apa vígasztalt meg és aludtam hazáig. Úgy összegezték a szüleim az utat, hogy jól viselkedtem, jól bírtam a "gyűrődést".